(gör.) a. m. tánckórság, táncdüh. Mint epidémiás betegség időnkint mutatkozott. Legnevezetesebb volt a XIV. század vége felé Aachenben jelentkezett K., amidőn férfiak és nők seregesen összecsoportosulva, hiányos öltözetben, egymást kézenfogva ellenállhatatlan táncra kerekedtek, s az ilyen roham mindaddig tartott, amig kimerülve össze nem rogytak. Néhány hónap alatt ezen K. egész Németalföldön elterjedt, sőt Hollandiát, majd Aachent és Kölnt útba ejtve Metzbe ért, ahol már 1500-an vettek részt a táncban. Hat évig tartott ezen kór, de megszünte után nemsokára ismét kitört, amiődőn egész Dél-Németországban, sőt Csehországban is elterjedt. 1237. is volt már ilyen epidémia Erfurtban, ahonnét több mint száz germek Arnstadtig táncolt s állítólag egy része ezen gyermekeknek a kimerülésbe belehalt, más része egész életére remegő lett. Ide tartozik az u. n. tarantizmus, amely a XVII. sz.-ban Olaszországban dühöngött hasonló alakban; az akkori néphit a bajt a tarantel-pók csípésének tulajdonította. Ezen tánchoz az olaszok zenéltek; az ilyen zenedarabokat tarantelle-nek hivják ma is. Később Angolországban és Skóciában voltak hasonló epidémiák, sőt vallási szekta (jumpers) is alakult, amely táncolva dicsőítette istenét, s amelynek hivői között gyakran támadt a K. V. ö. Hecker, Die Tanzwuth (1832); Laufenauer, Egészség (1891, 3. füzet).
persa nyelven Cyrus vagy Kyros királynak neve.
a görög szinpadon alkalmazott éneklő és táncoló kar elnevezése. Innen koreutika, a szinpadi táncművészet neve; koreuta, táncos.
Erdőrendezési fogalom, mely az erdőnek rendes vágásokban való használatán alapszik, de később a szálaló üzemre is alkalmaztatott. Hogy az erdőt rendes vágásokban használhassuk, olyan állabokat (l. o.) kell egy gazdálkodási egységbe, egy üzemosztályba egyesítenünk, melyek között a legfiatalabb, az alig középkoru, középkoru, majd vágható és vágható állabok körülbelül egyenlő területekkel legyenek képviselve. Ezen állabok, a legfiatalabbtól a legöregebbig, koruk szerint területeikkel egymás után sorba állítva, képezik a K.-ot. Ez szabályos akkor, ha minden korfok, u. m. 1, 2, 3... éves egészen a vágható koruig, egyenlő területtel van képviselve, amely esetben minden évben a legidősebb állabot levágván és területét felújítván, a szabályos K. folyton megmarad.
(Kerkyra, Korkyra és Corcyra), 1. a görög királysághoz tartozó sziget, a Jóni-szigetek egyike, amelyet 4-12 km. széles csatorna választ el Epirusztól, 593 km2 területtel, (1889) 82,797 lak. Az ÉD-i irányban 65 km. hosszu sziget csak az É-i részében széles (28 km.); itt emelkedik egy krétaképződményekből álló hegység, amelynek legmagasabb csúcsa, a San Salvatore (Pantokrator, az antik Istone) 908 m. magas. A D-i rész alacsonyabb és keskenyebb (7 km.). Bár magasabb hegység a szigeten nincs, tájképi szépségekben igen gazdag. Patakjai ki-kiszáradnak, mindamellett följe termékeny; bőven terem rajta az olajfa, a szőllő, búza és déli gyümölcs. Szelid éghajlata miatt (évi középhőmérsék 17,7°, évi esőmennyiség 1280 mm.) téli lakóhelyül is sokan fölkeresik. Maga ő felsége Erzsébet királyné is gyakran fölkeresi és Achilleion névvel remek villát építtetett magának. K.-n a legrégibb időkben illiriai liburnok laktak. 734 Kr. e. a korintusiak gyarmatosították. Későbben e gyarmat az anyaországgal viszálykodásba keveredett és 664. azt egy tengeri ütközetben le is győzte. Jóval későbben a K. és Korintus közti viszály szolgáltatott közvetlen okot a peloponnezui háborura. A virágzó sziget hatalmát ezután a belviszályok (Kr. e. 427-425 és 373) a nemesi és demokrata pártok között nagyon meggyengítették; e bajhoz járultak még Kr. e. a III. sz.-ban az illir kalózok rablásai; igy azután K. 229. a rómaiak segélyét kérte és még ugyanazon évben mint Róma szövetségese ennek fenhatóságát elismerte. A középkortól kezdve a Jóni-szigetek (l. o.) sorsában osztozott. 1864 óta Görögországhoz tartozik, néhány mellette fekvő szigettel együtt a Kerkyra nomoszt alkotja 1092 km2 területtel, 114,535 lak.; magára K.-a 3 eparchia (járás) esik. Sokan a régi földrajzi irók közül itt keresik Scheriát, a feakok országát. Lakóit már Homeros finomodott erkölcsü, hatalmas népnek nevezi, de történetileg őslakói a liburnok, akik közé Kr. e. 730. korintusi gyarmat telepedik, a heraklida Chersikrates vezetése alatt. A gyarmat akkora virágzásra jutott, hogy fölébresztette az anyaváros féltékenységét. Utoljára is háborura került a dolog, megtörtént az első tengeri csata a görög történetben, melyben a gyarmat legyőzte az anyavárost, függetlenné lett ugy hogy csak korintusi Periander (625-585) tudta a régi viszonyt helyreállítani. Később a sziget egyik oka volt a peloponnezusi háboru kitörésének, melyben K.-t mindvégig Athén oldalán találjuk, de aztán Spárta, Szirakuza, Makedonia és Epirus kézről-kézre adják. Közbe független is, de 229. mégis csak Róma védelme alá menekült, az osztozásnál pedig a keletrómai birodalomnak jutott. A görög uralomnak emlékei a Pondikonisi-ről (Odysseus kővé vált hajójáról) szóló monda, mely az ősrégi, most eliszaposodott kikötő (Kalikiopulo) bejáratánál lévő kősziklához fűződik (Erzsében magyar királynő kedves helye), továbbá egy Asklepios-templom romjai (villa Monrepos közelében) és menekrates sírja. A római korból számos emlék, kivált egy római villa (a benizzai paplak kertjében).
2. K. (Kerkyra), K. sziget fővárosa, görög és kat. püspöknek és több állam konzulának székhelye, a sziget K-i partjának egyik nyulványán két domb között, (1889) 28,372 nagyobbára görög lak., Garica vagyis Kasztradosz és Mandukion külvárosokkal. Ipara jelentéktelen, ellenben kereskedése élénk, különösen az osztrák-magyar monárkiával. A kivitel főcikkei: olaj (1892. 113,977 kg.), bor (25,897 hl.), mazsola, apró szőllő, déli gyümölcsök és bőrök; a bevitelé: gabona, vágómarha, cukor, kávé, gyapju- és pamutkelmék. 1892-ben 988 gőzös érkezett meg 798,257 tonna tartalommal, továbbá 469 vitorlás, köztük 305 olyan, amelynek nem volt még 30 tonna tartalma sem. A félig olasz, félig görög jelleget viselő városnak legjelentékenyebb épületei a szt. Spiridion-templom a szentnek csontjaival, a gimnázium, amely 1865-ig egyetem volt, a szinház, börtön és számos hotel. Közelében a Gaszturi kúpján van Erzsébet királynénak palotája, az Achilleion (l. o.). V. ö. Marmora A., Historia di K. (Velence 1672); Warsberg, Odysseische Landschaften (Bécs 1877-79); Partsch, Die Insel K. (Petermann, Ergänzugsheft 88, 1887). Gregorovius, K. eine ionische Idylle (1884) és Grosz Gyula, valamint Molnár István Lajos tanulmányai a magyar tanárok 1893. évi tanulmányútjáról (Görög földön, Budapest 1895).
(Psophia L., trombitáló madarak), a gázlók rendjébe, a túzokfélék családjába tartozó madárnem. Csőr a fejnél valamivel rövidebb; a rövid szárnyakban a 4. evező toll a leghosszabb; a fark rövid. Csüd hosszu. A láb 4 ujju, a hátsó ujj nagy, rövid. 6 faja ismeretes, melyek mind Dél-Amerikában, az Amazon folyó vidékén élnek és nevüket a dobosgéméhez hasonló sajátságos kiáltásukról vették. Legközönségesebb faj az agami madár (l. o.).
(borborygmus), a belekben támadó tompa hang, mely akkor keletkezik, mikor a belekben összegyült levegőt a belek féregszerü mozgása v. külről jövő nyomás egyik oldalról a másikra mozgatja.
a rothadás egyik félesége; különösen növényi anyagok elpusztulására, fára mondjuk, hogy korhad. A levegő oxidáló hatása kétségtelenül nagy befolyásu és igy a K. egy neme a lassu égésnek. Bizonyos azonban az is, hogy e folyamatnál mikroorganizmusok is lényeges befolyást gyakorolnak. A nedvesség jelenléte szintén kelék. V. ö. Hartig R., Die Zersetzungserscheinungen d. Holzes; u. a., Baumkrankheiten stb.
l. Humusz.
l. Kunhalmok.