(volontarie), az olyan kereskedősegéd, aki fizetés nélkül vagy az üzleti gyakorlat elsajátítása céljából, vagy pedig valamely megüresedő állás elnyeréséig ideiglenesen alkalmaztatik.
az a személy, aki az üzletben kereskedelmi teendőket végez, de jogügyletek kötésére nincs felhatalmazva. Szolgálati viszonyai szabad egyezkedés tárgyát képezik, amennyiben pedig valamely tekintetben a főnök és a segéd között külön megegyezés nem jönne létre: e tekintetben az 1884. XVII. t.-c. 59-100. fejezetei szolgálnak irányadóul. Ha a K. szolgálata teljesítésében saját hibája nélkül valamely baleset miatt ideiglenesen gátoltatik: ezért hat hétig terjedő időre joga van fizetéséhez és az ellátásához (1875. XXXVII. t.-c. 56.). A felmondás ideje, amennyiben a szerződésben más megállapodás nincsen, a könyvvezetőkre és a pénztárosokra vonatkozólag 3 hónap, a többi segédekre nézve pedig 6 hét. A K.-ek a reájuk bizott tevékenység szerint más és más elnevezéssel birnak, nevezetesen: könyvvezető, pénztáros, levelező, raktáros, bolti segéd.
l. Kereskedelmi szakoktatás.
Ádám, tudós jezsuita, szül. 1713., megh. Kolozsvárt 1777. 1728. lépett a Jézus társaságába. Tanár volt a nagyszombati egyetemen. Művei: Philomusus (Nagyszombat 1737); Szent Ágostonnak megtérése (u. o. 1758); Canisius Péter által egybeszedett keresztény hitnek kérdései (Győr 1758); Cyrus, szomorujáték (Kassa 1757); Mauritius, szomorujáték (u. o. 1757).
közgazdasági szempontból bizonyos javak megszerzésére irányuló törekvés. A K.-et egy-egy piacon a venni szándékozók összesége képviseli. A K. lehet 1. föltétlen, mely minden körülmények között fenforog, p. az élelmi és ruházati cikkek bizonyos mennyisége folyton kerestetik; vagy föltételes, mely csak bizonyos körülmények közt jő létre, p. alacsony árak mellett olyanok is vásárolnak, akik máskülönben nem keresnék az illető árut; 2. közvetlen, mely a fogyasztás közvetetlen kielégítésére irányul, vagy közvetett, mely azért keres bizonyos jószágokat, hogy ezekből a fogyasztásra alkalmas javakat állíthasson elő; p. a kenyér iránt való K. közvetett; 3. egyszerü, mely csak egy célra szolgáló jószágot keres, vagy összetett, mely különböző célokra alkalmas árukra irányul.
A K. nagysága két körülménytől függ, nevezetesen: 1. A javak használati értékétől (l. Érték), amennyiben mennél nagyobb valamely jószág használati értéke, továbbá mennél sürgősebb szükségletet képes az kielégíteni, annál nagyobb lesz az utána való K. és megfordítva, mennél csekélyebb valamely jószág használati értéke és mennél inkább elhalasztható azon szükséglet, melynek kielégítésére az alkalmazható, annál kisebb lesz a K. 2. A vevők fizetési képességétől, min azonban nemcsak a vevők birtokában levő pénzmennyiségét kell értenünk. A fizetési képesség növekedése növeli, apadása pedig csökkenti a K.-et. A K. nagyon fontos tényezője a piaci árnak (l. Ár), amelynek kialakítására nagyon lényeges hatása van még a kinálatnak (l. o.).
az, amidőn a halász folytonosan helyváltoztatás mellett alkalmazza szerszámát, mint p. a kecés, l. Halászat.
István, ref. püspök, szül. Kőrösszegen, megh. Debrecenben 1642. Tanult Debrecenben, hol 1612. kollegiumi szenior is volt. Külföldre menvén, 1614 ápr. 23. a heidelbergai egyetemre iratkozott be. Hazajőve, 1616. zilahi lelkész, kevés idő mulva pedig egyszersmind a krasznai egyházmegye esperese lett. Egyházkerülete megbizásából 1625. kieszközölte, hogy a máramarosi egyházmegyében is érvényre jusson az új naptár, 1629 nov. 25. a tiszántuli egyházkerület püspökévé választotta s mint ilyen, a következő évben Debrecenbe ment lelkésznek. A lelkészi állás tekintélyének emelésére s az egyházban a rend és haladás biztosítására hathatósan közreműködött. Művei: Halotti beszéd Károlyi Zsuzsánna temetésén (Gyulafehérvár 1624); Halotti beszéd gr. Bethlen Krisztina felett (Debrecen 1632); A hit és jóságos cselekedetek tündöklő példáiról való prédikációk (u. o. 1635); A keresztyén hitnek ágazatairól való prédikációknak tárháza (u. o. 1640). Kiadta továbbá a Margitai Péter hátrahagyott Temető prédikációit (u. o. 1632) és új kiadásban közrebocsátotta Gönczi György De disciplina ecclesiastica c. kánongyüjteményét (u. o. 1633).
község Horvát-Szlavonországban, Zágráb megye samobori j.-ban, (1891) 1227 horvát lakossal.
(állat, Ephemera L.), az álrecésszárnyuak Ephemeridae-családjába tartozó állatnem, karcsu, nyulánk, lágybőrü testtel; összetett szemei nagyok, különösen pedig a himeké, amelyeknél majdnem az egész homlokot elfoglalják; csápjai meglehetős hosszuak, ostorformák, első szárnyai nagyok, háromszögletesek, a hátulsók kisebbek, kerekítettek; szájrészei csenevészek és a kifejlet rovar rövid életében semmi táplálékot sem vesz magához; a potroh végén három hosszu ízelt sörte emelkedik, a him utolsó előtti potrohízén a kapcsolószerv nyugszik; a himek sokkal nagyobb tömegben jelennek meg, mint a nőstények; mindkét tenyészegyén nyári estéken hatalmas rajokban röpked a folyók partjain ide-oda, nappal a parti növényeken csendesen pihennek s a fajfentartásra vonatkozó ténykedésük befejezése után elpusztulnak. A nőstény petéit a vizbe bocsátja s a kifejlődött, hosszukás, nyulánk testü lárvák, melyek testük két oldalán légcsőkopoltyukat, testük hátulsó végén három igen hosszu, sörteforma, tagolt nyujtványt viselnek, három évig fejlődnek, igen falánkok, majd szabadon élnek, majd csöveket laknak, fejlődésük utolsó előtti szakában már rövid szárnyat viselnek, amely az utolsó vedlés után lesz tökéletes. Egyik-másik faj augusztus felé oly nagy tömgekben jelenik meg, hogy összefogdosva trágyául is alkalmazzák. Egyik legközönségesebb faj a közönséges K. (E. vulgata L.), amely 20 mm. hosszu és május hóban jelenik meg; farknyujtványai sárgásbarnák, sötéten gyűrüzöttek. Közel rokona a Tiszavirág (l. o.).
a számtanban mint álló K. (+ plus) az összeadásnak, mint fekvő K. (X) a ponttal vegyest a szorzásnak jele. Az álló K. a minus (-) jellel ellentétben iránymeghatározásul is szolgál, igy a termometernél a 0 fölötti fokokat, magassági adatoknál tengerfeletti magasságokat stb. jelöl. K. mint csillagzat, l. Déli kereszt.
K. a tengerészetben (ném. Sahling; ol. crocetta; ang. cross-trees), a hajók árboctöréseinek és az árbocderékszárak orma alatt keresztbe fektetett, többnyire négyszögletes 11/3-3 m. hosszu fadarabok, melyek a derék- és sudárcsarnokok kitámasztására a hajó hosszirányába fektetett rövid, szintén négyszögletes fadarabokat, ugynevezett keresztközöket használnak, melyek az árboctörzs pofázatához vannak erősítve. Az árboctörzsek keresztjére fektetik egyszersmind az árbockosárnak (terebnek) lapos aljzatát. L. Heveder.
K., a zenében olyan jegy, mely a C. normálskálában egy természetes szöveget egy félhanggal fölebbít. Jegye a következő: #. - K. az egyházban, l. Feszület és Keresztrefeszítés.
K., a heraldikában ugyszólván a legrégibb címeralak, mely a keresztes hadjáratok óta mindjobban elterjedt. A római szt. birodalom zászlóján már 1200 előtt alkalmazták a K.-et, ez volt az u. n. Szt. György-lobogó, melyet állítólag Szt. Györgynek angyal hozott az égből. III. Frigyes császár alatt a K. a birodalmi címerbe is fölvétetett. A heraldikában a K.-et mindenféle változatokban alkalmazzák, tulajdonképeni heraldika K.-nek azonban csak azokat nevezzük, melyeknek karjai a pajzs széleivel érintkeznek. Ellenkező esetben lebegő K.-eknek hivjuk őket. A K. főbb alakjai a következők: közönséges kereszt, máskép görög K., melynek mind a négy karja egyenlő hosszu (1. ábra), András-K., mely, ha ágai természetes fatörzsöt ábrázolnak, burgundiai K.-nek is neveztetik (2. ábra). Villás K. (3. ábra.) Szt. Antal- v. egyiptomi K., mely nem egyéb mint egy latin K., melynek felső karja hiányzik (4. ábra). Talpas v. mantovai K. az, mely formájára nézve közönséges, de csavargós élü (5. ábra). A lebegő K. legegyszerübb formáját a 6. ábra mutatja. Ennek változatai a széles végü (7. ábra) és szegvégü K. (8. ábra). A K. négy ágát különfélekép díszítik. Ilyenekül a lóherés K. (9. ábra), a horgony-K. (10. ábra), a mankós K. (11. ábra), az ismétlő K. (12. ábra), a horgas K. (13. ábra), a félmankós K. (14. ábra) stb. Latin K. az olyan, melynél a harántgerenda rövidebb, mint a hosszgerenda s az utóbbit nem középen, hanem azon felül keresztezi (15. ábra): ha mindkét harántszár egyenlő, előáll a lotaiai K. (19. ábra). A horgas K.-nek egy neme az u. n. Swastika- v. kampós K. (17. ábra). Nyolcágu a máltai K. (18. ábra). Kettős K., ha a görög és az András-K. egyesítve van (20. ábra). Apostoli v. pápai K., melynek három fokozatosan nagyobbodó harántkarja van (21. ábra). A K. különböző formáiról v. ö. Biedermann, Dei Kreuze in der Heraldik (Drezda 1875).
K., a középkori érmeken általános, vagy mint dísz, mely az érem egyik, vagy mindkét lapját betölti, vagy vele kezdődik a körirat, p. + LADISCLAVS RE, + MATHIAS D. G. REX HVNGARIA.
K. a mezőgazdaságban a kévébe kötött gabona rakása, máskép kalangyának is hivják. L. még Báb.
K. az őskorban csak mint díszítés fordul elő. A neolit-kor végének agyagedényein látjuk legelőbb feltünni, leginkább amaz edények fenekén vagy alsó felén, melyeknek geometrikus vonaldíszítését fehét krétaszerü tömés tölti ki. Ez időtől fogva sűrün alkalmazza ugy a bronz-, mint a vaskor.