v. sasfű (növ.), l. Harangláb.
(növ.), a. m. Solanum Dulcamara, ebből dulcis édes és amara keserü, a sajátságos izéről; l. Csucsorka.
(eszt.), a tragikum eleme, oly hangulat, mely önfájdalmába elmerülve, csakis azt látja és észleli, mi e fájdalomhoz vonatkozásban van, mi e fájdalmat növeli. Mert a kesergésnek, a fájdalomnak is megvan a maga kéje. Himfy Kesergő szerelme, a klasszikus szomorujátékok kesergő kardalai ily hangulatokból származtak. - K. egy előadásra szánt zenei műfaj, mely a mult század első tizedében keletkezett, s mint már címe i mondja, a siralmas nóták fajához tartozik. Zenei szerkezete a hallgató magyar nótáé: Rákóczi K.-je (mikor hazáját elhagyta), Rákóczi siralma «Hallgassátok meg magyarim, a mit beszélek», a sok bujdosó ének e kategoriába tartoznak. K.-ket irtak még: Czinka Panna (Rákóczi száműzésére), később Bihari János és az öreg Boka András fiaik halálára.
község, l. Ér-Keserü.
Ezen borbetegség főleg a vörös borokon és pedig burgundi vörös borokon észleltetett, néha azonban a fehér borok is megkeseredvén, ihatatlanokká válnak. Ezen betegséget Pasteur szerint parányi 1-2 ezredrész milliméter átmérőjü mikroorganizmussok okozzák, melyek 500-szoros nagyításnál girbe-gurba elágazó szálakat mutatnak. Levegőre nincsen szükségük s a 60-650 C-ra melegítve elpusztulnak. A K.-on nem lehet segíteni, mert kellemetlen ízénél fogva még ecetkészítésre sem használható; legcélszerübb szeszt főzni belőle. Oly vidékeken, hol ezen betegség elő szokott fordulni, célszerü a bort, még mielőtt a keserüség rajta érezhető lenne, pasteurözni és a bor eltevésére rendelt hordókat használás előtt kiforrázni vagy kigőzölni. Ugyancsak kiforrázandó minden edény és minden eszköz, mely a K.-ral érintkezett, mert a betegséget okozó mikroorganizmusok különben átvitetnek s a hibátlan bort is beteggé, keserüvé tehetik.
(növ.), a Polygonum L. génusz Persicaria Meisn. nevü alnemének egynyári füve, áradás után, árokban, vizes helyen, friss kiszáradt helyen stb. ezrével meg ezrével jelenik meg és onnan minden jobb vagy hasznosabb füvet félre szorít. Általában keserü, a jószág nem igen bántja. Levele leginkább lándsás, gyakran feketefoltos, virágzatja füzér, piros, ritkán fehér. A Polygonum Hydrapiper L. (vizi bors, vizi hunyor, balhafű, ebgyömbér) csípőt borsos ízü, ínyen hólyagot húz, a bőrt megpirosítja, a juhnak mérges. A P. Persicaria L. (hunyorfű, disznóhunyor, baracklevél-fű) magva bolhaalaku; füve rossz takarmány. K.-nek ritkábban a földepét (l. o.) is nevezik.
(növ.), a Salix pentandra, l. Babérfűz.
(növ.), az Agaricus v. Lactarius piperatus Scop., tölcséralaku, fehéres tejelő, nagyobb fajta gombafaj, Közép-Európában árnyas erdőkben terem; hányást és hasmenést okoz, néhol megeszik, mert keserüsége sütés-főzés útján eltünik.
(növ.), l. Gentiana.
János, ref. püspök, születésének helye és ideje ismeretlen, megh. Gyulafehérvárt 1633 máj. 18. Debrecenben tanult 1600 óta, tanulmányainak végeztével 1609 máj. 24. iratkozott be a heidelbergai egyetemre, melyen jul. 1. Pareus elnöklete alatt már értekezést is tartott. Hazájába visszatérve, nagyváradi lelkész lett, honnan Bethlen Gábor fejedelem Gyulafehérvárra hivta udvari papjának. E hivatal teendőit egyideig maga végezte, később azonban társat is kapott. 1618 november 18. az erdélyi egyházkerület püspökévé választatott. E minőségében kiváló buzgalmat tanusított a ref. egyház megszilárdításában s főleg az unitárius eszmék befolyása elleni védelmezésében. 1617. még nyilvános vitatkozást is tartott a fejedelem jelenlétében Csanádi Pállal, a kitünő unitárius hittudóssal. A halála után Geleji Katona István által kiadott Graduál szerkesztésében neki is jelentékeny része volt. Halotti beszédei közül a Hodászi Lukács felett tartott (Debrecen 1613) és a Károlyi Zsuzsánna temetésén elmondottak nyomtatásban is megjelentek, és pedig az utóbbiak ugyanazon alkalomra irott gyászversével együtt az Exequiarum Caeremonialium... libelli duo (Gyulafehérvár 1624) c. gyüjteményben, melynek előbeszéde szintén tőle való.