általánosabb és szűkebb értelmü fogalom. Általánosságban oly széles körü, mint a keresztény műveltség, amelynek egyik lényges alkotó elemét teszi, t. i. értjük alatta a keresztény időszámítás kezdetétől fogva mai napig a keresztény hitet követő összes népek művészetét, s azt mint ilyent megkülönböztetjük egyfelől az ókori pogány népek, másfelől a középkori és az újkori mohammedán és a K.-ázsiai népek művészetétől. Szűkebb, azaz tárgyi értelemben K.-nek vesszük azt, mely vallásos tárgyánál fogva benső kapcsolatban van a keresztény vallás gyakorlatával. E szerint a K. körébe tartoznak: az egyházi építészet, az egyházi készleteket előállító kisebb művészetek, a vallásos tárgyakat, jelképeket, bibliai személyeket és eseményeket, a szenteket és azok életét ábrázoló festészet és szobrászat. Vannak, akik nem a tárgyat, hanem a fölfogást tekintik a K. lényegének s csak azt a művészetet hajlandók keresztényül elismerni, amelynek alkotásait mély vallásos érzés hatja át. E felfogás hivei kizárják a K. köréből a renaissance festészet és szobrászat vallásos tárgyu ábrázolásait, mivel nézetük szerint azokat a pogányság szelleme hatotta át. V. ö. Rio, L'Art chrétien (Páris 1867).
község, l. Nagymarton.
az a vallás, amelynek hivei Mózes és a próféták kinyilatkoztatásán kivül az Újszövetségben is hisznek; hiszik Jézus Krisztusnak, mint Isten fiának isteni természetét, a bűnök bocsánatát, a halottak feltámadását. Keresztelnek és a hét első napját, azaz a vasárnapot ünneplik meg. 1. Római, latin v. nyugati egyház. A latin egyház hivei a pápát ismerik el az egyház látható fejének, keresztény hagyományon kivül hitelveiket a pápa hozzájárulásával az egyetemes zsinatok állapítják meg. A pápa hitbeli nyilatkozatai csalhatatlanok, mert a római pápa csak azt hirdetheti, amit a katolikus egyház egyeteme hiszen. A történelmi folytonosság alapján állván, az egyház neve katolikus vagyis egyetemes, mely felülemelkedik a politika, a faj, a nemzetség muló korlátain és az emberiség etikai emelését vezeti Jézus szellemében. A katolikus egyház széjjel nem bomolhatik febronius v. gallikán-féle nemzeti egyházakra, mert ez ellenkeznék időben és térben való egyetemességével. Legtöbb küzdelme éppen e miatt van, hogy sem a politikának, sem a nemztiségnek alá nem vetheti belső szervezetét vagy hitbeli meggyőződését. A római katolikusoknak hét szentségük van és azoknak isteni alapíttatásában hisznek; elfogadják az oltári szentségben az átváltozást (átlényegülést), követelik a bűnök bevallását és tisztelik a szenteket. Hisznek a tuláradó jó cselekedetekben, a búcsu malasztjában. Vannak szerzetes rendjeik és mint fegyelmi rendszabályt papságukra kötelezőnek mondották ki a nőtlenséget. Nemcsak a keleti egyház szakadása előtt tartott hét egyetemes zsinatot ismerik el (a Quini-Sextum kivételével), hanem a többi sorendben következőket is. Ezek közül leghiresebb a tridenti, mely néhány megszakítással 1542-63. tartott. A legújabb a vatikáni (20. egyetemes), mely IX. Pius pápa alatt 1869 dec. 8. vette kezdetét. Az összes nemzetbeli katolikusoknál, kivéve az egyesült görögöket, a szertartás és egyházi imák latinul végeztetnek. A katolikus egyház leginkább a román népeknél van elterjedve. Igy Franciaországban, Irlandban, Svájc egy részében, az osztrák tartományokban, Lengyelországban, Magyarország lakosságának nagyobbik fele katolikus. Az albánok egy része szintén az. A horvátokat csak katolikus hitük különbözteti meg a nemzeti fajtársaiktól, a szerbektől. Amint a katolicizmus Európában vesztett, megnyerte Amerikában, hol Középamerika, s a néhai spanyol államok mind katolikusok. A spanyolok és portugálok után a franciák fejtenek ki nagy missziói munkásságot, kivált Észak-Afrikában és Ázsiában. Sok a katolikus Angliában, hol éppen ugy, mint Észak-Amerikában teljes vallásszabadságot élveznek. Az Unió államaiban is erősen terjed, ami a teljes vallásszabadságnak tudandó be. Louisianában, Marylandban, Kentuckyban, Kolumbia kerületben és a két Floridában van a legtöbb hive. 2. A keleti egyház, mely jellemzetesen keleti Európában a szlávoknál van elterjedve. L. Görög egyház és Görög keleti egyház. 3. Vannak továbbá oly keresztények, kik hit dolgában a biblián kivül semmi más tekintélyt el nem ismernek. Ezeket a keresztényeket közös névvel protestánsoknak szokás nevezni. Mindegyiket saját nevén ismertetjük.
l. Irgalmas nénék.
(Grossan, Cristian), nagyközség Szeben vmegye nagyszebeni j.-ban, (1891) 1779 német és oláh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
a szocializmus azon iránya, melynek élén a keresztény egyház áll, magáévá téve a szocialisztikus törekvések bizonyos részét, mely Krisztus szociális tanaival összhangban áll. Krisztus fellépésekor a zsidó népnél is már igen jelentékeny vagyon és jövedelemegyenlőtlenség uralkodott, mely ellen különösen a próféták, kiket sokan a mai szocialistákkal összehasonlítanak, már régebben felszólaltak. Az átalakulás, melyre a társadalom alsó része vágyott, épp ugy társadalmi, mint vallási volt. Krisztus tanaiban is visszhangra talál ez és ezért az egyház a szegényeket vette védpajzsa alá. A kereszténységnek a munkásokat és szegényeket pártoló tanaiból indul ki a modern K. is, mely egyes államokban nagyobb mozgalmat indított meg és fontos politikai tényezővé vált az újkor társadalmi mozgalmaiban. A K. ugy a katolikus, mint a protestáns egyházban hódított magának hivőket; a katolikus egyház álláspontját magyarázza különösen XIII. Leo pápa ebbeli bullája. A K. nevét először rendszerint használták amaz angol társadalmi reformerek, kik a szövetkezeti mozgalom élén állottak, mint Maurice, Kingsley, Ludlow stb. Ezek adták ki 1850-1851-ig Traits on christian socialism, továbbá Christian socialist címü hetilapot; ugyancsak 1851. jelent meg Ludlowtól Christian Socialism and its opponents. A K. főképviselői Ausztriában: Maxen, Vogelsang, Kuefstein, Blome, Lichtenstein herceg, Weiss; Németországban a katolikus szocializmusnak Ketteler, Hitze, Moufang, Jörg, Herthug, Lösewitz, Schings, Meyer, Ratzinger; a protestáns szocializmusnak Todt, Stöcker, Wichern, Mez; Franciaországban Périn, Le Play, Jannet, Brants, de Besse, Mm. Ségur-Lamoignon, La-Tour-de-Pin, Pascal, Roquefeuil, Bréda, Harmel; Belgiumban Huet, Donteloux, Pottier; Angliában a katolikus szocializmusnak Manning, Lynch, Devas, Bagshawe, Walsh; a protestáns szocializmusnak Maurice, Kingsley, Ludlow, Vansittart, Holyoake; Olaszországban Curci, Bonomelli, Svájcban Decurtins, de la Rive. A K. számos egyesületet és lapot alapított a propagandára, és kongresszusokat hívott össze.
Az 1848. évi XX. t.-c. 2. §-ában hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőséget és viszonosságot, tehát a törvényesen bevett vallásfelekezteknek egyenjoguságát állapította meg. Az egyenjoguság törvény útján általános szabályozása azonban a bekövetkezett eseményeknél fogva elmaradt. A viszonosságot a keresztény vallásfelekezetekre szorítottan, ideiglenesen az 1868. LIII. t.-c. rendezte. L. Vallásfelekeztek viszonossága.
l. Egyházi zene.
1. (Sár-K.), nagyközség Fejér vármegye székesfehérvári j.-ban, (1891) 1218 magyar lakossal. - 2. K. (Kreuzstädtl, Kreuzstaetten), kisközség Temes vármegye új-aradi j.-ban, (1891) 1057 német lak. - Mező-K., nagyközség Bihar vármegye mezőkeresztesi j.-ban, a járási szolgabirói hivatal széke, van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. - 4. Mező-K., nagyközség Borsod vármegye egri j.-ban, (1891) 4378 magyar lak., van takarékpénztára és iparostanonc-iskolája, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. K. egyike legrégibb községeinknek, hajdan a diósgyőri uradalomhoz tartozott; 1596 okt. 26. itt fontos csata volt Schwarzenberg tábornok és Mehemet pasa között. - 5. Nagy-K., (Nagy-Krisztolc, Krisztolcu máre), kisközség Szolnok-Doboka vármegye csáki-gorbói j.-ban, (1891) 1259 oláh lakossal.
József, református teologiai tanár szül. Csombordon (Alsó-Fehér) 1846., megh. Nagyszebenben 1888 nov. 28-án. Nagyenyeden tanult 1853-tól 1868-ig, midőn a teologiát végezte. Ettől fogva köztanítói és szeniori minőségben működött a kollégiumban 1870 őszéig, amikor külföldre ment s két évig Utrechtben, fél évig Tübingában, fél évig Lipcsében tanulmányozta a keleti nyelveket és bibliai tudományokat, melyeknek aztán 1873. segéd-, 1879. rendes tanára lett a nagyenyedi teologiai akadémián. A megfeszített szellemi munka elmebeteggé tette, majd korán sírba vitte. Dolgozatai közül csupán egy maradt teljesen sajtókészen: Izrael vallásának története, melyből mutatványok jelentek meg. Kisebb tanulmányokat és cikkeket gyakrabban közölt az egyházi lapokban, főleg az enyedi Egyházi és Iskolai Szemlében. Önállóan megjelentek: Észrevételek a Károlyi Gáspár-féle újtestamentum átdolgozott kiadására (Budapest 1879); A biblia (a Tájékozás az újabb teologia körében c. könyvnek nagyobb része, u. o. 1879).