(trepan), köralaku fürész, melynek átmérője 10-12 mm., s mely egy alkalmas fogantyuval forgatásba hozható. A K. korongalaku darabot fürészel ki a koponyacsontokból s igy egy kerekalaku léket készít. A K. más testüregek v. csontosfalu csatornák lékelésére is használható, de ilyenkor kisebb átmérőjü fürészt (lékelő korona) választanak.
l. Koponya.
l. Koponya.
l. Koponya.
a koponyacsontok törése. A sebészeti gyakorlatban megkülönböztetnek két csoportot a koponyacsonttöréseknél, ugymint 1. a koponyaboltozat töréseit; 2. a koponyaalap töréseit. Az elsők kevésbbé súlyosak, gyakoribbak és sokszor külső sebekkel szővődöttek. Közvetlenül beható erőszak eredményei, a legkülönfélébb alakuak és kiterjedésüek. Közülök azok, melyek külső sebekkel összekötve nincsenek, kisebb jelentőségüek. Egyáltalán az által válnak veszélyesekké, hogy vagy külső seb van jelen s ezen keresztül fertőzés történhetik, ebből agyhártyagyuladás és halál; vagy pedig a törésdarabok egyike besüpped a koponyaüreg felé s az agyvelőre nyomást gyakorol, ezzel eleintén bénulásokat az agyvelő nyomott részeinek megfelelő szervekben, később ezen nyomás útján agyvelőgyuladást, agytályogot v. agylágyulást okozhatnak. Ezekkel szemben a koponyaalapi törések mindig sokkal súlyosabbak, mert az agyvelő alapján sok olyan fontos ideg és vérér van, melyek az alaptöréseknél roncsolásokat szenvedve, az életet nagy veszélybe döntik. A koponyaalap töréseit közvetetlenül felismerni nem lehet, csakis az általa okozott roncsolások tüneteiből lehet megállapítani. Ezek között legfontosabb az orrból, fülből, szemüregből előtörő vérzé, azután a fülből előömlő agysavó (liyuor Cerebro-spinalis) és az agy alapján levő idegek elágazodási területén fellépő bénulások. A koponyaalap törése legtöbbször genyes agyhártyagyuladás fellépése által halálhoz vezet. Koponyaboltozattöréseknél a következmények elhárítása végett koponyalékelést szoktak végezni (l. o.).
l. Kefalotripszia.
l. Szarkofág és Temetés.
(növ.), l. Mogyoróalja.
Lajos, matematikus, szül. Budapesten 1860 dec. 14., ahol tanulmányait is végezte. Ezeknek befejezése után tanári pályára lépett és jelenleg a fővárosi VIII. ker. főreáliskola tanára. K. továbbá a matematikai és fizikai társulat egyik jegyzője s e lexikon matematikai részének munkatársa. Matematikai dolgozatai: Focusok és asymptoták a sphaericus kúpszeleten (doktori értekezés 1883); Az invarians elmélet egyik alaptételéről (Math. és Phys. Lap. I., köt.); Egy tétel a sokaságok elméletéből (u. o. II. köt.); Régi magyar arithmetikák (VIII. ker. reálisk. értesítő 1893).
1. Armin, német kémikus, szül. Hanauban 1817 okt. 30., megh. Heidelbergában 1892 febr. 20. Természettudományokat tanult Heidelbergában és Marburgban, majd Giessenbe ment Liebig laboratoriumába. Miután itt habilitáltatta magát, tanár volt az egyetemen 1864-ig, amikor Heidelbergába hivták meg. Érdemeket szerzett a fizikai kémia és vegyészet történetének fejlesztése terén. Nevezetesebb munkái: Geschichte der Chemie (4 köt., Braunschweig 1843-47); Einleitung in die Krystallographie (u. o. 2. kiad. 1862); Aurea Catena Homeri (u. o. 1880); Die Alchemie in älterer Zeit (Heidelberga 1886); Die Entwicklung der Chemie in der neuern Zeit (München 1883).
2. K. György, bibornok, boroszlói hercegpüspök, szül. Duderstadtban 1837 jul. 24. Gimnáziumi iskoláit Hildesheimben végezte, azután táviróhivatalnok volt (1856-58). 1858-61. a hildesheimi teologiai intézetben tanulván, 1862-ben pappá szentelték. Hitoktató volt Henneckenben, káplán Detfurtban. 1865. a hildesheimi érsekhelynökségi titkár, 1872. kanonok és érseki helynök, 1881. fuldai püspök. Mint ilyen legfőképen arra törekedett, hogy az egyház és a porosz kormány között békés viszonyt teremtsen és XIII. Leo pápát hathatósan támogatta a májusi törvények reviziójára irányuló törekvésében. Az urak háza tagjának neveztetvén ki (1886-87), kiváló részt vett az 1886 máj. 21. és 1887 ápr. 30-iki új egyházi törvények fölött való tanácskozásokban, mely alkalommal számos az egyháznak kedvező indítványát fogadták el és a pápa nevében kötelező nyilatkozatokat tett. 1887. boroszlói érsek lett, nemsokára pedig bibornoki kalapot kapott. Mint boroszlói érseknek, Osztrák-Szilézia is hatásköre alá tartozik, egyúttal a sziléziai tartománygyülésen a tartományi főnök helyettese.
3. K. József, osztrák politikus, szül. Bécsben 1827. Jogot tanult s ügyvéd lett, majd tanár a bécsi egyetemen. 1867-ben községi tanácsos, 1868. osztrák tartományi képviselő, 1873. a birodalmi tanács tagja lett, hol a haladó párt, majd az egyesült balpárttal szavazott, 1871. mint az ellenzék egyik vezére küzdött a Hohenwart-minisztérium ellen, melynek megbuktatására az összes koronatartományokból nagy pártgyülést hivott össze. K. nem tévesztendő össze K. Eduárd, szintén bécsi ügyvéddel, ki mint a porosz-ellenes nagy német demokrata párt szóvivője, a német és osztrák lövészünnepélyeken egykor jelentékeny szerepet játszott.
4. K. József Eutychius, svájci történetbuvár, szül. Beromünsterben (Luzern kanton) 1793 ápr. 25-én, megh. Luzernben 1866 okt. 25. Hittannal és nyelvészettel foglalkozott s miután tanulmányait Freiburgban bevégezte, 1819. a görög nyelv professzora lett a luzerni liceumban. 1828. a nagy tanácsnak tagjává választották. 1841 óta visszavonult a politikai küzdtérről, de katolikus létére is ellenezte a jezsuiták behivását, 1845. teljesen a magánéletbe vonult vissza. Főműve: Geschichte d. eidgenössischen Bünde (1845-62, 5 köt.); Urkunden zur Geschichte d. eidgenössischen Bünde (1835-1851, 2 köt.); Geschichtsblätter aus d. Schweiz (Luzern 1854-56, 2 köt.); Deutsche Reichsgeschichte (töredék, folytatták Lütolf, Busson és Rohrer). Drámai művei 4 kötetet tesznek ki (megjelentek Luzernben 1855-56). V. ö. Lütolf, J. E. Kopp (Luzern 1866).