középkori elmélet a közhatalomnak egyenesen Krisztustól származásáról bizonyos dualizmus alakjában, akként t. i., hogy az egyik kard az egyházi hatalmat jelenti, a másik a világit. Amaz a pápánál van, emez a világi fejedelmeknél. Az elméletnek alapja Krisztusnak nyilatkozata, mellyel tanítványainak szavaira: «Ecce duo gladii hic» (ime itt van két kard), azt válaszolván: «Satis est» (elég). Az elméletet határozottabban formulázta Gelasius pápa Anastasius császárhoz intézett szavaiban: «Duo sun quibus principaliter hic mundus regitur: auctoritas Sacra Pontificum et Regaliss potestas» (a világot főképen ketten kormányozzák: a pápának szent főnöksége és a királyi hatalom). A K.-nek kifejezése Damiani Péternek tétele: «Inter Regnum et sacerdotium propria cujusque distingumtur officia, ut Rex armiss utatur saeculi, et Sacerdos accingatur gladio spirituali» (a királyságnak és a papságnak külön sajátszerü hivatása van, a király a világi fegyvert használja, a pap a lelki kardot köti fel). A K. különben nem állapítja meg feltétlenül az egyházi hatalomnak felsőbbségét a világi fölött, mert ez az elmélet kettős értelmezésben részesült. Az egyik szerint az Isten mindkét kardot szent Péternek s általa a pápának adta, ki az egyiket az egyház védelme céljából a császárra bizta. De a másik értelmezés szerint csak az egyik kardot kapta szent Péter s általa a pápa, a másikat szent János kapta s általa a császár. A két kard tehát koordinált hatalom. Az első értelmezést a Sváb, a másik értelmezést a Szász Tükörben találjuk. Az ismeretes invesztiturai viszályban IV. Henrik császár VII. Gergely pápával szemben éppen a K.-vel bizonyította világi hatalmának önállóságát. Ellenben feltétlenül az egyházi hatalom felsőbbségének s a világi hatalom alárendeltségének bizonyítására szolgáltak a Két kulcs elmélete (Claves Regni Coelorum), mert a kulcsokat kizárólag szent Péter s általa a pápa kapta. Krisztusnak szavai alapján: «És neked (Péternek) adom a mennyek országának kulcsait, és valamit megkötözesz e földön, a mennyekben is kötözve leszen, és valamit megoldasz a földön, a mennyekben is oldozva leszen» (Máté ev. XVI. 19.). De érdekes megjegyezni, hogy a protestáns szöveg nem kulcsokról, hanem «kulcs»-ról szól, továbbá a Két világító égi test (duo luminaria) elmélete, mely szerint az egyházi hatalom a nap, a világi hatalom pedig a hold, mely amattól nyeri világító erejét; a lélek (egyházi hatalom) és a test (világi hatalom) elmélete.
v. kétkaréju (növ.), l. Bilobatus.
l. Emeltyü.
az oly takarmánytermő terület v. növény, mely évenként kétszer használható, p. K.-rét, K.-baltacim, lóher stb.
(növ., dichotomus) és két-kétáguság (dichotomia), l. Elágazás.
(állat, Bimana), Linné rendszerében az emlősállatok osztályának alsó rendje, melynek egyetlen neme és faja az ember (Homo sapiens L.). L. Ember.
(állat, Dibranchiata), a lágytestü állatok állatkörének fejlábuak vagy lábasfejüek osztályának egyik rendje, melynek főjelleme az, hogy köpenye alatt mindkét oldalon egy-egy, tehát összesen két kopoltyuja van, s ennek megfelelőleg a sziv két pitvarból és egy gyomorból áll. Az ide tartozó fajok valamennyien tengeriek, fejükön a szájnyilás körül koszoruban rendeződött nyolc vagy tiz kart viselnek, minek alapján nyolckaruakra (Octopoda) és tizkaruakra (Decapoda) osztatnak. A karok apró, kis szivókorongokkal borítottak s a zsákmány megragadására szolgálnak. Szájnyilásuk szarunemü állkapcsaival a madár csőrére emlékeztet. Ide tartozó közönségesebb fajok az Octopus, a Loligo és a Sepia.
v. kétsoros him (növ., diplostemon), a kétsziküek olyan virága, amelynek himje kétannyi mint a szirma és két körben v. örvben sorakozik. L. még Haplosztemon.
két embernek való kisebb gyalom, l. Kerítő.
a. m. kétszinü; eredetét az egyszeri kortestől vette, ki a tisztújítási lakomán majd az egyik, majd a másik párt asztalánál evett-ivott és majd az egyik, majd a másik párt jelöltjeit éltette.