(növ.), l. Ökörfarkkóró.
nevezetes nyereg a Rézhegységben, Bihar vármegye K-i részében, Kolozs vármegye határához közel. A K. ugy szerepel a köztudatban, mint a Magyarországot Erdélytől elválasztó hegytömeg; tényleg azonban a K. csak egy 586 m. magas nyereg, melyen át az országút Nagy-Báród felől Bucsára, a Sebes-Kőrös völgyébe kel át és mely e szerint vizválasztóként sem szerepel, mivel a Nagy-Báród felőli vizek is mind a Sebes-Kőrösbe ömlenek. A K. szorosan véve nem egyéb, mint egy Sebes-Kőrösre (Bucsa mellett) kirúgó hegy, melynek nyergén az országút átvezet. Országokat elválasztó jelentősége e nyeregnek éppenséggel nincs s nevezetessége inkább csak történelmi, amennyiben a királyhágóntuli részek Erdélyhez tartoznak. Mai napon a K.-nak sem politikai, sem közlekedési szempontból jelentősége nincs; a vasút a Sebes-Kőrös völgyét követvén, a K.-t egészen elkerüli.
igy nevezték régebben Erdélyt. L. Királyhágó.
a székelységen kivül első erdélyi magyar nyelvjárások: a kalotaszegi, maros-szamosközi s a küküllővármegyei. E nyelvjárásterület legjellemzőbb sajátsága, hogy a nyiltabb hangzókat szereti, s a fejlődésnek azt az irányát látjuk, hogy a középső nyelvállással ejtett magánhangzókat alsó nyelvállással kezik ejteni. Első sorban az ë hangon ment végbe ez a változás s lett belőle e, épp ugy, mint a felsőtiszai nyelvjárásban. Ezután kezdett nyiltabbá válni az o s lett belőle a, sőt a nyelvjárásterület egy részében már az ö-ből is nyiltabb oe lett. A kalotaszegi nyelvjárás még ismeri az ë-t, de nem ejti oly gyakran s oly élesen, mint a magyarországi ë-ző vidékek. A nyelvjárásterület többi része már nem ismeri az ë-t; a maros-szamosközi nyelvjárás mindig e-t ejt, s az o helyén is a legtöbb esetben a áll; ehhez a nyelvjáráshoz kell számítanunk az erdélyi magyarság többi részét, kivéve a küküllővármegyei nyelvjárást, mely már éppen nem ejt középső nyelvállásu rövid hangzókat, hanem mindig a megfelelő nyiltabbakat használja: e, a, oe. V. ö. Balassa József, A magyar nyelvjárások (1891).
(növ., Osmunda L.), nagy és csinos haraszt, 6-7 faja Ausztrália kivételével minden világrészben terem. Európai és legismeretesebb az O. regalis L. Harasztja 0,3-1 m. magas, kétszer szárnyalt, a teteje sporangiumokká alakul, ugy hogy a lomb teteje ágasbogas spórafüzér. Sporangiuma rozsdaszinü. Nedves, ingoványos, bokros helyen v. az erdők mocsaras helyein, északon terem. Tőkéjében nyálkás és összehúzó szer bőven van, azért radix sive medulla osmundae regalis néven, sőt a spóra füzérje is (juli Osmundae regalis) angolkór és skrofula ellen officinális volt, s a betegnek a K. rakásán kellett feküdnie. Féreg ellen is használták, Pfalzbn hamuzsirt gyártanak vele. Csinosan szabdalt levelei kedvéért kertbe is ültetik. Hazánkban vadon nem terem.
l. Nyalábvár.
nagyközség Ugocsa vármegye tiszántuli j.-ban, (1891) 1707 rutén, magyar és német lak.; két vasúti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. Hajdan Felszásznak hivták (Századok 1894, 494. l.).
(Königsberg, Kralova hola), az Alacsony-Tátra legkeletibb tagja, mely Liptó és Gömör vármegyék határán melkedik, Ny-ról K-re húzódva. A hegységet egy 1407 méter mély hágó (Pohorellától É-ra) választja el a Vapenica csoporttól (1692 m.), mig K-en a pusztamezői völgyelés és a Csuntava nyerge képezi a határt a Gömör-Szepesi-érchegység felé. D-felé a K. a Garam völgyére ereszkedik, É-i lejtői a Fekete-Vág völgyére szólnak. A főgerinc magasabb csúcsai az Andresovo (1521 m.), Orlava (1841 m.), Királyhegy (1943 m.) és Királyszikla (Kralova szkala, 1734 m.); D-i oldalágai igen rövidek, É-i ágai hosszabbak s nagyobb völgyképződésre alkalmasak. Maga a K. Sumjác, Telgárt és Teplicska községek határai között emelkedik s enyhén emelkedő, széles hátu gerincet képez, melyek oldalait erdőségek, nagyobbára fenyvesek borítják, mig hátát havaslegelők foglalják el. A K. alapkőzete a gnájsz-, csillám- és kloritpala, melyek a magasabb pontokat kizárólag alkotják, nyulványait az agyagpala különféle nemei, továbbá porfir-, triász- és dolomitmészkő foglalják el. Mindezen rétegek a K. ÉK-i lábánál a vulkáni melafir által törettek át és részben felemeltettek. A hegységben vas, réz, ezüst és arany is előfordul s a régibb időben az utóbbi kettőt bányászták is Sumjác vidékén, bár nem nagy eredménnyel; a vasércek csak szórványosan fordulnak elő, miért is azok kizsákmányolására, dacára az itt közelben fekvő vasgyárak szükségleteinek, eddig kevés gond fordíttatott. Forrásokban és vizekben a K. felette gazdag s K-i tövében egymáshoz közel fakad a Garam, Gölnic és Fekete-Vág. Éghajlata már magasságánál fogva zord, csapadékokban igen gazdag; a tél 6 hónapig s tovább tart, a tavaszi mezei munka május elsejére, a betakarítás szept. elsejére esik. Hófuvatagjai igen nagyok. Az erdei tenyészet nem nagyon változatos, mert leginkább fenyőfélékre szorítkozik; előfordul itt luc-, jegenye-, veres és erdei fenyő, a magasabb régiókban törpefenyő. Az erdő határa a D-i oldalon 1609 m., az É-in 1400-1500; a törpefenyő 1709 m.-ig hatol fel. Patakjaiban pisztráng és rák, erdeiben medve, farkas, hiuz, róka, görény, menyét, hölgymenyét, kövi és nemes nyest, vadmacska, vidra, borz és morga, a madarak közül kiabáló sas, kánya, héja, karvaly, vércse, füles bagoly fordul elő. Hasznos vadból őz, szarvas, nyul, császármadár, süket- és nyirfajd, fürj, haris és fogoly gyakori. A K. D-i tövében, a Garam völgyében számos község fekszik, az É-i oldalon csak Teplicska község van s több erdőőri lak., nagyobbára a vizek duzzasztására s faúsztatás céljából épített vizfogók mellett. A K. bármely oldalról könnyen mászható meg s a hegységnek ugy K-i, mint Ny-i szakaszán eléggé járható utak visznek a gerincen keresztül. A K. a történelemben és a mondákban is szerepel; a csúcstól D-re levő várromszerü sziklacsoportokról azt tartja a monda, hogy ott vadászat alkalmával Mátyás király lakmározott volna s e felirást vésette volna egy sziklába: Hic fuit Mathias rex, comedit ova sex.
nagyközség Zemplén vármegye bodrogközi j.-ban, (1891) 2106 magyar lakossal, a járási szolgabirói hivatal székhelye, járásbirósággal és adóhivatallal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Jó gyümölcsöt (és régebben bort) termel.
Legújabban (a 80-as és 90-es években) élénk mozgalom keletkezett nálunk egy magyar K. megteremtése érdekében. Az országos magyar daláregyesület kezdeményezte tekintélyes pályadíj kitűzésével ugy a szöveg, mint a zenére. Egész halmaza keletkezett azóta a magyar K.-oknak, de eredménye még nincs, noha költők és zeneirók vettek részt a pályázatokban, l. Néphimnusz.