néhány jogi tartalmu ékirat alapján ugylátszik eredetileg uralkodói cím, mely azonban később egyes persa uralkodóknak és fejedelmi személyeknek tulajdonnevévé lett. Kiválik ezek közül Kyrosnak, Persia első királyának fia és Kr. e. 529. utóda is. El lévén határozva, hogy megboszulja azokat a sértéseket, miket magának is, atyjának is Amanitól, Egyiptom királyától szenvednie kellett, háboruval támadta meg Egyiptomot és el is foglalta. Egyiptom ura lévén, Etiopia ellen indult, de élelmiszerei elfogytak s igy kénytelen volt visszatérni. Ezentul a szerencse elfordult K. fegyvereitől, a libiai pusztán átvonuló sereg dicstelenül a homokba fulladt, a Karthago ellen tervezett hadjárat pedig terv maradt, mert a feniciaiak nem akartak vele saját gyarmatvárosuk ellen szövetségre lépni. A szenvedett kudarc miatti haragját az egyiptomiakkal éreztette, pusztítván templomaikat, megöletvén apisukat és kivégeztetvén papjaikat. 522. a tartományokban lázadás tört ki, melyet K. elnyomandó oda sietett, de épp mikor lóra ült, hogy elinduljon, kardjába botlott és azzal ugy megsebesítette magát, hogy belehalt. V. ö. Cobincaur, Historie des Perses (I. köt).
(a benszülöttek nyelvén itelmek v. itülmek, a korjákoknál koncsal), a mongolokhoz hasonló nép É.-Ny.-Ázsiában, Kamcsatka D-i felén és Samsu kuruli szigetén. Halászatból élnek; egyedüli házi és igavonó állatuk a kutya. A zene és tánc iránt kiváló érzékük van; becsületesek, szelidek, tiszta erkölcsüek és vendégszeretők. A kihaló félben levő nép jelenleg körülbelül 4500 lelket számlál.
Ázsia ÉK-i részében fekvő, hosszukás nagy félsziget a Bering-Okhocki-tenger és Gizsiginszk kerület közt, 270,483 km2 területtel és mintegy 10,000 lak. A félsziget Primorszkája orosz szibériai tartomány Petropavlovszk kerületét alkotja. Ny-i partjai meglehetősen egyenletesek, a K-iek ellenben szakadozottak. Legdélibb öble, a kitünő kikötőül szolgáló Avacsai; ettől É-ra van a Koronitszkii, a Kamcsatszkii és az Unkinszkaia, amellyel szemben a Karaginszki nevü sziget terül el. K.-án egész hosszában egy hegylánc húzódik el, amely az É. sz. 53 és 54°-a közt éri el a legnagyobb magasságát és azután két ágra oszlik. A Ny-i az Okhocki-tenger mellett elvonuló ág a magasabb. Mindkettő vulkáni, de a K-in vannak a még most is működő vulkánok (szám szerint 12); ezek közt a leghatalmasabb a Klyucsevszk (4804 m.); a nagyobbak még a Korjakovszk (3420 m.), az Avacsa (2584 m.) stb. Kialudt vulkán K.-n 21 van; ezek közt a nagyobbak az Uskin (3352 m.), Kronotsz (3034 m.), Kresztov stb. A K.-i hegyek K-i ága alkotja a félsziget legdélibb pontját, a Lopatka fokot. A földrengések gyakoriak; a melegvizforrások száma jelentékeny. A folyók közt a legjelentékenyebb az 500 km. hosszu K., a 200 km. hosszu Bolkhaja és a 160 km. hosszu Avacsa. A tavai közül legérdekesebb a K-i részen 3000 m. magasságban fekvő Kronotszkoje és a D-i részen a Kurilszkoje. Az éghajlat aránylag is zord. A tél 9 hónapig tart; Petropavlovszkban az évi középőmérsék +2,29°, a januáriusé -8,4°, a juliusé +14,6°. Még legenyhébb az időjárás a völgyekben. A terület egy nagy részét fenyőerdők, a partok mentét leginkább bozótok takarják. A Ny-i és D-i partok mocsárosak. A folyók halakban igen gazdagok; az erdőkben számos a barna medve, a vad rén, a farkas, róka, coboly, hermelin, marmota stb. A kiméletlen vadászat azonban számukat már nagyban apasztotta. Házi állatul a kutyát és a rént tartják. Az őskőzetekből álló hegyláncok felső részei vulkáni kőzetekből állanak. Újabb üledékes képződmények csak a Ny-i parton és a K. folyó völgyében vannak, amelyeket azonkivül vasag humusz-réteg is takar; azért ez az egyedüli része a félszigetnek, amelyben a zab, burgonya és a zöldség is megterem. A lakosok indolenciája miatt azonban a földmívelés nagyobb jelentőségre szert nem tehet. Ásványországi kincsekben K. elég gazdag; réz a Kurilszkoje partjai közelében, vas a DNy-i partvidéken, barnaszén a Tigil torkolatánál, végre kén nagy bőségben a működő vulkánokon található. A lakosok kamcsatkaiak, korjakok és lamutok, akikhez járulnak még tatárok, jakutok, és csekély számban oroszok. A helységek csekély népességüek; alig néhány kunyhóból állanak. tigilszk, Nizsníj-Kamcsaszk és Bolseretszk azon kozákok állomásai, akik a cár számára behajtják a prémadót. A közigazgatás székhelye az Avacsi-öbölnél fekvő Petropavlovszk. Az orosz prémkereskedők már 1648 óta adtak hirt K. felől; az első expedició a benszülöttek meghódítására azonban csak 1697. küldetett ki Atlasszov kozák vezérlete alatt és az orosz kormáy csak 1706. nyilvánította orosz birtoknak. 1760. kezdve Okhotszkból orosz tengerésztisztek igazgatták. 1803. külön közigazgatási területté alakították. 1855. pedig beosztották a Primorszkajába. A XIX. sz.-ban Krusenstern, Kotzebue, Lütke, Erman, Ditmar és Kettlewell tettek legtöbbet a megismertetésére. V. ö. Benyovszky emlékiratai; Dittmar, Die Vulkane u. heissen Quellen K.'s (Petermann, Mittheilungen 1891).
folyó Bolgárországban a K-i Balkánon eredő Böjük- és Deli-K. összefolyásából ered és Varnától D-re a Fekete-tengerbe torkollik; völgye sok helyen mocsáros.
(olasz. cammeo, franc. camée), drága kő, melynek fölszinéből valamely alak vagy ábrázolás domboruan van kivésve. L. Gemma és Drágakő.
alapította V. Kamehameha havaii király 1865 ápr. 11. A rend három osztályra oszlik: 10 nagykeresztes, 30 parancsnok és 50 lovagtárs. Jelvénye aranyszegélyü, nyolcágu, fehérzománcos kereszt, sarkaiban aranysugarakkal, fölötte az arany havaii korona. Középpajzsa fehérzománcos, kerek, elő- és hátlapján aranyszegélyü kékzománcos gyűrün belül arany K. betü, a gyűrüben az előlapon «Légy férfi» felirat, a hátlapon Kamehameha I. A III. osztály keresztje ezüstől van. Szalagja az I. osztálynál skarlátvörös, két keskeny fehér szélcsikkal, a többieknél vörösfehér, kétszeres függőleges csikkal csikozva.
ókori város Rodus szigetén, már a hőskorban egyike a sziget 3 legjelentékenyebb telepének; valószinüleg feniciai telep, de a monda szerint a heraklida Tlepolemos alapítása; később dór telepesekkel megerősödve, a 12 rodusi városból álló szövetség leghiresebb tagja. Csillaga csak Rodus városának emelkedése folytán homályosult el; itt született Peisandros, a költő.
1. György Arnold Károly, porosz gyalogsági tábornok, szül. Pasewalkban 1817 jun. 14., megh. Hohenfelde nevü pomerániai birtokán 1893 okt 12. A porosz hadseregben szolgált 19-ik évétől kezdve. 1850. kapitány lett a táborkarban, 1856-58-ig a bécsi követségnél volt alkalmazva, 1863. a VIII., 1865. a II. hadtest táborkari főnökévé tették. Részt vett az 1866. háboruban, és 1867. a műszaki csapatok élére került. Az 1870-1871. háboruban mint dandárnok küzdött, és különösen Spicheren és Gravelotte-nál tünt ki. Részt vett Metz ostromlásában és megadásra kényszerítette Diedenhofent, Montmédyt és Mézierest. Azután mint a műszaki kar feje Páris ostromához fogott. 1871 febr. 18. az összes várak főbiztosává tették és febr. 26. a meghódoló Párisban térparancsnok lett. A béke megkötése után a szövetségi tanácsban képviselte Poroszország éredekeit minden a honvédelmet illető kérdésekben. 1873 nov. 9. Roon helyébe hadügyminiszternek nevezték ki, 1875 márc. 22 pedig gyalogsági tábornoknak. 1883 márc. 3. egészségügyi okokból nyugalomba vonult. A Metz körüli fortok egyike az ő nevét viseli.
2. K. Ottó, német festő, szül. Stolpban 1826 febr. 3. Eleinte katona volt és a kapitányságig vitte föl, midőn 1860. a művészetre adta magát. Először Rómában, azután Weimarban tanult; tanítványa volt Böcklinnek, Michaelisnek, Kalckreuth Szaniszló grófnak. 1887 óta a berlini akadémia tagja. 1888 óta professzor. Jelesebb festményei: Ober-tó Berchtesgaden mellett; St. Bartholomäi a König-tó mellett; A Vierwaldstätti-tó; Wetterhorn; Wengern-Scheideck; Urirothstock; Nagy Scheidek; Hegyi táj vizeséssel; A Genfi-tó mellett; Szt. Gotthard útja (berlini nemzeti képtár). Újabb képei: Schlern, A Missurina-tónál, Wellhorn.
(gör.), a gör. egyházban neve a szerzetes újoncok fövegének. Jelenti az isteni szeretetet, mely a szerzetesi életmódhoz vezeti az ujoncot.
(áll., Chamaeleo Daud.), a féregnyelvü gyíkok közé tartozó állatnem, melynek fején a nyakszirtről hátranyuló bőrsisak emelkedik; nyelvének végső része kehelyformán duzzadt; első lábain a két külső és a három belső, hátulsó lábain a három külső és a két belső ujj egy-egy pamattá egyesül; karmai meglehetős élesek, gyengén ívesek; farka nyulánk, aláfelé hajló és befelé csavart, kapaszkodásra szolgál. Fajai majdnem kizárólag É.-Afrika lakói és számuk 30-nál több. Mindannyian a fákon tartózkodnak, ügyesen kúsznak, de igen lassuak, néha napokon át is nyugodtan maradnak egy helyen. Rovarokkal táplálkoznak s ezeket sajátságos szerkezetü nyelvükkel ragadják meg, amelyet hirtelen oly hosszura ölthetnek ki, mint testüknek félhossza. Nyelvüknek kehelyforma duzzadása ragadós nyálkával van bekenve s ez ragasztja oda a rovarokat. Nagy szemeiket egymástól függetlenül, minden irányban mozgathatják. Egyik főtulajdonságuk az, hogy szinüket élénken tudják változtatni, amit különben a bőrükben levő festéksejtek okoznak a villágosság hatására. Petéiket önásta gödrökbe rakják s aztán földdel és levelekkel takarják be. Egyik legismertebb fa a közönséges K. (Chamaeleo vulgaris Daud.), piramis-forma, hátrairányuló sisakkal; háttaraja fürészfogas, hastaraja fogas; farka testénél valamivel hosszabb; szine halál után zöld, életben igen változó; hossza 25-32 cm. Hazája É.-Afrika, de Európa déli részében, Andaluziában is tenyészik.