András György, osztrák természettudós, a bécsi politechnikum tanára, szül. Kematenban (Felső-Ausztria) 1824 aug. 2. A gimnáziumot Linzben és Salzburgban látogatta, s a természetrajzi tudományok iránt való szeretetét a bencések itt érlelték meg benne. Itt végezte 1842-1845. a filozofiai kurzust is, s 21 esztendős korában már (1845) doctor philosophiae oklevelet érdemelt. Ezután a bécsi orvosi fakultásra ment, s itt Endlicher, Hyrtl stb. hallgatója, 1850. doctor medicinae lett. Ezután még az állatorvoslatot hallgatta, ennek is magisterje s nemsokára a bécsi állatorvosi intézet tanársegédje lett, ahol a termékrajzot is tanította. 1852. a Pozsonyban akkor szervezett reáliskola termékrajzi tanárságát fogadta el. Itt csaknem egy tizeden keresztül a környék florisztikai és geologiai viszonyait kutatta, az intézetnek szép gyüjteményt szerzett s a pozsonyi Verein für Naturkunde megalapításában (1855) jelentékenyen közreműködött s hat esztendeig ennek ügyvezetője és az értekezéseinek szerkesztője volt. Miután az ország északi részének botanikai és geologiai vizsgálataiban jelentékeny részét kivette, 1861. mai állására, a botanika és geologia tanárának nevezték ki, itt mint jeles tanár ismeretes, a tanszék muzeumát pedig kevés pénzen, saját buzgalmával becses értékig gazdagította. Munkái nagyobbrészt a pozsonyi reáliskola értesítőjében, a Verh. des Ver. für Naturkundé-ban, a Schriften des Ver. zur Verbr. naturw. Kenntnisse-ben, az Oest. bot. Zeitschrift-ben, a Mittheil. d. ungar. Forstvereins-ban, a Pressburg. Zeitung-ban jelentek meg. Önállóan jelentek meg: Beitrag zur Kenntniss der klimatischen Verhältnisse von Pressburg, mit zwei chromolithographirten Tafeln (1858); Ergebnisse aus den meteorologischen Beobachtungen zu Pressburg während der Jahre 1858 und 1859, mit zwei chromolithographirten Tafeln (Pozsony 1860); Karte des Pressburger Comitates (1866) und des Neitraer Comitates (1871), herausgegeben von der Pressburger Districts-Handels- und Gewerbekammer. V. ö. Oesterr. Botan. Zeitschr. 1886.
-család (gönczruszkai, gróf), régi nemes család, mely Abaúj vármegyéből vette eredetét. (Némelyek orosz vagy francia származására [?] utaltak.) A XV. sz. elején három testvér, Tabajdi Bertalan, Antal és K. (Cornis, Cornys) birta Gönczruszkát. Ez szolgáltatta eme K. utódainak, a K.-családnak, előnevét is. Első kiválóbb tagja, ki szülőmegyéjének politikai életében szerepet játszott (1445), K. János. - K. Benedek, 1500 körül leleszi prépost, a nagyváradi püspök helytartója. Kóbor életü ember, számos visszaélést követett el; szimóniával is vádolták. A K.-család Szapolyai János király uralkodása idejében kivándorolt Erdélybe, hol csakhamar szép névre és gazdagságra tettek szert. - K. János (a családban e néven első), Szapolyainak kegyelt hive, nagy birtokokat szerzett Udvarhelyszékben. Az 1537-iki szerencsétlen tokaji ütközetben menekülés közben a Tiszába veszett. Utódai a «homoród-szentpáli» előnevet is használták. - K. Miklós (II.). Kiváló katona. 1529. a Ferdinánd-párti vajdának, Báthory Istvánnak hatalmába kerül, ki őt megölette. - K. János (II.), 1540. mint Tokaj várának kapitánya szerepel. Izabella királyné hű embere. - K. Miklós (III.), a székelyektől Martinuzzi (l. o.) oldalára rendelt tanácsos (1548), utóbb ily tisztséget tölt be Petrovics Péter mellett is (1556). Több ízben hadakozik székely és szász csapatok élén apróbb guerilla-vállalatokban (1540-1547). - K. Mihály (I.) az 1558., 1560. és 1566-iki erdélyi országgyülésen szerepel. 1558. az adók számvitelével volt megbizva. 1562. ő is fellázadt János Zsigmond ellen, amiért börtönbe jutott. 1601. a vérengző Mihály, oláh vajda katonái meggyilkolták. - K. Farkas, kiváló befolyással volt a székelyekre. 1576. Báthory Istvánt, az újonan megválasztott királyt Lengyelországba kiséri. 1595. a feketehalmi táborban mint a székelység egyik főkapitánya szerepel. 1599. Báthory Endre pártján küzdve, Mihály vajda kezébe kerül, ki őt megfosztja életétől. Résztvett diplomáciai küldetésben is. Sokat buzgólkodott az unitárius vallás érdekében. Fiai, K. Miklós és Zsigmond, Székely Mózes fölkelő hadjában vitézkedtek és vezérükkel együtt estek el Brassó mellett (1603). - K. Ferenc, 1609. mint Udvarhelyszék főispánja említtetik. - K. Gáspár, neves katona és diplomata. 1570. Lengyelországban működik Báthory Istvánnak királlyá választatása érdekében. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemsége alatt a Habsburg-ház mellett s a törökkel való szövetség ellen agitált. 1594. huszti kapitány korában csatát vesztett a Máramarosba betört török-tatár rablóhaddal szemben. 1596. Báthory Zsigmond megadományozza Radnóttal. (Innen előneve «radnóti» is.) Midőn Mihály vajda Báthory Endre ellen támad, K. Rudolf királyhoz küldetik segélyt kérni, ami maga után vonja Básta Györgynek Erdélybe jövetelét. A visszatért K. szerencsétlenségére a bosszuért lihegő Mihály vajda foglya lesz, ki őt katonáival felkoncoltatja (1601). Három fia marad, K. Boldizsár, 1604. a székelység tábornoka. Midőn csapatai, vonakodva Bocskay ellen küzdeni, eloszoltak, a magyarországi harctereket kereste fel. 1607. Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem tanácsosa, 1608. háromszéki főkapitány, 1610. - férji becsületében megsértve - többekkel összeesküdött Báthory Gábor ellen, amiért életével kellett lakolnia, K. Zsigmond, 1603. Básta seregében harcol, 1610. - bátyjának, Boldizsárnak cinkostársa lévén - száműzetik és Erdélyből menekülni kényszerül. Később visszatérve, Bethlen Gábor meg I. Rákóczi György fejedelmek alatt mint jeles tanácsos, bihari főispán, aranysarkantyus vitéz, nagy tekintélyre tesz szert. 1636. mint Rákóczi György vezére több ízben ütközik meg a törökökkel. Nagy uradalmai voltak Bihar, Zaránd és Szatmár vármegyében. K. György (III.), mint testvére is, 1610-15. száműzetésben van. Később Kolozs vmegye főispánja. - K. Ferenc, a családi jószágokat ő is növelte dobokavármegyei stb. szerzeményekkel (1648-51). 1636. Kolozs vármegye főispánja. I. Rákóczi György azzal gyanusította, hogy titkos jezsuita és a bécsi udvar fizetett kémje. Ennek örve alatt többek között kicsikarta tőle Radnótot is (1649). 1653. a folytonos gyanusítás elhárítása miatt kénytelen volt - bár kelletlenül - beleegyezni az erdélyi jezsuita-rend eltörlésébe. II. Rákóczi György alatt 1657. a beözönlött tatárok rabja lett. A nehéz fogságból csak - nagyrészt jószágainak elzálogosításából előteremtett - 50,000 tallérnyi váltságpénzen tudott szabadulni. Ezután Rómába zarándokolt, de hazajövet Bécsben gutaütés áldozatául esett. - K. Gáspár (III.), Kemény János erdélyi fejedelem buzgó párthive, s mint ilyen résztvett a szerencsétlen nagyszőllősi ütközetben is. 1673. marosszéki főkapitány. Az apjától elzálogosított és elvett birtokokból sokat visszaszerzett, ellenben a család ősi fészkét, Gönczruszkát, eladta Csáky István grófnak. Ugyancsak egy K. Gáspár nagy befolyásu hive volt Apaffy Mihály fejedelemnek, akinek udvarán még a mindenható Teleki Mihály miniszterrel szemben is megőrizte függetlenségét. Soha nem vállalt semminemü hivatalt. Hirtelen, gyanus halállal mult ki (1680); állítólag a tőle megsértett és megfenyegetett Teleki megmérgeztette volna. (V. ö. Cserei Mihály históriája.) - K. István, a Habsburg-ház tántoríthatatlan párthive, a nemzeti törekvések ellensége. Közpályáját 1705. kezdte Rabutin cs. kir. tábornok oldalán, mint inspector commissarius, 1710. kir. tanácsos, 1713. küküllői, 1718. alsófehérvármegyei főispán. Mint valóságos belső titkos tanácsos, tőkamarásmester, eldélyi tartománybiztos kiváló szerepet játszván, az 1741-iki országgyülésen a rendek elnöke is lett. Meh. 1741. Testvére, kivel együtt 1712-ben örökös grófságot nyert, K. Zsigmond, cs. k. kamarás és valóságos b. t. tanácsos, 1710. udvari kancellár, 1713. erdélyi főkormányzó, meghalt 1731. - K. Antal, István fia, 1742. apjának tartománybiztosi hivatalába lép. 1754. főkormányszéki tanácsos. - K. Ferenc, 1729. küküllővármegyei főispán. - K. Mihály (1796-1835). Korán lépett a hivatalnoki pályára. 1826. kővárvidéki, 1829. kolozsvármegyei adminisztrátor, 1832. magy. kir. kincstári tanácsos, akinek az erdélyi országgyüléseken is nagy befolyása volt szakképzettségénél és népszerüségénél fogva. 1830. tagja lett a magy. tud. akadémia igazgató-tanácsának. - K. Zsigmond (III.), 1808-ban szolnokdobokai főispán, meghalt 1809. Fia, K. János, 1817-ben kővári adminisztrátor, 1827. erdélyi főkormányszéki alelnök és valóságos b. t. tanácsos, 1837. erdélyi főkormányzó, megh. 1840. - K. Gábor (1811-1877), volt cs. k. őrnagy, a német vitézrend lovagja. - K. Károly, szül. 1841 nov. 8., a magy. főrendiház tagja, 1859. mint főhadnagy vett részt az olasz háboruban, 1860. a katonai szolgálatból kilépett. - K. Emil, szül. 1843., cs. kir. kamarás, osztálytanácsos a m. kir. belügyminisztériumban. A család néhány nőtagját illetőleg (kik leginkább csillagkeresztes- és udvarhölgyek) v. ö. Magyar nemzetiségi zsebkönyv I. köt. A K. címerében a család nevét jelképező egyszarvu (unicornis) látható.
Károly (tótváradi), magyar emigráns és jogi iró, szül. Aradon 1824., megh. Gyorokon 1863 jan. 27. A gimnáziumot Aradon és Szegeden tanulta s már ekkor majdnem minden európai nyelvet elsajátított. A bölcsészeti és jogi tanfolyamot részben Pesten, részben Pozsonyban végezte. Időközben a gróf Andrássy-családnál nevelősködött. Pesten ügyvédi diplomát nyervén, a váltótörvényszéknél lett hivatalnok, honnan báró Eötvös József közoktátásügyi miniszter meghivta őt a pesti egyetemre; itt a büntető jogot adta elő, de a közbe jött viharos napok őt is magukkal sodorták a harctérre, hol akkor két fivére, Pál és József szintén jelen volt. A szabadságharc alatt előbb kormánybiztos volt az alvidéken, majd (1848 jun. 19.) közvádló lett az országos rögtönitélő biróságnál. Ekkor irta Az 1848. IX-ik t.-c. 5. §-a (Vác 1848); A kormányrendszerről szózat a néphez (u. o. 1848); Az alkotmányos fejedelmi kormányrendszerről (Pest-Budán 1848) c. röpiratait. A világosi katasztrófa után őt is felakasztották in effigie, mert akkor mér Brüsszelbe (mint a Návay-fiuk nevelője) menekült, honnan később Londonba ment. Sok hányatás után az Egyesült-Államokban akart megtelepedni, de minden törekvése, hogy megélhetését biztosítsa, meghiusult. Ezért már 1854. tovább ment Braziliába, hol a következő évben egy fontos örökségi perre vonatkozólag Processus Villa Nova de Minho parc criminalis discussione juridica pertractata (Rio de Janeiro 1856) címen nagy feltünést keltő röpiratot bocsátott közre. Ezóta Rio de Janeiro legkeresettebb ügyvéde lett s 1861., midőn a vegyes házasságra vonatkozó O Casamenti civil (Rio de Janeiro 1858) c. műve megjelent, a braziliai császár a rio de janeirói egyetem jogi tanszékével is megkinálta. De K., kit a honvágy gyötört, nem fogadta el e megtiszteltetést, s 1862 jul. hajóra szállt, hogy Magyarországba visszatérjen. Párisba már betegen érkezett, Münchenben az út fáradalmai még jobban megtörték. Kissé felüdült övéi körében; itt irta utolsó munkáját, Eszmék c. röpiratát, mely a monárkia egységének s Magyarország független belkormányzatának biztosítását tárgyalta.
(növ.), l. Gentiana.
(Kornia), kisközség Krassó-Szörény vármegye teregovai j.-ban, (1891) 1586 oláh lak.; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. A magyar királyi államvasutak temesvár-orsovai vonalán itt egy hosszu alagút van, melynek É-i végét vaskapuval szokták bezárni, nehogy a szél telehordja hóval. Ez a Porta orintalis nevü állomás.
kisközség Krassó-Szörény vármegye teregovai j.-ban, (1891) 4386 oláh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral, juhturógyárral.
(növ., góré, herba fruticiformis), általában magas, bokornagyságu fűnemü növény, melynek keményebb szára van, mint a rendes füveknek, azért soványabb takarmány, elszáradva pedig a szára sokáig állva marad. A pázsitfélék K.-it pázsitkórónak nevezzük (nád). A K.-t a félcserjétől az különbözteti meg, hogy fás része semmi sincs, sőt egy-két nyári is lehet, mint a Ricinus, kukorica, napraforgó, bürök. A kert magas, fűnemü díszét díszkórónak mondjuk.
dél-amerikai indusok. Rokonságban állanak a braziliai államban lakó puri-k egyik ágával; de az ezektől való elszakadás után tőlük nyelvben és szokásban egyaránt különböző néppé váltak.
az ugyanily nevü járás székhelye Kurszk orosz kormányzóságban, a Donec mellékvize a K. mellett, (1892) 8600 lak., akik gyümölcstermeléssel, gabona. és sókereskedéssel foglalkoznak. A XVII. sz.-ban a tatárok ellen emelt kis erősség körül keletkezett.
1. K. (Coroiu, Koroi), kisközség Kis-Küküllő vármegye erzsébetvárosi j.-ban, (1891) 356 oláh és magyar lak. K. III. Károly uralkodása alatt gróf Kornis Zsigmond gubernátor rendes lakóhelye volt, a régi ősi fészek ma romokban hever. - 2. Tisza-K., kisközség Szatmár vármegye fehérgyarmati j.-ban, (1891) 1029 magyar lakosal.