(növ., Araceae, aroideae, Áronnövények, Callaceae), sokalaku egyszikü család a buzogányosok rendjében. Részben tejelő füvek, tőkéjök terjedő v. gumóforma, de van köztük tekintélyes félcserje is. Váltakozó, többnyire jókora levelök ritkán keskeny és kardalaku (kálmos). Virágjok egyivaru v. pároséltü, hármas v. kettes tagu, de köztük mindenfelé kapoccsal. Leple nincs v. 6 pikkelye avagy serte pótolja, himje 1-9., termője egyrekeszü, ritkán 3 rekeszü, egy v. többmagu bogyó, ritkán sok lesz belőle. Mintegy 750 fajának egy része a trópusok őserdeinek jellemzetes növénye, némelyik É.-amerikai, elég van a mediterrán flórában, Európában kevés. Több alcsaládra szakadt. 1. Phothoideae a Pothos, Anthurium, Calla, Acorus génuszokkal, 2. Monsteroideae, 3. Lasioideae (Urospatha, Amorphophallus), 4. Philodendreae (Richardia, Philodendron), 5. Aglaonemoideae, 6. Kolokasioideae (Colocasia, Xanthosoma), 7. Staurostigmoideae, 8. Aroideae (Arum, Arisaema), 9. Pistiaceae (Pistia), sőt némelyek még a békalencse-féléket is ide számítják, mint az A. legegyszerübb ősformáit. Ásatagon csaka Pistia L. ismeretes. Tőkéjökben sok keményítőn kivül méreg is van, de szárítás v. pörkölés útján könnyen elenyészik, ezért orvosságnak (kálmos), de tápláléknak is használatosak. Erre a célra a kolokáziát mocsaras helyen termesztik és sok szigetlakó eledele. A Richardia meg a Tornelia v. Monstera ismert szalonvirág. V. ö. Schott, Genera Aroidearum (Bécs 1858); Ugyanattól Jeones Aroidearum (Bécs 1857, fol., 40 szines tábla), Peyritsch, Aroideae maximilianae 42 szines tábla, Bécs 1879); Engler, Vergleichende Untersuchungen über die morphologischen Verhältnisse der Araceen (Lipcse 1877). Ugyancsak ő tőle Araceae (De Candolle Monographia Phanerogam. II. köt., 1879).
1850-1858-ig Ausztriában és Magyarországon a hivatalos pénzláb; 1 kölni márka tiszta ezüstből 20 ezüst pengőforintot vertek 131/2 latos ötvényből; egy forint 60 kr. volt a 4 fillér, értéke a mai pénzlábhoz 2 korona 48 fillér.
(lat.), egyezik, egybeillik, megfelelő. Konveniencia, illedelem, ildomosság.
(lat. conventus a. m. összejövetel), a római törvénykezési nyelven azon idő, melyet a szenátus az itéletmondásra kitűzött, továbbá maga az e célból történt összejövetel és a hely, amelyen ezen összejövetel történt, azonkivül az azonegy tartományban élő római polgárok, amennyiben azok bizonyos testületet képeztek. A francia nemzeti K.-ről, l. Convention nationale és Franciaország. - K. a kat. egyházban a. m. szerzetestelep; a szerzetesek, kik a K.-ben üléssel és szavazattal birnak, konventualisok, l. Karmeliták. - K. a prot. egyházban, l. Generális konvent és Zsinat.
(lat.), vallásos magánösszejövetel, minők különösen Spener idejében s az általa kezdeményezett Collegia pietatis hatása alatt jöttek szokásba (l. Pietisták).
(új-lat.) a. m. összetérés; két egyenes vonal összefutása kisebb-nagyobb szeglet alatt. Divergens, összetartó, együvéhajló.
(új-lat., a. m. összetartás), a matematikában a végtelen műveletsorozatok elméletének egyik alapfogalma. Annak magyarázatára, hogy mit kelljen végtelen műveletsorozat alatt érteni, képzeljük adva a számoknak egy bizonyos törvény szerint minden határon tul folytatható sorozatát:
u1, u2, u3, ..., un, ... (1)
Hogy ha ennek első, első két, első három, általában első n számából egy bizonyos eljárás segítségével egy-egy új számértéket képezünk, akkor ily módon a számoknak egy új végtelen sorozatát nyerjük:
T1, T2, T3, ...., Tn, ... (2)
Az eljárást, melynek segítségével ezt az új sorozatot képezzük, végtelen műveletsorozatnak nevezzük. A végtelen műveletsorozatok közül a gyakrabban előfordulókra külön elnevezések és szimbolumok használatosak. Igy, ha
Tn = u1 + u2 + ... + un,
akkor azt mondjuk, hogy az (1) sorozatból végtelen sort képezünk. Ennek szimboluma:
un = u1 + u2 + u3 + ... (a)
Hogy ha Tn = (1 + u1) (1 + u2) ... (1 + un), akkor végtelen szorzattal van dolgunk, melynek szimboluma:
(1 + un) = (1 + u1) (1 + u2) (1 + u3)... (b).
A végtelen lánctörtek egy egyszerübb esetét nyerjük, midőn
szimboluma:
[ÁBRA] (c)
Hogy ha a (2) sorozat tagjai az n növekedtével egy bizonyos véges meghatározott értékhez közelednek (l. Határérték), vagyis hogy ha lim (n=Ą)Tn létezik és véges, azt mondjuk, hogy az (1) sorozatból képezett végtelen sor, illetve végtelen szorzat, végtelen lánctört összetartó v. konvergens. Ehhez még csak azt tesszük hozzák, hogy e határértéknek a végtelen szorzat esetében a 0-tól is különbözőnek kell lennie. A K. tehát ezeknek az alakoknak csak akkor tulajdonsága, hogy ha a fennebb leirt eljárás egy véges és a végtelen szorzat esetében a 0-tól is különböző határértékhez vezet. E határértéket magát az illető végtelen sor, stb. értékének nevezzük és az (a), illetőleg (b), (c) alatti szimbolumokkal jelöljük. Minden más esetben a végtelen sor széttartó v. divergens és akkor az (a), (b), (c) alatti szimbolumok nem használhatók mint számok jelei.
A végtelen sorok és szorzatok esetében a K. két esete fordul elő. Föltétlenül összetartó végtelen sorral v. végtelen szorzattal akkor van dolgunk, hogy ha a végtelen sor, illetőleg szorzat értéke az (1) sorozat tagjainak sorrendjétől független; hogy ha pedig a végtelen sor v. végtelen szorzat széttartóvá válik, v. pedig értéke változik, midőn az (1) sorozatban a tagok sorrendjét megváltoztatjuk, föltételesen összetartónak nevezzük.
Hogy ha (1) sorozat tagjai valamely x változó függvényei, a [ÁBRA] un végtelen sort függvénysornak nevezzük. Ide tartoznak p. a hatványsorok és a Fournier-féle sorok (l. o.). E függvénysorok vizsgálatában egyik alapvető feladat annak megállapítása, hogy az x változó minő tartományaiban összetartók. E tartományokat az illető sorok K.-tartományainak nevezzük és világos, hogy ezeken belül a sorok értéke, mint az x változó függvénye fogható fel. A függvénysoroknál a K. egy új nemével, az egyenletes K.-val találkozunk, melynek függvénytani vizsgálatokban igen fontos szerepe jut. Hogy ha ugyanis azt a végtelen sort, amely [ÁBRA] un-ből, midőn ez függvénysor, az első n tag elhagyása által keletkezik, mindjárt tekintettel arra, hogy x-nek függvényével van dolgunk, Rn (x)-szel jelöljük, a [ÁBRA] un függvénysor a K. tartomány x helyén egyenletesen összetartó akkor, hogy ha egy tetszőlegesen választott pozitiv d számnak megfelelőleg lehet egy pozitiv egész számot N-t és egy pozitiv számot d-t megállapítani, ugy hogy Rn (x + h) abszolut értéke mindig kisebb e-nál, valahányszor n > N és h abszolut értéke kisebb d-nál. Az x változó egy bizonyos tartományában egyenletesen összetartó a[ÁBRA] un függvénysor akkor, hogy ha egy tetszőlegesen választott pozitiv d számnak megfelelőleg lehet egy pozitiv egész számot N-t ugy megállapítani, hogy Rn (x) abszolut értéke kisebb d-nál, valahányszor x egy a tartományhoz tartozó tetszés szerinti helyet jelent és n > N.
(lat.) azok, akik egyik keresztény vallásfelekezetből más keresztény vallásfelekezetbe átlépnek.
(franc.) a. m. beszélgetés, társalgás. A K. eleme a K.-s szindarabnak, melyben a francia géniusz tündököl. Ebben minden szenvedély és cselekvés a «a szép modor» rámája által van határolva és korlátolva; néha egy jellemző szó annyit jelent, mint egy tett. A K.-s darab az urbanitás virága, és csak oly művelt és finom modoru, szellemes nemzeteknél fejlődhetett, mint a francia. Nemzeti szinpadunk ugyan utól nem érte a franciákat e darabok megteremtésében, de a K.-s darabok előadásában egy ideig ritkította párját. - Konversations-Lexikon, l. Enciklopédia.
(lat.), a logikában általában az itélet megfordítása, azaz az itélet tagjainak egymással való fölcserélése, az állítmánynak alannyá, az alanynak állítmánnyá tétele. Ha az állítmány minősége (igenlő vagy tagadó volta) e műtétnél nem változik, a K. szűkebb értelemben az; ha megváltozik, kontapozició a neve.
K. a közgazdaságban, mindazon változtatás, amelyeket az államadósságok egyes címleteinél oly módon eszközölnek, hogy ezáltal az államnak hitelezőivel kötött szerződései módosulnak. A K.-nak módjai a szorosabb értelemben vett K., a kamatláb leszállítása és a konszolidáció. Szűkebb értelemben ugyanis csak azt nevezik K.-nak, amidőn az állam egyes törlesztenő adósságait járadék-adóssággá alakítja át, vagy pedig a törlesztés feltételeit módosítja és végre amidőn a névleges kamatlábat akarja megváltoztatni. Jogi alapja a K. keresztülvitelének abban van, hogy az állam sohasem mond le arról, sőt némely esetben ezt külön ki is jelenti, hogy kölcsönvett tőkéjét kinek-kinek felmondhatja. A K. tulajdonképen implicite magában foglalja a konvertálandó címletek felmondását s azért rendezett viszonyu államokban minden K. alkalmával elismertetik a hitelezőknek azon joga, hogy eredeti tőkéjüket, illetőleg a kötvények teljes névértékét az államtól visszakövetelhessék. Ezzel együtt azonban arra is jogot nyernek, hogy amennyiben a K. feltételeit el akarnák fogadni, megmaradhassanak az állammal szemben addigi hitelezői viszonyukban. Az ilyen K.-t nevezik önkéntes vagy szabadakaratu K.-nak, amellyel szemben áll a kényszer K., amidőn t. i. az állam a maga hatalmánál fogva egyoldaluan kijelenti, hogy a konvertálandó adósság ezen és ezen feltételeit igy és igy változtatja meg. A kényszer K. természetesen jogsérelmet foglal magában, s nagyon sokszor az illető állam hitelének csorbulását vonja maga után. A K. keresztülvitelénél alapfeltétel az, hogy elintézése általános legyen, azaz kiterjedjen az illető adóssági címletnek minden hitelezőjére; nem helyes t. i. az u. n. fakultativ K., amelynél a hitelezők tetszésére van bizva, hogy akár megtarthassák régi címleteiket, akár elfogadhassák az új papirosokat. Az állam pénzügyi érdekei szempontjából a K. azért fontos, mert az által az állam a magára nézve terhes feltételeket alkalmasan módosíthatja. Erre különösen azért van szükség, mert az államadósságok jelentékeny, talán tulnyomó része olyan időben vétetett fel, amikor részint a hitelviszonyok fejletlensége, részint az állam megszorult helyzete terhes feltételek elfogadására kényszerítette az egyes államokat s éppen ezért nagyon helyeselhető törekvés az, ha a megváltozott rendes és nyugalmas viszonyok között az adózó polgárok terhein a pénzügyi kormányok könnyítéseket iparkodnak tenni. Legjelentékenyebb és legközvetlenebb haszonnal jár az, ha a K.-nál kamatláb-leszállítást lehet elérni. E tekintetben azonban nem elég mereven az állam jó hitele alapjára számítva, pusztán a kincstár pénzügyi érdekei szerint intézni a kamatláb-leszállítást, mert jóllehet első fontosságu cél itt az, hogy a K. az állam adósságainak nagyobb tőkegyarapodása nélkül vitessék keresztül: mindazonáltal a jelentékeny nagyságu és gyorsan lebonyolított K. nagyon fontos közgazdasági károkat okozhat olyankor, ha a konvertálandó címletek nem a nagy bankárok, hanem a kis tőkések kezein vannak. Ezek ugyanis ilyenkor érzékeny jövedelemcsökkenést szenvednének és ezt elkerülendők, visszakövetelik tőkéiket, amelyeket aztán sokszor merész üzérkedésekre használnak fel. A kamatlábleszállítás mértékét az ország átlagos kamatlábja irányítja s annak legalább megközelítőleg ehhez kell alkalmazkonia. Minthogy a K. tulajdonképen egyik adósságnak egyidejü kibocsátásából áll, ennélfogva gyakorlati keresztülvitele annyiféle lehet, ahányféle a kibocsátás (l. o.). Hazánkban az újabb időkben, nevezetesen 1889 óta, jelentékeny K.-műveletek vitettek keresztül, amelyek mindnyájan kamatlábredukcióval voltak összekötve.