1. Adolf János Vilmos, német filologus, szül. Berlinben 1826 jan. 6. Egy darabig gimnáziumi tanár volt Berlinban, 1860. az akadémia rendes tagja lett s 1865. a berlini egyetem tanárává nevezték ki. Művei: Quaestionum Homericarum particula (Berlin 1846); Die Homerische Odyssee u. ihre Entstehung (u. o. 1859); Die Komposition der Odyssee (u. o. 1869, mindkettő bővített kiadásban); Die Homerische Odyssee (u. o. 1879); Studien zur Geschichte des griech. Alphabets (u. o. 1863, 4. kiad. 1887); Ueber die Abfassungszeit d. Herodot, Geschichtswerks (u. o. 1868, 2. kiad. 1878); Die Umbrischen Sprachdenkmäler (Aufrecht-tel együtt u. o. 1849-51, 2 köt.); Das Stadtrecht v. Bantia (u. o. 1853). Kiadásai: Plotinus (szövegkiad., Lipcse 1856, 2 köt.); Euripides (kritikai kiad., Berlin 1855, 2 köt.); Euripides (szövegkiad., u. o. 1867-68, 3 köt.); Xenophon; De republica Atheniesium (u. o. 1873, 3. kiad. 1889); Aeschylos (szövegkiad., u. o. 1880); Hesidos, Mahnlieder an Perses (u. o. 1889) stb.
2. K. Alfréd, német geografus, szül. Erfurtban 1838 május 23. 1873 óta f öldrajz tanára a hallei egyetemen. Művei: De labiatarum organis vegetativis (Erfurt 1861); Schulbotanik (Halle 1865); Die Idee der Pflanzenmetamorphose bei Wolff u. Goethe (Berlin 1867); Erfurt im XIII. Jahrhundert (u. o. 1870); Die ältesten Weistümer der Stadt Erfurt (Halle 1870); Beiträge zur Bevölkerungsstatistik v. Erfurt (Erfurt 1870); Schulgeographie (13. kiad., Halle 1893); Thüringen doch Hermundurenland (Lipcse 1882); Volapük (5. kiad., Halle 1888); Stanley u. Emin (1890); Erdkunde für Schulen (I. 1892). 1885 óta kiadja az Unser Wissen v. der Erde címü kézikönyvét (Lipcse és Prága). Számos egyéb művet is adott ki és dolgozott át, első sorban Peschel Völkerkunde c. művét. Szerkesztette továbbá a Forschungen zur deutsch. Landeskunde c. vállalatot és több porosz tartományi földrajzi szaklapot.
3. K. Gusztáv Róbert, német fizikus, szül. Königsbergben 1824 márc. 12., meghalt Berlinban 1887 okt. 16. Szülővárosában tanult. 1848. magántanárrá habilitálták Berlinben, de csak két évig maradt ott, mert már 1850. kapott meghivást a boroszlói egyetemre a fizika rendkivüli tanárául. K. Boroszlóban megismerkedett Bunsennel, a hires kémikussal, kit heidelbergába is követett, miőn oda hivták rendes tanári minőségben. Heidelbergában K. szoros barátságban élt Bunsennel és Helmholtzcal. Ezen időben K. különösen az elektromosság és mágnesség vizsgálásával foglalkozott. Ugyanekkor érte el legnagyobb sikerét a szinképelemzés felfedezése által. A szinkép vizsgálásában K. annyira tönkretette szemeit, hogy vizsgálatait félbe kellett szakítania. Hazánkfia, Hofmann Károly folytata a napszinkép felvételét. K. nagy fölfedezésének jelentőségét mindjárt fölfogták, mi abból is látszik, hogy nyomban több tudományos intézet tagjává választotta; igy a párisi Institut, a londoni Royal Society, a bécsi akadémia, az olasz Academia dei Lincei és a magyar tudományos akadémia. A szinképelemzés fölfedezése után K. az elektromoság és mánességre nézve tett vizsgálatokat, melyeket több értekezésben közzé is tett. 1870. a berlini egyetem igen kedvező feltételek mellett meghítta, K. azonban visszautasította e meghivást. Végre 1875. elfogadta a megújított meghivást és Berlinbe költözött át, hol a szilárd és folyékony testek mekanikáját, a melegség, a fény, az elektromosság és mágnesség elméletét adta elő, továbbá válogatott fejezeteket a hidrodinamikából, az elekrodinamikából és optikából. Utolsó előadásait az 1885-86. téli félévben tartotta, azóta sokszor hirdetett ugyan, de nem tartott már előadást. Nevezetesebb munkái: Untersuchungen über das Sonnenspektrum und die Spaktren chemischer Elemente (Abhandlungen der Berliner Akadémie 1861); Vorlesungen über mathematische Physik (Lipcse 1867, 3. kiad. 1883); Gesammte Abhandlungen (u. o. 1882); Über den Durchgang eines elektrischen Stroms durch eine Ebene, besonders eine kreisförmige (Pogg. Ann. LXIV. 1845 és LXVII. 1846); Bestimmung dess Constanten, van welchem die Intensität inducirter elektr. Ströme abhängt (u. o. LXXVI. 1849); Auflösung d. Gleichung auf welche die Untersuchung der lineran Vertheilung der galvanischen Strömung führt (u. o. LXXII. 1847); Formeln für d. Intensität d. galvanischen Ströme in Systemen, d. theilweise aus nicht linearen Leitern bestehen (u. o. LXXV. 1848); Über d. Schwingungen einer kreisförmingen elastischen Scheibe (u. o. LXXXI. 1850, Crelle's Journ. XL.); Über d. inducirten Magnetismus eines unbegrenzten Cylinders von weichem Eisen (Crelle's Journ. XLVIII. 1854); Über die Bewegung der Elektricität in Leitern (Pogg. Ann. CII. 1857); Über einen Satz der mechanischen Wärmetheorie und einige Anwendungen derselben (u. o. CIII. 1858); Über die Spannung des Wasserdampfs bei Temperaturen, d. dem Eispunkt nahe sind (u. o. CIII. 1858); Über d. Spannung d. Dampfes von mischungen aus Wasser und Schwefelsäure (u. o. CIV. 1858) stb.
falu Arnsberg porosz kormányzósági kerületben, Hörde járásban, 7818 lak. Van evang. temploma é kőszénbányája.
Gyula, német filozofia és politikai iró, szül. Schafstädtben 1802 nov. 5., megh. Berlinben 1884 okt. 20. Először a birói pályán működött, 1848. képviselő lett, s már akkor kezdődtek surlódásai az államhatalommal, melyek végre azzal végződtek, hogy nyugdíj nélkül hivatalvesztésre itélték 1867. Azóta mint iró és képviselő volt tevékeny. Több jogi munkát irt, a többi közt a nagy feltünést keltő művet. Die Werthlosigkeit der Juriprundenz als Wissenschaft; 1864. fellépett mint filozofiai iró A tudás filozofiája címü művével, majd 1865. a lélek halhatatlanságáról irt. 1868. pedig esztetikát adott ki 2 kötetben. De fölötte nagy szolgálatot tett a filozofiának filozofiai könyvtárával (Philosophische Bibliothek), melyet 1868. indított meg, s amelynek néhány száz kötetében az ó- és újkor több filozofusának művei eredetiben és fordításban (nem mindig kifogástalanok) jelentek meg. Ebben jelent meg K.-nak egyik vegyes műve: Die Lehre von Wissen als Eileitung in das Studium der Philosophie (4. kiad. 1886). K. a maga rendszerét realizmusnak nevezte.
1. Tódor, német zeneköltő, született Chemnitz mellett Neukirchenben 1823 dec. 10. Mendelssohn (1838) fölismerte ritka nagy tehetségét és ő tanácsolta K.-nek, hogy Lipcsében Becker K. F.-nél orgonát és zeneelméletet, Knorrtól zongorajátszást tanuljon s a zenészpályára lépjen. 1843-62. Winterthurban orgonás volt, 1872-ig Zürichben zeneegyesületet igazgatott; majd a meiningeni nagyherceg leányát tanította; Lipcsébe költözött s 1883 óta Hamburgban él. Mintegy száz műve (zongorára, részben dalok) megannyi remeke az aprózó, a finomsággal gyönyörködtető művészetnek, de keresettség nélkül; költészet és báj tette valamennyit népszerüvé. Életrajzát Niggli A. 1880. megirta.
2. K. Vilmos, német gazdasági tanár és iró, szül. Göttingában 1848 jul. 9. Hosszabb gazdasági gyakorlat után Halleban és Göttingában végezte szaktanulmányait. Utóbb a hallei egyetemmel kapcsolatos gazdasági tanintézet tanársegédje lett és 1876. a kieli tejgazdasági kisérleti állomás vezetését vette át, honnét mint gazdasági tanár 1879. a hallei, 1889. a göttingai és 1890. a lipcsei egyetemekkel kapcsolatos gazdasági tanintézetekhez nyert meghivást. K. mint egyik úttörője a tejgazdaság újabb időben végbe ment nagymérvü haladásának, e téren elsőrendü szaktekintélynek van elismerve. Főbb művei. untersuchungen über den Pflanzenschleim (Göttinga 1874); Beiträge zur Kenntniss der Kuhmilch (Drezda 1877); Bericht über die internationale Molkereiausstellung in Hamburg (u. o. 1871); Handbuch der Milchwirthschaft (Berlin 1886, 2. kiadás). E munka az országos gazdasági egyesület kiadásában és Szentkirályi Ákos dr. tanár fordításában ily cím alatt jelent meg: A jelen idő követelményeinek megfelelő tejgazdaság (Budapest 1885); Die Fütterung des Rindviehes nach den neueren Forschungsergebnissel (Drezda 1888).
óriási török-bolgár rablóbanda, mely tizenkét éven át (1792-1804) pusztította Bulgáriát és Ruméliát. Haszköiben,a rodepei kerületben Emin-Aga vezetése alatt keletkezett és csakhamar 25,000 és több férfiuból állott. A legvirágzóbb városok áldozatul estek, sőt maga Konstantinápoly is többször remegett tőle. Az ellene küldött török hadakat a Balkán szorosaiban többször megverték, egész Ruméliát pusztították, sőt Moldvába is betörtek. Az volt az általános nézet, hogy Ausztria őket titokban segítette. Végre 1804. sikerült a török hadseregnek őket megverni és megsemmisíteni. V. ö. Jireccircumflexek, Gesch. d. Bulgaren (482-500).
l. Egyházi büntetések.
(Cyrenaica), ókori vidék Afrika É-i partján, a mostani barkai fensík (l. Barka). Első telepesei therai görögök voltak, akik a VII. sz.-ban (531) ide telepedtek és államot alapítottak, mely hajózás, kereskedelem, ipar és művészet által egyaránt virágzásnak indult. Az alapító Battosnak hasonnevü unokája, a boldog Battos (Eudaimon) alatt az ország már oly hatalmas volt, hogy 570. vissza tudta verni Apriest, az egyiptomiak királyát, de mire a Ptolemaiosok a trónra kerültek, K. is függő helyzetbe jutott és öt fővárosáról (Apollonia, Ptolemais, Taucheura, Berenike, Kirene) Pentapolis nevet kapott. Az utolsó Ptolemaios, Apion, a rómaiakat tette meg utódaivá (Kr. e. 96.), akik eleinte külön tartományképen kezelték, de később Krétával egyesítették.
görög filozofiai iskola. L. Aristippos és Hedonizmus.
az, akit az illetékes gyámhatóság rendel. Gyámkirendelésnek az atya által végrendeletileg v. közjegyzői okiratban nevezett gyámnak, mint a gyámságra első sorban és anyának mint természetes és törvényes gyámnak, mint a gyámságra másodsorban hivatottnak, s végül a gyámságra harmadsorban hivatott törvényes gyámnak nem létében van helye. A kirendelés, tekintettel a kirendelendő egyénnek alkalmas és megbizható voltára, a rokonok meghallgatásával történik. A kirendelést azok kivételével, akik gyámságot általában, v. bizonyos gyámságot nem viselhetnek, v. akik törvény szerint gyámságot viselni nem tartoznak, vagy kiket kérelmükre a gyámhatóság a gyámság elvállalásától felment, 200 frtig terjedhető pénzbirság terhe alatt el kell fogadni. Ugyanez áll a gondnokságra is. L. még Árvaügy.
ókori város Afrikában, melyről a Kirenaika (l. o.) nevü tartományt nevezték el, s az utóbbinak fővárosa. Theraiak alapították, a hagyomány szerint Battos vezetése alatt (631) és Peneios leányáról nevezték el, akit Apollon szeretett és Tesszáliából Libiába vitt magával (innen az Apollo-kultusz). A város egy fensíkon épült, szép vidéken, erős fellegvárral és szép Apollo-templommal, melyhez kövekkel kirakott út vezetett (nagy fényűzés a tulnyomólag homokos országban). A város hires volt jeles orvosairól; itt születtek a bölcselők közül Aristippis és Annikeris, a költők közül Kallimachoss, a tudósok közül Eratosthenes és Karneades.