A kelták vallása természeti tünemények istenítése. Főisteneik (Caesar szerint) megfelelnek Apollo, Mars, Jupiter és Minerva szerepének és azért a római iróknál e néven fordulnak elő. Emellett azonban előfordulnak a helyi melléknevek; változók amaz országok szerint, amelyekben a kelták megtelepedtek. Apollo egyes melléknevei (Belenus, Borvo, Grannus) különválasztva mint külön istenségek is előfordulnak. Az utóbbiak közül a legkiválótt Belenus, a kelta napisten. Azonos a déli Franciaország területén tisztelt Abellióval és a Rajna és Duna-melléki Grannussal. Legfőbb atributuma gyógyítás, mint ilyen a források istene, szent növénye a beléndekfű. Jupiter 3 melléknévvel rendelkezik: Taranis, Esus és Teutates (az utóbi Marsnak mellékneve egyszersmind). Esust Pictet a szanszkrit asu-ról származtatja és főistennek tartja, képét 1711. találták meg egy régi emléken a Notre-Dame-templom alatt. Kisebb istenségek: Ogmios, a kelta Herakles, egyúttal az ékesszólás istene; továbbá Epona (l. o.), emlékeken nem ritka a keltáktól népes Dunántulban; Suleviae (helyi nimfák Pannoniába és Dáciában). Végül az istenanyák (matres, matrae, mairae, matronae), várak, családok, kerületek géniuszai, képeket gyermekeket ringatnak térdeiken (a mai franciáknál «vierges noires»). Mindezek kelták által lakott, de romanizált vidékek istenalakjai. Hasonlók hozzájuk a rómaiak által megközelített Britanniában Marsnak egyik (Bath és Aetrip mellett előforduló) női mellékalakja: Nemetona v. Nemon, nemkülönben Beletucadrus, a brit Mars. Ezek képezik az átmenetet a tisztán kelta istenalakokhoz, melyek az ir szigeten virágzott druidizmussal (l. Druidák) karöltve egész rendszeres teogoniát képeznek és összefüggnek ugy az ős-, mint a hősmondával. Ez a tisztán K. az istenek két ágával kezdődik, kiknek apja Addai v. Dé (a mindenség atyja), anyjok Anna, az istenek anyja. Mint törzsökös istenős kiválik Ogma, melléknevein Griainainech (a. m. verőfényes arcu), azonkivül Dagda és Kermait (mézes száju). Feleségétől Machától születik Aed (a tűz), ennek fia viszont Prydain, Britannia első mesés királya. Dagda melléknéven Ogma egész istencsoportnak az apja. A mitologia Coirbrénak, Ogma egyik hős utódának személye által egy mondakörbe csap át, melynek ápolói a bárdok (l. o.), holott az istenek emlékezetét a druidok (l. o.) tartják fenn. Egy költőiskola kapja fel az ősmondát, melynek őse Ailil Olum Munster királya, Medb királynő (Shakspere Mab-jának) férje. Az ősmondából őstörténet fejlődik, melyet a hagyomány egyrészt a mitologiához fűz, másrészt a kereszténységhez. Ebből válik ki később a nép közt napjainkig lappangó neo-druidizmus és ennek irodalmi velejárója a vizionárius-könyvek.
(vagy latinosan celta nyelvek), egyik főága az indo-germán nyelvcsaládnak (l. o.), mely újabban mind több tért vesztett (l. Kelták). Egyfelől a germán, másfelől az itáliai nyelveknek legközelebbi rokona. Három főcsoportja van: a kymri v. brit, a gael s a régi Gallia kihalt nyelve, mely csak föliratokból és hely- és személynevekből ismeretes. Legfontosabb az első csoportban a walesi nyelv (Welsh), melynek gazdag irodalma van (l. Bardok). A breton nyelv legkorábban a Kr. u. V. sz.-ban jutott a Bretagneba s ma három francia megye lakossága beszéli. A cornwallisi nyelv kihalt a XVIII. sz.-ban. A gael csoportba tartozik a hegyi skótok nyelve: az erse v. szűkebb értelemben vett gael nyelv (l. o.). A Man sziget nyelve kihalóban van. Legfontosabb az irlandi v. ir nyelv, melynek régi irodalma van (föliratok már az V. sz.-ból (l. Ir nyelv és irodalom). A kelta nyelveken beszélőknek összes száma Euróban mintegy 3 1/2 millió. A K. aránylag nagyon eltérnek a többi indo-germán nyelvektől, s e nagy változásokat alkalmasint baszk-féle és urál-altáji nyelvekkel való érintkezések okozták. Később a latin nyelvből vettek át igen sok szót, s viszont nagy hatással voltak az angolra, franciára s az északi olasz nyelvjárásokra.
valamely iratot kelttel (l. Datum) ellát.
(Celtiberi), ókori nép Hispaniában, amely két elemnek keveredéséből származott, a bevándorló keltákból és a benszülött ibérekből. A K. által lakott terület ma délnyugati Arragonia, Cuenca, Soria és Burgos. De voltak K. a mai Lusitániában is és az északi parton. Szokásaikat és sajátságaikat részletesen leirja sziciliai Diodor (V. 33.). Ő is kiemeli harcias erényeiket, melyeknél fogva az ország legvitézebb népe valának. Több népre oszlottak: délen a K. (szűkebb értelemben); északnyugaton az arevákok; keleten a pelendónok, ugyanott a berónok (Berones). Főbb városaik valának Elunia, Numantia, Segontia, Miacum, Bilbilis (Martial szülőhelye), Segobriga, Contrebia. L. még Hispania.
több ókori földrajzirónál a. m. Hispania (l. o. és Kelták).
kakassarok, néhol kakasláb (növ., Corydalis DC., likasír, tavaszi gerezdeske, üreg gyökér), a füstikefélék füve, 100 fajjal (hazánkban 6), Ausztrália kivételével. Levele többször hármas, virága kétoldalas, fürtös, lilapiros, fehér vagy sárga, négyszirmu, az ajakoshoz hasonló, a felső szirmának sarkantyuja van. Tokja becőnemü. Kedves hegyi virágok; csipős ízüek, de azért a jószág megeszi. Többnyire gumójok van, Oláh- és Moldvaország népe burgonya módjára elkészítve eszi. Több faja officinális, a C. lutea DC. nedve mérges. A C. cava L. és C. fabacea Pers. gumójának, sőt az utóbbi nagyon csipős gyökerének tartalma kristályosítható, el nem párolgó alkaloid, a corydalin (C18H19NO4). Alkoholbeli oldata alkali módjára hat és keserü. A C. lutea meg az amerikai C. aurea W. kerti virág.
1. K.-Juzsnaja, 185 km. hosszu baloldali mellékfolyója a felső Kamának Perm orosz kormányzóságban. - 2. K.-Szievernaja, amelyet az előbbivel a Szievero-Jekaterinszkij-csatorna köt össze, a Vücsegda 160 km. hosszu mellékvize Vologda kormányzóságban.
némely tudós abbeli tulzása, amelynél fogva mindenütt keltákat látott és megtette keltáknak a nem oda tartozó népeket is. L. Kelták.
(növ.) a. m. karfiola.
l. Husziták.