(növ.), l. Digynia.
l. Árnyéktalanok.
(állat), l. Bütyöktelenek.
az olyan puska, melynek két csöve és két elsütő gépezete van. A hátultöltő és magazinpuskák feltalálása óta csakis vadászpuskáknál használnak még néha két csövet: egy sima belsejüt sörétes és egy csavarvágásut golyós (ill. kúpos hengerü lövedékes) lövésekre.
v. páros csülkösek (állat), l. Csülkösek.
nagyközség Békés vmegye gyulai j.-ban, (1891) 3766 oláh és magyar lak., kettős vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. 1412-ben Zsigmond király egy részét fővényesi Syketh Eleknek adományozta, másik részét az Erdőhegyiek birták, 1420. azonban tőlük örök áron megvette egész K.-t Maróthy János macsói bán; a Maróthy-család kihaltával K. a koronára szállott s a gyulai vár tartozéka volt, melynek részére a közmunkát teljesíteni tartozott. De 1478. a Dóczyaké s már 1556. I. Ferdinánd K. egy részét Ocsarovich Demeternek, Miklósnak és Péternek adományozta, mig más részei a Nadaby, Szászy és Kardos családok kezére kerültek; ezek valamelyike a Kétegyházy nevet vette fel s 1660. birta a községet. K. ekkor Zarándhoz tartozott s a törökök kiűzése után Löwenburg J. Jakab főispáné lett; de a magyarok nem tudván megférni az oláhokkal, a földesúr 1718. Várira telepítette amazokat. Löwenburgtól K.-t és Várit siklósi Andrássy Zsigmond aradi alispán vette meg, ennek azonban István fiában magva szakadván, 1799 szept. 24-től Sarkad, K. és Vári a gr. Almássy családé. A mult sz.-ban K. lakói magyarok, oláhok és tótok voltak, a tótok később mind megmagyarosodtak, de a magyarok közlül sokan eloláhosodtak.
a magyarokhoz Kijev alatt csatlakozott egyik kun vezér. A Névtelen Jegyző szerint Árpád megbizásából Zalán követeivel s Onddal és Tarcallal együtt ment követül a bolgár fejedelemhez s velük együtt szerencsésen át is kelt a Bodrogon. A mai Fekete-Ardó táján azonban egy patakon keresztül kaptatva, lova megbotlott s társai csak alig menthették meg a haláltól. Azóta (még 1262. is) K. vagy Kötél patakának nevezték azt a vizet. Azután a Bodrog völgyén haladt a mai Tarcalig, melynek hegycsúcsára versenyt lovagolt társaival, de Tarcal ért fel először s róla nevezték el a hegyet s a tövében utóbb épült várost. Fenn a csúcson, a szép tájéképen föllelkesedve, a követek lovat áldoztak a magyarok istenének s áldomást csaptak. Innen Tarcal hirt vinni visszatért Árpádhoz és csak Ond s Ketel folytatta útját Zalánhoz, ki harmadnap Alpáron szivesen fogadta ajándékaikat s kivánságukhoz képest a Sajóig terjedő részt át is engedte a magyaroknak. Midőn Ungvárra visszatértek, Árpád a bolgárok meghódolása jelének vette, hogy Alpárról füvet s a Dunából vizet vittek megukkal. Árpád «a maga kegyelméből azon egész földet minden lakóival Sátor halomtól kezdve a Tolcsva vizéig annak a Ketelnek ajándékozá». Neki «adta» utóbb a Vág tövét is, hol K. fia, Alap-Tolma, Komárom várát építtette; az apát és fiát «sok idő mulva» pogány módon ide temették. Ketelpataka környékét utóbb I. András elcserélte volt Ketel utódaitól (Névtelen Jegyző, 15. fej.). A Kete és Köte név az Árpádok korában azontul is gyakran szerepel. V. ö. Pesty, Magyarország helynevei (I. 168-171).
(lat. dubitatio), a stilisztikában egyik gondolatalakzat, mely abban áll, hogy az iró vagy szónok ellentétes kérdéseket vet föl maga előtt és mintegy a közönség szemeláttára tanakodik magával arról: melyiket válassza, melyiket tegye meg vagy mondja? (P. Mondjan tovább? ne mondjam? Garay). Élénkítő hatása van az ily fordulatnak annyiban, mert a közönséget is mintegy belevonja az elhatározás előkészítésébe, másrészt kiemelő hatása van, mert a tárgy fontosságát érezteti az a habozás, mellyel az iró hozzáfog. L. még Kétség.
(állat, Amphibia), a gerinces állatok körének egyik osztálya, amelyet hosszu ideig a csúszómászókkal együtt foglaltak össze. Az osztály nevét különben onnan kapta, hogy fajai életük különböző szakait részben a vizben, részben a szárazon töltik, s az első esetben kopoltyuval lélegeznek, az utóbbiban ellenben tüdőkkel. Általában különben ez osztály közelebbi rokonságban áll a halakkal, mint a csúszómászókkal. Az ide tartozó állatok testalakja vagy zömök és farkatlan, vagy megnyult, többé-kevésbbé halforma és farkos, de vannak megnyult, hengeres testü, féregformák is. Végtagjaik vagy teljesen hiányzanak (Gymnophiona), v. csenevészek (Ichthyodea), vagy pedig jól fejlettek, de aztán igen különböző célokra szolgálhatnak. A helyváltoztatásnál különben a végtagokon kivül a fark is igen fontos szerepet játszik (Urodela), főleg pedig a lárváknál (békaporonty). Bőrük a legtöbb esetben csupasz, meztelen s csak ritkán pikkelyes (Gymnophiona), számos mirigyet tartalmaz, amelyek majd nyálkát, majd mérges anyagot választanak ki, ezeken kivül azonban a bőr belsőbb rétegeiben festéksejtek (Chromatophora) is vannak, amelyeknek egymáshoz való viszonya, összehúzódása és elterülése eredményezi a bőr különböző szineit. Egyesek himjeinek bőre a párzás idején szinét élénken változtatja, vagyis nászruhát öltenek, másoknak himjei sajátságos bőrfüggelékeket nyernek, különösen pedig bőrtarajokat (Triton). A kétéltüek majdnem mindenik faja egészséges állapotában havonkint vedlik s ilyenkor régi bőre a fejen meghasad, de ha az életkörülmények nem kedvezőek, a vedlés rendetlenné lesz. Gerincoszlopjuk csontos ugyan, de itt-ott a gerinchúrnak mégis maradnak nyomai; csigolyáiknak száma igen tág korlátok között váltakozik, a békáknál 10, a Gymnophionáknál 200-ig emelkedhetik; a nyakszirtcsont két bütykü, a csigolyák vagy elül, v. hátul, v. mindkét végükön homoruak. Agyuk kicsiny, szemeik mindig megvannak, de egyeseknél a bőr alá vonultak és látásra nem szolgálnak (Proteus); a szemhéjak v. egészen hiányzanak, vagy egy felső és egy alsó szemhéj, vagy pedig egy fel felső szemhéj és egy pislogóhártya van; a fülcsigolya alig fejlett, a fülkagyló mindig hiányzik; orrnyilás kettő van s az orrüreg a szájüreggel közlekedik, a nyelv ízlőszemölcsöket visel, néha hiányzik (Pipa), vagy ha megvan, csupán a zsákmány megragadására szolgál és a szájból kifordítható (Rana). Az állkapocsokon és néha a szájpadon fogak nőttek, ezek azonban nem rágásra, hanem csupán a zsákmány megragadására szolgálnak. Bélcsatornájuk rendesen igen rövid s csak a békák növényevő porontyainál hosszabb a testnél. Lélegző szervük lárva-állapotban 2-3 pár kopoltyu, de a kifejlett K. legnagyobb részének kopoltyui elvesznek s aztán tüdőkkel kezdenek lélegezni. A kopoltyuk az állat egész életén át csupán az Ichthyodeáknál vagy Perennibranchiatáknál maradnak meg s ezek tüdőkkel és kopoltyukkal lélegeznek. Szivük két pitvaru és egy kamráju, minek következtében a szivből a testbe és a lélegző szervekhez mindig kevert vér megy. Veséik a gerincoszlop két oldalán fekszenek és a húgyvezetők a kloakába nyilnak, de a húgy egy húlyagszerü duzzadásban gyülemlik meg. Peték útján szaporodnak; az ivarszervek mindig szorosabb összeköttetésben állanak a vesékkel és a húgyvezetőkkel, s a peték a petefészekből előbb a testüregbe hullanak, a tölcsérforma tágulattal kezdődő petevezetéken át azután a húgyvezetőbe s innen a kloakába jutnak. A peték a külvilágba jutás után termékenyülnek meg s csak a szalamandránál van belső termékenyülés, amely egyúttal elevent szülő. A külvilágba lerakott peték vagy nagyobb csoportokká egyesülnek, vagy gyöngysor-formában függenek össze. A petéből kibuvó halforma lárva többszörös átalakuláson meg át, mig anyányivá fejlődik. Majd vizben, majd a szárazon tartózkodnak, de az utóbbi esetben is csupán nedves helyeken. Táplálékuk kifejlett állapotukban rovarokból és férgekből áll, lárva-állapotukban leginkább növényevők. A mérsékelt égöv alatt élők télen álomba merülnek. Életszivósságuk rendkivül nagyfoku, fontos szerveiket veszíthetik el a nélkül, hogy az pusztulásukat okozná. Ez idő szerint mintegy 700 fajt ismerünk, ezek közül 100 kihalt; az egész földön otthonosak, de a forró földöv alatt sokkal számosabbak; a tengerekből teljesen hiányoznak. Négy rendbe osztják: 1. Labyrinthodonta, valamennyien kihaltak, óriás testü K. voltak; 2. Gymnophiona, kigyóforma, lábatlan, vak K., melyeknek bőre gyűrüformán tagolt. Dél-Amerika és Nyugat-Afrika forró részeit lakják; 3. Urodela, vagy farkos K., egész éltükön át farokkal, két alrendre oszlanak: Ichthyodea (halformák) és Salamandrina (l. Gőtefélék) és 4. Anura (farkatlanok vagy Batrachia, békák), kifejlett állapotukban fark és kopoltyuk nélkül, ide tartoznak a békák. Hazánk zoologusai közül ez idő szerint Méhely L. az egyedül, aki a K. tanulmányozásával foglalkozik s dolgozatai legnagyobb részben a tud. akadémia kiadványaiban jelentek meg. Ide vonatkozó legfontosabb munkák: Dumeril és Bibron, Erpétologie générale (1834-54, 9. köt.); Schreiber, Herpetologia europaea (1875) és legújabban a Boulanger nagy angol munkája.
(növ., anceps), az olyan lapított szár, melynek keresztmetszetén gondolt hosszabbik átmérő irányában kiélesedése v. éle van, p. a Salamonpecsét szárának.