az a bástya, amelyet két tompa szög alatt találkozó bástya alkot, l. Vár.
(crown-bőr), olyan bőr, melynek a cserzését következőleg végzik: A kellően előkészített pőréket 1. timsóval és konyhasóval és 2. zsiradékot és fehérnyéket tartalmazó anyagokkal cserzik. A pőréket gyakran cserzésük előtt híg cserléoldatába teszik, vagy kátrányfestékkel festik, hogy ily módon olyan külsőt nyerjenek, mintha cserlében cserezték volna. Ezen K.-t főleg ökör- és tehénbőrökből gyártják, s szijbőrökre dolgozzák fel. Hazánkban is készítenek ilyen bőröket.
(növ., csipkefa, tévesen ákácfa, de nem az acacia, ál-ákácfa, ákác-csipkefa, Robinia L., Pseudoacacia Tourn.), vitorlás virágu fa vagy cserje, 5-6 faja északamerikai. Levele páratlanul szárnyalt, melléklevele vagyis a pálhája tövissé alakul (pálhatövis) vagy serteforma; fürtös virágzata fehér vagy piros, lapos hüvelye sokmagu. Legismeretesebb az ákácos K. (R. Pseudoacacia L, fehér ákácfa), 15-25 méter magas, levélkéje 11-15 mm. hosszas v. elliptikus, melléklevele szúrós tövissé alakul, virága fehér, jó illatu. Hazája Pennsylvaniától Karolináig terjed. 1601. vagy 1635. Robin János vagy a fia ültette legelőször a párisi Jardin des plantes-ba, s ez a fa mint aggastyán még ma is él és méltó figyelemben részesül. Ma a mérsékelt tartományokban mindenütt ültetik. Hazánkban is új hazára akadt, sokfelé, kivált az Alföldön ültetik, kisebb-nagyobb erdő is van belőle, tüzelőnek és szerszámfának értékesítik. A K.-nak termesztés folytán több fajtája támadt. Ilyen a tövistelen K. (R. inermis Dumort.), csaknem tövistelen ágakkal;a gömbalaku v. gömbákác (R. umbraculifera DC.) koronája gömbölyü, dúslombozatu, ugy hogy az ágait a lombozat egészen eltakarja. Nagyra nem nő. Sok ága van, de ez csak a tövön ágazik szét, hosszura meg nem nyulik. Ritkán virít. Más fajtája a szomoru K. (var. pendula Hort.), lecsüngő gallyakkal, a tornyos K. (var. pyramidalis Hort.), hosszura nyult koronával; ez rövid éltü, az egyes levelü K. (var. monophylla Hort.) levélnyelén csak egy jóval nagyobb levele vagy ezen kivül még 1-2 pár levélkéje van. Más faj az enyves K. (R. glutinosa Sims, R. vircosa Vent.), 15 méternyi, tövise kurta, levélnyele meg a hüvelye ragadós. Virága gyenge rózsaszin, illattalan. Ága szőrös. Ültetik. A R. hispida L., cserjés, alig vagy éppen nem tövises. Ága, virága nyele, kelyhe meg a hüvelye hosszusertés. Virága rószaszin, szagtalan. Ültetik. A L., cserjés, alig vagy éppen nem tövises. Ága, virága nyele, kelyhe meg a hüvelye hosszusertés. Virága rószaszin, szagtalan. Ültetik. A R. panacoca Aubl. délamerikai, kemény faját vasfa néven árulják. V. ö. Hanusz J., Alföldünk magyar fája, Természettudományi Közlöny 1881; Hegyfoki K., Az ákácfa virágzása (u. o. 1894); Herman O., a Természetrajzi Füzetek 1878. 77. old.; Klein Gy., Akadémiai Értesítő XIV. 71. old. L. még Ákác.
v. lovagfedél, a cserépfedélnek egyik neme, l. Cserépfedél.
l. Fürész.
(növ., Kornilla Diószegiéknál, Coronilla L., Emerus Tourn.), vitorlás fű vagy cserje, mintegy 20 faja a mediterrán vidékén él (hazánkban 7). Levele páratlanul szárnyalt, virágzata sárga, ritkán pirosas v. fehér, alakja csinos, mint egy kis korona. Termése cikkes hüvely, hosszura nyulik, végre keresztben tagokra válik. A C. Emerus L. 1-2 m.-nyi csinos cserje. Levele mérges, kellemetlen ízü, indigónemü kék festék is van benne. A C. emeroides Boiss. (C. Austriaca Heimerl.) még csinosabb, több virágu, az Alduna Kazán-völgyében és Fiume körül terem. A C. varia L. fűnemü, közönséges mezei fű, 6-9 dm.-nyi. Virága fehérrel és rózsaszinnel tarka, ritkán tiszta fehér. Füve kellemetlen keserü, kissé sós-ízü, mérges.
koronagyökereztetés vagy koronatövesítés (növ.), l. Famegfordítás.
a Pienin-hegység legmagasabb csúcsa (982 m.), mely merész sziklaképződményeivel a Dunajec áttörésének egyik legszebb pontja. L. még Vörös klastrom.
l. Szmerdsonka.
a német Kronprinz szónak lefordítása, magyarosabban trónörökös (l. o.).