v. harads, l. Harács.
(Khareds, Karak), Farzisztán persa tartományhoz tartozó sziget a Persa-öbölben, 55 km.-nyire Busirtól, 5 km2 területtel és mintegy 1000 lak., akik datolyákat és gyümölcsöket termesztenek és halászattal foglalkoznak. A hollandok 1748. itt telepedtek, de az arabok 1765-ben őket elűzték; később a persák hatalmába került.
mongol neve a Hoang-hónak (l. ott).
(Chargeh v. Khargeh), a Libiai-sivatagban fekvő egyiptomi oázisok legnagyobbika. Az oázis 160-180 km.-nyire fekszik a Nilustól az É. sz. 24° 35' és 25° 55' között. Legnagyobb hossza 120-150 km., szélessége pedig mintegy 20 km. K. inkább depresszió mint völgy, amelyet meglehetősen meredek sziklafalak vesznek körül. Megművelt része csak 836 ha. A datolyán kivül, ami a főterméke, terem rajta rizs, búza, igen sok durrha-köles és különféle gyümölcs. A növényzet a nedvességet a kutakból kapja. Házi állatok a szamár, kecske, szarvasmarha, bivaly és juh. A lakosok nagyobbára arabok és azok korcsai, számukat 6700-ra becsülik. Legnagyobb számmal az oázis legnagyobb helységében, El-K.-ban vannak. El-K. az oázis É-i végében fekszik, pompás pálmaligetekkel, 3500 lak. Legnagyobb érdekessége azon templom romjai, amely egykor Ammonnak, a tébai nagy istenségnek volt szentelve s amelyet Darius idejében építettek. 7 km.-nyire tőle van El-Gabanat, keresztény nekropolisz. K.-t Herodotos Oasis néven említi. Camyses egy hada a környékén pusztult el. A rómaiak idejében számkivetés helyéül szolgált. Nestorius püspököt 435. ide száműzték.
(arab, ered. Khavárids a. m. kimenők, kilépők, elvonulók), az iszlám egy felekezete, mely onnan keletkezett, hogy a Mu'ávija és Ali között lefolyt harc alkalmával, a Sziffin melletti ütközet után 12,000 igazhitü odahagyta Ali táborát azon ürügy alatt, hogy e khalifa belenyugodott, hogy a közötte és vetélytársa között fenforgó versengés eldöntését választott biróság döntésére bizzák. Jelszavuk az volt, hogy «csakis Alláht illeti a döntés» (lá hukm illá lilláh). Ezentul kiváltak a közösségből, sem Alit, sem az omajjádákat el nem ismerték és szorosan demokratikus alapon szervezkedtek. Sem a kureisita család, sem a Mohammed utódai kizárólagos khalifai jogcímét nem ismerték el, hanem e jogot bármily családból való emberre ruházták, kit a gyülekezet szabadon választ; még a nem arabtól és a rabszolgától sem tagadták meg a khalifai méltóságra való képességet. Mindenekelőtt a vallás törvényeihez való szigoru ragaszkodást követelték első feltételül. E közjogi tanuk mellett szigoru etikai elveket hirdettek. Midőn a politikai vitás kérdés aktuális jelentősége megszünt, különösen szigoru dogmatikájuk és puritán erkölcstanuk által különböznek a többi iszlámtól. A törvény megszegőjét a hitetlenek közé sorozták. A K. maguk között csakhamar több pártra oszoltak (ibáditák, szifriták stb.), melyek a vallásos tanokban egymás között nem éppen lényeges pontokra nézve eltérnek. Sok bajt okoztak szüntelen lázadásaik által az omajjáda khalifáknak, kiket, mint a vallástörvények megszegőit, hitetleneknek mondtak. A khalifák irgalmatlan irtóháborut viseltek ellenük, mig a lázadást elfojtották. Az üldözések elől menekülők Afrikában a kabilok között találtak menedéket; sok berber törzs között terjesztették tanaikat, melyek politikai tekintetben a szabadszellemü kabilok inyére voltak. Afrikában maradt fenn legtovább a K. felekezete; az algeriai Mzáb tartományban még mai napig is fennáll az ibádita-felekezet. Ugyszintén Arábiában a maszkati imámság is a K. tanainak alapján áll.
(Alkharizi), Jehuda ben Selómo, a XIII. sz. legünnepeltebb héber költője, szül. Xeresben (Spanyolország), megh. 1235 előtt. Több tudományos munkát fordított arabból héberre, egyebek közt Maimuni: More Nebukim-át és Misna-kommentárjának egy részét, valamint Gabirol. Mibkhar ha-peninim-át és Hairi makamáit. Az utóbbiak mintájára ira Takhkemoni címü, különben önálló héber munkáját, melyben igazi költői irállyal elmésen beszél Franciaországban, Palesztinában, Egyiptomban, Persiában és Görögországban (egész 1218-ig) tett utazásairól és útközben szerzett tapasztalatairól. A Konstantinápolyban (1577 és 1583) és Amsterdamban (1729) kinyomtatott munkát kiadták Stern M. E. (Bécs 1854) és Lagarde Pál (Göttinga 1883); részleteket belőle németre fordítottak Geiger, Steinschneider, kivált pedig Kaempf: Zehn Makamen aus dem Tachkemoni des Alcharisi (Prága 1858).
(Charput), hivatalosan Mamurat-el-Aziz, kerületi (mutessariflik) főváros Török-Örményországban, 95 km.-nyire Diarbekrtől, a Murad-csejnak, az Eufrat keleti ágának balpartján elterülő síkságon, 1267 m. magasban, termékeny vidéken, 30,000 lak. Örményország és Kurdisztán legjelentékenyebb kollégiumával, egy jakobita-kolostorral.
(Chartum), az egykoron Egyiptom birtokát tevő Szudánnak fővárosa a Kék-Nilus balpartján, közel azon helyhez, hol a Fehér-Nilussal egyesül. K.-ot 1823. Mehemed Ali kezdte várossá építtetni és 1830-ban egyiptomi Szudán kormányzóságának székhelyévé tette. Kedvező fekvésénél fogva csakhamar egész ÉK.-Afrika kereskedelmének középpontjává lett és már 1882. lakóinak számát 70,000-re becsülték. Egyiptommal távirói összeköttetésben állott. Forgalmának főcikkei voltak a bevitelben fegyverek, puskapor, kelmék és üveggyöngyök; a kivitelé elefántcsont, gummi arabicum, tamariszkus, structoll és bőrök; végül a rabszolgakereskedést is űzték titokban. A város alacsony téglaépítményekből és nagy kertekből állott és egyhangu képet nyujtott. A nagyobb épületek voltak: két, európai módra épült kormányzói épület, a mecset, a kaszárnya, a kat. hittérítő intézet iskolával, egy kat. és egy kopt templom. K. több tudományos expediciónak (Baker Sám.) szolgált kiinduló pontjául; a kat. hittérítőkön kivül protestáns hittérítők is működtek benne; végre az 50-es évek elején innen indultak ki azon vállalatok, amelyek a felső Nilus vidékét a kereskedelemnek megnyitották. A máhdi lázadása folytán 1885 jan. 26. a fölkelők birtokába esett, miután Gordon 1884 márc. 12. óta magát benne védelmezte volt. Gordon a város bevételénél maga is elesett.
v. hász, arab eredetü török szó, jelentése: saját, tulajdon, egy bizonyos egyén számára való, különösen pedig a szultán tulajdona. Innen a földbirtok jelentése, mely háromféle volt, aszerint, amint az elfoglalt földrész háromfelé oszlott. Az egyik rész a szultán birtoka (khász-i-humájun); a másik rész a bégek, beglerbégek és vezérek földje; a harmadik pedig mint hűbér osztatott ki. Magyarországon: Kecskemét, Nagy-Kőrös, Czegléd, Halas, Jászberény, Hódmezővásárhely, Mezőtur és Ványa voltak ilyen császári birtokok.
v. hászeki (török), régebben a szultáni palota külön testőrségét jelentette. Ugyancsak ez a szó van még a K.-szultán-ban is, mely a padisah első vagy kegyelt feleségének a neve.