a. m. arany hamburgi tyúk.
(növ.) a. m. Cladonia ranginifera, l. Rénzuzmó.
(Al-korán), helyesen ejtve Kur'-án. Al-K. v. Kor-án (arab) a. m. hirdetés; az iszlámnak szentirása, melyet az ortodox iszlám istennek örök idők óta létező, Mohammednek az emberek között való hirdetés végett szájára adott szavának (Kalám Alláh a. m. Isten igéje) tekint. Mohammed a Koránt prófétai működése különféle korszakaiban hirdette, mindig isten nevében beszélvén. E beszédeket a próféta halála után legelőször Abú Bekr khalifa, Zejd b. Thábit, Mohammed iródiákjának segítségével gyüjtött össze azon töredékekből, melyeket egyes emberek vagy irásba foglaltak, vagy pedig csak emlékezetükben megtartottak vala. Mivelhogy azonban ez alapon oly kevéssé biztos szöveg jött létre, hogy az iszlámvilág különféle vidékén az isten szavát egymástól eltérő módon őrizték, a harmadik khalifa, Othmán (653) egy új végleges szerkesztéssel állt elő, melynek eredményét az iszlám összes tartományaiba mint kötelező kánoni szöveget elküldött; egyúttal pedig az előbbi szerkesztés teljes mellőzését elrendelte. Ez az Othmán-féle szerkezet van a K. most is használt szövegében megerősítve. De a most érvényes kánoni szöveg mellett is az egyes szavakra vonatkozó eltérő olvasásmódok is meg vannak őrizve; a K.-olvasás hét legnagyobb tekintélye nevében fenmaradt variae lectiones magában az ortodox tudományban kegyeletes hagyományozás tárgyát képezik és a kommentárokban hiven fel vannak említve, sőt még az eltéréseket is isteni kinyilatkoztatásra szokták alapítani. A K. a mohammedán vallás legfőbb törvénye, mert kinyilatkoztatás alapját képezi. Tartalma nagyon változatos; ott találjuk az isten hatalmának magasztalását, az isteni itélet eleven szinü leirását, biztatást a hivők számára, fenyegetéseket a hitetlenek ellen; szól a paradicsom gyönyöreiről, a pokol kínjairól, a hitetlenek elé intő például állítja a prófétáikat üldöző régibb pogány népek pusztulását; előad bibliai történeteket, nagy részében vallásos és polgári törvényeket szab a hivők községe számára. A bibliai történetekre vonatkozó dolgok azokból az értesülésekből vannak merítve, melyeket Mohammed zsidókkal és keresztényekkel való érintkezésének köszönt; de az e forrásokból származó okulást nagyon homályos, sokféle félreértéstől zavart módon dolgozta fel. Kölcsönzésen alapul továbbá sok vallásos fogalom és műszó is, melyeket a saját vallása számára elsajátított. - A K. nyelvezete és stilusa nem egyenletes, egyöntetü. A tagadhatatlanul hatalmas költői erőt mutató darabok mellett terjengős, dagályos és zavaros stilü részeket találunk. Átalán a Mohammed prófétai pályájának kezdetéből származó darabok sokkal magasabb ihletről tanuskodnak; Mohammed pályája haladásával a K. stilje mindinkább elgyengül, ellapul. A K. külső szinét a prózai rímelés (szads') adja meg. Mohammed hirdetésében ugyanazon formát alkalmazta, mely a régi arab kuruzslók s a pogányság szent férfiainak beszédét jellemzi. (V. ö. Goldziher, A pogány arab költészet hagyománya, Budapest 1893, 18-20. lap.) Ez maradt a prófétai beszéd alakja később is. A mohammedánok szerint a K. nyelvének tökéletessége, stiljének szépsége utólérhetetlen, vele a legnagyobb szónokok és költők hiába versenyeznének és e szempontból is a legnagyobb csoda, melyet a próféta, kiről azt mondják, hogy teljességgel tanulatlan, irni-olvasni nem tudó ember volt, művelt. Különféle módon osztották fel a K.-t. Legközönségesebb a 114 fejezetre való felosztása; minden egyes fejezet neve: szúra, a szúrákon belül az egyes versek neve: ájat. A szúrák a tartalmukból kikapott egy részlet, némelykor kezdő szavuk szerint vannak elnevezve; igy a II. a tehén, a XVIII. a barlang, XX. T. H., XXI. a próféták. L. K. stb. A szúrák nem keletkezésük sorrendje, vagy egymás közötti belső kapcsolatuk szempontjából következnek egymás után. A sorrend megállapításában a szerkesztőket pusztán külső szempontok vezették. A fátihá-n (l. o.) kezdődik a K. és ezután külső terjedelmük szerint következnek a szívák, a leghosszabb másodiknak, azután a kevésbbé terjedelmesek, mig aztán legvégül vannak a legrövidebbek. Már a mohammedán tudomány is komolyan foglalkozott azzal, hogy e rendszertelen sorrendből a szúrák keletkezésének kronologiáját kiderítse. Vannak eszerint mekkai szúrák, azaz olyanok, amelyeket a próféta pályája tiz első évében hirdetett, vannak medinaiak, melyeket Medinába való kivándorlása (hidsra) után mondta el; ezek után ismét mekkaiak következnek, azaz amelyeket Mekka meghódítása után nyilvánított. A K.-kritika legbonyolultabb, de legfontosabb kérdései közé tartozik a kronologiai rendet a próféta tanítása belső fejlődésével párhuzamosan megállapítani. Az első mekkai szúrák, melyek a próféta lelkesedésének erejéből keletkeztek, lendületesség és eleven hatás tekintetében felülmulják azt, amit a próféta medinai korszakában hirdetett, midőn a próféta helyébe már a szervező államférfi, a közvetlen ihlet helyébe politikai okosság és számítás lépett. - A K.-nal kapcsolatos dogmatikai kérdésekre nézve az iszlám II. sz.-a óta nagy viták folytak; az ortodox tan ellenében a Mu'taziliták (l. o.) azt tanítják, hogy a K. nem örök időktől fogva létezik, hanem istentől teremtve van és eszerint az időben keletkezett. A K. magyarázása a mohammedán teologiai tudományok között a legelső helyet foglalja el az óriási irodalmat hozott elő (l. Tafszir). A K. felolvasásának is megvannak a szabályai, melyeket a tadsvíd tudománya foglal magában. - Európában a XVI. sz. óta kezdtek a K.-ra ügyet vetni; ekkor Santo Pagnini Velencében kiadást rendezett az iszlám szent könyvéből, melyet azonban pápai rendeletre elégettek. Utána Hinckelmann (Hamburg 1694) nyomatta ki a K. szövegét; nemsokára azután Maracci 2 kötetben adta ki (1698) terjedelmes bevezetéssel (Prodromus), latin fordítással, magyarázó jegyzetekkel és minden szúra után Refutationes cím alatt a tartalom megcáfolásával. Azóta több ízben jelentek meg a K. kiadásai; most leginkább használják Flügel szövegét (Lipcse 1834, legújabb kiadás 1870). Keleten ugyan vallásos nehézségeket támasztanak a K. kinyomatása ellen; mindamellett Indiában több ízben bocsátották sajtó alá; különben leginkább kőnyomatos sokszorosítások járják. Említést érdemel azonban azon tény, hogy a khinai könyvnyomtatás módjára már a X. sz.-ban is sajtó alá bocsátották a K. egyes darabjait; az ősnyomtatványok maradékait most a Rainer főherceg papirusz-gyüjteményében őrzik. (V. ö. Budapesti Szemle LXXVIII. köt. 6. l.) A K.-t sok ízben fordították európai nyelvekre. Legelőször a XII. sz.-ban Péter clugnyi apát fordíttatta le latin nyelvre Rob. Retensisszel, egyéb arab szövegekkel együtt, melyeknek fordítója dalmatiai Hermann. E munka csak 1543. adatott ki Baselben Bibliander által Melanchton bevezetésével. Utána következett Maracci latin fordítása (Padova 1698). Továbbá felemlítendők angol részről: Sale munkája (London 1734, több kiadást ért, legutóbb 1892), tájékoztató bevezetéssel az iszlámról; Rodwell-é (u. o. 1861, újabban 1878) és különösen Palmer-é (2 kötet, Oxford 1880 a Sacred looks of the East során); francia részről: Savary, Le K. de Mahomet (Páris 1783, újabban 1891); Kasimirski jó bevezetéssel ellátott fordítása (u. o. 1840 és azóta több újabb kiadásban); német részről: Wahl-é (Halle 1828); Ullmann-é (1. kiad. Bielefeld 1840, 7. kiad. u. o. 1881); Rückert hagyatékából Müller Ágost a K. nagy részére terjedő német fordítást adott ki (M. m. Frankfurt 1888); Klamroth a mekkai szúrákat fordította (Die 50 ältesten Suren des K. in gereimter deutscher Übersetzung. Mit einem Anhang über die übrigen mekkainschen Suren, Hamburg 1890). Magyar fordítások: Alkorán, Mohammed Abdali fia hamis prófétának iszlámi hitvallása, magyarosították s jegyzetekkel ellátták Buziday Szedlmajer Imre és Gedeon György (Kassa 1831); Szokolay, A törökök politikai, társadalmi és vallásos törvénykönyvük (Pest 1854).
a Szávába ömlő Kulpa jobboldali mellékvize, ered Horvát-Szlavonországban, a Lika-Krbava vmegye É-i határán fekvő Plitvicai tavakból, melyeknek lefolyását képezi; nagy kanyargásokkal egészben véve É-felé folyik, egy darabig Bosznia és Modrus-Fiume vmegye közt a határt képezi, majd egészen a nevezett vmegye területét öntözi s miután balfelől a Mreznicat felvette, Károlyvárosnál (Zágráb vmegyében) a Kulpába ömlik. Igen gyors folyásu viz, mely nagyrészt keskeny mederben folyik, hossza mintegy 110 km.
(Korannao, Koraqua), hottentotta (l. o.) törzs a Közép-Oranje mellett. A Hart folyam és a Vaal folyó mellett lévő eredeti lakóhelyükön a boerek az Oranje szabad államot alapították.
1. Frigyes, hazánk jelenleg élő legkiválóbb orvosa, szül. Nagy-Kállóban 1828 dec. 20. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, hol 1851. nyerte el oklevelét. Ezután Bécsben folytatta tanulmányait Schuh tanár sebészeti klinikáján, majd Nagy-Kállóban telepedett le, hol mint gyakorló orvos 1853-65-ig működött. Bár nagykiterjedésü praxisa nagyon is lefoglalta idejét s bár kiváló sikerei, melyeket a betegágyaknál elért, nagyon rövid idő alatt megszerezték neki polgártársai tiszteletét, ambiciója nem elégedett meg ezzel. 1865. már mint az idegkórtan magántanárát, a következő évben mint a budapesti egyetemi belgyógyászati klinika igazgatóját és nyilvános rendes tanárát látjuk működni. Az orvosi tudományt és az orvosok kiképeztetését hazánkban ő teremtette újjá. Midőn a budapesti egyetemi belgyógyászati klinika vezetését átvette, első sorban az összes segédeszközök beszerzésére, a klinika berendezésére fordította figyelmét. Azután maga köré gyüjtötte tanítványait, iskolát alkotott, ezen iskolának tanítókat képezett ki, kik őt az orvosok kiképeztetésében támogatták. Oly orvosi iskolát teremtett K., mely minden tekintetben kiállja a versenyt Európa bármely orvosi iskolájával és ezen iskola vezetői, tanárai csaknem teljes számban K. tanítványai közül kerültek ki. Ma is sikere tetőpontján fáradhatatlanul dolgozik orvostudományunk fejlesztésén, minek fényes bizonyítékát adta a most megjelent Belgyógyászati kézikönyv szerkesztésével, melyet két tanítványa: Bókai Árpád és Kétli Károly egyetemi tanárokkal együtt adott ki. K. áldásos működéséről örömmel vett tudomást a király is. 1877. királyi tanácsos címmel, 1881. vaskorona-renddel, 1884. a magyar nemesség adományozásával tüntette ki, 1891. főrendiházi taggá, 1892. az országos közegészségügyi tanács elnökévé nevezte ki. 1886. K. a budapesti egyetem rektora, 1888. a budapesti kir. orvosegyesület elnöke volt; a magy. tud. akadémiának, ezenkivül a legtöbb hazai és számos külföldi tudományos társulat tagja. Nagyszámu tudományos dolgozatai nemcsak hazánkban, hanem az egész művelt külföldön méltó elismerésben részesültek. Ezek közül csak néhányat említünk fel: Adalék a lép helyváltoztatási tanához (Orv. Hetil. 1857); Tanulmány a bujasenyvtan köréből (u. o. 1859); A hólyagcsás tüdőlégdag (u. o. 1863-64); Idegkórtani esetek (u. o. 1864); Idegkórtani esetek gyakorlatból (u. o. 1865); Közlemények a Szt. Rókus-kórház idegkórosztályáról (u. o. 1865-1866); Adatok az idegkórtan köréből (u. o. 1867); Az izlési érzék tanához (u. o. 1866); Kasuistikus adatok a szivbántalmak kórismészetéhez (u. o. 1868); A pokolvarról (u. o. 1870); Adatok a bélrák tüneteinek ismeretéhez (u. o. 1872-73); Adatok a májburkony (echinoc. hep.) kór- és gyógytanához (u. o. 1876); Újabb adatok a májburkony kór- és gyógytanához (u. o. 1877); További adatok a májburkony tömlőjének kór- és gyógytanához (u. o. 1878); A szivbillentyük viszonylagos elégtelenségéről (u. o. 1880); Néhány szó a hagymáz gyógykezelésének mai álláspontja felől (u. o. 1877); A hasi hagymáz és mocsárgerji vegyes fertőzmény kérdéséhez (u. o. 1888); Észleletek a fővárosi hagymázjárvány köréből (u. o. 1889); Rohadó hörglobnak (Bronchitis putrida) maró higany belégzések utáni gyógyulásáról (u. o. 1883); Adat a rostonyás tüdőlob kórtanához (u. o. 1884); Adatok a tüdőüszök kór- és gyógytanához (u. o. 1889); Hangrésgörcs felnőtteknél (u. o. 1889); Az influenza-járványról (u. o. 1890); Közlemény a jáborandi hatásáról (1875); Baloldali mellhártya-izzadmány gömős mellhártyalobból; hirtelen halál a tüdőütér eltömülése folytán; vérrög a bal medence visszereiben (u. o. 1867); Idült hashártyalob, többféle növedék és rivóka a méhben (u. o. 1868); Közlemények belgyógyászati kórodájáról (u. o. 1871); Vélemény a kórházak rendezése tárgyában (u. o. 1869); Beszéd a belgyógytani kórodák építése tárgyában (u. o. 1877) stb.
2. K. Sándor, orvos, az előbbinek fia, született Budapesten 1866. Tanulmányait Budapesten végezte. Több ízben hosszabb ideig tartózkodott külföldön, ahol különösen élet- és kórtani vizsgálatokkal foglalkozott. Egy évig mint helyettes tanár az élettant adta elő az állatorvosi akadémián. 1893. az idegkórtan egyetemi magántanárjává habilitálták, 1895. az I. belgyógyászati kórodán adjunktussá neveztetett ki. A Stefánia gyermekkórházban az idegbetegek rendelő orvosa. Számos bel- és külföldi folyóiratokban közzétett buvárlati irányu munkáin kivül A központi idegrendszer típicus diagnosztikája és Az ideggyógyászat alapvonalai címü tankönyvek szerzője; a Bókai, Kétli és Korányi F. szerkesztésében megjelenő Belgyógyászat kézkönyvének, a Magyar Orvosi Archivumnak, az Orvosi Hetilapnak és a Pallas Nagy Lexikonának munkatársa.
és koraszülött, l. Abortusz és Gyermek.
az ókorban használatban volt büntetés, melyet szíjkorbáccsal vagy vesszőkkel hajtottak végre. A rómaiaknál alacsony származásu vádlottak ellen a vizsgálat rendesen K.-sal (flagellatio) vette kezdetét; római polgárokkal szemben annak mint becstelenítő bánásmódnak helye nem volt. A kereszténységnél a K. mint egyházi büntetés a klastromokban jött alkalmazásba, majd a klastromokon kivül is mint önkénytes bűnhődés, amely a középkorban az u. n. flagellansoknál (l. o.) az őrültséggel határos rajongássá fajult.
(héb.) a. m. áldozat, adomány, az áldozat neve a régi hébereknél, később minden dolog megjelölésére használt szó, amelyet a szentélynek felajánlottak.
(Krbava), 1. Horvát-Szlavonország Lika-Krbava vmegye udbinai j.-nak egyik vidéke, melyet a Krbava folyócska öntöz. K. magas fekvésü (8-900 m.) feltérség, melyre a Kamenita gorica déli nyulványai belenyulnak, 950-980 m. magasságig emelkedvén. A Krbava folyócska Udbinán alul a föld mélyébe vész. K. zsupánság volt már akkor is, mikor Horvátországot a magyarok meghódították. A magyarok fentartották megyei jellegét s a korbáviai grófok, tekintélyes főurak, ettől fogva tekintélyes szerepett vittek a királyok tanácsában. I. Curiatius vagy Cirják nyitja meg a K. (később Karlovicsnak nevezett) családból zármazó grófok sorát. Közülük Károly szélesztette legjobban Baghot, melyet azután magáról Carlobaghnak (Carlopagónak) nevezett; ugy látszik, vele (1387-97 táján) kezdődik a család Karlovics neve is. Magát a K. püspökséggel Péter spalatói érsek 1185. alapította; a püspökség székhelyét azonban II. Pius pápa 1460. Modrusba tette át. 1433. és 1492. a magyar országgyülés K.-t egy banderium kiállítására kötelezte; grófjai különben nem egyszer voltak hűtlenek s Velencéhez, vagy Boszniához húztak. A törökök 1528. szállták meg s ezzel megyeiségét megszüntették; a visszafoglalás után a kormány eleinte mint megyét igazgatta. 1712. azonban a katonai határőrvidékbe kebeleztette,az országgyülés felszólalásaival nem törődve; ennek kötelékében tartotta 1883. midőn Lika-Krbava néven szervezte megyévé.