(ejtsd: kuinau), 1. a Felső-tóba nyuló 150 km. hosszu félsziget Michigan államban; 300-500 m. magas, erdős hegylánc, a rézben való gazdagságáról ismeretes. Mineral Range takarja a 30 kilométer kerületü Portage-tóig; végső csúcsa a K.-Point. - 2. K., nagy öble a Felső-tónak, amely D-felé a K. és a Poin Abbey-félsziget közt terül el. - 3. K., county Michigan államban, 1000 km2 ter., 4270 lak., Eagle-river székhellyel.
(Karela), járási székhely Viborg (ettől 100 km.-nyire) finn tartományban (län) a Ladoga Ny-i partja mellett, (1892) 1409 lak., arzenállal, fa- és gránitkereskedéssel. Egykoron erősség volt, amelyért a novgorodiak a kareliaiakkal, későbben a svédek az oroszokkal küzdöttek.
1. Henrik, németalföldi építész és szobrász, szül. Utrechtben 1656 máj. 15., megh. Amsterdamban mint építőmester 1621 máj. 15., ő építette 1618. a delfti tanácsházat, s ő készítette Erasmus szobrát Rotterdamban.
2. K. Jakab Rudolf, norvég hisztorikus, szül. Christianssandban 1803 jan. 1., megh. Kristianiában 1864 okt. 9. A kristianiai egyetemen 1827 óta magán-, 1829 óta pedig rendes tanár volt. Műve: Norges gamle Lova (Kristiana 1846-49, 3 köt.); Nordmaendenes Religionsfortfatning i Hedendommen (u. o. 1847); Den morske Kirkes Historia under Katholicismen (u. o. 1856-1858, 2 köt.). Halála után adta ki Rygh: Efterladte Skrifter (u. o. 1866-67, 2 köt.) és Norges Historie (u. o. 1866-68, 2 köt.) c. munkáit.
3. K. Nicaise de, belga festő, szül. Sandolietben Antwerpen mellett 1813 aug. 26., megh. u. o. 1877 jul. 17.; az antwerpeni művészi akadémián tanult, majd több éven át külföldön utazott és 1855. az antwerpeni akadémia igazgatója lett. 1834. nagy föltünést keltett Krisztus keresztrefeszítését ábrázoló nagy képével, melyet egészen Rubens modorában festett egy manchester katolikus templom számára; csakhamar azonban hazája történetéhez fordult, onnan merítette műveinek tárgyait. A kortryki (1836), woringeni (1839, brüsszeli muzeum) és a nicuporti csaták képei a legünnepeltebb belga festők sorába emelték. Később a történeti genrekép terére ment át. 1864-1866. az antwerpeni muzeum lépcsőházát belga művészek képeivel díszítette. V. ö. Hymans H., Nicaise de K. (Brüsszel 1891).
4. K. Tamás de, hollandi festő, szül. 1596. v. 1597. Amsterdamban, megh. u. o. 1667., K. Henrik építész és szobrász fia, Elias Miklós hatása alatt fejlődött ki. A legkitünőbb amsterdami képmásfestő volt Rembrand előtt, akinek fejlődésére befolyást is gyakorolt. Legkitünőbb művei: Dr. Sebastian Egbert de Vrij anatomiai előadása (1619, amsterdami muzeum); egy gyönyörü életnagyságu női arckép a budapesti országos képtárban (1628, 240. sz.); Kereskedő és irnoka (1627, londoni nemzeti képtár); az amsterdami városi tanácsosok ülését ábrázoló hires képe (1638, hágai muzeum); két nagy lövészképe (1632 és 1633, amsterdami muzeum); Cornelius de Graef polgármesternek és nejének rendkivül eleven, pompás szinezésü arcképei (berlini muzeum); Don Juan d'Austria és kisérője lovon (1661, drezdai képtár).
európai állatnevek után Keyserling és Blasius János Henrik Vilmos nevének rövidítése.
(ejtsd. ki-ueszt), kikötőváros és Monroe county székhelyei Florida É.-amerikai államban, a Florida-félsziget előtt elterülő korallszigetek egyikén, (1890) 18,080 lak., jelentékeny dohánygyárakkal, amelyek évi termékei 120-150 millió darab szivar, spongyahalászattal, teknősbékafogással és sófőzéssel; jelentékeny forgalommal. Kikötője, amelyet a Taylor erősség védelmez, rendes hajóösszeköttetésben áll Havannával és az Egyesült-Államok összes nagyobb kikötőivel. Mivel nem nagyon meleg, téli klimatikus gyógyítóhelyként is sokan fölkeresik.
(manus) a felső végtagnak lapátalaku végdarabja, az előkartól keskenyebb nyak: a kézcsukló választja el. Három részből áll: a kéztőből, képközépből és az ujjakból.
[ÁBRA] 1. ábra.
[ÁBRA] 2. ábra.
Jelentősége az egyén működésére nagy, vesztesége súlyosabb mint a lábé, az utóbbiét művileg tűrhetően lehet pótolni, de a kezét nem. Nagy jelentőségét már a rómaiak megismerték és nevét szójárásaikben felhasználták (manu reducere, legyőzni; in manu capere urben, elfoglalni a várost, stb.); «a kezét megkérni» a mi nyelvünkben is járatos. Kéz nélkül született emberek megtanulhatják lábaikkal helyettesíteni, ilyen volt Schwicker Tamás szépiró, Kittel és Ducornet festők, Unthan hegedűs stb.
Szépnek mondják azt a kezet, melyen a zsírpárna a háti oldalon nem hiányzik, az inak és kék vérerecsek nem emelkednek ki, a bőr az ujjízületek felett nem vörös, a középcsontok fejecskéi felett kis bemélyedések vannak, az ujjak összeillesztve a csúcsaik felé konvergálnak, a körmök dombordadok, inkább hosszuak, mint szélesek, az ujjpárnák domboruak és lágyak stb. A kézközép nagy- és kisujji oldalán a lágyrészek a nagy- és kisujji párnákká emelkednek ki, közöttük van a középett a tenyérárok. Az előkarhoz a kép rendszerint gyenge hajlításban áll, mert a hajlító izmok erősebbek a feszítőknél. A kéz anatomiai összeállításához csontok, izmok, erek és idegek járulnak, ezeknek viszonyai a következők:
a) Csontok. Az orsó- és singcsont alsó végei kiszélesednek, oldalsó széleik a karon nyujtványokba mennek át, melyek a kéztőcsontok első sorát közrefogják. Az orsócsont ívlapja szemben áll a sajka- és holdas-csonttal, a singcsont a lobor-alaku csonttal, az előbbiek egymással ízesülnek, de a singcsont a loboralaku csonttal való ízesüléséből a közbenfekvő háromoldalu rostporc által ki van zárva. A kéztőcsontok felső sora az orsó oldalon a sajkacsontból, a singi oldalon a lobor alaku csontból áll, a kettő között van a holdas csont; a loboralaku csonton ül a borsócsont. A kéztőcsontok alsó sorozata az orsói oldalról kiindulva a nagy és sokszögü csontból, fejes és horgas csontokból van összetéve. Az előkar és kéztő között van a felső kézízület, a felső és alsó sorozat között az alsó kézízület, mindkettőben hajlítás és feszítés lehetséges, azonkivül a mozgások kombinációja által közelítés és távolítás. A csontokat összetartó szalagok a háti oldalon jóval gyengébbek, mint a tenyéren; a tenyéri oldalon a szélső kéztőcsontok jobban kiemelkednek és a kéztőszalag eredésére szolgálnak. Az 5 kézközépcsont fenn a kéztőcsontok második sorával, lenn az 1-ső ujjpercekkel ízesül, amott feszes az összeköttetés, itt kombinált csukló-szabadízület van jelen. Felső végükön a középcsontok szorosan érintkeznek, lefelé haladtukban széjjeltérnek és közrefogják a csontközötti izmokat. Az ujjpercek száma a hüvelykujjon kettő, a többin három, mindannyian laposak, a körömpercek a szabad végükön lapátalakulag lekerítettek.
b) Izmok. A hüvelykpárnán van felületes és mély csoport; amazok szélesen erednek a kéztő orsói oldalán, mindannyian a hüvelykujj középcsontja felé tartanak. A mély csoport szélesen jön a tenyér közepéből, ahol az ujjhajlító izmok inai felette elhaladnak, háromoldalu lapos lemez, nyulatjai a hüvelykujj 1-ső percének alapjához mennek a kéztő singi oldalán és keskenyen végződnek a kisujj alapi részén; áll a távolító, ellentevő és kurta hajlító izomból. A tenyérárokban találjuk a felületes és mély ujjhajlító izmok inait, a mélyektől erednek a giliszta-izmok. A kéz háti oldalán az előkarról lehaladó feszítő izmok lapos inai feküsznek. Mindezen izmokat pólyák fedik; különösen erős a tenyéri árokban elterjedő tenyéri pólya, mely fenn a haránt kéztőszalagtól indul ki, lenn az ujjak felé csücskökre oszlik.
c) Vérerek. A verőerek az előkarról az orsói és singi verőerekből jönnek. Az orsóverőér az előkar alsó harmadán két ágra oszlik: a gyengébb ág a haránt kéztőszalag alatt a hüvelypárna izmaira jut, az erősebbik ág áthajlik az előkar háti oldalára, az 1-ső csontközötti izmot átfúrva bekanyarodik a tenyérárokba és ott a között hajlító izmok irnai alatt ívalakban áthajlik a singi oldal felé, ez a mély verőeres tenyérív. A singi verőér az előkar hajlítói oldaláról a borsócsont mellett a tenyér singi oldalára jut, ott felületes és mély ágra oszlik; az utóbbi a mély tenyérívvel záródik, a felületes ág pedig a tenyérpólya alatt ívalakban az orsói oldal felé hajlik és a felületes tenyérívet alkotja, ez az orsói verőérnek fentebb említett felületes gyenge ágával záródik. Mindkét verőeres ívből ágak mennek a tenyér lágy részeihez és az ujjakhoz. A vivőerek kisérik a verőereket, azonkivül a kéz háti oldalán az ujjakon és kézközépen vivőeres részek vannak.
d) Idegek. A kezet a karfonat ágai látják el érző és mozgató rostokkal. A tenyéri oldalon vannak a közép- és singideg, mindkettő az ujjakhoz küldi végágait, a középideg hetet, a singideghez hármat. A kézháti oldalon a sing- és orsóideg terjednek el, mindegyik 5 végággal, mindannyian érző rostokat vezetnek a bőrhöz. A tenyéri oldalon az érző szálak mentén számos Pacini-féle testecske van, mások az ujjpercek tenyéroldali bőrében Meissner-féle testecskékben végződnek.
jelképes cselekmény valamely elvállalt kötelem megerősítésére.
v. Keszi Simon mester, a XIII. sz. egyik legkiválóbb magyar krónikása, ki IV. László királynak ajánlott művét, saját vallomása szerint, olasz, francia és német krónikákból szedegette össze, de ezeknél sokkal szabadabban használta a már forgalomba levő magyar krónikákat. Szabó K. szerint a bihari Kézáról, Pauler szerint Duna-Kesziről vette volna a nevét; az elsőt valószinüvé teszi «a munkája latinságában feltünő számos eredeti magyar kifejezés s a magyar nyelvre, mint a mi nyelvünkre való hivatkozás», a másikat az, hogy a stillfriedi csatában megemlékezik Duna-Keszi földesurának, Básztej Renoldnak fiairól. Mester és udvari pap lett s mint ilyen 1282-83. táján irta krónikáját. Az első könyvben a hunnoknak Attila haláláig s birodalmuk felbomlásáig, a másodikban pedig a magyaroknak bejövetelüktől 1280-ig terjedő történetével foglalkozott s mint mondta, a valóságot akarta követni. Függelékül külön értekezett a jövevény nemesekről, az udvarnokokról, várnépekről, várjobbágyokról, cselédekről, szabadosokról és rabszolgákról. Hevesen megtámadta Orosiust (helyesebben Jordanest), a magyarok eredetéről költött gyarló meséje miatt, ő maga pedig Scythia leirásában már a XIII. sz.-beli utazók elbeszéléseit is használta. Eléggé tisztult nézetei azonban még sem voltak. Kétségkivül forgathatta a királyi levéltárat, mert IV. László őt mint homo regiust, 1283 okt. 19. a maga jegyzőjének nevezi. Pap lévén ekkor, nem lehet egy azzal az 1286. emlegetett Simon comesszel, ki Keszői Sebestyén fia volt. Életének körülményei ismeretlenek. Krónikáját először Bécsben 1782. s másodszor javítva Budán még azon évben Horányi Elek, harmadszor u. o. 1833. Podhradszky József, negyedszer St. Gallenben 1849. Endlicher István László Monumentáiban ötödször Mátyás Flórián s magyarul (Pest 1862) Szabó Károly adta ki.
az irásbeli közlemények, főleg a biróságok és hatóságok határozatainak, értesítéseinek, felhivásainak az érdekeltek kezéhez szolgáltatása. A hatóságok határozatait a községi előljáróság közegei, a biróságok határozatait a biróság bszékhelyén rendszerint a birósági szolgák, másutt a községi jegyzők, városokban a hatóság valamely alkalmas közege vagy ezek helyettesei teljesítik. A K. vétbizonyítvány mellett történik, melyet az átvevő és a kézbesítő aláir. Ha a fél az iratot elfogadni vonakodik, a kézbesítő nála hagyja azt, ezt a körülményt a vétbizonyítványban feljegyzi, és az eljárás a K. hatályával bir. Különös alakiságokkal jár az u. n. első végzések az eljárás megindítását tudató határozatok képzbesítésére nézve: kifüggesztés, ha a fél hon nem találtatott, ügygondnok rendelése, hirdetményi idézés. Ez az eljárás ki van terjesztve némely más határozatok K.-re is, amelyeknél kiváló fontossággal bir annak megállapítása, hogy a fél a határozatot valóban kézhez vette. A K. idejének megállapítása lényeges azért, mert attól éppen ugy, mint a kihirdetés napjától számíttatik mind az a joghatály, mely a birói határozat tudomásul vételével össze van kötve, különösen a perfüggőség, a határozat jogerejének és a felebbvitelnek határideje. L. még Postai kézbesítés.
l. Csók.