(gör.), az a művészet, mikép kelljen szépen élni, azaz az emberi természet különböző oldalait harmonikusan kifejtvén, nemcsak boldogságot találni, hanem mindenkinek, aki ez az életet nézi, tehát másoknak és magunknak, esztetikai örömet is szerezni.
nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye solti közép-j.-ban, a Dunától mintegy 5 km.-nyire; termékeny, de részben mocsaras lapályon, (1891) 2782 házzal és 18,176 tulnyomóan magyar (csak 442 német) és róm. kat. lakossal (806 izraelita, 165 helvét). K., bár városi szervezete nincs, egyike a Duna-Tisza köze legszebb városainak, mely mint érseki székhely s a K.-i egyháztartomány központja régóta művelődési gócpontja volt az egész vidéknek. Itt székel a főkáptalan és egyházi főtörvényszék. Művelődési intézményei nagyobbára az érsekséggel kapcsolatosak; van érseki papnöveldéje, jezsuiták vezetése alatt álló főgimnáziuma és konviktusa, kat. tanítóképző intézete s iskolanővérek zárdája, mely nevelőintézettel, elemi és polgári tanítónőképző-intézettel és kisdedóvóval van egybekötve. Van továbbá kórház és árvaház. Az érseki palota, mely a mult sz. közepéről való, mintegy 70,000 kötetnyi könyvtárt foglal magában; a főgimnáziumhoz tartozik az érseki székesegyház, melyet gróf Csáky Imre és gr. Batthyány József érsekek emeltek, K. legmonumentálisabb épülete. Világi intézményei közül említendő a kir. törvényszék és ügyészség, járásbiróság és adóhivatal, pénzügyőrbiztosi állomás, közjegyzőség s csendőr-szakaszparancsnokság. Itt székel a solti közép-járás szolgabirói hivatala. Van takarékpénztára, ipartestülete és alsófoku ipariskolája; az osztr.-magy. bank itt mellékintézetet tart fenn; számos egyesülete és társulata is van. Hirlapjai: Kalocsai Néplap XVIII. évf., szerk. Mócsy Antal; Jézus Szentséges Szivének Hirnöke XXIX. évf., szerk. Tóth Mike; Szűz Mária Virágos Kertje X. évf., szerk. Tóth Mike. A magyar kir. államvasutak budapest-zimonyi vonalával kapcsolja össze; van itt posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. Gőzhajóállomása Uszodon van. Termékeny határán, mely 20,198 ha. kiterjedésü, jeles földmívelés és lentermelés folyik. K. egyike a magyar történelemben legtöbbet szerepelt városoknak. Püspökségét Szt. István király alapította; első püspöke Asztrik volt, az, kit a király 999. követül küldött II. Silvester pápához. 1206. már érsekség, mert Berthold, II. Endre király sógora, mint K.-i érsek említtetik. 1318. a magyar főpapok itt zsinatot tartottak és Róbert Károlyt egyházi átokkal fenyegették azon esetre, ha nem siet a bajokat orvosolni. Harcias érseke, Tomory Pál, a mohácsi csatában a harcmezőn találta halálát, ezután az érsekség hosszabb időre török kézre került. Utóbbi érsekei nem ritkán szerepeltek a történelemben. Különösen említendő Széchenyi Pál, aki befolyását I. Lipót királynál a nemzet javára ismételten érvényesítette és különösen sikerült neki a II. Rákóczi Ferenc és I. Lipót közötti békealkudozásokat sikeres befejezéshez közel vinni.
1. János (debreceni), l. Debreceni Kalocsa. - 2. K. Róza, pedagogus, született Kovácsházán (Arad) 1838. Atyja is tanító volt s ő már gyermekkorában megszerette ezt a pályát. Mint tanítónő Budapesten, Szatmáron, Újpesten, Cegléden, Somorján működött majd felekezeti, majd állami felsőbb, polgári vagy népiskolában. Jelenleg a debreceni ref. felsőbb leányiskola igazgatónője. Az irodalommal régóta foglalkozik, munkái jobbára nevelésügyiek, ifjusági iratok s nyelvészetiek. Önálló művei az ifjuság számára: Válogatott elbeszélések az ifjuság számára (Pozsony); Nagymama regéi (Irta Róza néni, Budapest); Szorgalom jutalma (Tanító néni, u. o.; Illem könyve (u. o.); Tündérkert (u. o.), Igaz történetek és mesék (u. o.); Mondafüzér (Clio, u. o.); Ezer egy éjszaka (u. o.). Nyelvtaniak: Plötz francia nyelvtana (u. o.); Syllabaire, Plötz után (u. o.); Óbhlidal-féle volapük nyelvtan (u. o.); Obhlidal-féle volapük mondások és szók gyüjteménye; Mnemonika (u. o.); Toussaint-Langenscheidt-féle francia nyelvtan; Iránytan leányok számára (u. o.); Magyar nyelvtan (u. o.). Ez a két utóbbi mű volt első munkája. Irt még egy Családi Boldogság c. művet is (Budapest). Ezeken kivül irt eredeti és fordított szinműveket. Dolgozott sok fővárosi és vidéki lapban, igy a Családi Körben, a Hölgyfutárban, a Fővárosi Lapokban, az Arany Koszorujában stb. Szerkesztett egy ifjusági folyóiratot, a Leányvilágot (megjelent belőle hat évfolyam).
Szent István mint püspökséget alapította oly nagy határral, hogy Váctól délre Dömösdtől a Duna-Tisza közében egészen Tételig terjedt, sőt a Kőároktól keletre, Bánostortól a Tisza tövéig, a Szerémség egy része is hozzá tartozott. Első püspöke Asztrik (l. o.) volt. Az egyház védőszentjévé Pál apostolt választotta, mi feledésbe menvén, a XVIII. sz.-tól szt. Pétert tisztelték védőszentül. Az érseki cím, mert 1050 okt. 3. a pápai regesták Györgyöt (v. ö. Pallas N. Lexikon VIII., 447) nyiltan kalocsai érseknek nevezték. Dezsőt azonban, ki a pécsi püspökkel a határok miatt pörölt, Szt. László az 1093 ápr. 17-én kelt itéletben kalocsai püspöknek mondja. Ekkor a határokat a Kőároknak nevezett vizvezeték, Zimony, Bördi és Almádi közt állapították meg. 1175. az esztergomi szék üresedésben lévén, Pál kalocsai érsek koronázta királlyá III. Bélát, 1204. pedig János érsek III. Lászlót; ami arra bátorította a pápa tartós vonakodása után érsekké kinevezett Bertholdot (v. ö. Pallas N. Lexikon III., 179.), hogy érseksége részére a koronázás jogát követelje; 1212. a két érsek végre ugy egyezett meg egymással, hogy az a jog csak ugy illeti a kalocsai érseket, ha az esztergomi érseki szék üresen állana, vagy vonakodnék a koronázástól; ekkor különben az esztergomi érsek a kalocsai megyében gyakorolt hatóságáról is lemondott, mit különben a pápa nem hagyott helyben. 1179. a K.-et a bácsival egyesítették s hatósága akkor kiterjedt a nagyváradi, erdélyi, csanádi, zágrábi, boszniai, szerémi, a moldvai és a szvidnicai (horvát) egyházmegyére is; magának az érseknek pedig körülbelül 250 birtoka volt. Boszniában különösen a patarénok eretneksége ellen kellett küzdenie az érsekségnek, Ugrin érsek (l. o.) 1224, keresztes hadjáratot is viselt ellenök, mit 1246-1247. IV. Béla Benedek érsek alatt ismételt. A szerémi püspökséget a K.-i megyében 1227. IX. Gergely pápa helybenhagyásával Ugrin érsek állította fel, s ezzel a patarénusok ellen való küzdelem kiválóan a kalocsai érsekek föladata lett. Majd a török háboruk idejétől fogva katonai tekintetben is fontos feladatok vártak ez érsekségre; 1523-26. Tomory Pál érsek (l. o.) éveken át küzdött a törökök ellen s 1526 aug. 29. Mohácsnál mint a magyar sereg fővezére esett el. János király 1527. érsekké nevezte ugyan Ország Jánost, az egyházmegye azonban 170 évig tényleg török hódoltság volt, hová a szt. ferencrendiek csak bujdosva járhattak el a nép lelki vigasztalására. Kollonich Lipót volt az első érsek, ki ismét meglátogathatta megyéjét; Széchenyi Pál 1697 után már visszanyerte Bácsban a kalocsai érsekek örökös főispánságát is, de csak Patachich Gábor választotta Kalocsát ismét állandó székvárosul. Jelenleg az egyházmegye magában foglalja Bács-Bodrog vármegyét egészen, Pest vármegyéből a solti járás déli részét és Csongrádból Horgost. Hatósága alatt áll a csanádi, nagyváradi s erdélyi püspökség. Érseke 1891 óta Császka György. Az egyházmegye történetét megirta Katona István (Historia metropolitanae Colocensis ecclesiae. Két rész, Kalocsa 1800, 8-r., 534 és 495 lap). Újabban több cikket irt az egyházmegye történetéből Városy Gyula.
az érsekség alapításával egykoru. Régibb történetéről keveset tudunk, mert levéltára a török foglaláskor elpusztult. A XIII. sz. elején hiteles hely volt s az aranybulla egyik példányát is ott helyezték el. A XIV. sz.-ban oly sanyaru helyzetbe jutott, hogy 1339. kanonokjainak számát 12-ről 6-ra kelltt leszállítani. A káptalan a mohácsi vész után föloszlott s csak Patachich Gábor állította vissza 1738. Kedzetben a préposton kivül csak 3 kanonokja volt; jelenleg a préposton kivül 9 valóságos éss 8 tiszteletbeli kanonokból áll. 1738. ismét hiteles hely lett. V. ö. Mária Terézia levele a kalocsai káptalanhoz intézve (Pressb. Ztg. 1777, 39.).
A kalocsai érseki könyvtárban levő, ó-német költeményeket tartalmazó gyüjtemény, amely némelyik szerint Mátyás király hires könyvtárából való. A K.-t valószinüleg Németországban, a XIII. sz. vége felé irták. A kódexről először 1784. történik említés; Kovachich György bőven ismertette a Deutsches Museumban, Schlegel Frigyes pedig irván róla, Konrad van Würzburgot tartja szerzőjének. E század elején Majláth János gróf és Köffinger Pál lemásolták és kiadták. A kódex mintegy 53,000 verset foglal magában, melyek a középkori német irodalom legszebb termékei közé tartoznak. V. ö. Rónai Auburg István, A K. (Fővárosi Lapok, 1870).
1318 febr. tartották s csaknem valamennyi magyar főpap részt vett benne. A nyitrai püspöknek Csák Mátéra kimondott kiközösítését mindnyájan helyeselték s kijelenték, hogy közös ellenségeiktől kölcsönösen fogják egymást oltalmazni. A pápához Gazotti zágrábi püspököt küldték, hogy a győri várnak Károly király által történt elfoglalását s a zsinat más aggodalmait ott elpanaszolja. A királyhoz két küldöttet indítottak, kik őt kérve-kérjék, hogy a haza bajainak orvoslására tartson országgyülést, mit már 8 éve elmulasztott. A király csakugyan hallgatott a zsinat tanácsára, jul. 1-re országgyülést hirdetett.
kisközség Máramaros vármegye örökmezői j.-ban, (1891) 1562 rutén és német lak.
két cölöpre erősített s három lyukkal ellátott deszkákból álló szégyenfa. Az elitélt a lyukak egyikén a fejét, a másik kettőn karjait dugta keresztül, s igy volt pelengérre kiállítva. - K., a halászatban a bödönhajó húzó vánkosa, azaz az a fadarab, melyre az evezőt használat-közben a húzó- és keresztszeg segélyével erősítik.
az ácsmunkában függőleges gerenda-támaszoknak és függő oszlopoknak erősbítésénél használt kötés. Abból áll, hogy két gerendát az egész vastagság 1/2-ed részében fogazunk és azokat ékekkel és csavarokkal egymáshoz erősítjük (l. ábrát). A fogazás hossza kétszer-háromszor oly nagy, mint a gerendaszélesség. Favázas szerkezetek sarokoszlopai lesznek ily módon erősítve, jól lehet a K.-t drágasága miatt igen gyakran a csapos kötés (l. o.) helyettesíti.
[ÁBRA] Kalodakötés.