l. Tizedjog.
A magyar királyi udvarhoz tartoznak: a) a zászlós urak, és pedig először az ugynevezett nagyobb zászlós urak, ugymint a nádor (Palatinus Regis), kinek választását az 1867. VII. t.-c. elhalasztotta mindaddig, mig a nádori méltóság hatásköre a felelős kormányzat elveivel megegyezőleg szabályozva nem lesz; az országbiró (Judex Curiae Regiae); a horvát-szlavon és dalmátországi bán, és a királyi főtárnok-mester (Tavernicorum Regalium Magister), az 1687-iki X. t.-c. szerint az itt felsorolt rendben és rangfokozatban; másodszor, kineveztetésök sorrendje szerint az ugynevezett kisebb zászlós urak, ugymint királyi főlovászmester (Agazonum Regalium Magister), főpohárnok (Pincernarum Regalium Magister), főkamarás (Cubiculariorum Regalium Magister), főasztalnok (Dapiferorum Regalium Magister), főajtónálló (Janitorum Regalium Magister), főudvarmester (Comes Curiae Regiae v. Curiae Regiae Magister), a magyar királyi testőrsereg kapitánya (1765. VI. t.-cikk alapján); b) Szent István vitézrend lovagjai (a rendet Mária Terézia alapítota 1764 máj. 6.); c) a királyi udvarnokok (Aulae Regiae Familiares, Mária Terézia által felújíttatott 1773 máj. 1.); d) a magyar királyi nemes testőrsereg (alapíttatott 1760.).
Annak felismerése, hogy a vádló, védő és itélkező teendőknek egy kézben, a biró kezében egyesítése, emberi erőt meghaladó feladatot ró a biróra, s egyenesen természetellenes, már a nyomozó perben is az össze nem illő funkciók elválasztását s külön közegekre bizását eredményezte. A vád képviseletének állami közege a K., mely a francia ministere public mintájára, habár több lényeges módosítással, a kontinentális államokban általános elfogadásra talált.
A K. szervezete. 1848 előtt hazai jogunkban K. nem volt és nem lehetett. A megyei tiszti ügyészek a szervezet alapvető pontjaiban a modern közvádlói intézménytől lényegesen különböztek. A municipális és privilégiált kerületek szerint eldarabolt igazságszolgáltatásban hiányzott a kormányzat ama központosítása, mely a K. lényeges feltétele. A K.-et az 1871. XXXIII. t.-c. szervezte, felállítván benne azt a közeget, mely «az igazságszolgáltatás körül a törvény által meghatározott ügyekben az állam érdekeit képviseli». A hivatkozott t.-c. és az azt módosító 1890. XVII. t.-c. szerint a K. jellemvonásai: a) a szervezeti egység (a K. egy és oszthatatlan, un et indivisible), mert közvetlenül az igazságügyi miniszternek van alárendelve, aki a K.-nek egységes feje; b) a közigazgatási minőség, amely abban nyer kifejezést, hogy a birákra nézve törvényileg kimondott elmozdíthatatlanság elvével ellentétben az igazságügyminiszter a K. tagjait áthelyezheti, valamint abban, hogy az igazságügyminiszter a K. bármely tagjától az ügyészségi megbizást elvonhatja, mely esetben az illetők fizetésöknek épségben tartása mellett rangjuknak megfelelő itélőbirói állásra nevezendők ki; c) a biróságtól való különválasztás és függetlenség. A K.-hez tartoznak: a) a koronaügyész a Kuria mellett, mely állás betöltése a szóbeli büntető és polgári eljárás behozataláig elhalasztatott (s igy ma sincs betöltve). Teendőit a budapesti királyi itélő tábla mellé kinevezett királyi főügyész, akadályoztatása esetében a K.-nek az igazságügyminiszter által kiküldendő tagja teljesíti; b) a királyi itélő táblák mellé rendelt királyi főügyészek (a szóbeliség behozataláig ezek az állások is csak bizonyos királyi itélő tábláknál töltettek be); c) a királyi törvényszékek mellé rendelt királyi ügyészek; d) a koronaügyészi, királyi főügyészi helyettesek és a királyi alügyészek. A K. tagjait az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett a király, a segédszemélyzetet az igazságügyminiszter, a kezelő személyzetet az illetékes királyi főügyész nevezi ki. Királyi alügyészi állás elnyeréséhez birói képesítés; királyi ügyészi álláshoz azonfelül 3 évi birói, alügyészi, vagy önálló ügyvédi gyakorlat kimutatása szükséges. A magasabb ügyészi állások képesítési kellékei a magasabb (királyi itélő táblai illetőleg kuriai biró) birói állásokra az 1891. XVII. t.-c. 22-24. §-aiban megállapított képesítési kellékekkel azonos. Az egység és oszthatatlanság elvének folyományaként a királyi főügyész az illető királyi tábla területén minden ügyészségi teendőt vagy maga személyesen végezhet, vagy e célra akár helyettesét, akár az alája rendelt ügyészek egyikét kiküldheti.
Hatáskör. A királyi főügyészeknek hatásköréhez tartozik különösen: a) felügyelet a kerületében levő királyi ügyészségek fölött. A francia mintát, mely szerint a K., mint a törvényeknek s az igazságszolgáltatásnak őre s ellenőrzője, a biróságok felett is felügyeletet gyakorol, a magyar törvényhozó helyesen mellőzte; b) ügyészeihez kötelező utasításokat bocsáthat ki; c) főfelügyeletet gyakorol a királyi ügyészek felügyelete alatt álló törvényszéki fogházak fölött; d) fegyelmi ügyekben a közvádlói teendőket végzi. A K. hatásköréhez tartozik a jogerejüleg kiszabott büntetések végrehajtásának eszközlése. Feljelentéseket a királyi ügyész elfogadhat; előnyomozások megtételére a birói, közigazgatási s közbiztonsági hatóságokat megkeresheti, de eddigi jogunk szerint maga nyomozást nem teljesíthet. A modern felfogás ebben a tekintetben az, hogy miután a nyomozás tárgyát azoknak az adatoknak kipuhatolása képezi, melyek a vádlónak aziránt való tájékozására, vajjon a vádemelés helyén van-e, szükségesek, a nyomozásnak elrendelése, teljesítése vagy a rendőri hatóságok által teljesíttetése egyenesen a K. hatásköréhez tartozik. Polgári ügyekben a K. eddig nálunk hatáskörrel nem bir.
A K. processzuális jogai a közvád képviseletében összpontosulnak. A legfontosabb kérdések: 1. a legalitás vagy opportunitás elve. Az előbbi alatt értjük azt, hogy bűncselekmény elkövetése esetében a K., ha a bűncselekmény hivatalból üldözendő, a közvádat feltétlenül megindítani köteles; a másik elv szerint a közvád emelése vagy mellőzése körül célszerüségi tekintetek alapján járhat el. Az 1871. XXXII. t.-c. 17. §-ának a) pontját, mely szerint a K. hivatva van hivatalból üldözendő bűncselekmények esetében a büntető eljárás megindjtását eszközölni, sokan a legalitási elv értelmében magyarázzák. A gyakorlati élet követelményei azonban bizonyítják, hogy ez az elv teljes merevséggel keresztül nem vihető. 2. Az ügyészi vádmonopolium elve. Ez alatt azt értik, hogy hivatalból üldözendő bűncselekmény esetében a közvádat kizárólag a K. képviselheti, az állampolgároknak abba - még a közvetlenül sértetteknek és károsítottaknak sem - legkisebb beleszólásuk nincs. A monopolium ellenesei ezzel szemben az állampolgároknak is megadják a közvád képviseletének jogát (l. Magánvád), és pedig vagy a K.-gel együtt (konkurráló magánvád), vagy csak arra az esetre, ha a K. a közvád képviseletét, a közvád emelését v. folytatását megtagadja (ugynevezett subsidiarius, pótmagánvád), mindkét alakban ismét vagy mindenkinek (ugynevezett népvád, l. Actio), vagy csak a bűntett által sértett, illetve károsítottnak. Hazai joggyakolatunk a pótmagánvádat ily utóbbi alakban fogadta el. Minden rendszer mellett azonban bizonyos csekély jelentőségü esetekben a K. jogosítva van ugyan, de nem tartozik a közvádat képviselni, mely tehát kizárólag a magánvádlóra bizva marad. Igy van ez nálunk a királyi járásbiróságok elé tartozó azoknál a vétségeknél és kihágásoknál, melyek kizárólag a sértett fél indítványára üldözhetők. (Ez az ugynevezett principalis, fő magánvád.) Viszont megfordítva, némely bűncselekményeknél a monopolium elve érvényesül, igy jelesül az ugynevezett felhatalmazási bűncselekményeknél főleg a közhivatalnokok mint ilyenek ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés eseteiben. 3. A vádjog szabadsága, vagyis az, hogy a K. mint vádló mennyiben ura a vádnak (dominus litis), a különböző perrendtartásokban különböző, s attól függ, hogy a törvény mennyiben fogadta el a modern vádper elveit, vagy mennyiben van mélyen benne az inquizitorius per hagyományaiban. Hazai joggyakorlatunk a valódi vádpernek sarktételeit rendelte érvényre nemcsak, de bizonyos tekintetben még tul lőtt a célon s a vádper elvei gyanánt oly tételt érvényesített, mely a vádelv követelményét nem képezi, s a birót illető itélkezési szabadságnak indokolatlan megszorítását képezi. Mert a K. nálunk nemcsak a vádelvnek megfelelően ura a vádnak oly értelemben, hogy a vádemelés, tehát a kezdeményezés (initiativa), a vádfentartás, vádmódosítás, s az itélet kihirdetéseig a vádelejtés joga őt feltétlenül megilleti, hanem (és ebben van a vádelvnek tulhajtása) a K. által emelt vád a biróságot annyira köti, hogy a cselekményt a vádtól eltérőleg szabadon, tehát súlyosabban is minősítheti ugyan, de nem szabhat oly büntetést, mely a K. által alkalmazni kivánt büntetési tétel keretét meghaladná. Kivételt képeznek a halállal büntethető és (az emberölés vétségének kivételével) emberhalált eredményezett bűncselekmények, amelyekben a biróság a K. vádindítványaitól függetlenül jár el és itél, tehát p. a vádelejtés dacára is büntető itéletet hozhat. 4. Egyebekben a K. hivatva van a vizsgálat törvényes és célszerü vezetése iránt a szükséges indítványokat megtenni, s a biróság a K. meghallgatása nélkül érdemleges határozatot nem hozhat; a törvény által megengedett esetekben és pedig a vádlott javára is, perorvoslattal élhet; a vizsgálóbiró és a K. között felmerült véleményeltérés esetében a királyi törvényszék mint vádtanács határoz; a K. a terheltnek kihallgatásán kivül, minden vizsgálati cselekménynél jelen lehet, s ebből a célból birói szemlék határidejéről, amennyire lehetséges, előre értesítendő. Amennyiben a terhelt, illetve a védelem hasonló joggal felruházva nincs, ez a fegyveregyenlőség elvének rovására történik. A törvényszék tanácskozásánál és szavazásánál a K. jelen nem lehet. A K. a közvádat a királyi járásbiróságoknál is képviseli, ahol azonban, minthogy a járásbiróságnál közege nincsen, inkább az ellenőrzésre szorítkozik. Az ellenőrzés könnyítésére szolgál nálunk az ugynevezett A. tabella, amelyen a K. az ügyben hozott határozatokról, amennyiben az ügyiratok nem közölhetők, értesítést nyer. A K. 1871. mint egészen új intézmény lépett életbe, s rövid idő alatt büntetőperünk egyik legbecsesebb intézményének bizonyult, s nemcsak általános elismerést, de bizalmat és rokonszenvet vívott ki magának. Kivételes helyet foglal el ebben a tekintetben a kontinentális K.-ek között. Ennek indoka az, hogy nálunk a K. szervezése óta nemcsak a bűntett erélyes üldözőjének, hanem az ártatlanok épp oly lelkiismeretes védőjének bizonyult. Az inquizitorius hagyományok tulkapásai ellen a vádlott legbiztosabb védelmét a K.-nél találta. A modern bűnper vívmányainak hazai joggyakorlatunkban érvényesülése, eljárási törvények hiányában, nagyrészt a K. útján történt. Az érdem az első szervezéskor a K. fejévé kinevezett Kozma Sándor királyi főügyészt illeti meg; a K. szervezése, fejlesztése s első sorban szelleme körül kifejtett tevékenysége a magyar K. történetében monumentum aere perennius.
l. Szabad királyi városok.
igy nevezték nálunk az országos törvényeket, mert 1830-ig bezárólag végzemények (decretum) alakjában adattak ki.
(Králik), kisközség Zólyom vmegye besztercebányai j.-ban, (1891) 346 tót lakossal. Az itteni kőbányában alapépítésekre, oszlopokra, lépcsőkre s síremlékekre alkalmas homokkövet fejtenek.
ökörszem (állat, Regulus Cuv.), az éneklő verébalkatuak, az árcsőrü zenérek családjába tartozó madárnem. Csőre egyenes, elől kissé összenyomott, az orrnyilások félholdalakuak és hártyás pikkelyekkel fedettek. Az evező tollak közül a 4. és a 3. a leghosszabb. A fark kissé kimetszett, a csüd csizmás. Többnyire kis madarak, innét a nevük is ökörszem. Rovarokkal táplálkoznak. 7 ismert faja közül hazánkban két faj fordul elő. A közönséges K. (Regulus cristatus Koch, Regulus flavi capillus Naum.). Háta sárgás-zöld, halántéka és nyakának oldalai barnás-zöldek, szeme felett egy világos sáv húzódik. Fejeteteje aranysárga. Hasa szürke-sárga. Az elsőrendü evezőtollak belső széle és a szárnyfedők végei fehérek. a him narancs-sárga tollbóbitával van kitüntetve. Hossza 9,6, szárnyhossza 4,8, farkhossza 3,8 cm. Európai állat, mely Magyarország fenyveseiben elég gyakori kóbrló madár. Ősszel a síkságos vidékekere is ellátogat. Halk hangon énekel. A cinkékkel együtt társaságban keresi meg rovarokból álló eledelét. Mesteri golyóalaku fészket készít, többnyire valamely fenyő végágára erősíti. Évenkint kétszer költ. Május és juliusban 6-10 fehéres vagy gyengés hússzinü, vörösen pettyezett tojást rak. A fogságot hamar megszokja és sokáig tartható. Legkisebb európai madár. - A tűzfejü K. (Regulus igni capillus Brehm), háta olajzöld, nyakának oldalai narancs-sárgák, fejteteje és nyakszirtje sötét fémfényü narancs-sárga. Szemén keresztül fekete és e felett fehér sáv húzódik. Nagysága az előbbiével megegyezik. Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarország fenyveseiben előfordul, de ritkábban, mint a közönséges K. Szintén kóborló madár.
(Királyhegy, Königsgnad), nagyközség Krassó-Szörény vmegye bogsáni j.-ban, (1891) 1457 német, tót és bolgár lakossal, postahivatallal és postatakerékpénztárral.
(áll., Sarcorhamphus papa Dum.), a ragadozók rendjébe, a keselyü-félék családjába tartozó madárfaj. Háta rozsdasárga, fekete evezőtollakkal és farkkal. Hasa fehér, arca hús-szinü, nyaka világos-sárga. Csőrtöve fekete, közepe vörös és vége sárgásfehér. Hossza 90, farkhossza 23, szárnyhossza 52 cm. Hazája Közép- és Dél-Amerika erdős síkságai. Veszedelmes ragadozó. Rokona a kondor.
a Brassói- vagy Barcagsági-hegycsoport legnyugatibb tagja, mely Fogaras vmegye és Románia határán emelkedik s a hegycsoport többi tagjaitól a Törcsvári-szorossal van elválasztva. A K. Romániából, D-É-i irányban magyar földre húzódik, ahol ÉK-felé fordulva, Zernyestig tolja végső ágait. Rendkivül vad s szagatott hosszu szilkagerincet képez, melynek legmagasabb csúcsa a Nagy-K., 2241 m. magas, mig a K-felé előretolt Kis-K. 1814 m.-ig emelkedik. a két csúcs derékszög alatt találkozván egymással, a vadregényességéről ismeretes Krepatura szakadékot (l. o.) zárja körül. A K. előhegyek nélkül emelkedvén fel, rendkivül nagyszerü képet nyujt. Geologiailag a K. juramész-tömegeinek feküjét jegőcös palák képezik, a Krepaturában fehér mészkő, de Zernyest táján csillámpala lép fel. Egyik érdekes részlete a Propasta völgy. A K.-t Zernyest felől szokták megmászni, mire egy nap szükséges. A Siebenbürgische Karpathen-Verein menedékházat épített a K.-n, az erdőöv határán. V. ö. Filtsch J. W., Die Stadt Kronstadt und deren Umgebung (Bécs 1886, 116-125 l.); Emke uti kalauz (268 l.).