l. Kereskedelmi biróságok.
néven szokás nevezni azon részint elméleti, részint gyakorlati ismereteket, amelyekre a kereskedőknek üzleti tevékenységük közben szükségük van. Sokszor használják a K. elnevezést olyan szórványos ismeret-csoportok jelölésére is, amelyek, jóllehet a gyakorlati élet követelményeinek minden körülmények között megfelelnek ugyan, de azért részint tárgyuknál, részint a rendszer hiányánál fogva még sem nevezhetők a szó szoros értelmében tudományoknak. A közszokás K. alatt érti a következő ismereteket: a modern nyelveket, a nemzetgazdaságtant, a kereskedelmi- és váltójogot, a kereskedelem előmozdítására szolgáló intézmények ismeretét, a kémiai és technologiai áruismeretet, a mértékek, pénzek és értékpapirok ismeretét, a kereskedelmi számtant, az irodai munkálatokat, kereskedeli levelezést, könyvvitelt, a kereskedelmi földrajzot, a forgalom statisztikáját, a kereskedelem történetét. Mindezen tudomány- és ismeretágakból kiválogatják azon elemeket, amelyek a kereskedőknek foglalkozásuk közben szükségesek s aztán ezeket az általános műveltséghez szükséges tudományokkal együtt tanítják a kereskedelmi iskolákban.
l. Utalvány.
az a kereskedelmi meghatalmazott, akit főnöke a telep helyén kivül kötendő és lebonyolítandó ügyletek elintézésével biz meg. A K. e minőségében a vételár felvételére, a főnök künn levő követeléseinek beszedésére, fizetési határidők engedélyezésére is fel van jogosítva (1875. XXXVII. 45. §).
Ebből, minden a kereskedelemmel összefüggő tényállás, mely a kereskedelmi törvény és eljárás által szabályozott különleges elbirálás alá esik; utóbbiak pedig a kereskedő mindazon ténykedései, melyek a kereskedelemmel összefüggnek és melyeket a törvény azoknak minősít. Éppen azért a kereskedelmi törvény nem adja meg a K. fogalmát, hanem felsorolja taxative azon ügyleteket, melyeket, tekintet nélkül az ügyletet kötő személyre, kereskedelmieknek minősít és külön megállapítja azokat, melyek csupán az iparszerü űzés által kapják a kereskedelmi jelleget; amazok feltétlen (abszolut) kereskedelmi ügyletek, emezek relativ K.-ek. A kereskedelmi törvény 258. §-a tartalmazza az előbbieket, 259. § az utóbbiakat.
l. Ügynök.
l. Válság.
l. Zálog.
a szó szoros értelmében azt jelenti, hogy bizonyos területek, legtöbbnyire egyes államok, beviteli vagy kiviteli tilalommal vannak sujtva, ugy hogy az egyik területről a másikra semmi néven nevezendő árut nem szabad átvinni. A középkor végén és az új-kor elején az egyes gyarmatosító államok alkalmaztak nagyon erős K.-akat, amelyeknek az a kettős célja volt, hogy egyfelől a gyarmat biztosított fogyasztója legyen az anyaországnak, másfelől pedig, hogy a gyarmat nyers terményeit az anyaország olcsón biztosíthassa magának. Ugyancsak ezt az igazságtalan gyarmatpolitikát űzte Magyarországgal szemben Ausztria, illetőleg annak idején Németország a Habsburgok uralkodása alatt; csakhogy nálunk a K. nem merev tilalom, hanem óriási kiviteli és behozatali vámtételek alakjában működött. E században a K. már csak háboruk idejében alkalmaztatik az ellenséges államokkal szemben; az ilyen hadi K.-nak nagyszerü esetét és roppant messze menő hatásait idézte elő I. Napoleon 1806., amidőn Angliával szemben a legmerevebb K.-at, az u. n. szárazföldi zárt (Continental System) állította fel. Különösen fontos és előnyös következményekkel járt e szárazföldi zár Magyarországra nézve, amennyiben az egész Ny.-Európára kiterjedő gyarmatáru-csempészetnek Pest lőn és 1814-ig meg is maradt központja; gyapot, kávé, tea, fűszerek és déli gyümölcsök óriási mennyiségben szállíttattak Zimonyon és Orsován keresztül Pestre s innen tovább Ny-ra. Részben ez a nagy tranzito-kereskedelem vetette meg Pest mai gazdagságának alapját. E mellett a magyarországi dohány, gyapju, vas, hamuzsir stb. megszabadulván az angol versenytől, s az amugy is nagy vámok miatt nagyon megdrágulván, egész Európában nagy kelendőségre találtak. L. még Forgalomzár.
akár egyes, akár jogi személy, aki a kereskedelmi törvény által kereskedelmieknek minősített ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik. Az tehát, aki csak egyes kereskedelmi ügyletet köt, azért még nem kereskedő, hanem csupán az, akinek a kereskedelmi ügyletekkel való foglalkozás képezi iparát, állandó keresetforrását. L. még Kereskedelem.