(lat.), állhatatosság, csökönyösség, makacsság (l. In contumaciam és Makacsság). K. annyi is mint vesztegzár.
l. Árnyék és világosság, Festészet és Rajzolat.
az ó-lengyel nemzeti viseletben finom posztóból vagy selyemből készült fölöltő, hosszan fölhasított lecsüngő ujjakkal, gyakorta ezüsttel vagy arannyal kivert széles övvel és arany csattal összetartva. Innen átvitten kantus a lengyel nők zekéje (magyarul köntös). L. Contouche.
szoros értelemben női fejdísz, mely hátulról tekercsre van gömbölyítve, s egy kevéssé görbére hajlik, vagyis a hajtekercset födő kis fejkötő kemény papirosból, minőt a földmívelő asszonyok a fejre való kendő alatt viselnek. Továbbá a tekercsre szedett női haj, mely a fej tetején vagy hátsó részén csomószerüleg van elhelyezve. Igy nevezik a madarak bóbitáját is. Kontyos-nak nevezték tréfás v. gúnyos értelemben elődeink a törököt, mivelhogy a tar feje közepén növesztett hajcsomót konyt módra helyezte el a föveg alatt.
l. Főttbor.
(Lophophanes cristatus Kaup.), l. Cinegefélék.
rossz fordítása a német Schopfdach-nak; olyan nyeregfedél, melynek két vége vagy egészen, vagy csak részben egy ferde fedélsíkkal, a kontysíkkal, le van vágva. Egy gerinces sátorfedélnek (l. Fedél, 4. és 5. ábra) a két vége egészen, a csonka nyeregfedélnek a két orma részben van egy-egy kontysíkkal leütve. A kontysíkot tartó ácsszerkezetet kontykötésnek, a kontysík és nyeregsík metszését kontyélnek hivják.
(növ.), l. Kontyvirág.
(Fulix cristata L.), az úszók rendjébe, a bukdosó kacsák családjába tartozó madárfaj. Tartkóján levő hosszu bóbitájáról ismerhető fel. Csőre ólomszürke. Szárnytükre fehér, 14 kormánytollal. A him nászruhában feje és nyaka fekete, háta sötétbarna, hasa fehér. A nőstény és a him nyári köntösében általában barna. Hossza 40, szárnyhossza 21, farkhosza 6 cm. Északi faj, mely hazánkat télen elég gyakran látogatja meg.
kontyosfű, Árongyökér, Áronszakálla, Áronvessző, Aaron, borjulábfű, sulyfű, (növ., Arum L.), a róla nevezett család füve, mintegy 20 (hazánkban 3) faja Európában, a mediterrán vidéken, Ázsia Ny-i részén egész Afghanisztánig terem. Többnyári gumóforma tőkéje van, többnyire nedves hűvös helyet szeret, tőlevele nagy, különböző alaku, hosszunyelü, virágszála levéltelen, kurta, a tetején szines virágburkot visel, mely a csinos buzogányvirágzatot kürt módjára fogja körül. A buzogány alján a női virágok, feljebb a himvirágok vannak, a virág gyakran a puszta him v. pusztatermő (meztelen virág), a buzogány teteje szines, de virág nincs rajta, a him- és termővirág csoportjai fölött szálas képletek vannak, mint elsatnyult ivarszervek. Virágzáskor a virágburokban melegség keletkezik (l. Felmelegedés). Gyümölcse egymagu piros bogyó. Az A. maculatum L. (A. vulgare Lam., a régi botanikus Dracunculus minor-ja), német gyömbér, árnyékos erdőkben gyakori. Virágzásakor az egész A. maculatum díszes, ezért mondják Áronvesszejének. Bogyója borsó nagyságu. Az egész növény, kivált pedig a tőkéje mérge, de főzve és kiszárítva csipősségét egészen elveszíti. Ekkor liszthez keverhető, a régi görögök is ették, tartalma 25% keményítő, az arrowroottal megegyező és tápláló. Portlandi szágó néven árulják is. Az A. Italicum Lam. hasonló, de nagyob, levele fehérerezetü. Európa D-i részén, Fiume körül is terem. Más fajait a Kigyókonty, Dracunculus, Kolokázia génuszok alá osztották be, l. Androgyne.