a moabiták főistensége, amelynek Salamon király moabita feleségei kedvéért oltárt építtetett.
(gör.), a szemtekei kötőhártya gyuladásos megdagadása.
1. Farkas, lovag, technikus, szül. Pozsonyban 1734 jan. 23., megh. Bécsben 1804 márc. 26., hol a magy. királyi udvari kancelláriánál udvari tanácsos és referendárius volt. Ő vezette a mai budai várpalota építését, a bécsi Schönbrunni-kert vizszöktető műveit ő rendezte be és a Ferenc-csatorna építésekor az ő «tűzzel és párával dolgozó alkotmányai» merítették a vizet. Nevezetes az ő beszélő gépe, amely tökéletesebb volt Kratzensteinénél, ki 1776. gépével a szt.-pétervári akadémiánál díjat nyert. Erre vonatkozó műve: Mechanismus der menschlichen Sprache, nebst Beschreibung seiner sprechenden Maschine (Bécs 1791), amely franciául is megjelent. Nagy feltünést keltett sakkozó gépe, melyet 1769. talált fel. Ez egy emberi alakból áll, mely alacsony szekrény mögött széken ült és a szekrényen felállított sakktáblán nagy ügyességgel játszott. Leirása megjelent a Leipziger Magazin für Naturkunde, Mathematik und Oekonomie címü folyóirat 1784. évfolyamában. Monográfiával felérő, korrajzi becsü ismertetése a Nyelvtud. Közlemények VIII. köt. Itt van elősorolva a teljes irodalom is s a különböző teoriák. A gépben állítólag egy ember volt elrejtve, ki a gépet mozgatta. K. gépét Angliában és Franciaországban bemutatta; 1882. a gép Párisban még megvolt, állítólag 1854. Philadelphiában elégett.
2. K. Győző, iró, szül. Jászberényben 1829., megh. u. o. 1865 ápr. 6. Iskoláit szülőhelyén végezte s u. o. lett tanító. 21 éves korában tünt föl mint a Pesti Napló munkatársa, 1851. nőül vette Tóth Riza irónőt. Miután nejét elvesztette, 1859. a nem politikai tartalmu Szegedi Hiradót indította meg; u. o. pár tanügyi munkát is adott ki s részt vett a közéleti mozgalmakban. Szeged város alkotmányos tiszti főjegyzője. Csongrád vmegye tiszteletbeli aljegyzője és a csongrádmegyei gazdasági egyesület titkára volt. Lapjával az alkotmányos eszméket szolgálta, de mivel a politikába avatkozott, elfogták és Josefstadtba internálták. Kiszabadulta után 1861-65. a Hon rendes belmunkatársa volt, ettől fogva inkább regényeket irt s mint jászberényi gimnáziumi tanár folytatta működését. Szivbajban halt meg. Munkái: Néptanodai oktatástan (Szeged 1860); A magyar nyelv gyakorlati tanfolyama (Kellner után u. o. 1860-62); Hét hét Josefstadtban (u. o. 1861); Herostratidák (felelet Aristidesnek az Önbirálatra és Polgárosodásra, Pest 1863); Magyar hölgyek arcképcsarnoka (u. o. 1864); Két úr (regény 4 köt., u. o. 1865). - Neje:
3. K. Riza név alatt volt olvasott novellairó az 50-es években. Családi nevén Tóth Riza volt, Tóth Kálmán költőnek testvére. Baján szül. 1829., megh. Jászberényben 1858 jan. 1. Irói pályáját Hontalan c. novellájával a Magyar Irók füzeteiben kezdte meg. 1850-től a Hölgyfutárba dolgozott. Egy ideig álnév alatt közölte dolgozatait, saját neve alatt csak akkor lépett föl, mikor férjhez ment; a Fáncsy-albumba már a maga neve alatt irt. Novellái a nőiróknál szokatlan korrajzi háttér által tüntek ki s jelentékeny tetszésben részesültek. Két gyüjteményök jelent meg: K. R. beszélyei (4 köt., Szeged 1855) és Újabb beszélyek (2 köt., u. o. 1857). Halála után jelent meg a Kibékülés, irányregény (u. o. 1888).
4. K. János András Kristóf, csillagász, szül. Pozsonyban 1716., megh. 1752 jul. 17.; a bécsi lovagakadémián előbb mint tanár, később pedig mint igazgató működött, azután ausztriai követségi titkár és udvari történetiró, majd pápai protonotarius apostolicus, végül egyházi pályára lépvén, mint pozsonyi kanonok végezte életét. Említendő De cometis malorum nuntiis (Velence 1748) c. műve.
1. K. in Posen (Kempno), az ugyanily nevü járás székhelye Posen porosz kerületben, a Samica és vasút mellett, (1890) 5465 lak., dohány-, szappangyártással, szeszégetéssel és malmokkal, ló- és szőrmekereskedéssel. - 2. K. im Rheinland, az ugyanily nevü járás székhelye Düsseldorf (ettől 32 km.-nyire) porosz kerületben, vasút mellett, (1890) 5878 lak., selyem- és pamutszövéssel, olajprésekkel, muzeummal s régiséggyüjteménnyel. K. Kempis Tamás szülővárosa. V. ö. Lentzen, Historische Wanderungen durch das Kempener Land (1890). - 3. K., Kempenland (Campine), Belgiumnak a Scheldetől Limourg K-i határáig elnyuló, homokos v. pusztai jellegü vidéke, amely Anvers és Limbourg tartományoknak teszi részét és összesen mintegy 3900 km2 területü.
county Missziszippi É.-amerikai államban, 2800 km2 területtel, 15,720 lak., De Kalb székhellyel.
József, tanár és műfordító, szül. Kocson (Komárom) 1854 jan. 18. Tanulmányait Tatában és Győrött, továbbá a budapesti egyetemen végezte. Fordított Tacitus Anneleseiből, Cicero leveleleiből. Fordította s bevezetéssel ellátta Xenophon Sokratesről szóló emlékiratait. Legtöbbet foglalkozott Homerosszal, kinek Iliászát s Odisszeiáját háromnegyed részben lefordította hatméretü versekben; a Békaegérharcot alexandrinusokban. Lefordította Euripides Iphigenisa Taurisban címü drámáját az eredeti versmértékben s ugyanehhez bevezetést irt. Az Iliaszt (az I-VI. éneket) prózai fordításban is adta hozzáfűzött magyarázó jegyzetekkel. Irt latin olvasókönyvet Dávid Istvánnal, kiadta Sallustius Bellum Jugurthinumát és de Coniuratione Catilinae művét. Számos értekezést s egyéb cikket is irt, igy a jóslásról a görögöknél s rómaiaknál, Lykurgos szónok életét. Legutóbb a trójai háborut az ifjuság számára. Jelenleg a budapesti VII. ker. gimnázium tanára.
Tamás, szerzetes, egyházi iró, született Kempen városában 1380 körül, megh. 1471 jul. 24-én. Tulajdonképeni neve Hämerken v. Hemerken Tamás volt, 1395-től kezdve tanítványa volt Radevyn Florentiusnak Deventerben. 1400. tagja volt a windesheimi kongregációnak, hol 1413. pappá szenteltetett. 1429. a zárda másodfőnökévé lett. K. épp ugy mint többi szerzetestársai szabad idejét könyvek irására vagy másolására használta. Már 1417. említik, hogy egy misekönyvet másolt. Műveit szerzetes társai számára irta. A könyvnyomtatás feltalálása után könyvei rögtön nyomtatásban is megjelentek. Legrégibb kiadások: a párisi 1493. és a nürnbergi 1494. Művei: Prédikációk, mintegy 30 szt. beszédet tartalmaz; kisebb vallásos iratai; életrajzok; levelek, énekek s himnuszok. Összes művei közt kétségtelen legszebb s legkitünőbb Krisztus követeléséről irt 4 könyve, mely az összes tudósok véleménye szerint egyike a legérdekesebb, legmeghatóbb műveknek. E mű alapította meg a szerző nagy hirnevét is. E műve majd minden európai nyelvre le lőn fordítva. Német fordításban 1448., francia és spanyol fordításban 1493. jelent meg. Sőt görög s héber nyelvre is fordították. Magyar fordításban először Pázmány korában jelent meg. Toldy Ferenc szerint több mint 70 kiadást ért el. E műhöz egy hosszu irodalmi vita fűződik: hogy ki legyen tulajdonkép e mű szerzője. A legkitünőbb tudósok, a francia akadémia, sőt parlament keveredtek a vitázók közé. Ezen irodalmi tollharc még a XVII. sz.-ban veszi kezdetét. Kiindulási pontja: hogy a könyv majd szt. Bernhard, majd Gerson János (1363-1429) és Gersen vercelli bencésapát, de legtöbbször K. neve alatt jelent meg nyomtatásban. Majdnem minden szerzet a maga részére vitatta a dicsőséget, hogy az ő kebeléből származó férfiu irta a kitünő könyvet. Richelieu korában a vita már annyira elmérgesedett, hogy ő a díszkiadás címlapjára, melyet maga rendezett sajtó alá, semmiféle nevet nem nyomtatott. Németországban a XVIII. században érte el a vita tetőpontját, midőn a benedek- s ágoston-rendü szerzetesek álltak egymással szemben. K. szerzősége mellett tanuskodnak: 1. Saját kor- s szerzetes társai. 2. Kéziratok. 3. Legjobban bizonyít K. mellett a nyelvezet s előadás módja, egyes kifejezések, melyek az Imitatióban s saját kétségbevonhatatlan műveiben találhatók. Lehet, sőt valósszinü, hogy több könyvből állította össze nagy művét, hisz e mellett bizonyít egyik kortársa Ryd Herman (szül. 1408) is: «Frater iste, qui compilavit librum de imitatione, dicitur Thomas, supprior in monasterio Montis S. Agnetis... vixit antem hic compilator adhuc anno 1454 et ego... eodem annno fui eidem locutus», de annyi bizonyos, hogy a könyv, amint azt ma birjuk, tőle származik.
az ugyanily nevü járás székhelye Bajorországnak az Allgäui-Alpokban, legnagyobb városa a bajorországi Sváb kerületben, az Iller balpartján, vasút mellett, (1890) 15,760 lak., jelentékeny pamutiparral, vászonszövéssel, papirgyártással és sajtkészítéssel; élénk szarvasmarha- és lóvásárokkal; városi könyvtárral. K. az alantabb fekvő ó-városból és a magasabban épült régebbi K.-i apátságból áll. Legjelentékenyebb épülete: az alapítványi templom, rokoko-ízlésben készített pompas oltárral. K-re tőle vannak a római Campodunum nevü városnak romjai. K.-t mint benceapátságot Nagy Károly neje, Hilaldegarde alapította. A 30 éves és a spanyol örökösödési háboruban többször ostromolták. 1796 szept. 17. egy kisebb ütközetben a franciákat itt az osztrákok legyőzték. 1803. került Bajorországhoz.
l. Kém.
l. Kémlelőszer.