Antal, mérnök-tanár, szül. Zelizen (Bars) 1842. Középiskoláit a budai főreáliskolán végezte 1859. Ezután egy esztendeig a budai műegyetemenk volt hallgatója, majd 1860-62-ben a karlsruhei műegyetemen a gépész-mérnöki szakosztályt látogatta, 1862-64. pedig a zürichi műegyetemen a mérnöki szakosztályt végezte s u. o. mérnöki oklevelet is szerzett. Félévet a zürichi műegyetemen töltött, Culmann vezetése alatt, grafosztatikai tanulmányokkal. 1865-66. Badenben mint államvasúti mérnök a heidelberga-heilbronni vasút előmunkálataiban vashidak tervezésével és költségvetéseivel foglalkozott, amikor a szakirodalmi tevékenységéről is világszerte ismert Becker volt a főnöke. Az 1866. nyár folyamán Zürich város műszaki hivatalába lépett, hol Bürkli-Ziegler vezetése alatt a Zürich számára építendő új vizvezeték és csatornázás tervezésével volt elfoglalva. 1867. nevezték ki a budapesti királyi József-műegyetem a viz-, út- és vasútépítészet tanárává s mint ilyen a hídépítéstanon és a grafosztatikán kivül (melyeknek jelenleg is az előadója), 1871-ig az út- és vasútépítéstant is, 1881-ig pedig még a vizépítéstant is előadta; 1874-77. a mérnöki és építési szakosztályok dékánja volt. 1884. a magy. tud. akadémia levelező tagjává választotta; 1887. a kereskedelemügyi minisztériumban fennállott műszaki tanács tiszteletbeli tagjává neveztetett ki és 1891 óta a földmívelésügyi minisztériumban szervezett vizügyi műszaki nagytanács tagja. A mérnök- és építészegyesületnek több ízben választmányi tagja, 1869-1870. titkára volt. Tanári tevékenysége mellett kormány, hatóságok és egyesületek meghívására számos nagyfontosságu technikai kérdés előkészítésében ill. eldöntésében tevékeny részt vett. Irodalmi művei közül, amelyek sorában a hídtartók elmélet körébe vágó önálló kutatásainak alapvető tudományos becsük van, egemlítendők: A hídanyagokban megengedett igénybevételről (Mérnök- és Építész-Egyes. Közlönye 1879 és németül Civilingenieur 1879); Hosszu nyomott rudak méretszámítása az ismételt igénybevétel elve alapján (u. o. 1880); Néhány elfogulatlan szó a budapesti Dunáról (Építő Ipar és Pester Lloyd 1880); A sztatikailag határozatlan reakcióju tartók elméletéről (M. É. E. Közlönye 1883-84); A lánchidak merevítő gerendáinak elméletéről (Értekezés a math. tudományok köréből XIV. 4., Math. és Term. Tud. Értesítő IX. 2.); A vonóláncos ívtartók grafikai elmélete (M. É. E. Közlönye 1891. és Math. és Term. Tud. Értesítő IX. 8-9); A székesfővárosi dunai hidak terveire kiirt pályázatról (M. É. E. Közl. 1894., külön lenyomatban is megjelen); A többtámaszu gerendák és a többnyilásu függőhidak merevítő gerendáinak grafikai elméletéről (u. o. 1895. és Math. és Term. Tud. Ért. XIII. 2.). Főmunkája: A Tartók Grafosztatikája címen jelenik meg a mérnök- éss építész-egyesület könyvkiadó-vállalatában (az I. köt. 1. füzete megjelent 1893).
l. Herzon.
l. Hittíták.
(Khevenhiller), osztrák főnemes-család, mely a hagyomány szerint Kevenhüllből (Felső-Pfalznak egyik helységéből) még a XI. sz.-ban vándorolt be Karintiába. V. Jánosnak (megh. 1486.) 6 fia közül Kristóf lett megalapítója a frankenburgi, Zsigmond pedig a hochosterwitzi ágnak (igy nevezve hasonló nevü karintiai főbirtokukról). Az előbbi 1593., az utóbbi 1725. nyerte el a birodalmi grófi rangot. A hochostrowitzi ágból számazott János József, ki Metsch grófnak leányát vette nőül, azóta K.-Metsch grófnak nevezte magát, 1763. pedig a birodalmi hercegi rangot kapta. Ezen ág élén jelenleg K.-Metsch Károly (szül. 1839 dec. 19) áll. A frankenburgi ág kihalt 1817 jun. 5-én K.-Frankenburg Hugó Antal grófban. E család jelesebb tagjai: K. Ferenc Kristóf, szül. Klagenfurtban 1588 febr. 21, meghalt Badenben (Bécs mellett) 1650 junius 13. Hosszabb külföldi utazások után az udvarhoz jött, ahol mint ügyes diplomata Khleslnek, a mindenható miniszternek bizalmát teljes mértékben megnyerte. 1616-ban spanyol követté nevezték ki, 1631. a királyné főudvarmestere lett. Államférfiui munkássága közepette történetirással is foglalkozott. Történeti munkájának címe: Annales Ferdinandei (teljes kiadás, Lipcse 1716-26, 12 köt.); német nyelven is irta meg II. Ferdinánd történetét. V. ö. Stülz, Jugend u. Wanderjahre d. Grafen Fr. (Chr. v. K. nach dessen eignen Aufzeichnungern (Archiv für Kunde österr. Geschichtquellen 1850). - K. Lajos András gróf, Ferenc Kristóf unokája, szül. 1683 nov. 11., megh. 1774 jan. 26. A Szavójai Jenő nevét viselő dragonyos ezredben és Jenő szemei alatt kezdé pályáját s III. Károly alatt, a törökök elleni háboruban (1716-18) tüntette ki magát legelőször. Részt vett Pétervárad ostromában és Belgrád előtt is harcolt, és azután Eszékre került mint parancsnok. Eszéken irta ismertes munkáját: Instructionen für Kavalleire u. Infanterie, mely még mai nap is fontossággal bir. (V. ö. Hadi exercitium. Magyarra fordította Kovács János 1746). 1734. átvette az olaszországi seregek vezérletét, de már 1736. Bécsbe ment, ahol titkos tanácsosnak s tábornoknak nevezték ki, de nemsokára Szlavoniába küldték. Az újonnan kitört török háboruban ismét tevékeny részt vett, elfoglalta nevezetesen Nizzát, Widdint is ostromolta és Radojavacnál harcolt. Az osztrák örökösödési háboruban előbb Bécs falait helyezte jobb karba, azután Linzet és Passaut foglalta vissza s Bajorországba nyomult, melyet utóbb (1734) még egyszer kerített hatalmába. Miután még a Rajna mentén harcolt, 1734 végén visszatért Bécsbe, ahol Mária Terézia rendkivüli mértékben kitüntette. Naplóit, melyek érdekes világot vetnek korára, Wolf A. adta ki ezen cím alatt: Aus dem Hofleben Maria Theresias (Bécs 1858). A nemzeti muzeum birtokában levő kézirat nyomán). V. ö. Thürheim gr., L. A. Gr. v. K.-Frankenburg (Bés 1878); Czerwenka, Die K. (Bécs 1867); Krones cikkét az Allg. D. Biographieban (XV. köt.). A család nevezetesebb élő tagjai: Rudolf gróf, brüsszeli osztrák-magyar követ, szül. 1844 jun. 18. Bécsben; Károly gr., alexandriai osztrák-magyar konzul, szül. 1854 jan. 5. St.-Pöltenben.
(khald.-héb., a. m. szent társulat), egy csaknem minden zsidó hitközségben fennálló jótékonysági egylet, melynek főcélja a holtaknak zsidó ritus szerint eltakarítása s ebből kifolyólag a temetőnek berendezése és gondozása, a mellett a betegek ápolása s általában szegények gyámolítása.
(asszir: Idiglat, arabs: Didsla), a Tigris folyam héber neve. Móz. I. k. 2, 14. szerint a négy paradicsombeli folyam egyike.
l. Khidr.
helytelenül khedíve (persa) a. m. hatalmas úr, az egyiptomi alkirálynak hivatalos címe, mely által a török birodalom többi helytartó (váli) pasái sorából kiemeltetett. Már 1845. nyerte Mohammed Ali e címet a török szultántól; de csak 1867 óta élnek vele utódai.
Khizr, Khidder, a bibliai Eliás (Illés) prófétával azonosított szent személy, ki a mohammedán legenda szerint az élet forrásából ivott és ez által örök ifjuságot (neve virulást jelent) és az itéletnapjáig terjedő életerőt szerzett. A legenda kapcsolatba hozza Nagy Sándorral is, kit a sötétség birodalmába elkisért. Folytonosan járkél a világban, hogy az istenfélő szűkölködőkön segítsen. Gyakran jelenik meg istenfélő embereknek, a nélkül, hogy reá ismernének, kiséri és céljuk felé segíti őket. Személyazonosságára nézve a K. legendáinak feldolgozói között nagy a nézeteltérés. Számos átkölcsönzött mondát a mohammedánok K.-re ruháztak; nevezetesen a szent György legendából számos vonást kölcsönözött. A mohammedán miszticizmus rendszerében mint a szúfi-volág intézője fotos szerepe van.
l. Khal'at.