Kinyras

ciprusi király és a pafoszi Aphrodite papja, Apollon fia. Pafosz őt vallja alapítójának. Némelyek szerint saját leányától Smyrnától Adonist nemzette és borzasztó tettének tudatára ébredve öngyilkos lett.

Kinyujtás

az orvostanban, l. Extensio.

Kinzig

1. a Majna 82 km. hosszu jobboldali mellékvize Cassel porosz kerületben; Schlüchterntől 8 km.-nyire ered és Hanaunál torkollik; a Spessartot a Vogelsbergtől választja el. - 2. K., a Rajna 112 km. hosszu jobboldali mellékfolyója Baden nagyhercegségben; a Fekete-erdő württembergi oldalán, Freudenstadtól D-re ered; fölveszi a Schwabachot, Schiltach, Wolfach és Gutach patakokat, kilép a síkságra, ahol a Schutter ömlik belé és Kehlnél torkollik. Völgyében sok az óragyártó.

Kinzigit

kőzet, plagioklasz földpátot, biotitot és gránátot tartalmazó grafit-gnájsz a Schwarzwaldból.

Kiosz

(Chios, törökül Szakisz-Adasszi), 1. sziget Kis-Ázsia nyugati partjain; Szamosz és Leszbosz közt fekszik, s az 1881-iki földrengés előtt az Egei-tenger görög szigetei közt a legszebb volt. A 826,7 km2 területü szigetet északon kopár mészhegyek övezik, melyeknek legmagasabb (1264 m.) csúcsa az Oros (régente Hagiasz Iliosz); déli része dombos vidék, s csak közepén, a főváros körül síkság, melyet narancs- és citromerdők födnek. Éghajlata száraz; egy-két patak öntözi földjét, mely az ókorban hires volt termékenységéről. Most bort, olajat, gyapotot, fügét, déli gyümölcsöket és főleg mézgát termel. A sziget a Dsezairi-Bari-Szefid török villajet alá tartozik, és (a kis körülfekvő szigeteket is hozzászámítva) 59,000 lakossal birt, az aga s egy görög püspök székhelye; kikötőjét, melynek két világító tornya van, (1890) 828 hajó, 589,782 tonnatartalommal látogatta. Története összefolyik a jónokéval, akik a dór vándorlás után elfoglalták. Kyros óta a persák birtokolták, azután hol Athén szövetségese, hol ellenfele (peloponnezusi háboru) volt, Nagy Sándor óta pedig a többi görög városok sorsában osztozott. A művészetek korán kifejlődtek K.-ban; a Melas által alapított tekintélyes szobrásziskola négy nemzedéken át fentartotta magát; az epikus költészetet a homeridák iskolája művelte, mert K. is azon hét város egyike volt, ahol Homer született; Jon ditirambokat, elégiákat irt, Theopompos hires történetiró volt. Mint a pergamumi birodalom része Kr. e. 133. Rómához csatoltatott, s aztán, a birodalom megoszlása után, a bizanci császárok birták 1346., mikor a genovai Maona és később a Giustiniani társulat gyarmatosította. 1566. a törökök elfoglalták, s kiváló előjogokkal ruházták föl a szigetet, mely ekkor érte virágzása aranykorát. Az 1822-iki görög felkelés alkalmával a törökök csaknem egészen elpusztították K.-t, mely csak lassan tért magához; 1881 (ápr. 3-11.) a földrengés pusztította el, melynek 3000 ember élete s K. városa teljesen áldozatul esett. V. ö. Eckenbrecher, Die Insel Chios (Berlin 1845); Henriet, Mémoire sur les tremblements de terre de l'île de Chio (Marseille 1884).

2. K. (Ghio, tör. Gemlik), ősrégi kikötőváros Kis-Ázsiában, Khodavendikjár török vilajetben, a Márvány-tenger Indsir Limán nevü öble mentén. A niceai érsek székhelye, 7050, többnyire görög lakossal, akik selyem-, gyapju- és olajbogyókereskedéssel foglalkoznak. A porta hajógyárai itt vannak. K.-t a monda szerint Herakles alapította; Miletos gyarmata volt és a hellén korban Prusias volt a neve.

Kioszi márvány

fehérerü fekete márvány. Az ókor utolsó századában kedvelték.

Kioszk

török eredetü szó, mellyel egy, rendszerint valamely halmon emelt, kicsiny, több oldalról nyitott pavillonszerü épületet neveznek, mely pihenésre vagy a tájkép élvezésére szolgál. Nálunk többnyire a mult század végén s a jelen század elején keletkeztek, midőn a szigoru szimetriáju francia kerteket a festői angol parkok kezdették helyettesíteni. Építészeti módjuk ötletszerü, festői. Most nemcsak a kertek díszéül szolgálnak, hanem városok nyilvános terein, sétahelyeken stb. kávézó, étkező helyiségekül is használtatnak.

Kioto

(Szaikio), a VIII. századtól 1868-ig a mikadó székhelye, jelenleg Szaikio japán fu (kerület) fővárosa Nipon szigetén, 43 km.-nyire Oszakától, vagyis Ohoszakatól, a Kamo-gava jobbpartján, vasút mellett, (1892) 297,527 lak., akik nagy mennyiségben készítenek igen szép selyem kelméket, porcellán- és lakkozott tárgyakat; amiért is K. Japán egyik központja. A halmokkal körülfogott síkságon épült város nagy része alacsony faházakból és egyenes utcákból áll; ÉK-i részében van a gozi (Dairi, kinri), a mikadónak régi, fallal körülvett lakó helye, amely most el van egészen hanyagolva; ezt körülfogja a jasziki vagyis az udvari nemesség városrésze, amelyet ismét fal vesz körül. A város Ny-i részén emelkedik a niziö (sziro), a sogunok kőből épült palotája, amely sokkal több díszítést mutat, mint a mikádóé. A templomok közül jelentékenyebb a Nisi-Hongancsi, Amidának (Buddhának) szentelt pompás épület; a Kiomicu, Buddhának 25 m. magas aranyozott faszobrával és a Szanjoszanjendo (a XII. sz.-ból) 686 aranyozott bálványképpel K.-t egy házsor köti össze a 13 km.-nyire D.-nek fekvő Fusimivel (20,600 lak.), ahonnan a Jodo-gaván hajók járnak le Oszakáig.

Kiöblösödés

l. Diverticulum.

Kiömlés

l. Kifolyás.


Kezdőlap

˙