mintegy 175 km. széles tengerszoros, amely Koreát Japántól elválasztja; a Cuszima nevü kettős sziget van benne.
(gör.) a. m. karszerelés, a régi görögöknél a korégosz-nak (karvezetőnek) tiszte és hivatala. Lehetett lirai és drámai. A lirai K. abban állott, hogy a korégosz, egy bizonyos nagyobb jövedelemmel rendelkező polgár, köteles volt lirai agónokra (versenyekre) egy vagy két phylé-vel (tribusszal, községgel) együtt a rendezés, kiállítás és begyakorlás költségeit viselni. A drámai K. pedig csak abban különbözött a liraitól, hogy a jobb módu adófizető polgár a költővel együtt viselni tartozot a kar kiállításának költségeit. A peloponnezusi háboru után bekövetkezett elszegényedés folytán Athénben 2 polgár közösen viselhette a K. költségeit. Ezt szinkorégiának nevezték.
a klaszikus görög korszaknak azok a szobrászati v. építészeti emlékművei, melyeket a város utcáin v. terein magánszemélyek a célból emeltek, hogy valamely nagy nemzeti ünnep alkalmakkor énnekkaruk által kivívott győzelmük emlékét megörökítsék. Rendesen a győzelem díjának - egy bronz triposznak - építettek egy többé-kevésbbé gazdag márvány piedesztált s a triposzt föléje helyezték. Athénben egy egész utca volt ilyen K.-kel díszítve, mely utcát a benne elhelyezett triposzokról triposz-utcának (háromlábas-utca) neveztek. Ezek közül reánk csak az u. n. Lysikrates-emlék maradt (l. ábra), mely egyszersmind a görög korintusi építészet egyik gyöngye. Magas, négyzetes alapon nyugszik egy gömbölyü felső építmény, mely csúcsán egykor a most már elkallódott háromlábat hordta. A kis alkotmány nemes arányaival, finom részleteivel egyike a görög korintusi stilus reánk maradt legbecsesebb műemlékeinek. Egyszerübb K. volt Trasyllos emléke, de ez az újabb időben lerontatott. Az építő-művészet korégoszi emlékeihez tartoznak a korégoszi domboru művek, melyeket a delfii énekes versenyeken a győzők emeltek. Ezeknek tárgya legtöbbször a győzelem istennője által üdvözölt és Artemistől és Letótól kisért Apollon. A domboru művek mindig archaikus stilusban vannak készítve. Lysikrates emlékéről v. ö. Váradi Károly, Négy hét görög földön (Szeged 1894).
[ÁBRA] Korégosz-emlék.
l. Kureis.
l. Koloboma.
valamely testületnek korra nézve legidősebb tagja, aki az elnökválasztás megejtéseig az elnökséget viszi.
István, botanikus, tanár és Petőfi tanítója, szül. Domonyban (Pest) 1805 december 21., meghalt Szarvason 1893 április 17-én. Tanult Selmecen, Pozsonyban. A tanulói pálya bevégeztével nevelő volt. Azután 1833-ban Aszódon a latin iskola tanára lett, hol a latin iskolát rendes algimnáziummá szervezte és virágzásra emelte. Tanítványai közt volt Petőfi Sándor, K. tanusága szerint 1836-39. 1856-ban tanárnak hivták meg a szarvasi főgimnáziumba, hol a VI. osztályban a botanikát is előadta s ennek kapcsolatában taulmányozta Szarvas vidéke növényvilágát, több hires botanikussal növénycsere viszonyban állott, 1860-1883. évek lefolyása alatt nagyra szaporodott a herbariuma (5000 fanerogám, kriptogám, szárazföldi és tengeri növényfaj). Szarvas flóráját kétszer az 1873-1874. és 1882-1883. évi gimnáziumi értesítőkben adta ki. Az utóbbi közléssel 50 évi tanárkodás után végképen elbúcsuzott hivatalától.
(lat., venia aetatis), a. m. nagykorusítás, továbbá ha törvény szerint bizonyos állásra v. hivatalra meghatározott kor szükséges, ennek a kelléknek az illetékes hatóság által elengedése.
község Horvát-Szlavonországban, Lika-Krbava vmegye korenicai j.-ban, (1831) 4363 horvát-szerb lakossal; a járási szolgabirói hivatal székhelye, járásbirósággal, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Mint politikai községnek 8747 lakosa van. Élénk kereskedést űz. 1520. máj. 20. itt véres ütközet volt a horvátok és törökök közt, mely a horvát sereg vereségével s vezérének, Berislavić Péter bán halálával végződött. 1655. a horvátok Zrinyi Péter vezérlete alatt itt megverték a törököket. K. közelében Mrsinjgrad vár romjai vannak, melyet a törökök 1467. felúltak.
vagy koregráfia (görög) a. m. táncirás, testállásoknak és ritmikusan ismétlődő mozdulatoknak bizonyos, a kotta-iráshoz hasonló jelekkel való képes ábrázolása. A K. feltalálását, amely az ókorban sem volt teljesen ismeretlen, Toinot Arbeannak (Jean Tahourot anagrammája) tulajdonítják, aki 1588. Orchédographie címen ilyen tárgyu munkát adott ki. Egy, még korábbi időből való: Le livre des basses danses címet viselő kéziratból, amely Ausztriai Margittól, Szép Fülöp leányától a brüsszeli Bibliotheque de Bourgogne birtokába jutott, kitünik azonban, hogy a K., ugy amint Arbeau élt vele, már előtte is alkalmazásban volt. Később Beauchamps tökéletesítette ezt az irást, Noverre pedig ellene nyilatkozott. V. ö. Le Feuillet, C. ou l'art d'écrire la danse par caracteres, figures et signes démonstratifs (Páris 1700); Saint-Léon, Sténochoréographie ou l'art d'écrire promptement la danse (u. o. 1852); Dürholz, Praktischer Leitfaden für Tänzer und Tänzerinnen, nebst C. der neuesten Kontertänze, Polonaisen, Cotillontouren (Berleburg 1855).