Kolibrifélék

virágmadarak (Trochilidae Less., l. a mellékelt szines képet), a verébalkatuak rendjébe, a vékonycsőrü hosszuszárnyuak csoportjába tartozó madárcsalád.

[ÁBRA] KOLIBRIK.

Legkisebb létező madarak, a legkisebb alig üti meg a dongóméh mértékét, mig a legnagyobb fecskenagyságu (Patagona gigas Gray). Finom, hegyes, gyakran csőidomu csőrük van, nyelvük két vékony ágra oszlott, nagyon kinyujtható s arra való, hogy vele a virágok mélyéből az apró bogarakat szedjék ki, vagy hogy a virágport szedjék fel, illetőleg hogy mézet nyaljanak vele. Ez képezi táplálékukat. Szárnyaik hosszuak, keskenyek és kihegyezettek. 10, ritkán 9 elsőrendü evezőtollal, a másodrendüek száma 6 és nagyon rövidek. Kitünő röpülők. Sebesen repkednek egyik helyről a másikra, s a nagy csöves virágok felett hosszabb ideig lebegnek, mialatt táplálékukat szerzik meg. Lábaik általában kicsinyek, vékonyak és nagyon gyengék; karmaik hegyesek és gyakran ujjaiknál is hosszabbak. Farkuk különböző, többnyire villás. Az ivari különbségek az egyes fajoknál annyira szembeötlők, hogy nem ritkán ugyanazon faj himét és nőstényét külön alcsaládba vagy nembe sorolták. Kizárólag Amerikában élnek, Labradortól Patagoniáig; különösen pedig a tropikus Dél-Amerikában vándorolnak, kóborolnak egyik helyről a másikra. Egyesek még 5000 m. magasan is költenek. Eledel tekintetében némelyek határozottan bizonyos növényhez vannak kötve és azoknak fokozatos nyilási ideje alatt vidékről-vidékre költöznek. Hosszabb röpülés után vékony ágakon pihennek, ritkábban a papagályok módjára, fejjel lefelé lebegve alusznak. Tollazatuk általában véve tarka, fémfényü és mint a drágakövek, csillámló. Puha pamutszerü anyagból csinos fészket építenek, mohával, fűszállal bélelve és alig gyüszünyi nagyságu. Többnyire két, aránylag nagy tojást raknak, melyeket a nőstény egyedül 16 nap alatt költ ki. Fogságban nagyon jókedvüek, az emberrel hamar megbarátkoznak, a csemegét és édességet elfogadják, de csakhamar elpusztulnak, ha rovarokat nem kapnak. Már többször akarták élve Európába hozni, de még eddig nem sikerült. Körülbelül 400 faja ismeretes, melyeket mintegy 100 nembe sorolnak. Nevezetesebbek: Eutoxeres (1. ábra); Oreotrochilus (2. ábra); Polytmus, Phaëtornis, Campylopterus, Topaza (3. ábra); Lampornis, Heliothrix (4. ábra); Trochilus, Lophornis (5. ábra); Heliactinus (6. ábra); Steganurus (7. ábra); Florisuga, Hylocharis, Sparganura (8. ábra); Hypermetra (9. ábra); Docimastes (10. ábra); Mellisaga (11. ábra); Patagona stb. nemek. A gyüjtemények egyik legékesebb, legszingazdagabb részét teszik. Különösen szép a drezdai, hamburgi, lejdai muzeumok kolibri-gyüjteménye.

Kólika

(gör.), a hasban székelő és rohamokban fellépő olyan fájdalmak, amelyek a hasiszervek boncolástani elváltozásai nélkül, azok érző idegeinek rendellenes izgalma folytán jönnek létre. A fájdalmak nyomásra rendesen enyhülnek. Okai lehetnek: erjedő anyagok élvezése (fiatal sör, must, rossz befőttek, sajt, rossz tej stb.), bő gázfejlődés a belekben, bélférgek, meghülés, mérgezés (ólom, réz), reflex úton az ivarszervek bántalmai, aranyér, menstruatio stb. A betegség kezelésénél az ok eltávolítására irányított beavatkozások mellett a roham megszüntetésére különböző eljárások alkalmazandók: meghülésnél meleg ruha a hasra, izzasztás (teák), a bélben végbemenő erjedésnél hashajtók, bélgázok által okozott K.-nál szélhajtók (kamilla tea, oleum foeniculi stb.), beöntések, ólom K.-nál opium, tej erjedése által okozottnál mészviz stb. L. még Enteralgia és Felfuvódás.

K. jelei a házi állatok közül lovakon felette gyakran észlelhetők és amennyiben a hasi fájdalmak okát az adott esetben legtöbbször igen nehéz meghatározni, azért általában szokásos a K. elnevezést, min betegség nevét használni, a gyormor és a belek különféle bántalmainak megjelölésére, amelyek a hasban érzett fájdalom igen felötlő jeleivel lépnek fel és folynak le. A lovak K.-jának leggyakoribb okai: meghülés hideg, nedves időjáráskor, vagy tulhideg takarmány evése vagy ilyen ivása folytán; megzabálás tulsok takarmány felvétele következtében, különösen ha ez utóbbi nem is jó minőségü; sok gáz fejlődése a gyomorban és a belekben, könnyen erjedő takarmány etetése után; a bél valamely részletének elzáródása pangó bélsár, bélkő, bélcsavarodás, bélbetüremlés, daganatok, bélférgek stb. következtében; a bélmozgás megszünése a Sclerostomum armatum álcái által okozott éreltömülés következtében és az ebből kifejlődő bélsárpangás stb. A K. tünetei közül azok, melyek a hasban fellépett fájdalmakat jelzik, egészben véve hasonlók szoktak lenni, bármelyike a felsorolt okoknak idézte elő a betegséget. A beteg feszesen jár, állásában nyugtalankodik, első lábaival kaparja a földet, ide-oda tipeg, hasa felé tekintget, farkát csóválja, hátát felpúposítja, majd óvatosan a földre fekszik vagy hirtelen erővel a földre veti magát és hentereg. A fájdalmak rohamokban szoktak jelentkezni, melyek között a beteg bágyadt, nem iszik és nem eszik vagy csak szálal az eléje tett takarmányban. A többi tünetek esetenkint változók. A test felületét izzadtság boríthatja, s egyes testrészek hidegebbek e többieknél; a has feszes és majd csak kevéssé, majd igen erősen kitágult és puffadt; a bélmozgás és meghülés okozta K. eseteiben élénkebb, különben pedig igen renyhe vagy egészen szünetel; a bélsár ürítése késedelmes v. egészen szünetel. Súlyos esetekben valóságos dühöngési rohamok észlelhetők, a beteg kutya módjára ül a földön, esetleg hány, a lélegzés is szapora és nehezített s végül, többnyire fulladás miatt, bekövetkezik a halál. A betegség majd csak igen rövid ideig tart, majd egy hétnél hosszabb időre is elhúzódik. Az esetek többségében helyes kezelés mellett gyógyulás következik be. A gyógykezelésnek szorosan a fenforgó eset természetéhez és súlyosságához kell alkalmazkodnia, a szakember feladata az adott esethez mérten az eljárást esetről-esetre megjelölni.

Kolima

1600 km. hosszu folyó K-i Szibériában, Jakutszk tartományban. A Sztanovai-hegységben az É. sz. 610 45' alatt ered; ÉK-nek folyik és 100 km. hosszu deltában az Északi Jeges-tenger K. nevü öblébe torkollik. Halakban igen gazdag; mintegy 300 napig jég takarja. Legnagyobb mellékvizei: a Nagy-Szirjanka, az Omolon (800 km.) és a két Aniui.

Kolimszk

járás Jakutszk orosz-szibériai kormányzóságban 688,237 km2 területtel, 6510 lak., Szrednye-K. (l. o.) székhellyel.

Kolin

(Kollin, Új-K.), az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányságnak székhelye az Elbe balpartján és vasút mellett, (1890) 13,566 cseh lak., likör- és cukorgyártással, pamutiparral, gőzmalmokkal; több érdekes régi épülettel, aminő a szt. Bertalanról elnevezett gót egyház a XIV. sz.-ból, a városháza és a kastély. K. ismeretes azon győzelemről, amelyet 1757 jun. 18. Daun osztrák hadai II. Frigyes porosz király hadserege fölött kivívott és amelynek következménye volt, hogy a poroszok Prága ostromával fölhagytak és Csehországból kivonultak. Mária Terézia e győzelem emlékére alapította a Mára Terézia-rendet.

Kolin

C5H15NO2. A lecitin bomlásterméke; mesterségesen is előállítható. Szöveti szerkezetét illetőleg megjegyezzük, hogy az ammoniumhidroxidból levezethető bázis; ha ugyanis az ammoniumhidroxidban (H4N.OH) 3 hidrogént metil (CH3), egyet pedig oxetil (C2H4.OH) gyökkel helyettesítünk, e vegyület: (CH3)3(C2H4.OH)N.OH, a K. keletkezik. Tisztán előállítva szintelen, lúgos kémhatásu, szirupsűrüségü folyadék. Nem mérges. Erős bázis, savakkal sókat képez. Ha belőle egy molekula viz hasad, pl. vizes oldatának hosszu eltartásakor, a nagyon mérges neurin (C5H13NO) keletkezik. Tömény salétromsav a vizmentes sósavas K.-t a mérges muszkarinná (C5H13NO2.H2O) alakítja; enyhe oxidációkor a nem mérges betain (C5H11NO2.H2O) képződik.

Kolinovics

Gábor (senkvici), történetiró, szül. Senkvicen (Pozsony), honnét előnevét is irta, 1689 márc. 24., megh. 1770 dec. 22. Kisnemesi családból származott, melynek vagyonát a Rákóczi-féle szabadságharc idején a kurucok elpusztították. Pozsonyvármegyei iskolákban a retorikáig tanult, midőn a kegyesrendiek közé lépett, de már ujonc-éveiben folytonos betegeskedése lehetetlenné tette a rendben maradását. Nagy sanyaruságokon ment át, mig végre Nagyszombatban Sipeky Mihálynál, a Pálffy-javak igazgatójánál irnoki állást nyert, melyben 4 évig maradt. Ekkor azonban állását odahagyva, megbizatások teljesítésével s ügyvédkedéssel kereste kenyerét. Midőn aztán elaggott atyja átadta neki gazdaságát, Senkvicre vonult, hol megházasodott; 5 leánya és egy András nevü fia volt, ki azonban 8 éves korában, 1751. meghalván, családját férfi-gon sírba vitte. Senkvicen K. kizárólag csak a történelmi és régészeti tanulmányoknal élt. 1730. pozsonyvármegyei esküdtnek, kevés idő mulva számvevőnek (rationum exactor) választották meg s mint királyi táblai hites jegyző halt meg. Történelmi műveit földije, Kovachich Márton adta ki. Ezek közt legrégibb, s főleg az esztergomi káptalan gyüjteményeinek felhasználásával készült: Chronicon militaris ordinis equitum Templariorum (Pesten, év nélkül), melynek címelőző lapja gyanánt az ő arcképe van rézbe metszve. Ezen arcképe a Pannonhalmán őrzött, olajba festett képe után készült. A kiadott mű elején igen bőven és alaposan megirt életrajza foglal helyet Kovachichtól. Másik műve a Posthuma memoria Josephi Eszterházy, Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae proregis (Nagyszombat 1754). Harmadik, s történelmi forrás-jelentőségénél fogva legfontosabb műve a Nova Ungariae Periodus (Buda 1790). A munka zavaros, pedáns, cikornyás, u. n. klasszizáló latinsággal irott; mindamellett ugy Sulzer, mint Salamon itélete róla nagyon is erős; mert utóvégre is megbizható, részletes, sőt kimerítő tárgyalását adja azon nevezetes országgyülésünknek, s mint ilyen, elsőrendü kútfő, nélkülözhetelen az illető kor közéletének alapos megismerésére. Szorgalmát és betürágó pontosságát bizonyítja két katalogusa, melyek közül ez egyik Bonfinius pozsonyi Golner-féle kiadásához készített lajstroma, a másik a Kéri Ferenc-féle Epitome historiae Byzantinae 9. könyéhez irt név- és tárgymutatója. Műveinek legnagyobb része azonban kéziratban maradt. Ezek közt legfontosabbak a Rákóczi-forradalomról szóló kommentárjai, melyek: Commentariorum de rebus Ungaricis libri XIII. címen másolatban megvannak a magyar nemzeti muzeum kézirattárában is. Nevezetes kútfő, de erősen labanc-ízü mű, melyet csak nagy kritikával használhatni. Ezt mintegy kiegészíti a Fulcrum Commentariorum de rebus Ungaricis. Kéziratban van meg: Vitarum belliducum Ungariae virtute et fortuna illustrium c. műve is, valamint a hét éves háboru részletes történelme levelekben. Utolsó munkája a Biennium Societati Jesu ter infelix. Mindezen munkákat nem kevesebb mint 2060 íven, sajátkezüleg igen szépen irta le, s gyüjtéseivel, leveles könyvével együtt 13 kötetbe foglalta. Összes kéziratait a pannonhalmi szt. Benedekrendieknek hagyományozta. A rend eltörlésekor, II. József alatt, K. kéziratai a pesti egyetemi könyvtárba vitettek; midőn aztán a szt. Benekediek visszaállítása bekövetkezett, K. kéziratait is visszakapták, s ma is Pannonhalmán őrzik.

Kolisch

Ignác báró, sakkjátszó, szül. Pozsonyban 1837 ápr., megh. Bécsben 1889 ápr. 30. Változatos életpálya megfutása után 1871. Párisba került s bankár lett. Utóbb a Wiener Allgemeine Zeitung tulajdonosa és szerkesztője volt. Nevezetes az 1867-iki nemzetközi párisi versenyben aratott győzelméről. Kitünő sakkjátékos volt s Anderssen és Paulsen hires sakkistákkal több ízben versenyzett.

Kolitz

Lajos, német festő, szül. Tilsitben 1845 ápr. 5. Eleinte a berlini akadémián tanult, majd Düsseldorfban Achenbach Oszvaldnak volt tanítványa. Részt vett az 1866. és az 1870-71-iki német hadjáratokban. 1879 óta a casseli művészeti akadémia igazgatója. Képei nagyrészt katonai jellegüek. A legsikerültebbek: A toursi békekötés után; Egy francia üteg elfoglalása; Dsidás vedetta; Jelenet a mars-la-touri ütközetből, a gravelottei csatából; Francia gyalogsági hadoszlop Metz előtt; A német császár és Moltke Gravelottenál stb. Sikerült képmás a Werder tábornok képe. Monumentális műve az ó-német törvénykezést ábrázoló freskókép a casseli igazságügyi palotában.

Kolivan

1. tó Tomszk orosz-szibériai kormányzóságban, 230 km.-nyire Biiszktól, az Altai-hegység kiágazásai közt. Kerülete 8 km., mélysége nagy, halakban igen gazdag. Festői szép környékéről és cári kőcsiszolóiról ismeretes, amelyekben igen értékes jáspis- és porfir-tárgyakat készítenek. - 2. K. város, Tomszk orosz-szibériai kormányzóságban az Ob balpartján, amely folyó itt nagyon széles, (1892) 14,839 lak., halászattal és gabonakereskedéssel. 1822. Csauszk régi erősség helyén alapították. - 3. K., régi orosz neve Revalnak.


Kezdőlap

˙