Károly Mária (családi nevén Benkert), magyar-német iró és műfordító, szül. Bécsben 1824 febr. 28., megh. Budapesten 1882 jan. 23. Magyarországi származásu szülei 1826. Bécsből Pestre vitték fiukat, majd Egerbe, s ott tanult 1836-ig. 1837-et Keleten töltötte. 1838. a könyvkereskedői pályára adták, s Győrött, 1839-ben Pesten, Heckenastnál, majd Drezdában kapott alkalmazást. A pályával nem lévén megelégedve, 1841. az 5. tüzérezred tisztnövendékei közé lépett, mint ilyen Dalmáciában is megfordult; azonban 1843. a katonaságot is odahagyta és irói vágyát követve, ettől fogva egész életét az irodalomnak szentelte. Részint itthon, részint a külföldön élt s irodalmunknak más irodalmakkal való kapcsolatát ápolta. 1846. bejárta Olaszországot s kiadta Jahrbuch des deutschen Elementes in Ungarn c. évkönyvét, melynek azonban csak első fele jelent meg. 1848. kezdte meg műfordítói pályáját, amikor Jenában egy állítólag 52 nyelvből fordított gyüjteményt adott ki német nyelven. Ekkor a magyar irodalom tolmácsolására s mindenekfölött Petőfi fordítására adta magát. Egy kötetet Petőfitől 1848. adott ki Frankfurtban, Heinenak ajánlva. 1849. János vitéz fordítását adta ki. K. nem volt igazi kongeniális fordító, a magyar nyelvet sem értette meg eléggé, s azért sok komikus és boszantó hiba csúszott kivált az első fordításaiba; de buzgósága sokat pótolt, s a tökéletlen fordítás is némi fogalmat nyujtott Petőfi tüneményszerü költészetéről és nemcsak Németországban, hanem messze külföldön terjesztette a nagy magyar költő hirét. Nemcsak a szellemi, hanem a politikai téren is rajongó magyar volt. Sok hányattatása alatt a magyar irodalom ismertetésének élt. Többet adott ki 80 kötetnél a magyar irodalomból és irodalomról. 1876. végre visszatért Budapestre, hol a főváros hatósága a Rudasfürdőben lakással látta el, a kormány pedig pénzbeli segítséget adott még 1852. kezdett magyar könyvészeti munkájának befejezéséhez, mely munka a XV. sz. óta megjelent magyarországi könyvek jegyzékét foglalta volna magában, de csak egyes részei jelentek meg, kézirata (80,000 szám) a nemzeti muzeumba került. Az agg iró, ki 1874 óta gyógyíthatatlan betegségben is szenvedett, már ekkor sok keserüséggel emlékezett meg küzdelmeiől. 1882 elején szélhűdés érte. Senkije sem volt, az irói segélyegylet temettette el. Nevezetesebb művei: A) Fordítások: Petőfi's Gedichte (Frankfurt 1849); Held János (Stuttgart 1850); Petőfi's Strick des Henkers (Halle 1850); Petőfi's Zaubertraum (Bécs 1859); Petőfi's erzählende Dichtungen (München 1860); Arany's erzählende Dichtungen (Lipcse 1851); Vörösmarty's Gedichte (Pest 1855); Lisznyai' lieder Gedichte (München 1860); Ungarische Nationallieder (Braunschweig 1850); Album hundert ungarischer Dichter (Drezda 1852). B) Eredetiek: Erinnerungen an Graf St. Széchenyi (Genf 1860); Ungarns Männer der Zeit (Deák, Eötvös, Horn, Jókai, Klapka, Markó, Pulszky, Dr. Toldy, Drezda 1861); Ungarns Staatsmänner, Parteiführer und Publicisten (Berlin 1870); Ungarische Malerrevue (Pest 1853); Diskretes und Indiskretes (Brüsszel 1864); Spiegelbilder der Erinnerung (Lipcse 1869); Petőfi' Tod (u. o. 1869); A magyar irodalom a világirodalomban (Pest 1876); Magyarország legrégibb drámairodalma 1550-1575. (u. o. 1878); Észrevételek az irói törvényjavaslatra a fordításokról (u. o. 1879); Silhouetten und Reliquien (Prága 1861-63, 2 köt., Lipcse 1861); Grosse Leute, kleine Schwächen (Berlin 1871), Das unterirdische Paris (u. o. 1860); Turnmeister Jahn (u. o. 1870); A magyar nemzeti és nemzetközi irodalom könyvészete (I. köt. Magyarországra vonatkozó régi német nyomtatványok 1454-1600., Budapest 1881); A fordítások magyarból más nyelvekre (u. o. 1876); Magyarországi német könyvészet 1801-1860. (2 kötet, Petrikkel együtt, Budapest 1886).
aki a kertészetnek egyik vagy másik, v. több ágával hivatásszerüen foglalkozik. Vannak táj-K.-ek, mű-K.-ek, konyha K.-ek, gyümölcstermelő K.-ek, rózsa-K.-ek, faiskolai K.-ek és kereskedelmi K.-ek. A kertészet haladása s mai fejlettsége a kertészektől is meglehetős sok tudást, finom, jó ízlést és gyakorlottságot követel s örvendetes a verseny, melyet e téren a K.-ek újabban egymással folytatnak.
Kálmán, zoologus, szül. Eperjesen 1867 jan. 2. Középiskolai tanulmányait Eperjesen és Miskolcon bevégezve, a budapesti egyetemre mint orvostanhallgató iratkozott be. Az orvosi kurzust befejezve, bölcsészetdoktori szigorlatot tett. 1890 szeptember hótól kezdve a budapesti tudomány-egyetem zoologiai és összehasonlító anatomiai intézetnél mint tanársegéd működik. Különösen behatóan a rotatoriákkal és kétszárnyu rovarokkal foglalkozik. Munkái közül nevezetesebb: Budapest és környékének rotatoria faunája (Budapest 1894, 1 tábla rajzzal).
különböző növényeknek kertekben és kertszerüleg mívelt területeken való tenyésztése, kertek berendezése és fentartása (l. Kert). Története az emberiség történetével egy idős; kezdetben csak táplálékul szolgáló növényeket és gyümölcsöt termesztettek, és csak később, a nemesebb ízlés és a szép iránt való érzék fejlődésével tértek át a dísznövények tenyésztésére és ápolására. A történelemben a K. első feljegyzett nyomait Egyiptomban találuk meg, ahol a K. már az ókorban a fejlődésnek igen magas fokán állott, mert fejlesztéséről maguk az uralkodók gondoskodtak, különösen a fáraók alatt, akik szigoru törvényekkel és utasításokkal kényszerítették a népet rendszeresebb földmívelésre, aminek természetesen a K.-re is nagy hatása volt. A Nilustól nagyszerü csatornákat építettek a földek és kertek öntözésére, mi által a Nilus völgyét ugyszólván egy nagy kertté alakították át. Eleintén természetesen Egyiptomban is csak hasznos növényeket termesztettek, különösen zöldségféléket, hagymát, retket, uborkát, dinnyét, továbbá gyümölcsöt, mint. datolyát, fügét, gránátalmát és szőllőt. Khinában és Japánban is magas fokon állt a K. már az ókorban is, de elzárkózottságuk miatt Európára nem lehetett befolyásuk egészen a mult századig, amidőn az első kamélia került onnan hozzánk. Egyiptom K.-ének azonban nagy befolyása volt Róma és Görögország kertészetére. A rómaiak fénykorában a konyhakerti termények előállításán kivül a díszkertészetre is nagy gondot fordítottak s már akkor voltak külön konyhakertjeik, gyümölcsöseik és díszkertjeik, mely utóbbiakban nem kis ügyességet fejtettek ki a különböző mesterséges fa- és cserje-csoportok és alakok előállításában. A római birodalom terjedésével É-felé, természetesen a K. terjedése is arra felé vette útját s a római birodalom bukása után nemcsak hogy ezzel együtt el nem enyészett, hanem inkább folyton fejlődött. Különösen Nagy Károly volt nagy támogatója és fejlesztője. A keresztes háboruknak is nagy hatása volt Európában a K. fejlődésére; a keresztes vitézek különféle hasznos és szép növényt hoztak magukkal a Keletről.
Magyarországban a K. történetének szálai első királyaink korába nyulnak vissza; már az Árpádok alatt voltak nálunk figyelemre méltó királyi kertek s hogy első királyaink maguk is előmozdították a K. fejlődését, kitünik a többi közt abból iss, hogy IV. Béla király zólyomi kertjei nyolc felügyelőjének Hont vármegyében 1256. nagy földbirtokokat ajándékozott. Róbert Károly, Nagy Lajos és Zsigmond királyok, de különösen Mátyás király alatt a díszkertek gyorsan terjedtek és fejlődtek; Mátyás király budai díszkertjei, visegrádi gyümölcsösei és tatai kertje hiresek voltak s bámulat tárgyát képezték. Természetes, hogy a királyok példáját a gazdag főurak is követték. Mátyás király halála után, mint sok egyéb, a K. is hanyatlásnak indult. Csakis az országnak ama vidékein lehetett akkor még szép kerteket látni, amelyeket a törökök kevésbbé háborgattak, mint a Nádasdy- és Rákóczi-birtokokon, Kolozsvárt, Sárospatakon, Pozsony, Sopron és Moson vármegyékben. Mária Terézia idejében ismét nagyobb lendületnek indult a K., különösen a műkertészet, Bécsben az udvarnál megfordult főurak itthon is igyekeztek környezetüket szebbé és kellemesebbé tenni. Jó példával jártak elől Esterházy, Grassalkovics, Széchenyi Ferenc, majd Festetich György, a hires Georgikon megalapítója; utánuk indult a középnemesség is, ugy hogy csakhamar minden portának megvolt a maga kisebb-nagyobb kertje. A mult század végén, de különösen e század elején ismét hanyatlásnak indult nálunk a K. s már csak itt-ott akadtak egyes lelkes kedvelői és fejlesztői. Ezek közé tartozott első sorban József nádor, aki akkor alapította Magyaroszágnak most is legszebb kertjeit, az alcsuthit, margitszigetit és kisjenőit; példáját főuraink közül többen követték s szép parkokat és kerteket rendeztek be maguknak, különösen a Forray, Batthyányi, Károlyi és Pálffy grófok. Nagyobb, általánosabb lendületet azonban kertészetünk csak mintegy három évtizeddel ezelőtt vett ismét, amikor a virág- és kertkedvelés újra általánossá vált, ugy hogy az utóbbi időben itt-ott a fejlődésnek oly magas fokára emelkedett, hogy a külföldi mellett is megállja helyét. Szép parkok, nagyobbszerü kertek, különösen a dunántuli vármegyékben: Somogy, Zala, Vas, Sopron, Baranya, Veszprém; a dunáninneniekben Pozsony, Bács, Pest, Nyitra vmegyékben, továbbá Borsod, Abaúj, Gömör, Bihar, Zemplén és Szatmár vmegyékben, valamint a Maros-Duna közti vmegyékben vannak. Erdély sem nélkülözi a szép parkokat. Egyes nagyobb városaink is nagy gondot fordítanak és sokat költenek szép parkok fentartására; a vidéki városok közül főkép Pozsony és Temesvár. Hogy a fővárosban a műkerészet nem fejlődhetik ki oly arányokban, amilyenekben maga a város fejlődik, annak oka az, hogy itt minden rendelkezésre álló szabad teret beépítenek, sőt még magát a Városligetet is megfosztják parkjellegétől. Az a néhány kis terület, az egy Erzsébet-teret kivéve, melyet a főváros magas házai között itt-ott még meghagytak, nemcsak hogy parknak, de még valamire való kertnek sem alkalmas. El kell azonban ismerni, hogy az, amit kertészeti szempontból ily kis területeken felmutatni lehet, a fővárosban is méltán leköti a figyelmet.
Ha a K. különböző ágainak fejlődését a különböző országokban összehasonlítjuk, azt találuk, hogy Angolországban és Belgiumban a cserepes növény van leginkább kifejlődve; Franciaországot a finom gyümölcs- és zöldségfélék, valamint a gyümölcs- és díszfák és rózsák tenyésztése terén illeti az elsőség; Hollandia virághagymáiról hires, Németországban a magtenyésztés fejlődött ki nagy mértékben s a piaci virágok és növények előállítása is figyelemre méltó. A nevezett országokban főkép a fő- és nagyobb városok haladnak elől; Angolországban London, Belgiumban Brüsszel, Gent, Hollandiában Haarlem, Franciaországban Páris, Orleans, Angers, Ausztriában Bécs, Prága. Nálunk Budapest, Pozsony, Temesvár; bizonyos gyümölcs, nevezetesen sárga barackra nézve Kecskemét, Nagy-Kőrös stb. Budapest kertészei szép dísz- és piaci növényeket nevelnek; szép lendületnek indult itt a konyhakertészet is, mely a külföldi terményeket már nemcsak hogy majdnem egészen kiszorította, hanem kertészeink jelentékeny mennyiségü növényt és konyhakerti terményt ki is szállítanak, ugy hogy kereskedelmi kertészetünk örvendetes fejlődést mutat.
a kertészet fejlesztése s a kertészet érdekeinek ápolása és előmozdítása végett kertészekből és kertkedvelőkből alakult testületek. Vannak olyan K., melyek a kertészet összes ágait felölelik és vannak olyanok, melyek annak csak egyes ágait, p. a virágtenyésztést, gyümölcsészetet, rózsatenyésztést fejlesztik rendszeresen. E célból időnkint gyüléseket tartanak, melyeken kérdéseket, a felmerülő újdonságokat, díjakat tűznek ki és kiállításokat rendeznek. Francia-, Angol- és Németországban sok kertészeti egyesület van, nálunk az országos magyar kertészeti egyesület az egyedül számottevő kertészeti egyesület, mely ezelőtt tiz esztendővel alakult s azóta csendesen bár, de szép sikerrel működik a kertészet fejlesztésén.
A kertek míveléséhez különféle eszközök szükségesek. Legfontosabb kerti eszköz az ásó; van vágott és hegyes végü; előbbit lazább, utóbbit keményebb, kötöttebb talaj megmíveléséhez használjuk. Homoktalajban megvasalt falapátot is szoktak használni. A lapátalaku ásót lapátolásra, különösen rigolozásra és árkok készítésénél használják. A villaalaku ásók kemény talajba valók; növények kiemelésére homoru ásót használunk. A lapát földhányásra való. A kapa és csákány arra valók, hogy a talajt a mívelés előtt felszaggasuk és meglazítsuk velök. A nagy, széles kapát sarabolónak is nevezik. Vannak továbbá fogas v. háromágu kapák, gyomláló kapák, szárnyas kapák, tolókapák, gyors és felületes porhanyításra és soroskapák, melyeket azonban csak sormívelésnél használhatunk. A gereblyével a felásott v. felkapált földet egyengetjük; a rögöket hengerrel törjük össze; a sorvetéshez való barázdákat barázdálóval vagy sorvonóval vonjuk; vetéshez kézi vetőgépet használnak; a vetési pedig nyomólappal nyomkodják le. A növényeket átültetéséhez ültetőfát, ültető karót; öntözéshez többnyire öntöző kannát használnak, melyek különböző alakuak lehetnek. Ahol nagyon sok viz kell egyszerre, ot a bádogkannákat néha fakannák vagy hordók pótolják; de ezeknél célszerübbek a fecskendős puttonyok. A szobai növények megnedvesítésére refraichisseurök és drozoforok szolgálnak. A locsoló lapátok különösen konyhakertekben használtatnak. A legnélkülözhetetlenebb kerti eszközök egyike a targonca; növényeket saraglyán is szoktak szállítani. A hágcsóeszközök közt legközönségesebb a létra, mely egyszerü vagy kettős lehet. Nagyon fontos és nélkülözhetetlen eszköz a különböző alaku és nagyságu kertészkés is; a fákat és cserjéket kézi nyesőollóval szokták nyesni; a rózsakertészek rózsaollókat használnak. A terméketlen szőllők vagy gyümölcsfák javítására az u. n. gyűrüző szolgál. A késeken kivül a fűrészek is fontos kerti eszközök; fákat ágtisztitókkal és kéregvakarókkal tisztítjuk. A hernyózónak egy kertből sem szabad hiányoznia. A sarló, kalapács, fogó és fúró szintén szükséges kerti eszközök. A különféle kártékony állatok irtására és távoltartására különféle eszközi vannak a kertészetnek; ezek közt leghasználatosabb a füstölő, mellyel a levéltetveket, molyokat és más kisebb rovarokat szokták irtani. A természet hatásai ellen való eszközökön azokat értjük, melyekkel a hőfokot emelhetjük, a hideg vagy napsugarak hatását mérsékelhetjük, tehát a szekrényeket, melegágyakat, üvegházakat, telelőhelyiségeket, szélfogókat; ide tartozik a gyékény- és szalmatakaró, továbbá az árnyékoló és virágernyő is. A pázsit mívelésére a kasza, sarló, gereblye és a seprü, továbbá a henger, pázsitkaszálógép és a gyephántók szolgálnak. A gyümölcsszedésre szintén különféle eszközeink vannak. A hosszunyelü fahoroggal a magas fák gyümölcsét rázzuk le; a szedőkampóval a kézzel el nem érhető ágakat húzzuk magunkhoz; finom gyümölcsszedésre zacskós gyümölcsszedők vannak. A magtermesztéshez különböző rostákat, osztályozó zsákokat, zacskókat, hordókat, rekeszeket és magtisztító gépeket használnak.
egyes vidékek v. egész országok kertészeti haladásának feltüntetése s mások buzdítása végett szoktak rendezni. Ily K. alkalmával rendesen egyesek vagy testületek kisebb-nagyobb díjakat szoktak kitűzni gyümölcsre, konyhakerti terményekre, virágokra, dísznövényekre, gyakran csak egyes gyümölcs- v. növényfajokra, újdonságokra, sőt újabban a virágcsokorkötésre is. Vannak általános, a kertészet összes ágait felölelő és részleges kiállítások, melyekben a kertészetnek csak egyes ágai vannak feltüntetve. A kerti teményeken kivül a K.-on célszerü kertészei eszközöket s a kerti termények értékesítési módját is be szokták mutatni. Gyakran az ily kiállítások alkalmával kertészeti kongresszusokat is szoktak tartani, melyeken a kertészet fejlesztésére alkalmas kérdéseket tárgyalják. Leghiresebb K.-at Párisban, Genfben, Brüsszelben, Londonban és Berlinben rendeznek. Nálunk nagyobb szabásu K.-at egy évtized óta az országos magyar kertészeti egyesület rendez évenkint.
tágasabban a kerti gazdaságban megforduló valamennyi növénynek szisztematikai, valamint a rájok vonatkozó botanikai, teratologiai és természetbeli ismertetése, szoros értelemben mint esztetikai növénytan, kiváltképen a kerti virágok ismertetése.
és kertészeti iskolák arra valók, hogy a kertészeti pályára készülők a kertészet különböző ágaiban megfelelő elméleti és gyakorlati ismereteket szerezzenek bennök. Vannak alsóbb- és felsőbbfoku kertészeti tanintézetek; előbbiek nálunk többnyire gazdasági tanintézetekkel kapcsolatban, igy Magyar-Óvárt a gazdasági akadémia mellett, Kasán, Keszthelyen, Kolozs-Monostoron stb. Felsőbb kertészeti tenintézetünk csak egy van Budán, a volt vincellériskola helyén, mely azonban csak most éli próbaidejét, mert alig egy éve, hogy működését megkezdte.
(növ.), l. Borrago-fű.