Ferenc, ének-, zongoraművész s zeneszerző, szül. Budapesten 1846. 19 éves korában a nemzeti szinház operájának kötelékébe lépett, hol több évig kisebb szerepekben működött. Ambiciója azonban tovább vonzotta s több évi külföldi vándorlás után sorsa végre Amerikába vezette, hol szerencséjét meg is alapítá. Igen keresett zongora- és énektanár lett New-Yorkban, nőül vevén ott Ravasz Ilona zongoraművésznőt, kivel aztán együttesen virágzó zeneiskolát alapított. A mult évben a londoni kir. zeneakadémiában tanári állást nyervén. Amerikából oda költözött s jelenleg ott van állandó lakása. Mint zeneiró is ismert nevet szerzett magának Amerikában, hol eredményes terjesztője volt a magyar zeneirodalomnak, több füzet magyar népdalátiratot adván ki angol szöveggel.
(pathologiai anatomia), az a tudomány, mely a különféle betegségeknek megfelelő boncolástani elváltozások sajátságainak, fejlődésének és keletkezési okainak kifürkészésével foglalkozik. Ezen különféle céloknak megfelelőleg a K. ismereteit a boncolások, a beteg szervek szövetteni górcsői vizsgálata az állatkisérlet és a bakteriologia segélyével gyüjti.
1. Bogdán, a kolozsvári nemzeti szinház volt intendánsa, szül. Szamosújvárt 1816 máj. 24. Tanulmányai végeztével a kereskedői pályára lépett, majd a kolozsvári hitelbank és zálogkölcsön társulat igazgatója lett s mint ilyen az erdélyi részek egyik leggazdagabb vezérfiaként ismeretes. Számos társadalmi és közművelödési ügyet anyagi áldozattal támogatott s mint szinházi intendáns majdnem 60,000 forintnyi adományért nemrégiben «lompérdi» előnévvel magyar nemességet nyert.
2. K. Imre, egyetemi tanár, iró, szül. Nagy-Dersidán (Szilágy) 1844. nov. 9., megh. Kolozsvárt 1876 márc. 5. Középiskoláit Debrecenben és Nagyváradon végezte. Ezután a nagyváradi r. kat. papnöveldébe vétetett fel, honnan egy év mulva Nogáll igazgató ajánlatára a budapesti központi papnöveldébe küldetett, honnan betegeskedése miatt kilépett s joghallgató lett; harmadéves joghallgató korában A báni méltóság tekintettel a Horvát, Dalmát és Tótországi, nemkülönben a szörényi stb. bánságok történelmi s közjogi viszonyaira c. művét az akadémia megkoszoruzta és 1868. a győri jogakadémiához tanársegéddé és könyvtárnokká, 1869. rendkivüli tanárrá, félév mulva pedig a doktori fok elnyerése után a pozsonyi jogakadémiánál rendkivüli, 1870. pedig a közjog rendes tanárává neveztetett ki és mint ilyen - ugyszólván - elsőnek megirta Magyarország közjogát, mely a jogakadémiákon vezérkönyvül szolgált. A következő évben ugyane munkájának második kiadásában az államjogot a közigazgatási jogtól elkülönítve tárgyalta. Közjogának utolsó (negyedik) kiadása 1884. dr. Fésüs átdolgozásában jelent meg. 1872. a kolozsvári egyetemen a közjog és közigazgatásjog rendes tanárává neveztetett ki.
az a szakember, aki tudományos módszerekkel tanulmányozza az egyes betegségeket, vagy betegeken, vagy pedig a betegség előidéző okait s az egyes szervekben beálló változásokat állatokon, vagy végül a betegségek általános földrajzi, történelmi viszonyait, elterjedését stb.
vesszőből, nádból kötött terelő falakon a kötés maga; általánosan fonatos keresztkötést jelent.
a test rendes alakjától eltérő képződmény, l. Torzszülött. - K. a botanikában, l. Korcsképződés.
vagy korcsképződmény (növ., elkorcsosulás, elkorcsosodás, korcs, álképződmény, monstruositas plantarum), minden olyan átformálódása a növénynek v. valamely szervének, amely a természetes körülmények között állandó és rendes alaktól, a növénynek természetes bélyegétől eltérő, anélkül azonban, hogy az eltérő változás a növény életére nézve veszedelmesebb lenne. K. réven tehát oly alak áll elő, amelynek képződési törvénye és formája (azért, hogy egyes életföltétel megváltozott vagy elmaradt, avagy a régihez új viszony csatlakozott) ugyanannak a fajnak más individumáétól merőben különböző. A K.-től meg kell különböztetni a növénybetegséget, noha mint egymásnak következménye, egymással együtt szokott járni. A K.-t a következő fejezetek alá szokás beosztani: 1. A szervek nagyobbodása alakváltozás nélkül, p. a gigantismus; 2. ugyanez alakváltozással, p. a peloria, bodrosság; 3. a szervnek más morfologiai jellemüre való átalakulás, p. a himek helyett szirmok képződése; 4. a szervek számának gyarapodása, p. alulnövés, polyphyllia; 5. a szevek összeforradása; 6. a szervek számának és nagyságának csökkenése. A K.-ról a botanikának egészen önálló és külön ága keletkezett, ez a teratologia. Ez a növénymorfologia érdekében nagyon nevezetes, mert a K. a rendesen átalakult szervek keletkezését s morfologiai értékét gyakran szépen elénk tárja v. kideríti. Nemi K., l. Fajvegyülék.
egyike a legelterjedtebb üzleti ágaknak egész Magyarországon, mely a személyes szolgálati iparágak közül a legtöbb egyént foglalkoztat. Van az országban összesen 19,797 K. (17,178 férfi és 2,599 nő) következő segédszemélyzettel: tisztviselő 727 férfi, 99 nő; családi kisegítő 1153 férfi, 17,786 nő; segéd 1519 férfi, 176 nő; tanonc 128 férfi; munkás 28 férfi, napszámos 75 férfi, 15 nő; szolga 1523 férfi, 3012 nő; tehát foglalkoztat ezen iparág 5991 férfit, s 21,044 nőt, összesen tehát 27,035 személyt, kikhez az önálló K. számát hozzáadva, ezen iparág 36,832 egyént foglalkoztat. Ezek közül esik Budapestre 637 önálló K. 1636 különböző alkalmazottal. L. még Italmérési és korcsmáltatási jog, Italmérési jövedék és Regálé.
a jégen való gyors tovahaladás eszköze. Az acél-korcsolyát először valószinüleg a skandinávok használták. a most használt K.-k a hollandoktól és amerikaiaktól nyerték alakjuka. Kezdetben az acél talpfára volt erősítve és szijakkal kötötték a lábra. Most az egész K. acélból készül és számos leleményes módon erősíthető a lábra. A K.-k aszerint, hogy a műkorcsolyázásra vagy a tovahaladásra használtatnak, két csoportra oszlanak. A könnyü és gyors tovahaladásra olyan K.-k alkalmasak, melyeknek hosszu talpuk van és csaknem egészen ráfeküsznek a jégre. A frizek K.-inak hossza 30-40 cm. és tangense (a jeget érő lapja) 10-20 cm. Az ily K.-k éle 2-3 mm. keskeny és a belső éle 1/3 mm-rel magasabb mint a külső, hogy a jégbe jobban beleakadjon. A műkorcsolyázásra ezzel szemben olyan K. alkalmas, melynek tangense 1/2-2 mm.-nyi. A számos K.-találmányok között két magyar is van. Pirovits Aladár a kezdő korcsolyázók számára egy egyenes és széles talpu K.-t szerkesztett (Excelsior), Rohonczy Gedeon Columbus K.-ja könnyü felcsatolhatásáért kedvelt. - K. (erdészet). A szálfák és fürésztönkök vontatásánál, a talaj erősebb feltúrásának és a súrlódás jelentékenyebb csökkentése végett használt eszköz, melyre a fa előre menő vége tétetik s ahhoz láncos szeggel erősíttetik. - K., az a létraszerü állvány, mellyel a hordókat a szekérről lebocsátják.
a jégen korcsolyával végzett tovahaladás és mozgás. A K. két irányban fejlődött; az északi népeknél mint közlekedési mód a távolkorcsolyázás; az inkább délre fekvő államokban s különösen a városok szűk jégpályáin az ívezésből, tánclépésekből, ugrásokból, forgásokból álló műkorcsolyázás. A távkorcsolyázó versenyekben a legjobb eredményeket a hollandok, skandinávok, kanadaiak és svájciak érték el, mig a műkorcsolyázásban a new-yorkiak és bécsiek az elsők. Azonban e téren a magyarok is előrehaladtak. 1894. Európa műkorcsolyázási bajnoka Földváry Tibor lett, ki külföldön is több diadalt aratott szárazföldünk legjelesebb korcsolyázói felett. Hazánkban a K. az utóbbi években örvendetes haladást ért el, s a K.-i egyletek száma megközelíti a százat. 1893. gr. Csáky Albin közoktatási miniszter elrendelte, hogy az iskolák gondoskodjanak tanulói jégpályákról és az ifjuságot serkentsék a korcsolyázásra. V. ö. Porzsolt Jenő, A korcsolyázás kézikönyve.