tó Arkhangelszk orosz kormányzóságban, az É. sz. 66° alatt; a mellette levő kis Varguit is beleszámítva, 404 km2 a területe. Lefolyása a Kandalaksa-öbölbe torkollik. Mellette van a Keretszkoja nevü helység.
képet, domboru művet v. valamely nyilást (ajtót, ablakot) befoglaló, körítő szerkezet és díszítmény. Az építészetben ajtó- és ablaknyilások keretét a francia «chambraule» után közönségesen sámbránnak szoktuk hivni. Kiképzése a legegyszerübb quaderozástól vagy az arcitrávra (l. o.) emlékeztető tagozástól kezdve a leggazdagabb oszlopos, ornamentális és figurális díszítésig váltakozik. A K.-nek méretei szoros összeköttetésben vannak a díszítendő nyilás nagyságával és annak fontosságával. - K. a katonaságnál a béke idejében szolgáló tisztek, altisztek és kiképzett katonák összesen képezik a csapatok alosztályainak kereteit.
v. kergekór, a fiatal juhok idült agybetegsége; kivételesen a szarvasmarhák, kecskék és lovak között is előfordul. Okozója a Coenurus cerebralis, mely a régi felfogás szerint a bőséges takarmányozás v. kedvezőtlen időjárás folytán támadó agyvelőgyuladás savós izzadmányából ősnemzés útján keletkezik. Először Küchenmeister bizonyította be 1853., hogy a K. előidézője a kutyák beleiben élősködő galandféregnek (Taenia Coenurus) hólyagférge. A fertőzés tehát csak a bélsárral kiürülő s a legelő növényzetére jutott ízekben levő petékkel történhetik, amelyek szárazság idején 10-14 napig, nedves időjáráskor 3-4 hétig is életképesek maradnak. A takarmánnyal a juhok gyomrába jutott peték burkát a gyomornedv feloldja s kiszabadulnak a 6 horoggal biró álcák, amelyek a gyomor v. bél falát átfúrva, a gerincoszlop mentén a laza kötőszövetben vándorolnak az agy felé s az öreg lyukon át hatolnak a koponyaürbe, vagy pedig a vérerekbe jutva, a véráramtól sodortatnak az agyvelőbe, kivételesen a gerincvelőbe, ahol megtelepedve, horgaikat elvesztik s átalakulnak, hólyagokká. Lassan növekednek, a 2-3. hét végén csak 1,6-3 mm., a 24. napon borsó-, a 38. napon cseresznyenagyságuak; az 50-55. napon már láthatók bennök a scolexek, szivókákkal és horgaikkal. 2-21/2 hónap alatt teljesen kifejlődnek; dió-, egész tyúktojás-nagyságra nőve, viztiszta folyadékot tartalmazó hólyagokká lesznek s a burok belső felületén számos (4-500) scolex látható. Rendesen egy nagy vagy több (3-6), kivételesen sok (30-33) kisebb hólyagféreg van egy juh agyvelejében. A gerincvelőben többnyire csak egy orsóalaku, 3-5 cm. hosszu Coenurus van, amely legtöbbször az ágyék táján szokott fészkelni. (l. Ágyékkergeség.) Azok, amelyek nem jutnak el az idegközpontokba, elhalnak s mint apró, elzsirosodott vagy elmeszesedett gócok találhatók meg a szervekben. Az agyvelőbe történő bevándorlás idejében bővérüség s vérzésekkel járó genyes gyuladás keletkezik. Sárga, kanyarulatos menetek láthatók az agyvelő felületén, amelyek genyes izzadmánnyal teltek s végükben a vándorló hólyagféreg található. Sőt agyvelővizkór is fejlődhetik, ha az edényfonatokban telepszenek meg. A betegség tünetei annál súlyosabbak, minél több hólyagféreg jut az agyvelőbe. Ilyenkor az állatok bágyadtak, ügyetlenül, ingadozva járnak s a fejüket lecsüggesztik v. oldalra tartják. Súlyos esetekbe a koponyatető melegebb s tapogatáskor az állatok fájdalmat árulnak el. Azonkivül ijedősek, sokszor izgatottak, körben futkosnak vagy vertikális tengelyük körül forognak. Néha szédüles, rángások v. görcsök észlelhetők rajtok. Ezen állapot csak időközönként jelentkezik s a 8-10-ik napon megszünik. Egyes betegek elhullanak, mások teljesen meggyógyulnak, a legtöbbnél 4-6 hónapi szünetelés után a betegség második időszaka észlelhető; a hólyagféreg folytonos növekedése folytán az agy vérszegény lesz és sorvad. A sorvadás néha olyan nagyfoku, hogy az agyvelő a koponyaürnek fegfeljebb felét tölti ki. Az állandó nyomás folytán a koponyacsontok is elvékonyodhatnak, annyira, hogy az ujj nyomása alatt besüppednek v. hullámzás érezhető a hólyagféreg helyén. Ilyenkor a baj székhelye könnyen felismerhető. Ebben az időszakban az állatok bódultak, öntudatlanok, fejüket rázzák, botlanak, oldalfelé dülöngenek, tekintetük merev, étvágyuk rossz vagy egyáltalán nem esznek s jellemző kényszermozgásokat végeznek. Cirkuszló módjára körben futnak (kergeség), egyik elülső v. hátulsó lábukat helybenhagyva, óramutatószerüen forognak körülötte v. henteregnek; máskor lecsüggesztett fejjel s magasra emelt lábakkal nyargalva, előre esnek, vagy magasan és hátratartott fejjel ingadozva (vitorlázva) járnak; sokszor leroskadnak. 4-6 hét alatt agyhüdés v. fokozódó elgyengülés folytán elhullanak. A gerincvelőben levő Coenurus keresztbénaságot (l. o.) okoz. A szarvasmarhák közül is főleg a fiatalok betegszenek meg K.-ben.
A betegség rendesen étvágytalansággal kezdődik s a beteg sajátságos, rángásokkal kisért fejmozgásokat végez, magasra emelve s oldalra hajlítva a fejet. Ijedősség, erőszakos előrenyomulás, kényszermozgások és a betegség többi jelei szintén észlelhetők. Sokszor néhány nap alatt halálos, máskor több hónapig elhúzódik. Lovakon csak 3-szor észleltek K.-et. Lefolyása hasonlít a butacsirához v. agyvelőgyuladáshoz; kényszermozgások a lovakon is észlelhetők. Gyógyszerekkel a K.-et meggyógyítani, a gyomorba jutott petéket, v. az onnan már kivándorolt álcákat megölni nem lehet. Eredménnyel csakis a Coenurus kioperálása kecsegtet. Ez kétféleképen történhetik: agylékelésel, midőn a koponyatetőt trepannal meglékelik és a hólyagok halcsontkutatóval eltávolítják, vagy pedig szívótroicarttal, amelyet a koponyába szúrva, a hólyag tartalma kifolyik és a burok kiszívatik. Sokkal fontosabb a profilaxis, mely a K. kifejlődését akadályozza meg. Első sorban a juhászkutyák számát kell csökkenteni, a nélkülözhetetlenekből pedig a férgeket kiűzni. Célszerü erre a porrátört arékadió (5-15 gr., az állat nagysága szerint) vajjal összegyúrva s utána néhány kanál ricinus-olaj. Mig a szer hatása be nem következik, a kutyák elzárva tartandók; bélürülékeiket, melyek a férgeket tartalmazzák, leghelyesebb elégetni v. mélyen elásni. Gondoskodni kell továbbá arról, hogy a kerge birkák agyát ne adják nyersen a kutyáknak, mert az azokban levő hólyagférgekből a kutyák beleiben újra kifejlődnek a galandférgek.
v. kemény öntvény, az a vasöntvény, melynek felszine vagy egyes részei keményebbek, mint az öntvény többi részei. A K. törete a kemény részeken fehér szinü kristályos rostokat láttat, melyek a szürke részből sugárirányosan ágaznak kifelé. A fehér részekben a vas széntartalma kémiailag, a szürke részekben mekanikailag, mint grafit van kötve. Mivel a vas mangántartalma elősegíti a szén kémiai kötését, a szilicium pedig a grafitkiválást mozdítja elő, ez utóbbinak hatását a mangánnal ellensúlyozhatjuk, azonban a gyors leghűtés is hátráltatja a grafit kiválását. Tehát mangánt és sziliciumot tartalmazó vasból, ha a forma egy részét gyorsan hűtő anyagból, jelesen vasból, másik részét pedig lassan hűtő anyagból, p. homokból készítjük, igen könnyen gyárthatunk K.-t. A K. húzás elleni szilárdsága a vas összetétele szerint mm2-kint 11-28 kg. között ingadozik s 26,15 mm. vastag négyzetes rúd 942 mm. alátámasztó közzel 25-46 kg. mm2-kénti terhelés alatt törik össze és a törés előtt 19-25 mm. mélyen hajlik. A K.-ek formáinak vasból készített részét nevezzük kokillának (coquille). Noha a vasformák keményítő hatását már e század elején ismerték, a K.-ek gyártása az 50-es évekig jelentőségtelen volt, ekkor kezdte az amerikai ipar eredményes munkálkodásán felbuzdulva, Németországban Gruson, Magyarországban pedig Ganz Ábrahám, a Ganz és társa cég megalapítója a K.-ek gyártását. Midőn a magyar centrális vasút (Vác-Szolnok) számára 1846 és 1848 között Nürnbergből vasúti kocsik érkeztek, Ganzot figyelmessé tették annak amerikai eredetü öntött kerekeire. Ganz addig mesterkedett, mig ő is eltalálta a kérges öntés nyitját s ezzel megalapította gyárának mai nagyságát. A K.-ek gyártása a vasutnak szükséglete miatt igen felvirágzott; különösen a teherkocsik kerekeit, a sinkeresztezéseket és a szivdarabokat készítik K.-ből. A Ganz és társa cég öntőműhelye a gyártás kezdetétől 1895 derekáig 90,000 darab sinkeresztezést és 700,000 darab vasúti kereket készített. Újabban a kérges önésü vasúti szerelvényekkel az acélöntvények kezdenek versenyezni. V. ö. Schütz J., Der Hartguss und seine Bedeutung (2. kiad. 1890).
(állat, Tylopoda), a párosujju kérődző emlősrend egyik családja, melyeknél ujjaikat alul kérges talp köti ösze, csülkeik kicsinyek, felső ajakuk hasadt, állcsülkeik és homloknyulványaik nincsenek. Ide tartoznak: a tve, a láma (l. o.).
(Ile de la Désolation), sziget az Indiai-oceán D-i részében, csaknem egyforma távolságban Afrikától és Ausztráliából. Körülötte 130 kis sziget és valami 160 szikla fekszik. A szigetek közt a legnagyobbak: Cloudy, Swans, Howe, West stb. szigetek. K. partjai nagyon szakadozottak; a legjobb kikötőkül szolgálhatnak Christmes Harbour, Cumberland, White Bay, London River, Rhodes, Whale Bay, Royal Sound stb. DK.-ről ÉNy-felé több hegylánc vonul rajta végig; a legmagasabb hegycsúcsok D-i részében vannak; itt emelkedik a Ross-hegy (1865 m.) és tőle É-ra a Richards-hegy (1220 m.), amelyeket részben glecserek takarnak. Belsejében több tó is van. A növényzet leginkább csak a partokra és az alacsonyabban fekvő helyekre szorítkozik; sajátságos növény és nagyon elterjedt a Pringlea antiscorbutica. Az állatok is leginkább csak a partok mentén és a folyókban élnek; az Ogmorrhinus teptonyx, Macrorinus leoninus, továbbá a pingvinek, különösen az Aptenodytes longirostris még most is nagy számmal láthatók. K.-t, amely még most is lakatlan, 1772. K. francia tengerész fedezte föl. 1774 jan. 6-án azután a franciák birtokukba vették. 1777. Cook, 1799. Rhodes, 1840. Ross, 1874-ben a Challenger angol és az Arcona német hajó fordultak meg rajta. 1874. azonkivül egy amerikai, egy angol és egy német expedició figyelte meg rajta a Venus átvonulását. V. ö. a fentemlített utazók jelentésein kivül: Account of the petrological, botanical and zoological collections made in K.'s Land during the Trasit of Venus Expedition (London 1879).
(ejtsd: kerglen-tremarek) József Yves, francia tengerész, szül. Quimperben 1745., megh. Párisban 1797. Kerguelen d'un voyage dens la mer du Nord (1772); Relations de deux voyages dans les mers australes et des Indes (1782); Combats et événements de la guerre maritime de 1778 (1796).
(aram, a. m. olvass), a kéziratu v. nyomtatott bibliák szélén levő jegyzet, mely valemely szónak helyes szóbeli olvasására figyelmeztet, ellentétben a ketib-hez (l. o.). L. Maszora.
1. Bálint, jezsuita, szül. Nagyszombatban 1712., megh. Pozsonyban 1764. A Jézus-társaságba lépett 1726. Felszenteltetése után mint a filozofia és teologia tanára működött a nagyszombati egyetemen. A pozsonyi országgyülésre kiküldetésben részesült. Munkái: Lusus poetici allegorici (Nagyszombat 1736); Series Baronum Dalmatiae, Croatiae, Slavoniae (u. o. 1737).
2. K. Ferenc, jezsuita, szül. Szabolcs vmegyében 1702., megh. 1768. Nagyszombatban. Belépvén a Jézus-társaságba és felszenteltetvén, a bölcselet és teologia tanára volt Nagyszombatban, később Bécsben. Innen visszatérve, a nagyszombati kollégium igazgatója volt haláláig. Szabad idejét csillagászati tanulmányokkal foglalta el és e tekintetben valóságos tekintélyre tett szert. Irodalmi munkássága: Panegyricus de S. Ignatio (Nagyszombat 1730); Dissertatio de Cometa viso (u. o. 1736); Epitomae historiae Byzantinae (u. o. 1738); Dissertatio physica de corpore generatim (u. o. 1762); De motu corporum (u. o. 1753); De causis motuum (u. o. 1754); De luce (Kassa 1756).
3. K. Sámuel, szentferencrendi szerzetes, fordító és egyházi iró a XVII. sz.-ban. Kitünő szónok, teologus és filozofus hirében állott. Magyar nyelvü munkája: Keresztény Seneca (Seneca válogatott sententiáinak fordítása, Bécs 1654); A boldogságos szűz zsoltárkönyve (u. o. 1660).
(gör.), prédikálási, igehirdetési művészet. Stier Rudolf német protestáns teologus választotta e nevet 1830. és 1846. megjelent egyházszónoklati műve címéül, a szokásos homilétika (l. o.) helyett, az egyházi beszéd bibliai elemét akarván ezzel előtérbe állítani és szabadabbá igyekezvén azt tenni a kultusz, az istenimádás fogalmától.