(Gehohl), a lőcsei hegycsoportnak egy emelkedése (1060 m.), Ruszkintól K-re s Lőcsétől É-ra. K. azért is említésre méltó hely, mert ezen vonult a történelem előtti időben a borostyánkő-út a Poprádvölgyből a Tarca vidékére. Később kolostor állott itt, melyet a tatárok feldúltak. A Szent Mártonról nevezett templomból, mely hazánk legrégibb építményei közé tartozik, ma is láthatók a romok. A K. csúcsán Ruszkin község menedékházat épített; a hegyet rendkivül szép kilátása miatt számos turista keresi fel. V. ö. Münnich Sándor, A Gehohl (Magyar Kárpátegyesület Évkönyve, XIV. évf. 1887).
és hét, azok a napok, amelyeken az u. n. keresztjáró körmenetek tartatnak. Az egyház kétrendbeli K.-at különböztet meg: olyanokat, amelyek minden évben állandóan ismétlődnek, és amelyek esetről-esetre, egyes különös alkalmakkor tartatnak. Az előbbiek a tulajdonképeni K. (dies rogationum), mig az utóbbiak könyörgő napoknak (dies supplicationum) neveztetnek. A legfontosabb és legnevezetesebb keresztjáró körmenetesket szt. Márk napján, továbbá az áldozó csütörtököt megelőző három napon tartanak. Különösen az utóbbiak vannak elterjedve. K.-nak tulajdonképen egyedül azért neveztetnek, mivel a körmenetek kereszt (feszület) elővitele mellett tartatnak. Ily körmenetek az említetteken kivül egyes rendkivüli alkalmakkor (háboru, inség stb.) is szoktak tartatni.
(ang. Crossexamination). A nyomozó elv hatása s egyik maradványaként bűnügyekben az a szabály jutott érvényre, hogy a főtárgyalásnál (végtárgyaláson) a tanukat és szakértőket az elnök hallgatja ki. Az elnök által történt kihallgatás után a felek hol közvetlenül, hol közvetve az elnök útján intézhetnek kérdéseket. Ezzel szemben az Angliában érvényes K. rendszer, amely abból a helyes elvből indul ki, hogy a bizonyítás nem birói teendő, hanem a feleknek dolga, abban áll, hogy a vád tanuit a váló, a védelem tanuit a vádlott, illetőleg a védő hallgatja ki, a bizonyító fél után az ellenfél intézi ellenkérdéseit; az ellenkérdések (l. o.) folytán esetleg felmerült új ténykörülményekre vonatkozólag a bizonyító felet a visszkérdés joga illetvén meg. Ugyanez áll a szakértőkre. A biróság teendője a K.-nél kettős. Kiegészítő és ellenőrző. Kiegészítő, amennyiben az elnök és a birák is a K. után egyes, szükségeseknek felismert kérdéseket intézhetnek, s ez alkalommal a védő nélkül álló vádlott materiális védelmének érdekét érvényesíthetik, ami mindenütt és mindenkor a biró «nobile officium»-át képezi, az angol jogi közmondás szerint: «The judge is the counsel of the prisoner» (a biró a vádlottnak védője). Ellenőrző, amennyiben az elnök captiosus, suggestiv, faggató v. máskülönben helyt nem fogható kérdések intézését megtiltja. Bár a K. előnyei általánosan elismervék, és pedig számos egyéb indokoktól eltekintve, főleg azért, mert ez biztosítja leginkább az elnöknek teljes elfogulatlanságát, s kontinentális bűnvádi eljárásokban csak lassan képes magának utat törni. A törvények rendesen a felek beleegyezéséhez v. legalább az egyik fél kivánságához kötik, ebben az esetben is a biró belátásától függő megengedhetőségét.
(ásv.), keresztalakban összenőtt ikerkristályai a harmotomnak (l. o.).
l. Postai szállítás. - K. a hídépítészetben, l. Hidszerkezet.
l. Diamagnetizmus.
mérnöki tervekben azt a rajzot nevezik igy, amely az ábrázolandó szerkezetet vagy műtárgyat hossztengeélyre merőlegesen képzelt metszősík által elvágva ábrázolja. Célja az illető műtárgy K.-i elrendezését, s ezzel oly jellemző részeket feltüntetni, amelyek a műtárgy egyéb ábrázolásaiba (hosszmetszet, nézet, alaprajz stb) bele nem foglalhatók. A K.-t máskép átmetszetnek vagy harántmetszetnek is mondják.
Az a szokás, hogy a keresztények keresztség alkalmával bizonyos neveket vesznek fel, korántsem egykoru a kereszténységgel, hanem jóval későbbi keletü. A keresztények már az első századokban is vettek föl neveket, amenyek azonban éppen nem mondhatók tulajdonképeni K.-eknek, mert amint a történelem számos helyen bizonyítja, a kiskoruak hosszu időn át csak 3-4 korukban keresztelttetek meg, jóllehet neveiket már születésükkor kapták és a keresztség fölvétele után is megtartották. Midőn később szokássá vált, hogy a keresztény gyermekek csak a keresztségben kaptak nevet, nem egyszer megtörtént, hogy a keresztelendő a neki adott tulajdonképeni K.-en kivül keresztszülőinek, sőt azok tanuinak nevét is fölvette. Innen ered, hogy sok embernek - főkép az uralkodó házak vagy más előkelő családok sarjainak - több neve van, amely nevek közül azonban egyedül az szerepel tulajdonképeni K.-ként, amelyet az illető a keresztségben kapott. A K.-ek felvételének egy másik neme: midőn az újonan választott pápa valamelyik szentnek vagy egyik elődjének nevét veszi föl és ezen új név alatt uralkodik. A szerzetesek az ünnepélyes fogadalom letevésekor szintén már, u. n. szerzetesi nevet vesznek föl és pedig rendszerint azon szentek nevei közül választanak, akik életükben szintén az illető szerzetesrend tagjai voltak.
Irodalmi művekben az idegen K.-eket szokás eredeti formájokban megtartani. Ez az eljárás csak a lefordíthatatlan nevekre igazolt, a lefordíthatókra nézve nem. Szokássá vált ugyanis nálunk, mint azt egyébként más nemzetek is teszik, hogy a fejedelmi személyek neveit, melyek rendszerint K.-ek, lefordítják. Sőt nálunk a belügyminisztérium felszólítására a m. tud. akadémia nyelvtudományi osztályának egy bizottsága hivatalosan is összeállította a nem-magyar K.-ek jegyzékét. E füzet megjelent Budapesten 1893. E lexikon a K.-eket lefordított alakjukban közli.
l. Himzés.
a téli vasas szák hálóján keresztbe alkalmazott fonalak, melyek a feljáró őr és pedző által a hal jelenlétét elárulják.