János Vilmos Sándor gróf, politikus, a német agráriusok egyik vezére, szül. Mednickenben 1841 ápr. 17. Jogot végzett, azután jószágain töltött néhány évet (keleti Poroszországban) és 1869-70-ig az É.-német birodalmi gyülésnek volt tagja. 1871 óta állandóan tagja mind a német birodalmi gyülésnek, mind a porosz országgyülésnek. A konzervativ agráriusok feje, ellensége a vámszerződéseknek és barátja a merev védvám-politikának, melytől a hanyatló mezőgazdaság lendületét teszi függővé. E szellemben több munkát is szerkesztett: Aphorismen über Getreidezölle (1871); Das Wirtschaftsprogramm des Reichskanzlers (1879); Die Denkschrift Delbrücks über Getreidezölle (1879); Die preussischen Ostseeprovinzen u. die Zollreform (1880). Annyi kiméletlen merevséggel harcol elveiért, hogy nemcsak Caprivi és Hohenlohe kancellárral, hanem II. Vilmos császárral is személyes ellentétbe keveredett. 1895 tavaszán 114 aláirással ellátott memorandumot nyujtott be a birodalmi gyüléshez és az állami tanácshoz, melyben a gabnakereskedés monopolizálását követelte. Ez azt indítványt azonban mindkét testület márc. 12., illetve 30. elvetette.
1. K., község Pozsega vmegye brodi j.-ban, (1891) 905 horvát lakossal; mint politikai községnek 1224 lakosa van. - 2. K., község Varazsd vmegye ivaneci j.-ban, (1891) 1513 horvát lakossal.
1. Nagy-K., rend. tanácsu város Zala vmegye D-i részében, a Kanizsa folyócska két partján. A város két részből áll, melyek közül a keleti, Nagy-K., csinosabb város jellegével bir, mig a K. folyócska jobb partján fekvő, s a várostól 3 km. széles ingovány által elválasztott, de vele közigazgatásilag egyesített Kis-K. (melynek 4000 lakosa van), egészen falusias jellegü. A két városrész közti térségen feküdt hajdan K. hires vára egy homokbuckán, melyet mocsár vett körül; a várnak ma csak némi csekély nyoma látszik a csatornáktól átmetszett s gyakran elöntött térségen. A tulajdonképeni Nagy-K. újabban gyors emelkedésnek indult s ezzel együtt külsőleg is szépült s ma Zala vmegye legszebb s legrendesebb városa; nevezetesebb középületei a városháza, a főgimnázium, a honvédlaktanya, a takarékpénztári épületek és több templom és kolostor. K. ma a K.-i járás szolgabirói hivatalának székhelye; van kir. törvényszéke és ügyészsége, járásbirósága, adóhivatala. pénzügyőrbiztosi állomása, közjegyzősége, állami állatorvosa s csendőrparancsnoksága; a 48. sz. hadkiegészítő parancsnokság és a 20. sz. honvéd gyalogezred itt székel. Van továbbá szt. Ferenc- és kegyesrendü szerzetháza, több kórháza, számos közhasznu, jótékony és társas egyesülete és társulata. Tanintézetei közül említendő a kat. főgimnázium, polgári iskola, izr. középkereskedelmi, továbbá alsófoku kereskedelmi- és ipariskolája. Következő hirlapjai vannak: Zala XXII. évf., szerk. Lőke Emil dr.; Zalai Közlöny XXXIV. évf., szerk. Bátorfi Lajos; Egyleti Értesítő (a róm. kat. tanitóegyesületé), VIII. évf., szerk. Pozsogár Gyula. K. élénk kereskedelmi gócpont s a Dunántul egyik legjelentékenyebb forgalmi központja; vasúti vonalai Bécs, Budapest, Triest, Zágráb és Eszék felé közvetítik a közlekedést s nagy gabona-, fa- és borkereskedést tartanak fenn; marhavásárai szintén élénkek. Iparvállalatai közül a legjelentékenyebbek a Sartory-féle cementárugyár, a Concordia sütőszesz-sajtoltélesztő-gyár, továbbá több gőzmalom, a cognac- s ecet- s a legújabban alakult sörgyár. Több nagy pénzintézet is áll fenn, igy az osztrák-magyar bank fiókintézete, a kereskedelmi- és iparbank, a Nagy-kanizsai bankegyesület, a Délzalai és Nagy-kanizsai takarékpénztárak; végül az ipartestület is hatással van a város iparának emelkedésére. Van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, telefon-állomása és postatakarékpénztára. Lakóinak száma 1870-ben 15,125 volt, ma (1891) 20,619; ezek között 19,118 magyar, 954 német és 315 horvát; vallás szerint 16,561 r. kat., 302 ág. evang., 155 helv. és 3573 izrael. Lakói iparon és kereskedelmen kivül földmívelést űznek. K. házainak száma 2083, termékeny határa 4994 ha.
K. az árpádkori oklevelekben Kenesa vagy Kanesa néven fordul elő. Régi időktől fogva vár volt, mely hajdan a Kanizsai-családé volt. A család férfiágának 1532-ben történt kihaltával K. vára és uradalma leányágon a Nádasdy-családra szállt, de 1566. Miksa császár a bors-monostori (Sopron vmegye) apátsági uradalom és a csejthei vár ellenében a várat birtokába vette s azt megerősítvén, a Dunántul leghatalmasabb várává tette. Szigetvár eleste után K. volt a törökök elleni legfőbb védőbástya. Többszörös támadás után azonban K. 1600 okt. 20. (miután Paradeiser György német tábornok a várat feladta) a törökök kezébe került s számos sikertelen ostrom és támadás után (többek közt 1664. Zrinyi Miklós is ostromolta) csak 1690 ápr. 13. került ismét (gr. Batthyány Adám és Zichy István magyar tábornokok három havi ostroma után) a magyarok kezébe. 1703. K. várfalai lebontattak, árkai betemettettek s K. nyilt várossá lőn. Századunkban a K. körüli mocsarak is nagyrészt kiszáríttattak s K. a modern városok közé emelkedett. V. ö. Horváth, Nagy-K. város története (Kanizsa 1862); Az osztrák-magyar monarchia irásban és képben, Magyarország IV. kötete.
2. Ó-K. (Magyar-K.), nagyközség Bács-Bodrog vmegye zentai j.-ban a Tisza mellett, (1891) 2682 házzal és 15,494 magyar lakossal (csak 371 szerb); jelentékeny gabona- és dohánytermeléssel, gabonakereskedéssel és marhatenyésztéssel, takarékpénztárral; van gőzhajóállomása, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Termékeny határa 20,596 ha. - 3. Török-K. (Kis-K.), nagyközség Torontál vármegye török-kanizsai j.-ban, (1891) 3429 magyar és szerb lakossal; az előbbivel szemben fekszik, réve ősidők óta fontos volt hadászati szempontból s mint a királyi naszádosok, később a sajkások egyik tiszai állomása szerepelt. A török-kanizsai járás szolgabirói hivatalának széke, van járásbirósága és adóhivatala, takarékpénztára, gőzhajóállomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Jelentékeny gabonarakodóhely.
-család, az Osl nemből, egyike legrégibb családainknak, mely eredetét az állítólag IV. Béla alatt vitézkedett Imre lovagig viszi fel. Voltaképeni emelkedése azonban csak az Anjouk korában következett be. 1324. Lőrinc mester kapta Kanizsát, honnan a család nevét vette. Lőrinc fia István előbb budai prépost, 1356-1375. zágrábi püspök, ki testvérével Jánossal együtt dicsőségesen részt vett Nagy Lajos nápolyi hadjáratában. Ezen Jánosnak öt fia közül különösen nevezetes a másodszülött, szintén János, egri püspök, majd 1387-1418. esztergomi érsek. Ő volt a magyar primások közt az első, ki 1394. Zsigmond király közbenjárására IX. Bonifácius pápától «az apost. szentszék született követe» címet a maga és utódai részére megnyerte. Ő volt megbizva a 16 szepesi város átadásával, s a zálogpénznek a lengyelektől való felvételével. A XIV. sz. végén s a XV. sz.-ban a család tagjai közül kiválóbbak: Miklós, tárnokmester 1397.; László, 1459. erdélyi vajda, 1466. főlovászmester; ennek fiai: László, 1493. horvát bán és István, 1498. főpohárnokmester; György, 1498. horvát bán, kinek fia László, 1525. Vas vmegye főispánja, később országbiró. Drágffy Katalintól gyermekei: Ferenc, ki 1632. utód nélkül halván el, fényes nevü családját férfiágon a sírba vitte;Orsolya, 14 éves korában nőül ment Nádasdy Tamáshoz, kinek «szerelmes Orsikámmal» való levélváltását Nádasdy Tamás nádor családi levelezése c. alatt 1882. adta ki Károlyi Árpád és Szalay József. Orsolyával a Kanizsaiak roppant vagyona örökségébe a Nádasdyak léptek. Ugyane családból való Kanizsai Dorottya, ki egymásután két nádornak, t. i. Geréb Péternek, majd Perényi Imrének volt a felesége. Második özvegysége idején következett be a mohácsi vész, melynek végeztével a széjjelheverő holttesteket saját pénzén fogadott 400 emberrel temettette el. 1532. még élt. A család címere szétterjesztett fekete sasszárny, a sasnak egy lábával, melynek karmai szétterpesztvék.
a csanádi egyházmegyében (Torontál) a szt. kereszt tiszteletére, ösmeretlen rendé volt. 1231-1247. Kenáznak, vagy Kenőzőmonostorának nevezték. A Csanád-nemzetség valamelyik tagja alapította. Egyetlen ösmert apátja Tamás, 1251-ben.
János (Paulides), ref. püspök, szül. Kanizsán, megh. 1640 körül. Tanult Komáromban, honnan 1608. Samarjára ment rektornak, 1609 máj. 30. a heidelbergi egyetem hallgatói közé iratkozott s itt már jul. 2. értekezést tartott. Külföldről újra Samarjára ment előbbi állásába. 1611. komáromi tanár, 1612. pápai lelkész lett s itt már 1614. esperes volt. Innen 1626. Németújvárra távozott lelkészül, hol szintén viselt esperesi hivatalt, mig 1629 márc. 18. a dunántuli egyházkerület püspökké választotta. Midőn a kat. hitre tért Batthyány Ádám gr. 1634. elűzte a birtokaihoz tartozó Németújvárról, a kis-komáromi lelkészi állást foglalta el. 1638 után nyoma vész. A lutheránusokkal való unió-törekvéseknek nem volt barátja s azok ellen ugy az irodalom, mint az egyházi élet terén erősen küzdött. a presbiteriumoknak hazánkban legelső megalkotója volt, ki Pápán már 1615. szervezett ilyent, a püspökké választatása utáni évben pedig az ugyanott tartott zsinattal az egész kerületre nézve kötelezőnek mondotta ki azok felállítását. Művei: Sárvári konyháról Lethenyei Istvántól Pápára némely csemege-kivánóknak...küldetett...nyúlhúsnak abálása...(Nyomtatásban nem ismeretes); Arany tömjénező (Páp 1632).
Károly, orvos, született Modorban (Pozsony) 1817. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte, hol 1842-től 1848-ig az akkori hirneves szemésznek s a szemészet egyetemi tanárának, Rózsás Antalnak segédje volt s egyszersmind az utóbi által kiadott orvosi évkönyv (Medicinische Jahrbücher) szerkesztésénél segédkezett. 1848 és 1849. a magyar hadseregnél főorvosi, azután törzsorvosi szolgálatot tett, eleinte Görgey hadtesténél, azután a szegedi és aradi kórházakban. 1850. mint ideiglenes országos szemészt alkalmazták. 1864. a pozsonyi országos kórház szemészeti osztályának főorvosává, 1882. annak igazgatójává nevezték ki. 1888. megkapta a királyi tanácsosi címet. 1892. saját kérelmére a kórház igazgatóságától felmentetett, a szemészeti osztály vezetését azonban megtartotta s azt jelenleg is birja. A pozsonyi orvos-természettudományi egyesület sok évig titkára és elnöke s évkönyveinek kiadója. Művei: Közlemény az iridodesisről (M. orv. és természetv. munkálatai, X.); A szem félszeg alakulásának egy ritka esete (u. o.); Közlem. a szemészeti gyakorlatból (Kórházi Szemle, Pozsony, I. 1862); A pozsonyi orsz. kórház (u. o.); Adatok Pozsony városának orvosi helyrajzához (Pozsony 1865).
(ejtsd: -ki), 1. Az Illinois 160 km. hosszu mellékfolyója Indiana és Illinois É.-amerikai államokban; a Michigan-ó közelében ered és Dresden közelében torkollik. - 2. K., county Illinoisban, 1500 km2 területtel, 25,050 lak. K. székhellyel. - 3. K., az ugyanily nevü county székhelye, a K. jobbpartján 80 km.-nyire Chicagótól, vasút mellett, (1890) 9025 lakossal, vasöntéssel, gyapjufonással és kőbányákkal.
(növ.), l. Kankalin.
kásavirág, Szt. György virága, sárga kükörcs v. kikerics, kankalék, tavaszi fű, tavaszi virág, Szt. Péter kulcsa, kulcsvirág, kesztyüvirág (növ., Primula L., Aretia Link), a róla nevezett család többnyári virága. Levele többnyire a töve körül csoportosodik, gyakran fordított tojásdad v. lapátforma, ritkán karéjos; ernyős virágzata az ágatlan és leveletlen szárat zárja, virága forrtszirmu, ötöstagu, kertben gyakran változik v. teljesedik. Tokgyümölcse gömbölyded, egész hengerforma. Mintegy 80-130 (hazánkban 15) faja Európa és Ázsia hegyvidékein és havasain nő, Amerikában csak kevés terem. A tavasznak első virágai közé tartozik, azért Primula (elsőke). Leggyakoribb faja a Pr. elatior L. és Pr. veris L.(Pr. officinalis Jacq.) s eme helyett hazánkban a Pr. Pannonica Kern., sárga, száradva megkékülő virágaival, s a fent közölt magyar nevek főleg ezekre vonatkoznak. A Pr. veris-t már az ó-németek nagyra becsülték (Himmel-, Marien-, Petersschlüssel), a rejtett kincshez is hozzá vezetett, mint a magyar sz. Jakabfű. (V. ö. Zingerle, Diu zîtelôse, Innsbruck 1884.) Jóillatu virága, mint az idegzetet erősítő tea, officinális volt, ma csak házi szer; csipőskeserü, ánizsízü gyökere mint hánytató és fájdalomcsillapító szer volt használatos, ma belőle tüsszentő por készül. Kertben e fajok sárga, piros, barna és teljes virágokkal díszlenek, sőt a P. acaulis-szal L. hibridálódik is. Emez a faj nagyobb virágu, ernyője törpeszáru. Ezek fajvegyülékeit hazánkban a Pr. Benkőiana Borb. helyetesíti, mely a más országbeliektől főképen levelének hamvas molyhos visszájára nézve különbözik. A havasalj mészszikláin a Pr. auricula L. (fülvirág, órikel, medvefül) díszlik, kertben szintén változatos, vadon sárgavirágu és kövérlevelü. Hazánknak É-i mészhavasain Pr. Hungarica Borb. eltérése van. A havasi flórában még sok más szép K. van, de hazánkban ezeknek koránt sincs az a változtossága, aminő az alpeseken. A Pr. auricula-t meg a pirosvirágu Pr. pubescenst Jacq. Clusius 1582. ültette a kertbe. A XVII. sz. közepe táján Belgiumban, Hollandiában, Angol- és Németországban már több fajtájokat tenyésztették, mig a közönségesebb és állandóbb Pr. auricula félreszorult, s a Pr. pubescens változékonysága nyujtotta az anyagot az aurikula tenyésztésének, mely a XVII. sz. utolsó tizedeiben virágzásának tetőpontjáig jutott. Ma mintegy 1000 fajtáját említik. A khinai Pr. praenitens Ker. (Pr. sinensis Lindl.) levele hosszunyelü, szivalaku, 7-9 karéju, virágszála 30-45 cm. magas, virágernyője sarjadzó, sokvirágu; virága eleinte világos lila, azután rózsaszin v. egészen fehér. 1824. hozták Khinából Angolországba. Egész esztendőn át virít, sok szimpla és dupla fajtája van. A Pr. cortusoides L. és Pr. Japonica A. Cyr. és más fajoknak is több csinos fajtáját tenyésztik. A K. tenyésztése könnyü. Jó átbocsátó, de inkább összeállóbb friss, mint nagyon könnyü homoktalajt, félig árnyékos, de felülről nem fedett jó szellős, E-nak v. K-nek eső helyet és a nagy hőségtől ótalmat szeret. 25-35 cm.-nyire kell egymástól ültetni. V. ö. Schott, Wilde Blendlinge österr. Primel (Oesterr. Botan. Zeitschr. 1851, 1852); Kerner, Primulaceen-Bastarde der Alpen (u. o. 1875); u. az, Die Geschichte der Aurikel (München 1875); Pax, Übersicht über die Arten der Gattung Pr. (Lipcse 1889); Widmer, Die europ. Primula-Arten (München 1891).