Romániából bevándorolt oláh lakosok Erdélyben, kik a törcsvári szoros körül (Fogaras vármegye) körülbelül 80 km2 területen laknak.
(spanyol calibo, arab kalib a. m. forma, minta). A lövő-fegyvereknél (ágyuk, mozsarak, puskák stb.) a csőüreg átmérőjének hossza, a lövegeknél cm.-ekben, a puskáknál mm.-ekben kifejezve. A K.-mérle egy mérőpálca volt, melynek oldalaira föl voltak jegyezve azon átmérők hosszuságai, melyek egy-egy bizonyos súlyu ólom-, vas-, vagy kőgolyó átmérőjének megfeleltek s a lövegek K.-ét is a belőlük lőtt golyók súlyával jelölték meg. K.-gyűrük, golyókat lövő lövegekhez tartozó mérőkészülékek voltak, melyekkel az ágyugolyók és gránátok átmérőjének helyességéről győződtek meg. Három kevéssel egymástól különböző átmérővel biró gyűrü képezett egy készüléket; az egyik gyűrü belső nyilása pontosan megfelelt a golyó szabványszerü átmérőjének, a nagyobbikon a golyónak át kellett esnie, ha pedig a kisebbiken is átfért, akkor a golyó átmérője igen kicsiny volt. - K. átvitt értelemben a. m. valaminek minőségi foka. L. még Hengermű.
meghatározott térfogatok jelzése csöveken. Ezt egy oldalon beforrasztott mérőcsővel eszközlik, mely higannyal pontosan teletöltve, éppen bizonyos térfogatrészt, p. 1 cm3-t tartalmaz bizonyos hőmérséknél. Ezt a higanyt beleöntik a függélyesen felállított kaliberezendő csőbe s a higanykúp legfelső pontjának megfelelő helyet vizszintes vonással jelzik. Ugyanezt teszik ismételve. Ha a cső átmérője pontosan ugyanaz marad, a finomabb beosztást osztógéppel lehet eszközölni.
l. Vejsze.
a szanszkrit drámairodalom legjelesebb költője. Régebben a Kr. előtti I. sz.-ban élt Vikramáditja királynak, a Kr. e. 56. kezdődő időszámítás alapítójának udvari költői közé sorozták egy versre hivatkozva, mely Vikrama vagy Vikramáditja udvarának kilenc drágakövéről, azaz jeleséről szólva, K.-t is megemlíti. Csakhamar belátták ennek a következtetésnek tarthatatlanságát; Indiában ugyanis számos fejedelem viselte a Vikrama vgy Vikramáditja nevet. Igy nem lehet tudni, melyik Vikrama értendő a vers Vikrama királya alatt. Kern holland indianista nyelvész a VI. sz.-ban élt hires ind csillagász Varáhamihira (kinek neve szintén a «kilenc drágakő» közt szerepel) kortársának mondja; ha ez igy van, akkor a VI. sz. első felében élt volna. Dharmáráma Szthavira az általa összeállított szanszkrit műeposz szerzőjéről Kumáradászáról, a cejloni költőkirályról (uralkodott Kr. u. 517-ben) azt állítja, hogy benső barátság fűzte K.-hoz. (V. ö. Janakjelharana by Kumjelradjelsa ed. with the revised 'sanna' by K. Dharmjelrjelma Sthjelvira Pjelliyagoda [Cejlon] 1891.) Ez azonban még bizonyításra szorul. Mások régebbinek tartják, igy Sénart az V. századot tartja a nagy szinműiró korának. Annyi bizonyos, hogy Kr. u. 637-ben már nagy hírnévnek örvendett. Három szinművet tulajdonítanak neki. I. Sakuntala, mely a nagy ind eposzból a Mahábháratából veszi a tárgyát. Általános elismerés szerint a gazdag ind drámairodalomnak legszebb terméke. Goethe egészen el volt ragadtatva, mikor fordításban először olvasta a Sakuntalát. Sokszor idézett versében a tavasz virágát, az ősz gyümölcsét és mindent ami csak gyönyörködtet, elbájol és megigéz, táplál és éltet, eget-földet vélt K. remekében föltalálhatni. Két szerkesztésben maradt reánk a Sakuntala szövege, az egyik az u. n. Devanagari, a másik a Bengali. Pischel a Bengalit tartja a régibbnek. Először a francia Chézy adta ki a Sakuntalát a Bengali recensio szerint (Páris 1830). Legújabb kiadása a Bengali szövegnek Pischeltől (2. kiad., Kiel 1886). A Devanagarit prózai német fordítással kiadta Böhtlingk (Bonn 1842) és szanszkrit-latin szótárral Burkhard. Legjobb kiadása M. Williamstől: Sakuntaljel. Sanskrit text (after the Devanagari recens.) w. literal engl. transl. of all the metrical passages, schemes of the metres and notes, crit. and explanat. by M. Williams (Oxford II. kiad. 1876). A legtöbb művelt nyelvre le van már fordítva. Magyarra fordította Fiók Károly: Sakuntala hindu dráma, irta K. (Budapest 1887). - II. Vikramorvasi azaz Vikrama és Urvasi Purúravasz király operaszerü szerelmi kalandja Urvasi nevü nimfával. Az eredeti szöveget kiadták: Lenz (Berlin 1833); Bollensen (Pétervár 1846) és Shankar P. Pándit (Bombay 1789). Németre fordították: Höfer (Berlin 1837); Hirzel (Frauenfeld 1838); Lobedanz (3. kiadás, Lipcse 1884) és Fritze (u. o. 1881). Spanyolra fordította Ayuso Vikramorvasi, version directa del Sanskrit por F. G. Ayuso (Madrid 1874). III. Málavikágnimitra, egy udvari cselszövényen alapuló szerelmes történet. Az előbbi kettőnél sok tekintetben gyarlóbb mű. Miért is vannak, kik nem tartják K.-tól származónak. Weber a darab német fordításához irt előszavában K. szerzőségét vitatja. Eredetiben kiadták Tullberg (Bonn 1840); Shankar P. Pandit (Bombay 1869) és Bollensen (Szent-Pétervár 1879). K. művei közé számítják még a Kumárasz ambhava és Raghu vansa cimü műéposzokat. Mint a dráma terén, oly nagy mester K. a lirikus költészetben. Remek költői leirásokban gazdag verse, a Meghaduta (A felhőposta) a szanszkrit költészet egyik legszebb gyöngye. Eredetiben kiadták Wilson (Kalkutta 1813, 3. kiadás, London 1867, angol fordítással, jegyzetekkel és szótárral); Gildemeister (1841); Stenzler (Boroszló 1874) német-szanszkrit szótár kiséretében. Magyarra fordította Fiók Károly (Budapesti Szemle 1885). Németre ford. Müller Miksa (Königsberg 1847). A leiró költészet igazi remeke K. második lirikus műve a Rituszamhara (Egyesülése vagy köre az évszakoknak). Festői képekben irja le ebben a hat indiai évszakot. Németre fordította és eredetiben kiadta Bohlen Ritusanhara id est tempestatum cyclus (Lipcse 1840). V. ö. Huth, Die Zeit des Kalidasa (Berlin 1890); Schröder, Indiens Litteratus u. Cultur (Lipcse 1887); Weber, The History of Indian Literature (London 1882); Pischel, De Kalidasae Ga kuntali recensionibus (Boroszló 1870).
Tivadar, német szobrász, szül. Königshüttében 1881 febr. 8., megh. Gleiwitzben 1863 aug. 20. Berlinben Schadow és Rauch tanítványa volt és ez utóbbinak vezetése alatt készítette Scharnhorst tábornok síremlékén a berlini invalidok temetőjében az oroszlán alakját. Legkitünőbb művei: a rendkivül népszerü Gyermek hattyuval (a charlottenburgi várkertben); Reden miniszter szobra Königshüttében; Párducon nyugvó bacchánsnő (berlini nemzeti képtár), Gyermek bakkecskével; Madonna a gyermek Jézussal. A naturalista iránynak lelkes hive volt.
ókori görög város Etoliában, az Evenos folyó partjának közelében. A hősmondában a K.-i vadkanvadászatról (l. o.) nevezetes. A történeti időkben 391. említik legelébb, mint achajai várost, mely Agesilaus spártai király segítségével teljes 20 éven által állotta ki az akarnánok rohamait. Pompejus idejében számot tevő város volt. Augustus lakóit Nicopolisba telepítette által, melyet az actiumi győzelem emlékére alapított. A város később egészen elpusztult, de falainak, kapuinak, fellegvárának és szinházának romjait most is mutatják Missolunghi közelében, ettől a várostól keletre.
az ókori költészetben gyakorta tárgyalt motivum, mitikus vadászkaland, mely nevét Kalidon (l. o.) városától vette. Oineus, Kalidon királya ugyanis a hitrege szerint Artemis istennőnek adósa maradt az áldozattal, mire a megsértődött királynő hatalmas vadkant küldött, amely a király birtokait ugyancsak pusztította. Meleagros, Oineus király fia, a szörnyeteg elejtésére összehívta Görögország hőseinek szinét-javát, köztük Jasont, Theseust, Nestort, Atalantét stb. (l. külön cikkek alatt). A vadászat megindulván, először Atalante sebesítette meg a vadkant, utána Meleagros repíté bele gerelyét, mire aztán a többiek egészen megölték. Az elejtett vadállat feje és bőre felett aztán heves viszály tört ki a hősök között, mely Meleagros életébe került. Meleagros ugyanis, akinek élete egy jóslat szerint attól függött, vajjon egy darab fa, melyet anyja Althaea gondosan rejtve tartott, meggyulad-e v. sem, a viszályban megölte anyja fivéreit. Ekkor az anya haragra gyuladva, elégette a fát és igy Meleagros meghalt. Anyja aztán annyira kétségbeesett, hogy felakasztotta magát. Meleagros utolsó óráit egy szép ókori dombormű mutatja Rómában a Villa Albaniban.
l. Khalifa.
1. az Észak-amerikai Egyesült-Államok egyike Oregon, Nevada, Arizona, Mexiko és a Nagy-oceán között, 410,152 km2 területtel, 1.204,002, 1 km2-re lak. Ny-on mintegy 1200 km. hosszuságban a Nagy-oceán hullámai mossák; számos apró öblön kivül legfontosabb a Golden Gate által a nyilt tengerrel összeköttetésben álló és É-i részében San Pablóinak, D-i részében pedig San Franciscóinak nevezett öböl. A partok mellett csak a D-i részen vannak angyobb szigetek: a Sta Rosa, Sta Cruz, Sta Catalina stb. Az egész állam nagyobb részét hegyek takarják, Ny-on a partok mentén húzódik el a Parti-hegység (Coast Range), amely gránitból és palákból áll; sehol az örökös hó határa fölé nem emelkedik, tőle Ny-ra van a Cascade Range D-i folytatása a Sierra Nevada, amelynek közepes magassága 2-3000 m., de D-i részében a 4000 m.-t is meghaladó csúcsai (Witney 4541 m.) vannak. E két hosszu hegylánc közt alacsonyabb (1000-1800 m.) és rövidebb hegyláncok terülnek el. Nem hiányzanak azonban a sík vidékek sem, a Stockton és Marysville körüli lapály valóságos kerthez hasonlít, Sacramento körül a Folsomi mocsáros és D-en a Colorado- és Rohava-puszta (39,000 km2) csaknem sivatag; ennek ÉNy-i részében, a Funeral Mts lábánál terül el a Halotti-völgy (l. Death Valley). A rövid parti folyókon kivül két nagyobb folyó öntözi K.-t, amelyek a S. Franciscói-öbölbe torkollnak. Az egyik, a Sacramento É-ról D-nek folyik és kis vizeket (Feather, Yuba, Americanriver) vesz föl; a másik, a San Joaquin megfordított irányban közeledik torkolata felé; a Stanislaus, Tuolumne és Merced a nagyobb mellékvizei, amely utóbbi a gyönyörü Yosemite-völgyet (l. o.) öntözi. A tavak közül a legnagyobb a Tulare, amely esős időben 150 km. hosszu, de oly sekély, hogy mindenütt átgázolható; szebb tavak a Tahoe, Honey és Mono, Nevadának határán; az Owen's Lake a Sierra Nevada D-i végében; Lower, Klamath, Rhett és Goose az É-i határon. Az éghajlat a partvidéken rendkivül egyenletes, a téli (10°) és a nyári (12,5°) hőmérséklet közt alig van különbség; ellenben a D-i pusztákon nyáron a déli órákban türhetetlen a hőség (40-48°), éjjel a levegő itt is lehül (22-25°); mig a partokon a fagyáspont alá ritkán esik a hőmérő, itt a fagyok gyakoriak. Április végétől október végéig az égboltozaton csak ritkán mutatkoznak esőfelhők; a téli esők azonban gyakoriak. K. flóráját hiressé teszik az óriási mammutfák (Sequoia gigantea), amelyek közt 29 m. kerületü és 82 m. magas is van. Erdőkben egyébként K. nem gazdag; a hegyeket is nagyobbára bozótok takarják; igy a Cornus florida, Aesculus californicus, Ceanothus integerrimus és az érdekes vörös törzsü manzanita (Arctostaphylos glauca). A partvidék füves térségeinek érdekes növénye egy 10-20 m. magasságra megnövő cypressus (Cupressus macrocarpa). Bár a nagy bozótos területek nem látszanak a föld termékenységére mutatni és a nyári esők hiánya szintén nagy akadály, az emberi kéz, különösen mióta az aranybányák már nem fizetnek oly gazdagon, mesterséges öntözés segítségével a földmívelést virágzóvá tette és sok helyen egy évben kétszer is aratnak. A mesterségesen öntözött terület nagysága megközelíti a 2 millió ha.-t. A gabonafélék bőven fizetnek; a búza különösen kitünő minőségü; nagyban termesztik még a déli gyümölcsöket: datolyát, fügét, mandolát, ananászt, olajfát, a narancsot, azonkivül cukorrépát és pamutot is. Jelentékeny a szőllőművelés is, különösen a Sonoma és Napa völgyében, Los Angeles körül és Tehama countyben. 1889. 200,544 acre volt szőllővel beültetve, amelyeken 14.626,000 gallon bor és 27.443,990 angol font kivitelre szánt szőllő termett. Termékeit 1892-ről a következő kis táblázat mutatja:
A fauna nem mutat különös sajátosságot; a legnagyobb ragadozó a barna medve és a jaguár, amelyek azonban az ember elől mindig bejebb húzódnak a nehezen járható hegyes vidékekre. A szarvasok, a vad juhok, a sajátszerü szarvasantilopék (Antilocapra furcifer) a kérődzők képviselői. A madárvilág nem gazdag; a kigyók és gyíkok sokfélék. A házi állatok tenyésztése volt azelőtt a főfoglalkozás; amióta azonban a földmivelés annyira emelkedett, kevésbbé fontos gazdasági ág. Még legjelentékenyebb a D-i részeken a juhtenyésztés. 1890. volt 6.069,698 juh (10,7 millió dollár értékben), 289,626 ló (18,5 millió dollár), 902,771 szaravasmarha (21,6 millió dollár) és 1.017,322 sertés (3,8 millió dollár). K. benépesítését bányászati termékeinek és főképen aranyban való gazdagságot és azóta 1892-ig 1269 millió dollár aranyat bányásztak; a legjövedelmezőbb év volt az 1853-ki, amikor az évi aranytermelés 325 millió frankra rugott; azóta évről-évre hanyatlott; az utolsó tiz év átlaga 16,7 millió dollárt tett ki. Az aranybányák a Sierra Nevadában, főképen Amador, Nevada és első sorban Mono countykban vannak. Az ezüstbányászat (1886. 14,1892. pedig csak 0,46 millió dollár) szintén nagyon aláhanyatlott. Ellenben még mindig jelentékeny a kénesőbányászat; ebben K. minden más államot felülmul. 1892. a termelés (27,000 palack) főképen Santa Clara (New Almaden), Fresno (New Idria) és Napa (Redington) countykban folyt. Petroleumkutak Los Angeles és Ventura countykban vannak. Bányásznak azonkivül barnaszenet, boraxot, márványt, épület- és malomköveket és a tenger vizéből főznek sót. A jelentékenyebb iparágak: a malomipar, a húsfüstölés és pácolás, cukorfinomítás, fafürészelés, gép-, szivar-, bőr-, sörgyártás, ruha- és cipőkészítés. A kereskedelem középpontja S. Francisco. A vasúti vonalak hossza (1891) 6834 km. Az 1.208,130 lakos közül 700,059 férfi és 508,071 nő; nagyobb számmal vannak khinaiak (mintegy 80,000), indus és néger. A kormányzót, valamint a 40 szenátort négy, a 80 képviselőt két évre választják. A főváros Sacramento. A 275,302 iskolaköteles gyermek közül 143,733 járt népiskolába, 3308 a 14 collegebe. Az állam egyeteme Berkeleyben van. A washingtoni képviselőházba K. 7 követet küld: a köztársasági elnökválasztásnál 7 szavazat illeti meg.
2. K. (Ó-K., vagy Alsó-K., Baja-California), 1275 km. hosszu félsziget és Mexiko egyik territoriuma a K.-i öböl, a Nagy-oceán és K. állam közt, 153,000 km2 területtel, (1891) becslés szerint 36,445 lak. Az egész félszigeten a Coast Range folytatásaként egy hegylánc vonul végig, amelynek legmagasabb csúcsa a Cerro de la Giganta 1388 m. és amelyet a félsziget közepe felé széles depresszió szakít meg. A tengerpartokon a föld nagyobbára homokos és köves, de ahol viz van, különsen S. Lucas-fok és La Paz közt igen termékeny és mindenféle trópusi növény termesztésére alkalmas. Az éghajlat meleg és igen száraz. Jellemzik K.-t a kaktuszok, különösen az óriási kaktusz (Cereus giganteus). A szőllő kitünő bort ad. Ragadozókban (medve, jaguár, pekári) nincs hiány. A bányák ugyan számosak, de nem művelik; legjelentékenyebb a Marquesasi kénesőbánya és a D-i partokon a gyöngy- és spongyahalászat. A főváros La Paz, kevesebb mint 1000 lak. V. ö. Xantus J., Utazásom Mexikóban és Kaliforniában.
Történelem. K. első fölfedezi spanyolok. Nunez Maldonado (1528) voltak, de ezek csak a K.-i öböl mellékét látogatták meg. Ulloa 1539-40. a K.-i félsziget külső széleit, Cabrillo és Ferrelo 1542. pedig ugyanazt és Felső-K.-t is a 44°-ig hajózták körül. A XVIII. sz.-ban Malaspina, Bodega y Quadra és Vancouver ismertették meg az egész K. partvidékét. Belsejének első átkutatói Fremont (1842-46) és Emory (1846-47) voltak. Az első európai gyarmatosok, akik azonban csak a tengerpart mellékein telepedtek le, a XVII. sz.-ban jezsuita hittérítők voltak, akiket 1767. a Ferenc-rendiek váltottak föl. A jelen század elején azonban a mexikói kormány a hittérítők elűzésén fáradozott, amiből K. és Mexiko közt többször surlódások keletkeztek, amelyek oda vezettek, hogy K. lakói Mexikótól elszakadtak. Larkin, a montereyi amerikai konzul ezt arra használta föl, hogy a K. lakóit rábirja, csatlakozzanak az Egyesült-Államokhoz, ami, midőn Mexiko a texasi háboruban legyőzetett, a Guadelupe-Hidalgóban megkötött béke (1848 febr. 2.) értelmében Felső-K.-ra nézve meg is történt, mig Alsó-K. mexikói birtok maradt. 1850 szept. 9-én Felső-K. állammá lett. Ekkor már az 1848-ban felfedezett aranymezők ezrével csábították megukhoz a bevándorlókat, akik sokszor az elvetemült néposztályból kerülvén ki, gyakori zavargásoknak váltak okozóivá. E zavarok csak akkor szüntek meg, midőn a jobb érzésüek egyesültek és a kicsapongások ellen kérlelhetetlen szigorral kezdtek eljárni. San Franciscoban 1854. és 1856. törték meg a demagogia erejét. Mindazáltal a khinaiak miatt, akik a fehérbőrü munkásokat mindenünnen kiszorítani igyekeznek, most is gyakran fordulnak elő erőszakosságok.