vagy tó (az ókorban Mare Caspium vagy Hyrcanium, az oroszoknál Kaszpijszkoje More, a tatároknál Ak-Dengisz és a persáknál Kolzum, Bahr-Dsordsan), földünk legnagyobb tava Európa és Ázsia határán. Legnagyobb hosszusága ÉD-i irányban körülbelül 1260, átlagos szélessége 280, az Apseron-félsziget és Tartafok között csak 200 km. Egész területe 396,440 km2. A Volga-torkolat főágától, a Jarkovszkoje Usztietől D-felé a partok alacsonyak egészen az Apseron-félszigetig; ebben a részben az egyedüli öböl az Agrakháni és egyedüli parti sziget a Csecsen. Az Apseron a Kaukázus kiágazása, sziklás és elég magas, de kopár; két kikötő van rajta, amelyek egyikét a Szvjatói, Zsitói és Lebiazsi, a másikat, a bakuit pedig a Peszcsani, a Vulf és Nargen szigetek védik. A Vezir-fokon tul a partok ismét alacsonyakká lesznek, a Kizil-Agacsi-öböl hires a halászatáról. Transzkaukázia D-i részén a partok ismét alacsonyak, mögöttük a hatalmas Elburz-lánc emelkedik; itt a legmélyebb öblök az Enzelii, amely mögött Rest épült és az Aszterabadi; e kettő között kisebb kikötők Medsed-Isszar és Langerud. Az Aszterabadi-öböl 60 km. hosszu, a Potemkin-félsziget zárja el a nyilt tengertől; bejáratánál, amely igen veszedelmes, 3 sziget fekszik; ezek egyikén Asur-Aden orosz erősség épült. Ettől É-ra kinyulik a Gumis-Tepe, amely 1782. még sziget volt. A Gumis-Tepétől É-ra a turkoman és kirgiz steppék partjaiba benyulik a Hasszan-Kuli-öböl. A khivai, félig kiszáradt kis öböllel szemben terül el a hosszu (65 km.) Ogurcsi-sziget, ettől É-ra pedig a 53 km. Cseleken- v. Nafta-sziget, amelyen petroleumot tartalmazó sós források fakadnak. A K-i, itt-ott magas, de nagyobbára lapos partokban nyulnak be legnagyobb öblök, aminő a Balkan, amelynek bejáratát a Krasznovodszk-fok jelöli és amelyet a Balkán-hegyek fognak körül; a 160 m. széles Kara-Bugaz-szoros az ugyanily nevü 170 km. és 115 km. széles és mély öbölbe vezet be. Ez öböltől É-ra a partok több helyen meredekek; itt van a Kinderli-, az Alexandra-, a Kocsak-öböl, amelynek D-i partját a Mangislak nevü félsziget képezi; továbbá a Mertvoi-Kultuk és ennek folytatása a Kaidak-öböl, amelynek Ny-i oldala a Buszacsi-félsziget. Az ÉK-i nagy öböl neve az Embai. Az É-i partok szintén alacsonyak és előttük számos apró, homokos sziget terül el. A K. főfolyói a Volgán kivül a Kuma, Terek, Koi-szu vagy Agrakham, a Szulak, Szamur, a Kur, az Arasszal, az Ural, az Emba és Szagiz. A tó É-i, K-ről Ny-ra elnyuló része sehol sem mélyebb 28 m.-nél; a délibb, É-ról D-nek húzódó része jóval mélyebb, átlag közel 200, legnagyobb mélysége 1100 m., itt a viz jóval sósabb ugyan, de nem éri el a tengerek átlagos sótartalmát. A tengeráradás és apadás tünetei hiányoznak. A folyók áradásai azonban a tó felszinének magasságán észrevehetők; e magasság legnagyobb juniusban és juliusban, legalacsonyabb márciusban; a legnagyobb és legkisebb vizállás közt a különbség 38 cm. Feltünő azon különbség, ami a K. É-i kopár partvidéke és a D-i csaknem tropusi növényzettel takart partjai között van. É-on a nagy téli hideget a mi házi állataink is alig képesek elviselni; Asztrakhánnál a szőllőnek alig van ideje a megérésre, ellenben a Potemkin-félszigeten a pálma a szabad ég alatt tenyészik, a cukornádat és pamutot sikerrel termesztik. É-on a tó jege még el sem olvadt, amidőn Gilan és Mazenderan partjain már a növényzet teljes virágzásban van. Ennek okául Khanikov az uralkodó szeleket tartja.
Az aralo-kaspi depresszió. A mult sz.-ban Nagy Péter cár korában ismerték föl, hogy a Kaspi-tó medencéje a Fekete-tenger felszinénél mélyebben fekszik. Az újabb geologiai kutatások kiderítették, hogy a K. és az Aral-tó a késő pliocén- és a quarter-korszakban a jelenleginél jóval nagyobb és hogy egymással meg a Fekete-tengerrel összefüggésben volt. A K. határai azon korszakokban körülbelül a következők voltak: ÉK-en az Uszt-Urt-fensik és a Mugodság-hegység, É-on az 50. sz. fok, Ny-on a Volga medre Kamüsintől lefelé, továbbá a Jergeni amelynek D-i végében a mai Manücsön át a K. a Fekete-tengerrel összefüggött. D-en hozzátartozott a Kuma és Terek, DNy-on a Kura és Arasz alsó völgye, DK-en pedig a Khorasszáni hegyek és a Kis-Balkán közti terület. A Kis- és Nagy-Balkán közöt egy ága által az Aral-tóval függött össze. E nagyságából a K. akkor kezdett valószinüleg veszíteni, mikor a Fekete-tenger vizmennyiségének csökkenése ezen tengert elválasztotta a K.-től és azután a K.-t az Aral-tótól. Ily módon azután csökkent az elpárolgás is, kevesbedtek a K.-t tápláló folyók, amely körülmény a tenger folytonos apadását okozta mindaddig, amig az a mai felszinét el nem érte. Ezen apadás folytán kiszáradt területek pusztai jellegüek, amelyeken sós tavak és mocsarak vannak, de oly folyók, amelyek rajtuk erednének, hiányzanak; legfölebb nagyobb esőzések vagy a hóolvadások idejében keletkeznek kisebb patakok, amelyek a só kilúgozására nem alkalmasak. A szárazság megakadályozza a humusz-réteg képződését is. Ellenbe a gyakori heves szelek (buránok) minden törmeléket tovább hordanak; ugyanezt teszik a homokkő elporladásából keletkező homokbuckákkal is. Élénkebb emberi élet tehát a pusztákon nem igen keletkezhetik.
A K.-en a hajózás a heves viharok és számos zátony miatt nem csekély nehézségekkel jár; nagyobb lendületet csakis azóta nyert, mióta gőzhajók járhatnak rajta, amelyek az Oroszország és Persia közti forgalmat közvetítik. Partjain az orosz kikötők: Asztrakhán, Sandrukovszk, Derbent, Nizibat, Baku és Lenkoran. Ezek közül azonban csak Asztrakhánnak és Bakunak van élénkebb forgalma. 1890-ben az orosz kikötőkbe 11,778 kereskedelmi hajó érkezett meg, hozván magával 2057 millió rubel értékü árut és 11,811 hajó távozott, körülbelül ugyanannyi értékü áruval. A halászat jelentékeny, főképen a Volga torkolata közelében és az É-i részekben; legcsekélyebb a K-i partokon. Baer szerint 24 millió frank értékü halat és halterméket hoznak forgalomba évenkint. Lazacon kivül leginkább halásszák a különböző Accipensereket. A K. partvidékének legnagyobb része orosz birtok; csakis a D-i része a persáké. Az oroszok külön kis 7 hajóból álló hadi hajóhadat is tartanak fenn rajta. A K.-ről már az ókoriaknak is volt tudomásuk; pontosabb ismerete azonban csak Nagy Péter cár korával kezdődik, akinek rendeletére 1719. és 1720. Szoimonov és van Verdeen, 1726. és 1727. pedig Kojin járt rajta; az első térkép róla 1731-ből való. Azóta az oroszok (Tokmacsev, Gmelin, Muravjev, Basszargin, Butovszkij, Szavics, Szablen, de főképen Ivansinzov) igen sokat tettek teljes átkutatására.
(Kaschau, Kosice, l. a mellékelt tervrajzot), önálló törvényhatósági joggal felruházott szabad kir. város Abaúj-Torna vármegyében, a vármegye székhelye.
[ÁBRA] Kassa város címere.
[ÁBRA] Kassa a XVII. században.
A város a vármegye É-i határához közel, a Hernád völgyének É-felé a hegyek közé nyuló öblözetében, a folyó jobbpartján 211 m. tengerfeletti magasságban fekszik. K-en a Hernád mentén emelkedő dombsor (kertek és szőllők), Ny- és É-felé nagyobbára erdős hegyek övezik, kies keretül szolgálván a csinos fekvésü városnak. ÉNy-ról a magasabb helyek közül lesiető Csermely-patak éri el a várost s két ágra oszolván, annak közepén a Főutcában hosszukás szigetet képez; azonkivül a Hernádból kiszakadó Malomárok is keresztülfut a városon. K. az ezen vizek szelte lapályon meglehetős szabályosan épült s a Belvárosból és 4 külvárosból, u. m.: Ferencváros, Józsefváros és Tábor, Erzsébetváros és Ujváros áll. Központja a Belváros, mely hosszkás négyszög alakjában É-ról D-felé terül el. Fő-közlekedési vonala a Csermelytől végigszelt Főutca, melyen nemcsak K. legnevezetesebb középületei, de legszebb magánházai, legkiválóbb üzletei és szállodái is vannak. Itt központosul az üzleti és a társadalmi élet s ez utca a legkedvezőbb benyomást teszi az idegenre.
[ÁBRA] KASSA.
A Főutca D-i felében áll K. legnevezetesebb épülete, a Szt. Erzsébetről címzett katolikus püspöki székesegyház, Magyarország egyik legnevezetesebb gotikus építménye. (Alaprajzát és restaurálás előtti homlokzatának képét l. Építészet XIX. melléklet 17. és 18. ábra.) A templom építése Nagy Lajos idejére esik. Mátyás király idejéből valók a székesegyház legszebb építészeti remekei, mint az orgonakórus, a sekrestyeházikó s az ugynevezett királylépcső. A három főkapuzat a középkori szobrászat mesterművei közé tartozik. 1877 óta az erősen megrongált székesegyház Fröde és Steindl vezetése alatt teljesen megújíttatik. A székesegyház közelében áll a XIII. sz.-ból való Mihály-kápolna (képét l. az Építészet XIX. mellékletén 16. ábra) és az Orbán-torony. Tőle É-ra a Főutca közepé áll a kaszinót is magában foglaló (immár betiltott) ósdi szinházépület, a Főutca Ny-i oldalán a királyi törvényszék, a püspöki lak, a pénzügyigazgatóság, apácakolostor és templom, a gyalogsági kaszárnya, K-i oldalán a nagy kaszárnya, a Balassa Zsuzsánna által 1650. alapított konviktus a ferencrendi és a jezsuita-templom, a városháza (1790) és a vármegyeház a nevezetesebb épületek. A Főutcával párhuzamos utcák közül a Kovács-utcában a községi elemi iskola és tanítóképző, a katolikus gőgimnázium és a királyi jogakadémia (1732), a Fazekas-utcában a református templom, a Mészáros-utcában a honvéd gyalogsági kaszárnya, a domokos-kolostor és templom említendő; a keresztutcák közül legszebb a Kossuth Lajos- (előbb Malom-) utca a királyi tábla épületével s az evangélikus templommal s számos szép magánházzal. A Rózsa-utcában van a díszes gőzfürdő és közkórház, a Sörház-utcában a postaigazgatóság s a Forgács-utcában a takarékpénztár épülete. É-felé egy nagy tér, a Ferenc József-tér terül el, a dohánygyár, magyar kir. gépészeti iskola és katonai raktár épületeivel; előbb D-felé a Rákóczi-körút (külső sétány) indul ki a tüzérlaktanya számos épületével, mig a vele párhuzamos Bethlen-körúton a csendőrkaszárnya és honvédhuszár-kaszárnya épületei vannak. A Ferenc József-tértől É-felé a Csermely-út vezet, mellette a katonai alreáliskola s a gazdasági tanintézet, amaz nagy parkkal, ez kiterjedt gazdasággal. Odább Ny-felé, a Kálváriahegy felé a járványkórház, Lang-féle gőzfürész és városi faraktár, K-felé a Kert-utcában a szekerészeti kaszárnya és raktár van. A Malomárkon tul terül el a város legszebb parkját képező Széchenyi-liget, azontul a vasúti pályaudvar s a vasúti testen tul a légszeszgyár és polgári lövölde. A Hernádon is átmenve, a nagy katonai sátortábort érjük. A Széchenyi-ligettől D-re elterülő városrészbe van a polgári kórház és árvaház, a katonai tüzérraktár, a városi major, a puskapormalom, az állatvásár-tér és közvágóhid. Még tovább, a tornai országút mentén nagy téglavetők vannak. K. utcái, külnösen a belvárosban, általában véve csinosak, tiszták, s a modern épületek mindinkább gyarapodnak; a külvárosoknak azonban kevésbbé városias jellegük van.
K. ma Felső-Magyarországnak legszebb s legiparosabb városa, egyúttal hazánk összes városai között is előkelő helyet foglal el. Már ősidők óta nemcsak élénk forgalom és ipar székhelye, de egyúttal Felső-Magyarország művelődési központja. K. ma római kat. püspökségnek, káptalannak és szentszéknek s a K.-i római katolikus egyházmegyének, Ababúj-Torna vármegye törvényhatóságának, a füzéri és kassai járások szolgabirói hivatalának, pénzügyigazgatóságnak, posta- és táviróigazgatóságnak, kir. tanfelügyelőségnek, kir. erdőfelügyelőségnek, hadtestparancsnokságnak, a 34-ik hadkiegészítő parancsnokságnak, állandó vegyes felülvizsgáló bizotságnak, honvédkerületi parancsnokságnak székhelye. Van itt kir. itélőtábla, kir. törvényszék, pénzügyi és sajtóbiróság, főügyészség, járásbiróság, ügyvédi, közjegyzőség, államépítészeti hivatal, adóhivatal, állami állatorvos, fémjelzőhivatal, dohányigazgatóság és fővámház; széke a IV. kulturmérnöki kerületnek, egy filloxera-felügyelőnek és szőllőszeti-borászati közegnek, csendőrtörzs-, szakasz- és szárnyparancsnokságnak. Tanintézetei a királyi jogakadémia, állami főreáliskola, kat. főgimnázium, kat. papnevelőintézet, tanító- és tanítónő-képzőintézet, 2 polgári, 9 elemi s 1 felső-népiskola és 1 állami felsőbb leányiskola, 5 kisdedóvó, több magán nevelőintézet. Szakiskolái közül első helyen áll a magyar kir. áll. gazdasági tanintézet, mely nagy mintagazdasággal van egybekötve, továbbá az állami kötőszövőtanműhely, az állami gépészeti középipariskola, mellyel építőipari továbbképző tanfolyam van összekötve, vizmesteri iskola, több alsófoku iparos és kereskedelmi iskola stb. Jelentékeny intézet még a katonai alreáliskola. Egyéb kulturális intézményei közül említendő a felső-magyarországi muzeum (1872), mely 30,000-nél több darabból álló régiségi, érem-, kép- és természeti gyüjteményeket s könyvtárt foglal magában; a szinház, számos közhasznu, közművelődési, társas és jótékony egyesület (közte az Irodalmi társaság, a gazdasági egyesület, orvos- és gyógyszerészegylet, szépítőegylet, Vöröskereszt-fiók, Kárpátegyesület keleti osztálya stb.), továbbá kórházak és egyéb emberbaráti intézetek. Ezen számos közművelődési intézmény hatása folytán K. hazánk műveltebb városai közé tartozik; az irni és olvasni nem tudók aránya (a 6 éven felüli népesség körében) a férfiaknál 17,1, a nőknél 33,9%-ra rúg, ugy hogy K. e tekintetben városaink közt a 6-ik helyet foglalja el. K. a magyar irodalom fejlődésében is szerepet visz; jelenleg a következő magyar lapok jelennek itt meg; Felső-Magyarország (szerk, Ries Lajos, XI. évf.); Abauj-Kassai Közlöny (szerk. Ladomérszky Gyula, XXVI. évf.); Kassai Jogi Közlöny (szerk. Glück Lipót, V. évf.); Felvidéki Közlöny (szerk. Hedry Bertalan, XVII. évf.) és Minerva (az Irodalmi társaság folyóirata, szerk, dr. Fényes Soma, II. évf.).
Ipara és kereskedelme régtől fogva igen jelentékeny s fekvésénél fogva K. már a középkorban Felső-Magyarország kereskedelmi empóriuma volt. Legjelentékenyebb iparvállalatai a dohánygyár (1642 munkás), a Fleischer-féle gépgyár és vasöntő (130 munkás), az Eisler-féle hajlított fabutorgyár (250 munkás), Dunkl Vilmos parketgyára (60 munkás), Siposs-féle kötőszövőgyár (60 munkás), egy lakatosáru- és vasbutorgyár, egy kékárugyár, a csermelyvölgyi (l. o.) papirgyár, két nagy műmalom, továbbá pótkávégyár, 2 sörgyár, búzakeményítőgyár, légszeszgyár s több nagy téglagyár. A sódar- és szalámikészítés régóta jó hirnévnak örvend. Kereskedelme a középkorban Lengyelország felé igen élénk és hires volt; ma is gócpontja Felső-Magyarország kereskedelmének, amire kedvező fekvése nagy hatással van. Kereskedelmének főcikkei ipari terményei, továbbá marha, gabona, sódar, bor, fa stb. K. jelentékeny vasúti csomópont, ahol a magyar királyi államvasutak budapest-ruttkai vonala a kassa-legenye-mihályi vonallal találkozik; K. továbbá végpontja a kassa-oderbergi vasútnak és a tornai vonalnak. Van posta- és táviróhivatala, telefonhálózata és postatakarékpénztára. A város belsejében gőzmozdonyu közúti vasút közvetíti a közlekedést. Az üzleti élet élénkítésére szolgál az osztrák-magyar bank fiókján kivül 2 bank, 1 takarékpénztár és 2 szövetkezet, összesen 983,000 forint részvénytőkével s 51/2 millió forintnyi forgalommal.
K. lakóinak száma rohamosan emelkedik; mig 1850-ben csak 13,034 és 1857-ben 16,417 lakosa volt, addig 1870-ben már 21,742, 1881-ben 26,097 és 1891-ben 28,884 lakost számlált; népessége tehát 40 év alatt 122%-kal emelkedett. Lakói között van jelenleg (1891) 14,421 magyar (49,9%), 3891 német (13,5%) s 9713 tót (33,6%); a nem magyar anyanyelvüek közül azonban 6196 (42,8%) beszéli a magyar nyelvet, 1881-ben csak 10,362 (39,8%) magyar anyanyelvü lakó iratván össze, a magyarság tiz év alatt mintegy 10%-kal erősbödött. Hitfelekezet szerint van K. lakói között 20,280 római kat. (70,2%), 1925 görög kat., 2099 ág. evang., 1239 református és 3306 izraelita (11,4%). A polgári lakosságon kivül K.-n 2694 közös hadseregbeli katona, 527 honvéd és 64 csendőr van, ezekkel együtt a lalkosság száma 32,165. A lakott házak száma 1842. K. határa 9260 ha. Hozzátartozik Bankó (l. o.) nyaralótelep és a Lajos-forrás (l. o.) fürdő.
Története. Noha történeti adataink nincsenek róla, a hagyomány beszéli, hogy a szászoknak hazánkba betelepedése idejében a mai K. helyén már község állott és ezen Ó- v. Felső-K. mellett építették fel I. Géza király idejében a szászok telepüket, Új- vagy Alsó-K.-t. A két község egybeolvadt és okmányainkban az egységes «Cassa», «Cassovia» néven szeeplet. A falakkal erősített hely a XIV. sz.-ban már jelentékeny szerepet játszott mint trencséni Csák Máté uradalmának véghelye. 1347. lett szabad kir. város és kapta a budai jogot, s ugyanekkor árumegállítóhellyé lett vásártartási joggal. Kiváltságai szaporodtával és erődítményei fejlődésével mindinkább nő jelentősége és már a XV. sz.-ban mint a felvidéki sz. kir. városok feje, Felső-Magyarországnak fővárosa szerepel. A huszita időben K. sokáig volt Giskra hatalmában, amig az alól Mátyás király vezérei felszabadították. A mohácsi vészt követő pártharcok nagyon emelték fontosságát. Aki birta K.-t, Erdélytől föl Bécsig és onnan viszont Erdélyig jóformán nyitva állott az útja. Ezért helyeznek rá mindkét részről nagy súlyt. Noha 1552. a felvidék többi német városához csatlakozva, buzgó hive volt a Habsburg-háznak, Belgiojosonak 1604-iki hires templomfoglalása a már ekkor egészen protestáns várost Bocskay István táborába vitte. Ettől kezdve sorsa szorosan összefügg a nemzeti küzdelmekével. Bocskay innen intézi hadjáratát, a bécsi béke megkötése után ide tér vissza és itt éri el 1606. halála, melyet Káthayn itt boszult meg véresen a gyanakvó hajduság. Bethlen Gábor felsőmagyarországi hadjáratainak alapja szintén K., amint ezt tartja a magyar részek fölötti uralma legfőbb biztosítékának. 1657., Rákóczi György halála után került csak vissza véglegesen a magyar király uralma alá. Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc elődeikhaz hasonlóan igyekeztek K.-t birni. A szatmári béke megkötése utá III. Károly K. erődítményeit is leszereltetvén, hadi és politikai fontosságának véget vetett. Újabb történetünkben 1848. szerepel, mikor dec. 11. az osztrákok megszállották és 1849 jan. 4. volt határában Mészáros Lázárnak csatája Schlick ellen. A várost kedvező helyzete, mint a magyar állami, a kassa-oderbergi és a magyar északkeleti vasutak vonalainak kiinduló pontját, nagy kereskedelmi középponttá tette. Minden kelléke meg van ahhoz, hogy nagy multjához méltó szép jövője legyen.
község, l. Béla (2).
község, l. Hámor (4).
1. Gusztáv, klasszikai filologiai iró, egyetemi magántanár, szül. Kassán 1843. Gimnáziumi tanulmánait Kassán végezte, a klasszikus filologiát Bécsben hallgatta s 1867. u. o. a latin és görög filologiából tanári oklevelet nyert. 1868. a besztercebányai főgimnázium helyettes, 1869. rendes tanára lett. 1875. Németországban, 1879-ben Dél-Németországban, Belgiumban és Franciaországban tett tanulmányutat. 1878. bölcseletdoktorrá avatták a budapesti egyetemen. 1881. Budapestre helyezték át tanárnak. 1882. a budapesti egyetemen a latin stilisztika és eloquencia magántanárává habilitálták, 1890. pedig a magyar kir. tanárképző intézet tanárává nevezték ki. Résztvett az 1893-iki görögországi és az 1894-iki olaszországi tanulmányútban. Nagy irodalmi munkásságot fejtett ki; magyar, német, latin és görög nyelven irt értekezéseket, amelyek a Philologiai Közlönyben s a budapesti V. ker. főgimnázium Értesítőjében jelentek meg. Külön megjelent munkái: De vario usu iambici in diverbiis tragoediarum Aeschyli et Sophoclis (1876); Plato bölcseletének problematikus pontjai (Besztercebánya 1877); Xenophon emlékiratai Sokratesről (Jeles Irók Tára 1881); Sophoclis Antigona (a Thewrewk-féle Bibliotheca scriptorum Graecorum et Romanorum-ban 1891).
2. K. József, nyelvtudós, született Bodrog-Kisfaludon (Zemplén) 1767 március 15-én, meghalt Pécsett 1842 március 15-ikén. Tanult Kassán Baróti Szabó Dávid alatt. 1786-ban kispappá lett Egerben, a hittudományt tanulta Pesten s már elkezdte gyüjteni szótári jegyzeteit, melyeket egész életén át folytatott. 1790-94. tarcali káplán, 1794-1824. pedig szerencsi plébános volt; ekkor nyugalomba lépvén, báró Szepessy Ignác és későbben Scitovszky János pécsi püspökök védszárnyai alatt folytatta nyelvészeti munkálkodását. Az akadémia 1832. választotta levelező tagjává s halála után 1842 április 18. Toldy Ferenc tartott felette gyászbeszédet. Munkái: Magyar nyelvtanító könyv (Sárospatak 1817); Származtató és gyökeredző magyar-diák szókönyv (Pest 1833-38, négy csomóban). Ez az első magyar származtató és kritikai szótár s némely különcségei s tévedései mellett is becses s nagyérdemü munka, a nép nyelvének gazdag tárháza. A Tudományos Gyüjteménybe is dolgozott (Szerencs leirása és nyelvészeti polémiák). Nagy munkájából, melyhez az anyagokat már a pesti egyetemes papnevelő-intézetben léte alatt gyüjteni kezdé, csak 5 kötet, a T betüig terjedő, jelent meg, a hatodik kötet s a deák-magyar rész is elkészült, de kiadása elmaradt.
l. Felsőmagyarországi főkapitányság.
Az egri püspökség 1804. I. Ferenc király intézkedése s VII. Pius pápa bullája folytán feldaraboltatván, annak egyik részéből alakíttatott a kassai püspökség. Abaúj, Sáros és Zemplén vmegyék rendeltettek joghatósága alá. A püspök javadalmai lettek: Hece, Harsány, Szirák, Tiszakürt, Keresztes-Püspöki, Egres, Csapóköz, Szt. Mária, továbbá a zempléni és a sárosi tizedek. Ugyanakkor alapíttatott a kassai káptalan is, hat valóságos kanonoksággal, amelyekhez később magánalapítványból egy hetedik is járult és nyolc tiszteletbeli. Az első kassai püspök Szabó Endre volt; jelenleg Bubics Zsigmond kormányozza az egyházmegyét, amely 3 fő- és 18 alesperesi kerületre van osztva és 197 plébániája van.
(növ.), különféle piros virágnak neve. Benkő és Diószegi szerint az Agrostemma Coronaria L.), európai növény, l. Konkoly; Benkő szerint a szomoru estike, sőt a Tagetes erecta (l. Büdöske) is K. Az Alföldön ma is a büdöskét, meg a hasonló katonarózsát nevezik igy.
máskép Alexandra, Priamos trójai király leánya, Homer szerint a legszebbik. Trója elpusztulása után Agamemnonnak jutott osztályrészül, aki magával vitte Mikenébe. Itt azon Klytemnaestra megölte, ugyanakkor, mikor Agamemnon elvérzett Aegisthos kezétől. A hitrege szerint egykor szerelmet igért Apollonak azon feltétellel, ha az isten felruházza őt a jövendőmondás tehetségével. Apollo megtartotta szavát, de K. nem, és akkor a haragos isten, ki adományát már vissza nem vehette, azzal büntette meg, hogy senki se higyjen jósszavának. Mikor tehát a trójaiaknak Helena megérkezésekor és később is a háboru folyamán balsorsot jövendölt, kigúnyolták és kikacagták. A város elfoglalása alkalmával K. Athéne istennő templomába, az istenőnő szentélyébe menekült, de Ajas, Oileus fia, erőszakosan elszakította az istennő szobrától, tőle vette el aztán Agamemnon. A művészet és vallásos hagyomány ismételten foglalkoztak K. alakjával.
máskép Kassander is, Antipatros (l. o. legidősebb fia, szül. Kr. e. 355-ben. Mikor atyja halálos ágyán (319) a helytartói állás betöltésénél mellőzte, szövetségre lépett egyfelől Antigonossal, másfelől egyiptomi Ptolemaiosszal, 318. pedig elfoglalta Athént és sok más görög várost. Mikor Euridyke királynő mégis megtette helytartónak, Makedoniába sietett, de mire odaért, a királynőt is, saját fivérét, Nikanort is halvá találta. Győztesen nyomult előre, Pidnáig jutott, Olympias nevü ellenkirálynőjét kivégeztette, 315. pedig nőül vette Nagy Sándor féltestvérét, Thessalonikét. Miután igy Makedoniára való igényeit biztosította volt, belépett abba a szövetségbe, melyet Ptolemaios, Lysimachos és Seleukos Antigonos ellen kötöttek. De e közben elveszítette Epirust s az egész Peloponnezust, csupán Makedonia és Tesszália maradtak meg neki, valamint az európai főhadparancsnokság, egészen az ifju Sándor trónralépteig. De K. csakhamar megölette az ifju trónörököst anyjával, Roxanéval együtt és megvesztegetés által azt is kieszközölte, hogy Nagy Sándornak legifjabb fiát, Heraklest, megmérgezték (309). Minden igyekezete oda irányult, hogy Görögországot biztosítsa magának, már félig-meddig kezében is tartotta Athént, midőn kénytelen volt Antigonos fia, Demetrius Poliorketes előtt meghátrálni, sőt seregével együtt veszedelmes visszavonulásra kényszerült a Termopiléken keresztül. Már-már Makedonia is veszélyben forgott, midőn Antigonos halála K.-t megszabadította legnagyobb és legádázabb ellenfelétől, de Görögország birtoka után hiába törekedett. Igy halt meg 297. Három fia maradt: Fülöp, Antipatros és Sándor; az első követte apját a trónon, de korán meghalt; a másik kettő addig viszálykodott, amig Demetrios mindkettejöket letaszította a trónról. V. ö. Droyser, Geschichte der Nachfolger Alexanders.