a dedukció egyik rossz magyar neve, l. Dedukció.
l. Exstirpatio.
ízületből kifejtés, l. Enucleatio.
(arab) a. m. analogia, a mohammedán kánonjogban a törvénymagyarázás és fejlesztés egyik módszeres alapja, l. Fikh.
tulajdonképen a. m. kisorsolás; átvitt értelemben fondorkodás, csalás, midőn valakinek terveit, szándokát stb. csellel meghiusítják, különösen oly módon, hogy a megcsalt egyén egyúttal gúny tárgyává is lesz.
(lat. revelatio), a hittudomány kőrében használt kifejezés. A történelem által ismert legrégibb népeknek is volt vallásuk; de viszont a legrégibb időkben is mintegy ösztönszerüleg érezték az emberek, hogy a véges elme a végetlent, az istenséget a saját erejéből nem ismerheti meg; ezért a különböző hitrétegek s vallástörténetek a különböző vallásokat ugy tüntették fel, mint amelyek természetfeletti úton-módon, különös isteni K. által jöttek létre. Az ótestamentom szerint a Sinai helyen Isten megjelent Mózes előtt és itt adta át neki a két kőtáblát, melyekre a tizparancsolat volt felvésve; valamint a többi ótestamentomi próféták és szentirók is isteni K. útján irták az ótestamentomban foglaltakat. A különböző keresztény egyházak hitvallásos iratai egyetértenek abban, hogy az újtestamentomban foglalt kánonikus vagyis hitszabályozó iratok nem közönséges emberi művek, hanem azokat az illető evangelisták és apostolok isteni K. alapján, vagyis Istentől ihletve irták. L. még Ihlet.
1. szélesebb értelemben valakinek jel által való kitüntetése, meghatározása; 2. szorosabb értelemben oly cselekvés, melynél fogva valakit bizonyos hivatalra kitűznek és az illetőknek, akiktől az állás betöltése függ, kinevezésre vagy megválasztársa ajánlanak. L. még Kegyuraság.
1. orosz kormányzóság Minszk, Volhinia, Podolina, Herszon, Poltava, Csernigov között 50,998 km2 területtel, 3.110,319, 1 km2-re 61 lak. É-i, sík részét (poljecie) erdők és mocsárok borítják. K.-en a Dnyepr menti magaslatok, Ny-on pedig a Kárpátok végső kiágazásai nyulnak a belé Ticsa (322 m.) és Klitenka mellett vanak a legmagasabb dombjai. Végül az Uman járás és a dombos vidéktől D-re fekvő rész egészen fátlan steppe. A folyók nagyobbára a Dnyeprbe folynak, amely 415 km. hosszuságban határul szolgál; e folyók a Pripet, a Teterev, az Irssel, a Zdvizs, az Irpen, a Sztugna, a Rossz és a Tjaszmin. A Bug felé folyik a Szob és a Sziniukha. A tavak jelentéktelenek, de a mocsarak, különösen Cserkasszi és Csigirin járásokban igen számosak. Az évi közékhőmérsék K. városban 5,2 R., a nyári 10°, a téli - 8°. A Ny-i és DNy-i részekben az őskőzetek az uralkodók, egyebütt az üledékes kőzetek az uralkodók; D-en és középen a fekete föld nagyobbára 70 cm. vastagságban alkotja a talajt. Erdők a kormányzóság 1/4-ét takarják. A gabonatermés nagyobb, mint amennyire szükség van; a földnek mintegy 60%-a áll megművelés alatt; a főbb termékek a rizs, árpa és búza, igen sok burgonya és cukorrépa, továbbá kukorica, len és kender. Az állattenyésztés nem jelentős. Porcellánföldet nyernek Kanev, vasat Radomüsszl járásban és barna szenet Jekaterinopol közelében. A lakosok kis- és nagyoroszok, lengyelek, görögök és örmények. Az ipar a termelt nyerstermékek feldolgozásával foglalkozik. Közel 43,000 főre rug azok száma, akik a gyárakban találnak foglalkozást. Van K.-ban 62 cukorgyár (84 millió rubel értékü termékkel), 77 pálinka-, 40 sör-, 18 dohánygyár és 148 malom. A kereskedés főképen gabonával és cukorral foglalkozik. A vasúti vonalak hossza 850 km. Középiskola van 19 a fiuk, és 8 a leányok számára; a szakiskolás száma 8. K. 12 járásra van beosztva; ezek: K., Berdicsev, Vasszilkov, Szvenigorodka, Kanev, Lipovec, Radomüszl, Szkvira, Tarascsa, Uman, Cserkasszi és Csigirin. - 2. K. (Kio), az ugyanily nevü kormányzóságnak és járásnak, valamint ortodox érseknek székhelye, a Dnyepr jobbpartján, közel a Deszna torkolatához, több vasúti vonal találkozásánál, 200 m.-nyi magasságban a tenger szine fölött az É. sz. 50° 27' 12" és a párisi K. h. 28° 10' 9" alatt, (1893) 185,577 lak., 89 gyárral, amelyek közt legtöbb a cukorgyár és élénk gabona-, fa- és marhakereskedéssel. A város 3 részből áll: az ó-városból, amely a Dnyepr Ny-i partján terül el, a Poolból vagyis alsó városból és a Pecserszkből vagyis az erősségből, amely a legmagasabb fekvésü részt alkotja; ezekhez járul 12 külváros, amelyek közt a Pecserszktől Ny-ra fekvő Lipkbiben számos a nyaraló. A legnagyobb forgalom a Pecserszk és az ó-város közt elhuzódó Krestcsatikban (11/4 km. hosszu, 33 m. széles) van. A fentnevezett városrészek külön-külön és együt is fallal vanak körülvéve. A Dnyepren szép lánchíd 81080 méter hosszu, 1848-55. Vignoles angol mérnök terve szerint épült) és egy vasszerkezetü vasúti híd visz át. Az ó-városban, a K.-i nagyhercegek egykori székvárosában van a Szt. Zsófiáról elnevezett, 1037. Vladimirovics Jaroszláv által azon helyen alapított templom, ahol a pecsenégeken diadalt vívott ki, az alapító márvány síremlékével; ugyanezen részben van még a Nagy Vladimir által alapított Szt. Bazil-templom, szűz Mária születéséről elnevezett templom, amelyben Nagy Vladimir nagyanyja, Olga van eltemetve. A Pecserszk a legjobban megerősített rész; itt vannak a legfőbb hivatalok, kaszárnyák, arzenálok és különösen azon kolostor, amely évenkint sok ezer búcsujárót csal K.-be. Ezen kolostort a XI. sz.-ban Hilarion alapította. Egykoron a szerzetesek cellái a magaslat belsejében, a mészkőbe bevágott kis, nyolcszögletü fülkék voltak, amelyekhez keskeny és 2 m. magas folyosók vezettek és amelyek jelenleg kápolnákul szolgálnak és néhányukban drága szövetekbe takart, mumiákká aszott holttesteket tartanak nyilt koporsókban. A szerzetesk jelenlegi cellái egy nagy udvar körül földszint épültek; hozzájuk az Antonius és Theodosiuss életéből vett freskóképekkel díszített «szent kapu» vezet el. Szebb épületek, illetőleg emlékek még a cári palota, a városháza, az egyetemi épület, a Terescsenko-palota képgyüjteménnyel, a Krescsinszkij-emlék (1805. felállított oszlop kereszttel azon helyen, ahol állítólag Vladimir fiait megkeresztelték), a Vladimir-emlék, a Chmelnickij Bogdán lovagszobra stb. Kulturális intézményei közül első helyen áll az 1588. Vilnában alapított egyetem, amelyet 1833. hoztak át K.-be (1891) 1982 hallgatóval, akik közt legtöbb az orvosnövendék, csillagvizsgálóval, nagy könyv - és egyéb szertárakkal; van K.-nek papi főiskolája, 5 fiu- és 3 leány-gimnáziuma, reáliskolája, 2 zeneiskolája, 8 tudományos társulata, 20 ujsága, illetőleg folyóirata stb. K.-et a hagyomány szerint Kij, Scsek és Koriv testvérek alapították. Az orosz források szerint 880. Novgorodból az ottani nagyfejedelmek K.-be tették át a székhelyöket és 1037. Jaroszláv egész Oroszország fővárosává emelte és 1157-ig az is maradt. Ekkor Bololubszkij Vladimirba tette át székhelyét és K. hanyatlásnak indult. Az oroszok belviszályai közben 1205. a lengyelek foglalják el. 1239. Batu khán tatár várossá teszi és 80 évig az is marad. 1320. elfoglalják a litvánok. 1481. elpusztítja Mengi-Hirei, a krimi tatár khán. 1516-1667-ig ismét lengyel uralom alatt áll. 1667. azonban az andrusszovi békében az oroszok végleg visszakapják és 1710. a lengyelek, törökök és krimi tatárok ellen viselt háborukban főhadiszállásukká teszik. 1796. fölállították a mai terjedelmében a K.-i kormányzóságot.
887. táján volt a Deneper gázlóin átkelt magyarok s Igor és Oleg oroszai közt. Róla több krónikás emlékezik, de cak a Névtelen jegyző szól részletesen. Szerinte a magyarok egyenesen Lebediából kimenve érintették Kijevet s ő és a kirónikások egy része általán hallgat az Etelközben való tartózkodásról. Az orosz vezérek - a Névtelen szerint - nagyon megrémültek a magyarok közeledésén; mert hallották, hogy Álmos ivadéka azon Attilának, kinek ősapáik adót fizettek. Mégis ellenállásra készülődtek s a velök barátságos kunok hét vezérét szólították segítségre. Álmost a «Szentlélek segítette». A neki tulajdonított buzdító beszédben ebekhez és legyekhez hasonlította az oroszokat és a kunokat s még a görög s persa történelemből is bizonyítgatott volna. ellenségeiken mint szoktak győzni a szkíthák. A magyarok első támadása elől az ellenségnek a «vár»-ba kellett zárkóznia. A győzők egészen a falakig nyomultak s «a kunok tar fejeit Álmos vezér vitézei ugy aprítják vala, mint a nyers tököt». Mialatt a sereg egy része ostromszerek beszerzésén fáradozott, a másik portyázva járta be a város környékét, hódoltatta, rabolta az oroszokat. Rendszeres víváshoz csak a megszállás második hetében láthattak. A lovasok leszálltak s hágcsókat támasztottak a «falak»-hoz, mire a kijeviek békekövetséget küldtek Álmoshoz és főembereihez, kérve, «ne űzzék ki uraikat székeikből». Álmos évenként 10,000 márka aranyat (7-800,000 mai forint) követelt az eleségen, öltözeteken stb. kivül. A kijevi és susdali vezérek ezt elfogadván, saját fiaikat küldték kezesekül. Egyúttal ajánlták, szálljanak Pannoniába, megy ugyis Attiláé volt valaha. Száz kun gyermeket, 40 teherhordó tevét, tömérdek menyét- és nyestbőrt sé sok más ajándékokon kivül orosz módon nyergelt és fölszerelt 1000 lovat küldtek a magyaroknak. Amellett Ed, Edömér, Böngér, Ete, Acsád, Vajta és Ketel kun vezérek odahagyták a velök szövetséges oroszokat, Álmos lábaihoz borultak, urukká és veérökké fogadták s kötésöket esküvel erősítették. A Kijev alatt vívott csata nen krónikások költeménye; a dolog lényegére nézve, hogy az orosz és magyar nép Kijev alatt érintkezett először, kétségtelenül igazuk van és Szt. Vladimir nagyherceg 1008. szent Mihály kijevi templomában az egyik domborművön meg is örökítette azt a jelentet, midőn egy orosz harcos magyar vitézt döf át. A XI. sz.-ban Kijevben magyar utcát, magyar kaput említnek, környékén pedig magyar mezőt vagy partot, hol a magyarok sátrai (kibitkái) álltak. Oleg fejedelem (879-912) kelet felé csakhamar várakat építtetett a barbárok ellen, mivel a magyarok egy ízben már Kijevig nyomultak s a Deneper pusztaságain a besenyők is megvetették lábaikat. A K.-ról a Névtelennél tudákosan kiszinezett költői hagyományokat külön hőskölteményben dolgozta fel Debreceni Márton (A Kievi csata. Kiadja Mikó Imre gróf, Pest 1854, N. 8-r. XXXIX. és 367. lap). V. ö. Fülöp Áron, Debreceni Márton és a kióvi csata, Szatmár 1887. 8 r. 100 lap; Kunn, Relationes, II. 51-61. és 81-83.
a kasza és sarló kiélesítésének egy módja, mely abból áll, hogy az említett eszközök éle kis üllőn, - kasza üllőn - kalapács segélyével vékonyra kikészíttetik s érdessé tétetik. Minthogy a K. sok időt igényel, e célra gépeket is alkalmaznak, melyek azonban eddigelé a gyakorlatban nem tudtak tért foglalni. Lásd Kaszanádoló-gép.