v. csappantyu (növ., valva), a gyümölcsnek forradása helyén szétfeslő v. felpattanó egyes darabja, p. a becő két kopáccsal nyilik.
l. Apáti (8).
(Kopocsel), kisközség Fogaras vármegye fogarasi j.-ban, (1891) 1224 oláh lakossal.
István, az első magyar reformátorok egyike, meghalt Sárospatakon 1562 után. Élete kezdő korszakát homály borítja. Házfőnöke volt a sárospataki ferencrendieknek, midőn Sárospatak Perényi Péternek jutott birtokába, akinek párfogásával Sárospatak reformálását mihamar munkába vette s munkája sikerének előmozdítására 1530 körül az iskola alapját is letette. Később Vittenbergába is ellátogatott, hol 1542 jun. 24. iratkozott be az egyetemre. Nemsokára hazatért s Drágfy Gáspár az erdődi egyház és iskola vezetését bizta reá. Az erdődi protestáns zsinatnak 1545. még elnöke volt, de már 1547. Nagybányára ment lelkésznek és tanítónak. Innen aztán 1549. Sárospatakra tért vissza, hol miután az iskolát kevés idő alatt kollégiummá alakítá át, hajlott kora miatt a tanárságról lemondott s csak a lelkészi hivatalt tartá meg, amely minőségében egyúttal a környékbeli egyházaknak esperese is volt. Az 1561-ik évi tarcali zsinat elnöki tisztét ő vitte békítőleg hatva a predesztináció egyes részletkérdéseitől felizgatott kedélyekre.
1. József, hercegprimás, szül. Veszprémben 1775 máj. 30., megh. Esztergomban 1847 szept. 18. Iskoláit Veszprémben, a teologiát Pozsonyban végezte, Pappá szentelték 1789 máj. 30. 1799. az egyházjog és történet tanára a veszprémi papnevelőben, 1805. szentszéki közbiró, 1806. veszprémi plébános és alesperes, 1807. veszprémi kanonok. Az 1811-1812-iki országgyülésen mint káptalani követ vett részt. 1817. a királyi tábla prelátusa, kevéssel ezután a hétszemélyes szék közbirája, prisztiniai választott püspök, 1822. székesfehérvári, 1827. veszprémi megyés püspök, mint ilyen a veszprémi püspökséghez csatolt régi jognál fogva, megkoronázta Karolina Auguszta királynőt. 1838 dec. 15. esztergomi érsek és hercegprimás. K. első volt, ki az egyházmegyei körleveleket (circularékat) magyar nyelven szerkesztette. Nagyon sokat áldozott közcélokra, iskolák és nőnevelő zárdák alapítására. Ő alapítota 1843. a nagyszombati társaskáptalant, és folytatta az esztergomi bazilika építését, melyre közel félmillió forintot költött. Esztergomban hajóhidat létesített. Kiadta magyarul Fleury apát művét: A keresztények és izraeliták szokásairól és erényeiről (1801-1802). Azonfelül egyes munkák kiadását jelentékeny összegekkel segélyezte. Igy az ő költségén jelent meg Kézai Simon mester és a Chronicon Budense-nak Toldi által rendezett díszes kiadása. Nagy költséggel gyüjtötte és másoltatta a magyar egyház történetére vonatkozó okmányokat. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka, 259-260. old.
2. K. Juliska, szinművésznő, szül. Komáromban 1870. Mint 2 éves kis gyermek Budapestre került s iskolába az angol kisasszonyokhoz járt, majd elvégezte a zeneakadémiát s utána a szini tanodát. 1889., mikor a végzett növendékek vizsgáztak, feltünt ritka szép hangjával és énektudásával. Az operai szakra képezte magát, de mint szegény szülők gyermekének, nem volt ideje arra várni, mig szerződést kap valamely operához, hanem el kellett fogadnia az első kinálkozó alkalmat, hogy a szinpadon érvényesüljön. Igy került le Debrecenbe operette-énekesnőnek. 1890. férjhez ment Karczag Vilmos iróhoz, s 1891. már a népszinház énekesnői között ünnepelték, mint az eltávozott Pálmay Ilka utódját. Repertoirejának kedves szerepei lettek: Szép Heléna, Nebántsvirág, Falu rossza, Madarász. Három évig volt a népszinház tagja. 1894 márc. elfogadta a bécsi Karltheater meghivását, mely 15 estei vendégszereplésre kérte fel. A vállalkozás oly fényesen ütött ki, hogy a 15 estéből 55 lett, sőt K.-t ott tartották egészen és ma a német szinpadok egyik legünnepeltebb operette-divája.
a. m. Topoliai-tó (l. o.).
(Balsamum Copaivae), l. Kopaiva-fa és Balsamum.
(növ., Copaifera L., copaiva, copaúba v. copaib, copahuba szóból alakítva), a Caesalpiniaceák balzsamtermő fája, 16 faja Afrika meg Amerika trópusi vidékein. Levele párosan szárnyalt, virága sziromtalan. Balzsama a kéreg meghasításából árad ki, fűszeres terpentinszagu s braziliai v. kopaiva-balzsam (balsamum Brasiliense v. copaivum) néven jut a kereskedésbe. Legtöbb balzsamot Braziliában a C. multijuga Hayne fajról gyüjtenek. A C. bracteata Benth. délamerikai, faját amarantfa néven árulják.
vagy kurbarilfa (növ., Hymenaea L., sáskafa), a Caesalpiniaceák nagy és gyántázó fája. Levele szárnyalt, levélkéje mirigyes-pontos. Virágzata fehér, sűrü ágas-bogas vagy sátorozón összetett fürtté alakul, hüvelye nagy, bőtermü, egész fás, számos magva lisztes pépben nyugszik. 8 fája Amerika meleg vidékein terem. A H. Courbaril L., algarroba, jatai, Animefa (l. az Iparnövények képén) Braziliának, Guayanának, Kolumbiának meg az Antilláknak 20 méter magas fája, életkorát 2000 esztendőnél többre becsülik. Fája lent 26, fentebb 19 méter kerületü. Deszkája barnán erezett, kemény, nehéz, sűrü, drágán eladják. Európába is szállítják. A kopál szintelen vagy halaványsárga, fénylő, átlátszó, szagtalan és ízetlen kemény gyánta (resina v. gummi copal). A fából szivárog ki, a kéreg és faköz hézagaiban kevés van, nagyobb, gyakran 3-4 kg.-os darabot vénebb fák gyökere alatt lelnek. Orvosságnak, lakknak és firnisznek használatos. A kopál a borostyánkőhöz hasonlít, magában bomlás nélkül nem olvad, alkoholban és éterben kissé oldható, párolgó vagy kövér olajban hamarabb, kivált ha előbb megolvasztották, ami főkép kopállakk készítésekor szükséges. Más fajáról, sőt a rokon Trachylobium, Vonapa és Guibourtia fájairól is gyüjtenek kopálnemü gyántát. Keletindiai K., l. Kanárifa.
l. Kopálfa.