Károly, bölcselet- és történetiró, szül. Vácon 1744., megh. Máramaros-Szigeten 1801 ápr. 6. A kegyes tanítórendbe lépvén, 1762. Korponán tanított mint próbaéves tanár. 1763-64. a filozofiát végezte Kecskeméten, 1766-68. pedig a teologiát Nyitrán. 1769-70. Nagy-Károlyban, a következő évben Vácon, azután két évig Nyitrán tanított. 1774. Fekete gróf Bécsbe hivta őt unokája nevelésére. Egy évi itt tartózkodás után a pesti gimnáziumba küldetett, hol két évig a filozofiát adta elő. 1777. a kassai akadémia történelemtanárává nevezték ki. Három év mulva a kolozsvári akadémiába helyeztetvén át, ott 1780-83. működött. 1784. Dessewffy József gróf nevelését vezette. Igy tanított mindaddig, mig a Martinovics-féle szövetkezés alkalmával 1796. el nem vesztette állását. Bűne az volt, hogy rendkivül merész és hazafias szellemü előadásokat tartott, s hogy barátja volt Hajnóczynak. Pestről távozván, Máramaros-Szigeten húzta meg magát. 1800. a rend tagjai nagy-károlyi házfőnöknek választották meg. Munkái közül ismetebbek: A testek végtelen erejéről (1775); Historica tentamina de regibus Hungariae etc. (1777); prolegomena historiae ecclesiasticae (1786); Historiae universalis tom. I. (1793); Historia belli Cosacco-Polonici etc. (1789). Ezeken kivül megjelent világtörténetének első kötete, gyászbeszédei Cornides és Batthyány József érsek felett. Több érdekes kézirata is maradt.
(növ.), l. Kókuszpálma.
város, l. Kapronca.
l. Allotriofágia.
(állat), a lemezescsápu bogarak egyik családja. L. Ganajtúró bogarak.
(gör. bélsárkövek), ősvilági állatok, főképen szauriusok és halak megkövesült ürülékei, melyek különösen a räti szisztémában, a liaszban és a krétaszisztéma legfelsőbb rétegeiben fordulnak elő. Különösen fontosak azért, mert az ősvilági állatok táplálkozási viszonyaira nézve adnak fölvilágosítást. Igy például az ichthyosaurusok koprolitjai világosan mutatják, hogy gazdáik falánk ragadozók voltak. Madarak bélsarának halmaza adja a guanót. Sokszor tévesztik össze a K.-t a foszforit-gumókkal, melyeket igen gyakran szintén K.-nak mondanak. Mindkettőnek nevezetes közös tulajdonsága a nagy mészfoszfáttartalom; a K.-ban 50-75%, azonkivül vagy 5% magnéziumfoszfát, továbbá mészkarbonát, kén, vas, klór, ammoniák és szerves anyagok, kevés kálium is. Nagyobb ipari alkalmazásuk - a guanót persze kivéve - nincs, mert ami koprolit néven kerül a kereskedésbe, az tulajdonképen alakra nézve hozzá hasonló foszforit-gumó. L. még Kalcium foszfátjai.
(gör.), a székrekedés nagyobb foka. Okai lehetnek: beszáradt bélsárrögök, hiányos vastagbélmozgások, hasizomhüdések, a bél különböző okból származó elzáródásai. Kezelésénél legnagyobb fontosságu az ok felismerése és annak mellőzése.
a Magas-Tátra liptóvármegyei (Ny-i) részének egyik legnagyobb völgye; kezdődik a 2369. m. magas K.-csúcstól D-re s eleintén Hlinszka név alatt ÉNy-felé húzódik, majd kissé kitágulva DNy-ra fordul s a Tycha-völggyel egyesülve a Vág liptói lapályára nyilik. A Hlinszka-völgy felső részéből ösvény vezet a K.-csúcstól D-re levő hágón át a Menguszfalvi-völgybe.
A malmokban a búza felaprítását megelőző előkészítésnek egyik művelete, mely által a húzaszemekre tapadt tisztátlanságokat, a búzaszem legkülsőbb fásult hámrészeit, a csirarészeket és a szakállt, továbbá az egyes búzaszemeken rajta maradt toklász hüvelyeket lesúrolják. A K.-hoz koptatógépeket, a búzaszem hegyeinek lekoptatására hegyező kőjáratokat és a K. befejezése gyanánt kefélőgépeket használnak.
Malmokban a gabona koptatására használt gépek. Az újabb K. főrészei a rovátkolt vagy recés felületü hengeres kosár, s az abban függélyes tengellyel gyorsan forgó lapátok, amelyek a kosárba ömlő búzát kavarják és a kosár érdes fületéhez dörzsölik. Ezen művelet alatt a gabonamagvak az egymás közötti és a kosár felületén való surlódás miatt megkopnak. Lényeges részek továbbá a ventilátorok, amelyek a lekoptatott részeket a gépből kifújják.