l. Csőd.
az a kizárólagos jog, melynél fogva egyes fizikai vagy jogi személyek bizonyos árucikkek forgalomba hozatalát minden verseny nélkül, egyedül eszközölhetik. a K. sokszor az illető jószág termelésének egyedáruságával van összekapcsolva, néha pedig, mint regále, a közvetett adók egy neme gyanánt jelentkezik. A középkorban s az újkor elején, de meg különösen a XVII. sz.-ban sok K.-ot adományoztak az egyes államok kormányai magánosoknak és társulatoknak. A merkantil rendszer vigárzásának korában a közgazdasági politika terén nagy jelentőséget tulajdonítottak azoknak, amennyiben egyes termelési ágaknak és a kereskedelmi forgalomnak védelmét és fejlesztését vélték általuk előmozdítani. A gyarmat-politika és a tengerentuli kereskedelem története sok üdvös eredményét mutatja ez egyedáruságoknak, amelyek közül azonban nem egy jutott a belkereskedelem részére is, különösen Angliában Erzsébet uralkodássa idejében. Az újabb időben azonban a K. elé tűzött célt a belkereskedelemben a szabadalnak, továbbá az áruminta és az árujegy védelme által iparkodnak biztosítani; a külkereskedelem versenyében pedig a védelmi vámok alkalmazásával nyujtanak az egyes termelő foglalkozásoknak kiváltságokat, sokszor egyedáruságokat. Kétségtelenül szabadabb elvü eljárás ez, mert ennek előnyei nem egyeseknek lesznek kiváltságai, hanem biztosítják a szükséges gazdasági előnyt mindazoknak, akik annak felhasználása által gazdasági haladásukat előmozdíthatják. L. még Kereskedelmi társulatok, Assiento szerződések és Forgalomzár.
l. Érmeügy (VI. köt. 373. old.).
a helyettesíthető jószágoknak ama gazdasági jelentősége, amelyet azoknak a forgalomban tulajdonítunk. K.-e tulajdonképen cak a szabad kereskedés tárgyainak van, amelynél a csereérték pénzben kifejezve adja meg a szóban forgó K.-et, mert fejlett gazdasági kulturával biró népeknél a K. az ár által van kifejezve.
célja a kereskedelmi s forgalmi viszonyoknak szabályozása, bensőbbé tétele. Főbb részleteiben, jelesül: a forgalomnak be-, ki- és átviteli tilalmak alól felszabadítása, az állami egyedáruság tárgyát képező cikkeknek kivételével; a ki-, be- és átviteli illetékeknek szabályozása; vámmentesség biztosítása legalább a kivitt s ismét visszahozott cikkek javára, amennyiben termésszetesen azoknak azonossága kétségen kivül áll; a határkerületi kölcsönös forgalom szabályozása s könnyítése; a termékek előállítását, elkészítését s fogyasztását terhelő adók szabályozása, csempészet ellen hatósági s birói segély biztosítása, a tengeri hajók s rakományaik után fizetendő hajózási s kikötői illetékek szabályozása, a szerződő felek területén levő természetes és mesterséges vizi utakon való hajózás, a vasúti forgalom biztosítása, vasúti áruszállítás, árukezelés és viteldíjak, az egyik szerződő fél alattvalói által kereskedés és ipar űzése és folytatása a másik szerződő fél területén, konzuli oltalom és segélybiztosítás stb. A kereskedelmi viszonyok szerződésszerü rendezésének három főmódja van, u. m. vagy tarifaszerződések kötése, azaz annak biztosítása, hogy mindegyik államfél ugyanoly elbánásban részesíti a másik szerződő felet, mint a legkedvezményezettebb államokat, v. végül a vámháboruval azonos egyenlőtlen elbánás.
azok a testületek, melyeknek feladata a kereskedelmi és ipar érdeketi a törvényhozással, kormánnyal és hatóságokkal szemben képviselni, a kereskedelmi és iparosztály panaszait, óhajait és kivánságait tolmácsoni, a kereskedelem és ipar állásáról statisztikai kimutatásokat és időszaki jelentéseket szerkeszteni s a kereskedelem és ipar fejlődésének útjában álló akadályok elhárításánál közreműködni. A K. vagy a szabad egyesülés elvén nyugvó, vagy törvény által szabályozott, választásból kikerülő hivatalos testületek. A magyar korona területén az első kereskedelmi és iparkamara 1811. Fiuméban állíttatott fel, mely azonban már 1814. beszüntette működését. Ugyancsak Fiuméban alakíttatott az ottani közgazdasági érdekek képviselése céljából 1829. egy kereskedelmi kiendeltség, mely 1850. kereskedelmi és iparkamarává lett. Ezzel egy időben szerveztettek Pesten, Brassóban, Debrecenben, Kassán, Kolozsvárt, Pozsonyban, Sopronban, Temesvárt és 1852. Zágrábban és Eszéken is a K., melyek 1868-ig működtek, midőn az 1868. VI. t.-c. által az inntézmény nálunk alkotmányos úton is meghonosíttatott. Kereskedelmi és iparosztályra szakadnak, melyek azonban csak együtt hozhatnak határozatot, az elnököt együtt választják, de tagjaik a kereskedők által külön, az iparosok által ismét külön választatnak azok közül, akik a kamara területén, melyet rendelet állapít meg, önállóan ipart vagy kereskedelmet legalább három év óta folytatnak. A kamarák öt évre alakulnak. Kiadásaikat a választók illetékei fedezik, melyek közadó módjára a kereseti adó 1-7 százaléka erejéig hajtatnak be. A kamarákat újabban számtalan törvény mindenféle teendővel bizta meg. Igy azok vezetik a védjegyek lajstromát, javaslatot tesznek a jegybank fiókjainál alkalmazott váltóbirálók személye iránt stb. A kamarai tagok adója a virilisták adójának megállapításánál kétszeresen számíttatik. Jelenleg husz kereskedelmi és iparkamara működik Magyarország területén és pedig Aradon, Besztercebányán, Brassóban, Budapesten, Debrecenben, Eszéken, Fiuméban, Győrött, Kassán, Kolozsvárt, Marosvásárhelyen, Miskolcon, Nagyváradon, Pécsett, Pozsonyban, Sopronban, Szegeden, Temesvárt, Zágrábban, Zenggen. A kamarának Budapesten 48 bel- és ugyanannyi kültagja van. Fiuméban csak 32 beltag van, a többi kamara ezenkivül ugyanannyi kültaggal is bir. Levelező tagjait maga választja, de ezek csak szólásjoggal birnak szavazat nélkül. A kamarák 1839-ban 200,658 frtba kerültek, de ebből több mint 44,000 frtot ipari és szakiskolai célokra költöttek. Vagyonuk álladéka az említett év végén 572,953 frt 591/2 kr. volt. A kamarák a kassai és zenggi kivételével már mind birnak nyugdíjalappal, melyek vagyona összesen 1893-ban 350,539 frtot tett. Ügykezelésök az utóbbi időben, midőn nagyobb jelentéseket szerkesztenek, az ipar fejlesztésénél közreműködnek és más reájuk ruházott fontos feladatok megoldásánál kénytelenek nagyobb tevékenységet kifejteni, jelentékeny; 1893. 161 köz- és 223 osztályülést tartottak, és 106,915 ügydarabot intéztek el.
l. Kereskedelmi biróságok.
a földrajz amaz ága, amely a földet főképen kereskedelmi, illetőleg gazdasági szempontból vizsgálja. Ennélfogva inkább is illenék rá a gazdasági földrajz elnevezés. A K.-t ilyként gazdasági földrajznak fogva föl, egyszersmind megjelöljük a K.-nak a geográfiai diszciplinákkal s általában a többi tudománnyal szemben elfoglalt helyét. Főfeladata az, hogy kimutassa: hogy az ember fizikai és pszichikai ereje révén mennyiben lett urává a földnek. A K. köre nagyrészt az államtudományok körével esik össze s a közvetítő szerepet viszi a természettudomány és a nemzetgazdaság között. A statisztika és történet, különösen a kereskedelmi- vagy gazdaságtörténet a K. segédtudományai. K.-okat irtak nálunk: Popper N. T. (Debrecen 1883); Toldy L. (2 köt., Budapest 1884-85); Simonyi Jenő, Péter János, Klun és Zehden (németül).
l. Gyarmatügy.
az a hajó, mely árucikkeket, terményeket, iparműveket, sőt személyeket is szállít (bár az utóbbit személyszállító hajónak is hivják), megkülönböztetésül a hadi és más különleges célra épített hajóktól. A K. lehet vitorlás v. gőzhajó. L. Flotta.