l. Fiskus.
l. Regále.
v. felavatási oklevél (diploma inaugurale), melyet királyaink koronázáskor az alkotmány biztosítására kiadnak és az ország törvényei közé beiktattatik. Ha pedig a trónörököst még elődének életében koronázzák meg, ő is ad ki K.-et, de a becikkelyezés, a trónralépés után legkésőbb hat hónapra összehivandó országgyülésen történik. A K. eredete sok valószinüséggel II. András példájára vezethető vissza; ámbár az már régibb szokásnak látszik, hogy a fejedelmek koronázásánál megigérik a nemességnek (tőle nyervén a koronát), hogy a nemzet jogait tisztelve, kezelik majd a közhatalmat és azt is tudjuk, hogy Szt. István az alkotmányt már oklevélbe foglalta; jelenleg pedig a K. kiadását a trónörökösödési törvények (1723. I., II., III.) kötelezőleg előirják. Szövegét az országgyülés állapítja meg és egy küldöttsége által nyujtja át a Felségnek, ki azt aláirja, megpecsételi és a magát bemutató országgyülés előtt a primásnak törvénybe iktatás végett visszaadja. Miután a K. az alkotmány biztosítására szolgál, természetesen ezzel összeütközésbe jöhet s ha a király és az országgyülés valamely törvényt megváltoztatni óhajtanak, ezt csak a koronázás után egy új törvénnyel tehetik. Továbbá az 1715. III. t.-cikkbe foglalt K. kijelenti, hogy jövőre az örökös királyok ezen hitlevélbeli biztosítékot adják ki és ugyancsak erre utalnak a trónörökösödési törvények is; ami azonban nem zárja ki, hogy a K. lényegét nem érintő változtatások, elavult szóknak újakkal fölcserélése, megfelelőbb szövegezés, egyes tételek különös kiemelése, vagy a megváltozott alkotmányjoghoz idomítása stb. létre ne jöjjön. Mai szövege, mely lényegében III. Károly óta ugyanaz, a bevezetés után öt pontból áll: 1. általában szól az alkotmánynak és az öröklési rendnek megtartásáról; 2. a szt. koronának az országban őrzéséről; 3. a visszaszerzett, vagy ezután visszaszerzenő részeknek az ország területéhez kapcsolásáról; 4. a pragmatica sanctióban elismert nőágak magvaszakadásának esetére a nemzetet megillető szabad királyválasztási jogról; 5. elismeri, hogy a jövőre koronázandó örökös királyok kötelesek lesznek ezen hitlevélbeli biztosítékot kiadni és arra esküt tenni.
1868-ig a pesti K. a királyi Kuriának része volt, elnöke a királyi személnyök (Personalis Praesentiae Regiae in Judiciis Locumtenens), kit régi szokás szerint a köznemesek sorából neveztek ki. Az 1723. XXV. t.-cikk szerint 23 tagból állott, ezek között 2 főpap, 2 főúr, az alnádor, alországbiró, a 4 itélőmester és a királyi ügyek igazgatója. Két közbirót a primás nevezett ki. Idővel a szükséghez képest a birói tagok száma jelentékenyen emelkedett. Ez a K. azokban a perekben, melyekben a gyökeres jogot (l. o.) kellett bizonyítani, továbbá a privilegiumok érvényét s értelmezését tárgyaló, valamint országgyülési perekben, felségsértési, hűtlenségi, nagyobb hatalmaskodási, lázadási, pénzhamisítási s más fontosabb bűnesetekben mint elsőfoku biróság, egyéb esetekben mint felebbviteli biróság járt el, s 1848-ig - két főpap és két főúr kivételével - az alsó táblának egyik alkatrésze is volt. Polgári ügyekben az 1868. LIX., bűnvádi ügyekben az 1871. XXXI. t.-cikk a K. elsőfoku birói hatóságát megszüntette, azóta tehát a K. kizárólag felebbviteli biróság. Az 1868. LIV. t.-cikkel megállapított birói szervezettel a K. megszünt a királyi Kuria alkatrészét képezni. A legújabb időkig a pesti, illetve budapesti K.-án kivül még csak egy K. volt Marosvásárhelyen az erdélyi részekre kiterjedő hatáskörrel. Ezt az állapotot a felső biróságok előtt is életbeléptetendő szóbeliség és közvetlenséggel összeegyeztethetlennek, de különben is tarthatatlannak ismertetvén fel, több K.-áknak felállítása általánosan érzett szükséggé vált. Ez a mozgalom, mely a K. feloszlása vagy az u. n. decentralizáció név alatt ismeretes, az 1890. XXV. t.-cikkben vezetett eredményre. Ez a törvény az eddigi két K. helyett 11 K.-t állított fel; és pedig: Budapest, Debrecen, Győr, Kassa, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szeged és Temesvár székhelyekkel. Az újonan szervezett K.-k 1891 máj. 1. kezdték meg működésüket. A budapesti K. most is a legnagyobb,a mennyiben kerületéhez 12 törvényszék tartozik. A budapesti K. továbbá, Erdély kivételével, az egész országra kiterjedő hatáskorrel is bir, a mennyiben felségsértés, a király s a királyi ház tagjainak bántalmazása, királysértés, hűtlenség, lázadás és pénzhamisítás eseteiben a budapesti királyi törvényszék az egész országra - Erdélyt kivéve - kiterjedő külön birósági hatáskorrel birván, ezekben az esetekben a másodfoku birói hatóságot csakis a budapesti K. gyakorolja, mint amelynek kerületéhez a budapesti királyi törvényszék tartozik. Az erdélyi részekre ezekben a bűnperekben csak a marosvásárhelyi királyi törvényszék bir hatáskörrel, másodfokban tehát a marosvásárhelyi K. jár el. Gyakorlati birói vizsgát csak a budapesti K.-nál, ügyvédi vizsgát a budapestinél és Erdélyben a marosvásárhelyi K.-nál lehet tenni. A K. egy-egy elnök (a budapestinél ideiglenesen egy alelnök is), továbbá megfelelő számu tanácselnökök és birákból állanak. Az összes itélőbirák létszámának maximuma 245-ben van törvényileg meghatározva. A budapesti K. elnöke hivatalánál fogva s annak tartama alatt a főrendiháznak tagja. A K. hatáskörében az 1883. VI. s főleg az 1893. XVIII. t.-cikkek idéztek elő változást. Az első annyiban, a mennyiben bizonyos csekélyebb fontosságu a királyi járásbiróságok hatásköréhez tartozó bűnesetekben (könnyü testi sértés vétsége, puszta pénzbüntetéssel büntetendő becsületsértés vétsége s néhány kihágás) a királyi törvényszékek mint másodfoku, a K. mint harmadfoku biróság járnak el. Mig a második törvény a sommás eljárás alá tartozó polgári pereken a felebbezési biráskodást kizárólag a királyi törvényszéknek, mint felebbezési biróságnak itélete ellen, mint felülvizsgálati biróság jár el azokban a perekben, amelyekben a per tárgyának értéke 500 forintot meg nem halad. A K. az egyes biróságtól felebbvitt ügyekben háromtagu, a törvényszékektől felebbvitt ügyekben öttagu tanácsban határoz.
(Jus Regium), a magyar magánjogban az ország szt. koronájának hatósága (Jurissdictio Sacrae Regni Coronae), amelynél fogva a korona az összes földbirtokot képviseli s közvetlenül minden magánjogi birtoknak alapja. A királyi adomány is nem egyéb, mint a királyi jognak az adományosra való átruházása. Ezen alapul a magyar jognak az az alapelve, hogy minden nemesi birtok eredetileg a szt. koronától függött s két csatorna van, amelyen ahhoz visszatér, a magszakadás t. i. és a hűtlenség. Ha a nemesi birtok a két csatorna egyikén tényleg is visszatért a koronára, vagyis a korona a reá visszaszállt birtoknak tényleg is birtokába jutott, nyilvános K.-ról (Jus Regium apertum), ellenkező esetben, ha t. i. a jogilag a koronára visszaszállt birtokot tényleg más tartotta hatalmában, lappangó K.-ról (Juss Regium latens) szólunk. Ez utóbbi alatt tehát a koronát már megillető, de a korona által nem érvényesített K.-ot kell érteni. Ezen alapszik az u. n. peres adomány, vagyis oly adomány, mely, miután nem járt s nem járhatott az adományozott jószágnak tényleges átadásával, mert az adományozott jószágot a korona maga sem birta, nem más, mint az adományozott jószágban lappangó s a korona által nem érvényesített K.-nak átengedése. Az átengedett K. alapján az adományos a jószágot per útján tartozott keresni. Ily értelemben a K. a peres adománynak egyik adományozási címét képezte. A K. 100 év alatt évült el. Az ősiség eltörlésével a K. gyakorlati jelentőségét elvesztette.
l. Consensus Regius.
l. Királyi legfőbb kegyúri jog.
(Donatio de manibus Regiis), a fiskus által már elfoglalt, tehát a koronának már tényleg birtokában levő nemesi jószágnak adományozása, mely azért az adományozott jószágnak tényleges átadásával járt; ellentétben a peres adománnyal. Aki a K.-t megtámadni akarta, saját tulajdoni jogát, tehát azt tartozott bebizonyítani, hogy arra a jószágra királyi jognak nem volt helye, s igy az eladományozható nem volt. Ezért vegyes adomány esetében a fiskus az adományosnak szavatossággal tartozott.
(privilegiumok), a magyar koronás királynak kegyelemlevelei. Egyeseknek adott kegyelmet, de általános jogszabályokat is tartalmazhatnak, utóbbi esetben a magyar jognak egyik forrását képezik. Igy a Magyarországban a szabad királyi városok és a szabad kerületeknek, Erdélyben a szászoknak különös joga kiváltságokon alapszik. A K. tárgyában főszabályt képeznek Verbőczy HK. II. R. 7-17. címe. Ezek szerint a K. érvényének alaki kelléke a törvény által előirt alakszerüségeknek (solennitates lege praescriptae) megtartása. Ezekhez tartozik jelesül: a) hogy a kancellária útján kiadassanak; b) hogy a szokásos módon (stilo modoque recepto) szövegeztessenek, az a záradék «salvo jure alieno» (mások jogainak sérelme nélkül) magától értetődvén; c) királyi s kancellári aláirás; d) királyi nagyobb pecsét valamelyikének (arany, kettős, titkos pecsét) alkalmazása; e) a K.-nak egy év alatt az illető megyében kihirdetése és foganatosítása. Anyagi kellékek: hogy a K.-t a koronás király adja, hogy az előadás valódi legyen s hogy a K. az ország törvényeit és mások jogait ne sértse. Az elősorolt kellékek hiánya miatt vannak érvénytelen K. s voltak jelesül királyaink, kiknek minden, s királyaink, kiknek csak bizonyos nemü privilegiumaik érvénytelenek. Igy újabb időből II. József privilegiumai érvénytelenek. Az erdélyi jogra is az itt kifejtettek irányadók.
(Főméltóságu, Excelsa Curia (Regis) 1848-ig, azután a magyar birósági szervezetnek 1861. az országbirói értekezlet által visszaállítása óta 1868-ig Magyarországnak felső országos birósága s legfőbb itélőszéke. Jogtörténeti eredetét azok a törvényszékek képezik, melyeket az ország nagy birái birói társaikkal együtt a király székhelyén tartották (in Cuia Regis). Az 1723-iki szervezés szerint két részből állott, ugymint a főméltóságu hétszemlyes táblából (Excelsa Tabula Septemviralis) és a tekintetes királyi itélőtáblából (Inclya Tabula Regia Judiciaria); 1840 óta (1840. XV. t.-c. II. rész 6. §-a) ezekhez, mint a K.-nek külön önállásu osztálya a váltó feltörvényszék (Forum appelatorium cambiale) járult. Az 1868. LIV. t.-c. (törvénykezési rendtartás) által megállapított birósági szervezet szerint az országnak legfőbb törvényszéke, mely a magyar királyi Kuria néven a legfőbb birói hatóságot gyakorolta s két szakosztályra oszlott. Az egyik mint semmitőszék a semmiségi esetekben, a másik mint harmadfolyamodásu itélőszék érdemleges kérdésekben határozott. Érvényes határozathozatalra az elnökön kivül 6, a semmitőszéknél azonban a harmadbiróság eljárásból felmerült semmiségi panaszok eseteiben legalább 10 birói tagnak jelenléte kivántatott. Az 1881. LIX. t.-c. a semmitőszék külön szakosztályát megszüntette. A most is érvényes törvény 2. §-a szerint a «magyar K.» az a biróság, mely Magyarországban (Horvát- és Szlavonországok kivételével) a legfőbb birói hatóságot gyakorolja. A K., ha a felebbvitel öt tagu tanácsban hozott királyi táblai határozat ellen van intézve, vagy ha a kir-ályi táblákra vonatkozó illetékesség-öszeütközési kérdés döntendő el, 7 tagu, más ügyekben 5 tagu tanácsban határoz. Polgári ügyekben a hazai biróságok között felmerült illetékességi összeütközések elintézése szinte a K.-nak jogköréhez tartozik, mig bűnügyekben az illetékesség szabályozása csak a királyi táblák között vagy különböző királyi itélő táblák területén fekvő első folyamodásu biróságok között felmerült összeütközések esetében tartozik a K.-ra, ellenben az ugyanazon királyi itélő tábla területén fekvő első biróságok között felmerült illetékességi összeütközéseket első fokban az illetékes királyi itélő tábla, másodfokban a K. dönti el. Halálbüntetésre szóló jogerős itéletek a K. kebelében alakított kegyelmi tanács elé kerülnek véleményezés végett. Az 1881. LIX. t.-c. 101. §-a szerint a magyar K. az országbiróból mint elnökből, a legfőbb itélőszéki tanácselnökökből és a semmitőszéki és legfőbb itélőszéki osztályok biráiból alakult. Az 1883 márc. 29. gyilkos kéz által kimult Majláth György volt az utolsó országbiró, ki a K. elnöki tisztét viselte. Az 1884. XXXVIII. t.-c. szerint addig, mig a K. szervezése iránt a törvényhozás végleg intézkedik, a magyar K. áll egy elnökből, egy másodelnökből, hét tanácselnökből és a fiumei s tengerészeti ügyek két előadójával együtt 62 rendes biróból. Az elnök és a másodelnök a hivatal alapján s annak tartama alatt az 1885. VII. t.-c.-kel újonan szervezett főrendiháznak is tagja. Az 1891. XVII. t.-c., miután a Budapesten elhelyezett királyi törvényszékek, - u. m. a budapesti, a pestvidéki és a kereskedelmi és váltótörvényszék - elnökeit a K. rendes biráinak létszámába sorozta, a rendes birák létszámát 65-re fölemelte; az 1893. XXXII. t.-c. a mutatkozó szükséghez képest számfeletti itélő biráknak kinevezését megengedte s ezeknek legnagyobb s meg nem haladható számát 3-ban állapította meg. A számfeletti itélőbiró a legközelebbi üresedés esetén kineveztetése sorrendjében a rendes létszámu birák sorába lép. Az 1877. V. t.-c. s a most említett 1893. XXXII. t.-c.-kel az igazságügyminiszter felhatalmazást nyert, hogy a királyi itélőtáblai birákat a K.-nál kisegítő birákul alkalmazhasson. A nyugdíjtörvény rendelkezésétől eltérőleg a K. itélő birái nem a 65-ik, hanem a 70-ik életévök betöltésével lépnek nyugalomba, kivéve, ha az igazságügyminiszter őket hivataluk folytatására felszólítja és szolgálni kivánnak. A K. jelenleg 7 polgári és 5 büntető tanácsra oszlik. A 3-ik polgári tanácsba az úrbéri és bánya-ügyek, a 4-ikbe a kereskedelmi, váltó- és csőd-ügyek tartoznak. A K. döntvényeiről, l. Döntvény.