nád- és lápvágó eszköz, melyet főleg a csikász használ.
(kath), l. Fagyilok.
(a görög Kjel), előszó, tulajdonkép a. m. alá, le, felé, mellett stb. Összetételekben gyakori.
gata vagy káta, besenyő nyelven házat jelent; a Deneper jobboldalán Bulgáriára néző várakat, Konstantinos Porph. Tung-Kata, Krakna-Kata, Salona-Kata, Saka-Kata és Gau-Kata néven említi. Hunfalvy szerint (Ethn. 402.) a Kat az ugor és finn nyelvekben házat jelentvén, e nevek értelme Tung stb. háza. A besenyőkkel Magyarországban is elterjedt ez a név, p. Mosonyban 1339. említenek egy Kata nevü falut; a Tápió vidékén kivétel nélkül csak összetételekben előforduló Káta helynevek kétségtelenül szintén egyet jelentenek ezzel a besenyő szóval; s összefügghet vele a Káta-nemzetség neve is.
1. Nagy-K., nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye kecskemti felső j.-ban, (1891) 1155 házzal és 6028 magyar lakossal; a járási szolgabirói hivatal székhelye, van járásbirósága és adóhivatla, ipartestülete, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. - 2. Szent-Lőrinc-K., nagyközség u. o., (1891) 1214 magyar lakossal. - 3. Szent-Márton-K., nagyközség u. o., (1891) 2955 magyar lakossal; vasúti megálló, postahivatal és postatakarékpénztár.
-nemzetség, első ismert tagja Farkas, kinek II. András idejében tüzes vasat kellett hordoznia, mivel szolgáját lopásról vádolták; 1231. pedig Demeter comes, utóbb győri főispán, a pannonhalmi apátsággal pörlekedett. A helynevekről itélve, a nemzetség ősi birtokai Pest és Heves vmegyékben feküdtek, de mára XIII. századtól kezdve jószágaik zöme főkép Szatmár, Bihar és Ugocsa vármegyékbe esett, mig egyes ágak a Dunántul birtokoltak. 1227-1483 közt összesen 61 helység tartozott hozzájok. E nemzetségből vált ki a Kátay-család, melynek őse Gugh (1297-1343), a Csaholyi-család, melynek őse János (1323-1352), a Vasvári-család, melynek őse Pál (1284-1313), a Surányi-család, melynek őse Sebestyén (1347), a Csarnavodai-család, melynek ősei Miklós és István (1347-79), a Lázári-család, melynek őse János (1319-52) és az Ösi-család, melynek őse István (1340 előtt). A nemzetség első vitéz tagja Tamás, ki 1274. azért kapta az ugocsavármegyei Kökényest és Halmit, mert a csehek ellen viselt háboruban Laa vára alatt (1273) kitünt. A nemzetség több tagja viselt főméltóságot; p. Péter már IV. Béla alatt főpohárnnok volt. A tatárjárás után Bereg és Ugocsa vmegyékben e nemzetség több várat és helységet alapított. V. ö. Komáromy András, A Káta-nemzetségről (Turul 1887., 160-181); Wetner, Nemzetségek (II. 114-123).
(gör.), a gör. egyházban a reliquiákat őrző hely az oltár alatt.
(új-görög), rendetlenül össze-vissza hányt csontmaradványok barlangokban. A viz hordta a csontokat össze, nincsenek eredeti fekvőhelyükön.
(olasz. catafalco), állvány, melyen elhunyt uralkodóknak vagy jelesebb embereknek koporsóját közszemlére állítják. A K.-ot rendszerint néhány lépcső hordja; az állvány maga fekete szövettel van bevonva, fölötte néha baldachinnal; rajta az elhunyt címerei és egyéb jelképes ábrázolások, körülötte égő kandeláberek, gyertyák stb. L. Castrum doloris.
(gör.) annyi mint beteges, mély álom; álomkór.