kézisajtón való nyomtatás, l. Könyvnyomtatás.
Általában minden rajz kézzel készül, tehát a rajzban benne van a kéz fogalma, azért valamely rajzot a «kéz» szóval közelebb megjelölni fölösleges, annál inkább, mivel oly értelme van, mintha a rajzot, mely kézzel készült, valamely nem kézzel készült rajztól akarnók megkülönböztetni. A német Handzeichnung szó fordításaként honosodott nyelvünkben és mint a németek, mi is a festészet és a szobrászat nagyobb mestereinek tanulmányait, rajzait szoktuk vele megjelölni.
kézfeltevés, a rómaiaknál, görögöknél és zsidóknál szokásos jelképezése a megáldásnak vagy feláldozásnak, azért leggyakrabban az áldozatoknál vagy hivatalok átadásánál fordul elő. Különösen nagy a jelentősége a kat. egyházban, ugy mint a keresztség, bérmálás, a bűnbánat és az egyházi rend szentségeinek kiszolgáltatásánál. A K. az evangeliumban sokszor meggyógyulnak (Luk. 4,40); kiterjeszti kezeit, midőn a kisdedeket megáldja (Máté 10,16). Ezt teszik az apostolok, midőn a hívek szolgálatára a hét diakont választják (Act. 6,6); ezt teszi Péter és János, midőn a megtért szamariaiknak a Szt. Lelket adják (Act. 8. 17), ezt teszi Ananiás Pállal, mielőtt őt megkeresztelné (Act. 9, 17) s Pál is a János tanítványaival, hogy a Szt. Lelket vegyék (Act. 19, 6).
(Chiroptera), l. Kézszárnyuak.
l. Késmárk.
(állat, Chiroptera, l. a mellékelt képet), az emlősök osztályának egyik rendje, melynek főjelleme a test kétoldalán elterülő röpülőhártya
Az idetartozó állatok mellső végtagjainak alkarja, kézközépcsontjai és ujjpercei, a hüvelykujj kivételével, feltünően megnyultak és közöttük a repülőhártya terül el, amely innen kezdve a test két oldalán végighaladva, körülzárja a hátulsó lábakat a talpig, továbbá a farkot. Az ujjak karmai a hátulsó lábakon, valamint a mellső végtagok hüvelykujja is a mászkálásra szolgálnak s illetőleg kapaszkodásra, de azért a földön mégis meglehetős ügyetlenek. Repülésük sebes, de rendesen rövid ideig tartó, szaggatott s a madarakétól feltünően különböző. Testük általában rövid, zömök, nyakuk szintén rövid, fejük kissé megnyult, fogazatuk teljes, a fogak koronái igen élesek; orrukon legtöbbször sajátságos hártyanyujtványokat viselnek, fülüknek pedig ugynevezett fedőjük van. Testüket a repülőhártya, arcuk és fülük kivételével igen tömött és puha bunda födi. Csontrendszerük igen finom és mellkasuk bizonyos tekintetben a madarakéhoz hasonlít. Agyféltekeik simák; szemeik igen kicsinyek, de annál fejletebb szagló, halló és tapintó érzékük s különösen érzékeny a repülőhártyákuk. Emlők mellükön vannak. Legnagyobb részük rovarokkal táplálkozik, egynéhány idegenföldi madarat és kisebb emlőst is ragadoz, sőt vért is szív, de vannak gyümölcsevők is. A mérsékelt évög alatt élők téli álmot alszanak, amikor vérüknek hőmérséke lassankint alászáll. A nőstény leggyakrabban ősszel termékenyül, de azért csak tavasszal fiadzik. Számuk legnagyobb a melegebb tartományokban, mig a hidegekből hiányzanak. Ez idő szerint mintegy 400 fajt ismerünk, amelyeket két nagy csoportba osztanak, nevezetesen Gyümölcsevőkre (Frugivora) és Rovarevőkre (Insectivora). A gyümölcsevők az ó-világ forró övének és Ausztráliának lakói s a Pteropidae családba tartoznak. A rovarevők a tulajdonképeni denevérek, melyeket hártyásorruakra és simaorruakra osztanak, l. Denevérek.
l. Slöjd.
Mózes, természettudós, szül. Fehér-Gyarmaton (Szatmár) 1871 nov. 6., megh. Sárospatakon 1831 jul. 31. A sárospataki ref. főiskolán a mennyiségtan és természettan tanára volt. Természettudós volt, de mint latin költő is kitünt, I. Napoleon menyegzőjére, Széki Teleki József gr., Reviczky Ádám stb. tiszteletére elismeréssel elfogadott dicsőítő költeményeket irt. Költeményei összegyüjtve Opuscula poetica címen 1822. jelentek meg Sárospatakon. Természettudományi műve: Elementa physicae (Sárospatak 1818, 2. kiad., u. o. 1828). Életrajzát v. ö. Magyar Kurir, (1831, I. 20. sz.) és Tud. Gyüjt. (1831).
a kilogramm rövidítése.
a kilogramméter rövidítése.