(állat), a páratlanujju patások (Perissodactyla) csoportjába tartozó kihalt emlősök, amelyeket a patásemlősök őseinek tartanak.
(Corangi), kikötőváros Madrasz brit-indiai presidencyben, a Bengáliai-öböl partján, a Godaveri-delta főágának torkolatánál, 4500 lak., akik főképen Birmával folytatnak kereskedést. Kikötőjét az előtte elterülő zátony miatt csak kis hajók látogathatják.
melléknevén Myia (légy), görög költőnő Tanagrából Beociában, Kr. e. 500 körül. Arról volt nevezetes, hogy Pindár (l. o.) tanítója volt, kit állítólag öt költői versenyben legyőzött. Beociai tájszólásban irt dalaiból csak néhány száraz töredék maradt ránk, melyet Bergk Poetae lyrici graeci gyüjteményében kiadott. V. ö. Welcker, Kleine Schriften (2 köt., Bonn 1845).
Korintia járásnak és egy érseknek székhelye az Argolisz és Korintia nomoszban, a K.-i földszoros Ny-i végében, a K.-i öböl partján, vasút mellett, (1889) 11,150 lak. E város (Neopolisz) csak 1859. keletkezett, midőn a földrengés az antik K. helyén épült várost egészen romokba döntötte és a lakosok 7 km.-nyire ÉÉK-felé oly helyen, ahol a szél erős járása a levegőt tisztítja, maguknak új várost alapítottak. K. az ókorban egész Hellasznak legvirágzóbb és legnépesebb kereskedő városa volt, közel 300,000 lakossal, akik pelazg őslakosságba olvadt eolok és dórok voltak és a két tenger közt egyre gazdagodtak. Aphrodite, Urania, Melikertes tisztelete, ércöntés meg szövés feniciai befolyásról tanuskodnak; első fejedelmei Sisyphus utódai, Aletes (Herakles dédunokája) és a műbarát Kypselos ez és fia (Periandros tirannusok, utánuk 585-től fogva köztársaság fejlődik). Akrokorinthos nevü fellegvára Magnesiával és Kalkisszal egyetemben egyike volt Görögország három kulcsának (a Peloponnezus bilincse) s azért bár a Peloponnezus többi főállamaival egyetemben alá volt vetve a dóroknak, mégis a VII. sz. körül egyike a leghatalmasabb görög gyarmatvárosoknak, mely kereskedelmi összeköttetéseivel (Ambrakia, Korkyra, Epidamnus és Szirakuza) felébresztette Athén féltékenységét és hozzájárult a peloponnezusi háboru kitöréséhez, melynek kiemelkedő részlete a K.-i háboru (l. o.). Még a makedoniai hódoltság idejében is egyike K. a legpompásabb és legerősebb városoknak. Területének rabszolgái szám szerint megütötték a félmilliót, az erődítések kerülete 7,5 km. volt, az Akropolisszal és két kikötővel (a K.-i öböl mellett a Lechaion, a szároni öbölnél a Kenchreae) 15 km., mert ezek is Athénhez hasonlóan az erődítésekbe be voltak vonva. Fokozta Akrokorintus erősségét a benne maig látható forrás (575 m. a tenger szine felett), melynél fogva az ivóvizet tőle elzárni nem lehetett, s melyet Pirene néven a hagyomány Bellerophon küzdelmének tulajdonít a csökönyös Pegazussal. A művészetek részben sajátságos motivumokkal virágzottak itten (K.-i ércöntés, akantusz-levelekből stilizált oszlopfejek, K.-i Kallimachus alkotása). De viszont az erkölcstelenség is tanyát vert a gazdagságában vergődő városban. Aphrodite templomában ezerszámra voltak a hierodulok (l. o. és Hetérák), Pindaros szerint «vendégszerető leánykák, a rábeszélés szolgálói a gazdag K.-ban», ugy hogy közmondássá lett, hogy nem mindenkinek tanácsos oda utazni (non cuivis contingit adire Corinthum). Ily lett K. az ókori világfiak gyülekező helye, de politikai jelentőségét is megtartotta, sőt az achájai szövetségnek főhelye és a tanácskozások főpontja volt. Ekkor érte az első halálos csapás (Kr. u. 146), a rómaiak Mummius alatt feldúlták és alig maradt ránk valami nevezetes építkezéseiből, kivéve egy dór templomot, mely rokonságban áll az agrigentumi és olimpiai építkezésekkel. Mummius rombolása után sokáig feküdt pusztán, miglen Caesar itt római gyarmatot alapított, mely csakhamar ismét felvirult és hatalomra jutott. Székvárosa lett az achájai helytartónak. Kr. u. 58. irta Pál apostol két hires levelét a fiatal K.-i hitközséghez (l. Korintusi levelek). A népvándorlás egymásután sodorta ide az isztmuson járó népeket és Akrokorintus, a vár, «melynek árnyéka két tengerre esik», egymásután volt a gótok, bizanciak és (1205) frankok kezén. Igy jönnen (elébb 1458, aztán 1714 óta) a törökök, majd a velencések (1687-1714), mig legutóbb az új-görög szabadságharcban a görögök ostromolták és (1822) be is vették, a törököket kiéheztetvén és csel által elvonulásra kényszerítvén.
nemes fémet tartalmazó ötvény, mely Plinius szerint Korintus feldúlásakor a leégett házakban réz, arany és ezüst összeolvadásakor keletkezett. Ezt az ötvényt műöntésekre használták. Mivel a régi bronzokban se ezüst, se arany nem található, bizonyára ez az ötvény se volt egyéb mint bronz, melynek összeállítását titokban tartották. Valószinü, hogy majd fehérbe, majd sötétbarnába játszó szine és titokban tartott összetétele következtében keltette a Plinius-féle mesét. Ezt az ötvényt az ókorban edények készítésére használták, sőt belőle szobrokat is öntöttek. Bibra L., Die Bronz- und Kupferlegirungen der alten Völker (Erlangen 1869).
a Korintusi- és Eginai-öböl közt fekvő mintegy 40 km. hosszu és legkeskenyebb részében 5 km. széles földszoros, amelyet hegyek takarnak; legmagasabb pontja 550, legmélyebb 24 m. Periandros, Korintus tirannusa volt az első, aki tervbe vette e földszoros átmetszését csatornával; Nero a csatorna építését meg is kezdette. Utána Herodes Atticus és az új korban Kapo d'Istria foglalkoztak az eszmével. 1867. görög hazafiak, élükön Renieri, Matkosz és Manitakisz ezredessel élesztették fel újra az átmetszés tervét. Hosszas, sikertelen fáradozás után 1881. Türr István tábornokhoz fordultak, ki Gerster Bélát, a panama-darieni földszoros átmetszése tervezésénél hirt szerzett magyar mérnököt küldte ki Görögországba. Gerster megszerezte az átmetszési engedélyt s annak törvénybe iktatását, elkészítette a velencei III. földrajzi kongresszus által elfogadásra ajánlott terveket, valamint ő állapította is meg az átmetszésnél sikerrel alkalmazott átmetszési munkaeljárást, mely egymás feletti emeletekben dolgozó előrehajtott tárnákkal és rakodó aknákkal szervezett munkahelyek összevágó működésére volt állapítva s melyet mindvégig, a csatornavályu legmélyebb részének kiásásáig, sikerrel alkalmaztak. Türr tábornoktól a panamai üzérkedéseiről hirnevet szerzett Reinach által 36 millió frankkal alapított részvénytársaság vette át az engedélyt. Ez a társaság is a Reinach-féle rossz gazdálkodás miatt jutott tönkre, csak az 1891-ben alakított görög társaság fejezte be 1893. a munkálatokat. A csatorna tengertől tengerig 6100 m. hosszu, fenékszélessége a 80 m. magasságra emelkedő rézsük között 22 m., mélysége 8,5 m. A két végén védett kikötők épültek és mellettök kis városok, a Korintusi-öbölben Pozeidonia, az Eginai-tengerben Isztmia nevüek, emelkedtek.
az a háboru, melyet Spárta és a szövetséges Tébe, Argosz, korintus és Athén Kr. e. 395-387. vívott. L. Görögország (VIII. köt., 185. old.).
címén két nagyfontosságu terjedelmes levél olvasható az újszövetségi szentirásban. Mindkettőt Pál apostol irta, az elsőt Efezusból, a másodikat pedig innen való eltávozása után. Emennek keletkezése indokául a Korintusban kiütött és elharapódzott pártoskodások s egyes kérdésekre nézve fenforgott hamis tanelvek szolgáltak, mig emezt az első levél örvendetes és kedvező hatásáról nyert értesülés, másrészt pedig az oktalanul dicsekedő tévtanítók üzelmeinek megszégyenítése iratta az apostollal. A kritika mindezen két iratot, az előadás, gondolatmenet és tartalmi összhang alapján, közvetetlenül Pál apostoltól eredőnek ismeri el.
l. Oszloprendek.
v. Lepantói-öböl, Livádia és morea közt elhúzódó 125 km. hosszu és átlag 18 km. széles öble a Jóni-tengernek. A K. a Korintusi-földszorost választja el az Eginai-öböltől; Ny-on a Rhioni-szoros összeköti a Patraszi-öböllel, illetőleg Jóni-tengerrel.