(növ.), l. Kinafa.
(növ., Cinchoneae), a ragadványfélék alcsaládja. Melléklevelük pikkelynemü, termésük kétrekeszü tok, a rekesz többmagu (Exostemma, horogtüsök, Gardenia, Genipa stb.).
v. kinoidin, barna gyántaszerü tömeg, melyet a kinaalkaloidák gyártásakor az anyalúgokból leválasztanak; lényegében az amorf kina-bázisok elegyének tekintendő.
nemzetségéből Miksa comes 1363-64. homo regius volt a jászói kolostor egyik pörében.
Pál (kinisi). Szinte mondai alakká vált magyar hős, ki I. Mátyás és II. Ulászló királyok uralkodása alatt aratta babérait. A hagyomány szerint a biharvármegyei Kinis lett volna születése helye. Apja állítólag molnár volt és az ifju Pál is e mesterséget gyakorolta volna. Csodaszerü erejéről számos mese keringett a nép száján. Magyar Balázs alatt katonáskodván, csakhamar kiemelkedett az ismeretlenség és alacsony származás homályából, vezérének társa lőn és annak kiváló leányát, Benignát feleségül is nyerte. 1486. Morvaországban, 1474. Lengyelországban, 1477. pedig Ausztriában mint vezér mutatta ki rendíthetetlen vitézségét és hadászati tehetségét. 1479 okt. 13. a Báthory István erdélyi vajdától már-már elvesztett kenyérmezei ütközetet (l. o.) a magyarok javára döntötte el. A «kenyérmezei hős» ezután még 1481. és 1482. is nagy sikerrel, sok fogolyra és prédára téve szert, harcolt a délvidéken a törökök ellen. Mátyás király méltányolni tudta a nagy vezért és temesi bánná, bács-, temes- és biharvármegyei főispánná tette és számos birtokkal ajándékozta meg. Mindazonáltal a hála kötelességéről megfeledkezett K. Pál. Mátyás király halála után (1490) II. Ulászló pártjára állva, jóltevőjének fia, Korvin János ellen harcolt és az ifju trónkövetelőt többször meg is verte. 1491. helyreállította a közbékét a Dráva és Száva táján, továbbá vezértársával, Báthory Istvánnal együtt sikeresen vívta meg a Miksa császár hatalmában levő Székesfehérvárt is. 1494. megütötte a szél. De II. Ulászló király a gutaütés következtében már csak dadogni képes K.-t mégis megtette országbirónak. A betegség a hőst nem tudta annyira megtörni, hogy élte fogytáig ne harcolt volna a törökök ellen. Éppen Szendrő ostromához akart fogni, midőn ismét kórágyba esett és Szt. Kelemenben - ahová időközben vitték - meghalt (1494 nov. 29.). Állítólag Vázsonyban temették el. Bonfinius följegyezte róla, hogy rakoncátlan katonáival és elfogott ellenségeivel szemben olykor szinte embertelen kegyetlenkedéseket követett el. V. ö. Teleki, Hunyadyak kora. III. köt.
1. Gottfried, német költő és műtörténész, szül. Oberkasselben Bonn mellett 1815 aug. 11., megh. Zürichben 1866 nov. 13. Pietisztikus hatások alatt nevelkedett föl és kellő kiképzés után teologiát kezdett tanulni. Bonnba visszatérve, az ottani egyetemen 1836-ban az egyháztörténtet tanára lett. 1837. hosszabb utazást tett külföldön, megismerkedett Freiligrattal, Limbockkal, valamint későbbi nejével Mockel Johannával, akinek világos, képzeletben gazdag szelleme nagy hatással volt reá. Ő adta az első impulzust a Maikäferbund-ra, valamint a bájos költői elbeszélésre: Otto der Schütz, eine rheinische Erzählung in 12 Abenteuern-ra (Stuttgart 1846-81, 56. kiad.). K. 1840. Kölnben prédikátorrá lett az evangélikus községnél, ahol nagy sikert ért el fényes beszédeivel. Az ortodoxiától eltérve, a papokat ellenségeivé tette, különösen mikor elvette Johannát, aki elvált kat. nő volt, minek folytán elvesztette az állását. A teologiát elhagyva, a bonni egyetemen műtörténészeti és költészeti előadásokat tartott. E közben adta ki költménykötetét (Stuttgart 1843, 7. kiad. 1872); Geschichte der bildenden Künste bei den christlichen Völkern (Bonn 1845) és költői elbeszéléseit: Der Grobschmied v. Antwerpen és Margaret. Meghítták később a berlini egyetemre tanárnak, de a meghivást Männerlied c. költeménye miatt visszavonták. 1848. politikailag volt tevékeny mint republikánus; részt vett a siegburgi ostromban (1849 máj. 10.) és jun. 19. elfogták, haditörvényszék elé állították s élethossziglani fogházra itélték. Spandauból egy Schurz Károly nevü lelkes tanulóval együtt megszökött és Londonba, onnan Amerikába menekült. Onnan visszatérve, visszavonult a politikai tevékenységtől. Neje elhalálozván, másodszor is megnősült s újra megkezdte műtörténelmi működését, de a költészetet sem hanyagolta el. Egy drámát is irt: Nimrod (Hannovera 1857). 1866. Zürichben a régiségtan és műtörténelem tanára lett. Mint műtörténelmi iró nagy hatással volt s tudományos kutatásaival állandó érdemeket szerzett. A költészetben csak efemer jelentőséggel birt. Örökbecsü műveket ezen a téren nem alkotott. - Fia, 2. K. Gottfried, szül. Poppelsdorfban 1844 jul. 11., megh. 1891 máj. 22., kisebb kulturtörténeti munkákat irt. - 3. K. Johanna, K. Gottfried neje, német irónő, szül. Bonnban 1810 jul. 8., megh. Londonban 1858 nov. 15. Mockel gimnáziumi tanár leánya volt. Első férje egy Mathieux nevü zeneműkereskedő volt, de ettől csakhamar elvált és egészen a zenének szentelte magát. Hogy K. Gottfried neje lehessen, protestáns vallásra tért át. Józan realitás és erős érzés nyilvánul műveiben: Erzählungen (Stuttgart 1849-83, 3. kiad.); Hans Ibeles in London (u. o. 1860, két köt.). Dalszerzeményei közül a Vogelkantate ismeretes leginkább.
Adans.
(növ.), l. Kinafa.
(Cinnamus) János, bizanci történetiró, szül. 1145 körül, halálának éve kétes (1183?). II. Alexios császár bizalmas embere és jegyzője vala, ki urát hadjáratain is elkisérte. Min koriró azt a feladatot tűzte ki magának, hogy Kommena Anna nagy munkáját a görög-keleti birodalmról folytassa. Munkája, melynek címe: Kommen János és Alexios viselt dolgai, 118-tól kezdve 1176-ig ér és 6 kötetre oszlik. A munka egyébiránt Manuel császár korára is vonatkozik és hazai történetünkben a görög befolyás korára nézve az egyik főforrás. A munkát Du Fresne, Du Cange és utoljára Meineke adták ki (a görög történetirók bonni kiadásában 1836). A mű becséről nagyon elütő nézetek keringenek. Kugler (Studien zur Geschichte des II. Kreuzzugs 1866) és Giesebrecht (Geschichte der deutschen Kaiserzeit) biznak K. hitelességében, mint aki hivatalos adatokból meríthetett. Kap-Herr (Die abendländische Politik Kaiser Manuels 1881) ugy vélekedik, hogy K. igazat és költött dolgot kevert össze elbeszélésében, és hogy olykor-olykor szándékosan hazudott. Hazai iróink közül Marczali kiemeli azt a körülményt, hogy K. a görög háborunak egyes részleteiről, igy Zimony ostromáról mint szemtanu szól és hogy másrészt, udvari állása dacára, az 1152. évi kudarcot el nem hallgatja. Pauler Gy. szerint K. részletesebben, közvetlenebben, de rapszodikusabban ir, mint Niketas. Neumann pedig legújabban (Griech. Geschichtsschreiber u. Geschichtsquellen) azt a nézetet kockáztatja, hogy a teljes munka elveszett és csakis egy kivonat maradt reánk. V. ö. Krumbacher, Gesch. der bizantinisch. Literatur seit Justinian (1890).
az ó-testamentomban Genezáret tavának neve.
(ejtsd: kinerszli) Ebenezer, amerikai fizikus, szül. Filadelfiában 1712., halálának ideje ismeretlen. K. gyakorló és egyetemi tanár volt Filadelfiában, hol szónoklatot és angol irodalmat tanított. E mellettaz egyesült államok több városában előadásokat tartott az elektromosságról. K. találta fel a róla elnevezett elektromos termometert, mellyel bebizonyította, hogy a levegő a kisütési szikra által fölmelegszik. Legnevezetesebb munkái. On some electrical experiments made with charcoal (Phil. Trans. 1773.) és New experiments of elestricity (u. o. 1763).