az egyszárnyu vésett v. táblás belső ajtóknak (l. Ajtó) a legközönségesebb és legegyszerübb neme: méretei rendesen a következők: 0,80-0,95 m. szélessége és 2,10-240 m. magasság.
l. Aljak.
az olyan viszony, melybe két harmonia akkor jön, mikor összekötésüknél valamely hangot #-tel vagy b-vel el kell változtatni, s ez ugy történik, hogy az elváltoztatást nem ugyanaz, hanem egy másik szólam hozza. Ha p. az F kemény hármas hangzatot a D kemény hármassal kötjük össze, az f-et szükségképen fisz-re kell változtatni, ily esetben annak a szólamnak kell a fiszt hozni, mely előt az f-et képviselte; ha ez nem igy történik, akkor K. jő létre, mely kellemetlenül hangzik. Kiváltképen fontos e szabály betartása az énekkarokban, mert a jegyelváltozás mindig félhangra támalszkodván le- vagy fölfelé: az énekesnek igen megnehezíti a tiszta intonációt s a másik szólam pedig csak idegenkedve tesz eleget szólamvezetési kötelességének. Ha az ily összeköttetéseknél az elváltozó zönge kétszerezve van, akkor az egyiknek meg kell tennie a szabályos lépést, mig a másik attól eltérhet. Az újabb zeneirók különben e szabálytól már nagyon gyakran eltérnek, kivált az instrumentális zenében. Az a capella karokban csak a harmoniai ízlés rovására lehet tőle eltérni.
l. Keresztszülők.
általában a test hátulsó részének bénulása, mely majd a gerincvelő, majd az ebből a kereszttájon kilépő idegek, majd a hátulsó végtagokat mozgató izmok megbetegedése következtében jöhet létre. A beható vizsgálattal megállapítandó ok szerint különböző beszámítás alá esik és más-más kezelést igényel.
l. Fonalgó.
a címer akkor, ha több darabra van osztva, melynek mindegyikén ismét egy-egy kisebb címer fordul elő. Leginkább országos vagy házassági címereknél fordul elő.
l. Boltozat.
l. Borda.
(os sacrum), a csigolyaoszlopnak azon része, mely a medence-csontokkal ízesül s ezekkel együtt a medence-üreget zárja körül. Öt csigolyának az összeforradásából keletkezett, ezek közül csak a felső kettő eszközli az összeköttetést a medencecsontokkal, az alsók szabadon állnak, a legalsó a farkcsonttal kötődik össze. A csont idoma háromoldalu ásóhoz hasonlít, fenn van a széles alapja, lenn a csúcsa. Az alap elülső széle a középett jól kiemelkedő előfokot teszi, mögötte van a bemenet a keresztcsatornába, ez a csigolyacsatorna folytatásába esik, benne vanak a K.-i idegek. Az utóbbiak a K. elülső felszinén fekvő 4 K.-i lyukon jönnek ki, és ott a körtve-idomu izom előtt a K.-i fonattá egyesülnek. A K.-menti lyukaktól oldalfelé vannak a tömeges oldalrészek, ezeknek oldalán a fülalaku ízületi felszin a medencecsonttal való ízesülésre. A fülalaku ízületi felszin mögött a hátulsó felszin erős szalagok tapadásától érdes. A kereszt-csipőcsonti ízület (articulatio ileo-sacralis) a feszes ízületek közé tartozik, elülső és hátulsó felszinén igen erős segédszalagok vannak; ezek miatt a mozgékonyság az ízületben majdnem semmi. A K. oldalától indulnak el a medencecsontokhoz menő erős szalagok. A K. elülső felszinén halad el középett az aorta folytatásában a középső K.-i verőér.