(ritkábban Korsobad vagy Khorobad), az ékiratokban Dúr-Sarrukín (Szargon palotája), babiloniai város háromórányira Ninivétől. Itt folytak Bottának és Place Victornak ásatásai, melyeknek nyomában az asszirologia tudománya keletkezett. Dúr-Sarrukínt II. Szargon építette Kr. e. 711., hogy pótolja Ninivének akkor még romjaiban heverő palotáját. Ugyancsak Szargon idejéből valók a templomromok és kapuk, melyeket K.-ban kiástak. Szargon palotájának leirását és képzelet után való helyreállítását l. az Asszir művészet címü cikkben és ugyanennek képmellékletein; az ásatásoknak és K. feltárásának részleteit a következő művekben: Botta, Monuments de Ninive (5 köt., Páris 1847-50); Place, Ninive et l'Assyrie (2 köt., u. o. 1866-69); Oppert, Les inscriptions de Dour-Sarkayan (u. o. 1870).
(héb., teljes neve; K. hamispát), a régi héberek főpapja ruházatának egy alkotó része. Négyszögletes pajzs volt, melyre 4 sorban 12 drágakő volt erősítve, amelyeken a 12 törzsnek neve volt bevésve.
1. (Chosroes, I.) Nusirvan. A Szaszanidák családjából származó, igazságosságáról hires persa király. Atyja, Kobád halála után 531. lépett a trónra és mintegy 47-48 évig uralkodott. Sokat tett alattvalói szellemi és anyagi haladásának előmozdítására. A keletrómai birodalom ellen két ízben hadat viselt, az első háborut szerencsésen, a másodikat vereségel végezte. 579. vagy mások szerint egy évvel előbb elhalt.
2. K. (II.), Parvéz, az előbbinek unokája (591-628), IV. Hormizd fia. Atyja meggyilkolására ő tüzelte Bahramot, aki azután a maga számára tartotta meg a trónt, ugy hogy K. csak egy év mulva, Mauritius császár segítségével juthatott atyja örökébe. Midőn Mauritiust 602. Phokas meggyilkolta, K., hogy jótevője halálán bosszut álljon, háborut indított, amely 20 éven át nyugtalanította a keletrómai birodalom keleti és déli részét. 628. az ország nagyjai fellázadtak K. ellen s fiát, Kavadh II. Serôet emelték trónra. Ez kivégeztette atyját és békét kötött a bizanciakkal.
gázi, hires török hadvezér és Bosznia kormányzója 1506-tól 1512-ig s 1521-1542. Fia volt Bajazid szultán leányának. Részt vett az illoki, nagyváradi s mohácsi ütközetben 1526. Több millió forint értékü alapítványt tett Sarajevóban, hol egy remek mecsetet és iskolát építtetett (medressze). Az alapítvány, bár tetemesen megcsonkítva az idők folyamán, még ma is fennáll. Az alapítvány jelenlegi jövedelme 40-50 ezer forint között váltakozik. K. rendkivül fölvilágosodott török lehetett, mert megengedte, hogy Sarajevóban, hol addig olyan még nem volt a török hódítás óta, keresztény templom építtessék.
(Ilcsi), 1. egykori független khánság, jelenleg K.-Turkesztán egyik kerülete a Küen-lüen, Takla-Makhan, a Lob-nor és Szandsu város közt mintegy 200,000 lak. - 2. K. (Ilcsi, Ju-tien), város K.-Turkesztánban, 300 km.-nyire Jarkandtól, a K.-darja balpartján, 1370 m. magasban, 40,000 lak., selyemkelme-, rézedény-, nemezkészítéssel. A dungánok lázadása és Jakub khánnak a khinaiakkal 1876. folytatott háboruja miatt az egykor tekintélyes város nagyon aláhanyatlott.
l. Khutba.
(Khoumir, Kumir, Krumir), nép Tunisz észak-nyugati részén; három arab és egy berber törzsre oszlik. A K.-oknak az alger területre vezetett rablóhadjárata indította a franciákat arra, hogy Tuniszba hatoljanak (1881 márc.). V. ö. Farine, Kabyles et Kroumirs (Páris 1881); Guérard és Boutineau, La Kroumirie et sa colonisation (u. o. 1892).
Károly gróf, horvát bán, szül. Freiwaldauban (Felső-Szilézia) 1849 máj. 23., mint belási Khuen Antal szlavoniai földbirtokos és báró Izdenczy Angelika fia. Jogi tanulmányait a zágrábi jogakadémián végezte és erre rövid időig a zágrábi törvényszéknél gyakornokoskodott. Nyilvános pályáját a hetvenes évek kezdetén Verőce vmegyében kezdette. Korán megválasztották a horvát országgyülésbe, honnan Horvátország képviseletében a magyar országgyülésbe küldetett fel. Mint viczai és hédervári gróf Viczay Héder családja utolsó fisarjának örököse, egy 1874 dec. 5. Bécsben kelt legfelsőbb elhatározás alapján családneve mellé a Héderváry (l. o.) nevet felvette, «belási» előnevét a «hédervári» előnévvel felcserélte és végre címerét a Viczay család címerével egyesítette. A jog- és államtudományi szakban szerzett alapos ismereteit csakhamar a közigazgatás gyakorlati terein érvényesítette, mert 1879. Győr vármegye főispánjává neveztetett ki, hol a vizáradások idején elsőrendü adminisztrativ tehetségnek bizonyult. 1883. dec. 1. Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjává neveztetett ki, mely méltóságot most is viseli. Mint bán a kezdetben kinálkozó nehézségekkel szerencsésen és erélyesen megküzdött, a felizgatott kedélyeket lecsillapította, a zilált pártviszonyokat rendezte, a magyar állameszmét megszilárdította és nagy reformokat létesített különösen a közigazgatás és tanügy terén. Ezen érdemeiért a király az első osztályu vaskorona-renddel, majd pedig az aranygyapjas-renddel tüntette ki. A bán azonkivül valóságos belső titkos tanácsos és cs. és kir. kamarás. Újabb időben igen jelentékeny részt vett a magyarországi politikában. 1894 májusban a főrendiházban a kormány egyházpolitikai javaslatai mellett szólalt fel, de némileg mérséklő szellemblen. 1894 junius elején a koronától megbizást nyert magyar minisztérium alakítására, de a szabadelvü párt ellenzése miatt e megbizása nem vezetett célhoz. Hasonló sorsra jutott 1895 elején is, midőn a Wekerle-minisztérium elbocsátásakor szintén ő volt megbizva a kabinet alakításával.
l. Kheops.
(héb.) a. m. boltozat, a zsidóknál a menyegzői boltozat, mely alatt a jegyeseket összeesketik.