(Panus Fr.), a hártyásgombák génusza. Kalapja húsos, maradandó, meglehetős nagy, különböző külsejü, de keménysége és szivóssága miatt ehetetlen, sőt a P. stypticus Fr. mérges, undorító édeses, azután összehúzó maró ízü. Kalapja 1,3-8 cm. széles, csaknem veseképü, oldalvást kurta nyele van, bőrszinsárga v. barnás. Lombos fák korhadó törzsén és ágain nem ritka.
A műőrlési üzemre beendezett malmokban nagyobbrészt szürőszövet-falakkal elkülönített kamara, amelybe a dara- és dercetisztító-gépek ventilátorai facsövekkel fújják a dara- és dercéből elkülönített szálló korpát. A szállókorpa a K.-ban lecsapódik, a levegő ellenben a falszöveteken átszürődve kiszabadul.
az a kenyér, melynek lisztje a korpától nem teljesen elválasztva jő forgalomba. E kenyér előnye abban van, hogy jobban előmozdítván a bélmozgást, gyenge emésztésü egyének táplálására alkalmas. Ilyen az angol eredetü Graham-kenyér (l. o.) és a német Liebig-kenyér.
(növ.) a. m. daravirág (l. o.), de az alföldön a Phacelia tanacetifolia Benth. nevü virágot is nevezik K.-nak.
(Karpfen), rendezett tanácsu város szabad kir. város címmel, Hont (ezelőtt Zólyom) vmegyében, (1891) 691 házzal és 3658 lakossal (közte 202 magyar, 3404 tót, 51 német). K. a járási szolgabirói hivatal székhelye, van járásbirósága, ipariskolája, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.
[ÁBRA] Korpona város címere.
Lakói jelentékeny posztó- és szücsipart űznek. Maga a város számos középkorbeli épületével s szőllők és gyümölcsökben bővelkedő környékével kedvező benyomást tesz. Keletkezését némelyek már a magyarok bejövetelét megelőzően a IX. sz.-ba teszik. K. neve okmányainkban már 1135. feltalálható. Lakói «hospites»-nek neveztetvén, német telepítvényesek, hihetőleg II. Géza korából. 1412. már mint «civitas» szerepel. Városi kiváltságai különben már jóval régibb keltüek. IV. Béla király 1244. a városnak a tatárjáráskor elveszett régi privilegiumait megerősítette. Zsigmond király 1428. az alsó-magyarországi bányavárosokat neje, Borbála királynénak ellátására adván, ezek mellé többekkel K.-t is csatolta s ettől kezdve K. a bányavárosokkal együtt említtetik mint Erzsébet, Beatrix, Anna és Mária királynék birtoka. Mint megerősített hely a XVI. sz.-ban a török ellen végvárnak nyilváníttatott és az 1559. XXVIII. t.-c. erődítményei jó karban tartására Turóc, Zólyom, Árva és Liptó vmegyék munkaerejét rendelte (Corpus juris I.). Ezen időben menedékhelye volt a vidéki nemességnek, mely mind nagyobb számmal telepedvén be, megfosztotta a várost kizárólagos német jellegétől. 1605. itt tartotta Bocskay István fejedelem azon nevezetes tanácskozmányt, melyen az u. n. 1606-iki bécsi békekötés pontjait megállapították. 1678. Thököly foglalta el. 1700. II. Rákóczi Ferenc generálisa Ocskay felgyujtatta a várost, amely később annyira hive lett a nemzeti ügynek, hogy 1709. is, mikor már a császári hadaknak meghódolt volt, titokban segítette Rákóczi hadait s azok érdekében kémeket tartott. A szatmári béke után elveszítette fontosságát. A gazdag iparos és kereskedő polgárság itt is gondoskodott szellemi műveltségéről; a reformációhoz csatlakozva, a XVI. sz.-ban jóhirü gimnáziumot tartott fenn. Az 1681. XXVI. t.-c. mint véghelyen meghagyta a protestáns iskolát, de azt 1702. azon indoklással, hogy K. megszünt véghely lenni, betiltották, helyébe Olasz Pál esztergomi kanonok alapította ott 1720. a piaristák iskoláját.
János (komonkai), hadtudományi iró, testőr, megh. 1881 jan. 15. Szepesvármegyei nemes családból származott. Katonai kiképeztetését a magyar testőrségnél nyerte, hová középiskolai tanulmányai bevégezése s a 37. sz. nagyváradi gyalogezrednél töltött harmadféléves szolgálata után Abaúj vmegye ajánlatára vétetett fel, s hol komoly katonai tanulmányokra fordította idejét, s az ott töltött öt évet lelkiismeretesen használta fel magasabb önképzésre. Innét főhadnaggyá neveztetvén, tehetségével és tudományával a magyar hadirodalmat kezdte szolgálni. Az akadémia Tudománytárában (1843, IV. kötet) jelent meg első cikke, melyben a katonai akadémiák tan- és nevelésrendszeréről értekezett, melyet bár a Militärische Zeitschrift után dolgozottnak vall be, sok hasznos és serkentő igazságokat mond el a magyar szövegben, melyek a németben nem foglaltatnak. Az akadémia 1843 dec. a fiatal tudóst levelező tagjává választotta. Hogy a bizalomnak megfeleljen, másfél év alatt kiadta Hadi földirás címü nagy művének első kötetét, melyben a tudomány elméletének előadása után, Oroszországot s a krakói köztársaságot irta le katonai szempontból, 1848 elején pedig második kötetét, melyben a Balkán félszigetet ismerteti. E mű alkotása közben Budapesten teljesítette katonai szolgálatát mint gránátos főhadnagy, s emellett az akadémiának egyik legbuzgóbb tagja volt, s 1847. Szerbia harcszinhelyéről tartott alapos, szakszerü értekezést. 1848. már 141/2 évet töltött a katonaságnál, anélkül, hogy gazdag elméleti tudását hadi gyakorlatban érvényesíthette volna. Az 1848-iki mozgalmak kezdetén azonban a magyar hadügyi minisztérium elnöki osztályának élére állíttatott, s jó részben neki köszönhető a magyar sereg rögtönzött előállításánál elért bámulatos siker. Midőn azután irodai munkára nem volt már szükség, ő is félretette a tollat, és a had szinhelyén kért alkalmazást. Hiányosan felszerelt 1500 ujonc élére állíttatott, s e fegyelmezetlen tömeggel s néhány ágyuval küldetett Tisza-Füredre, hogy az oroszoknak a Tiszán átkelését akadályozza. 1849 jul. 25. Gorcsakov orosz tábornok Poroszlónál a Tiszán átverte s a tulnyomó erő elől Debrecenbe hátrált. Itt egyesült Nagy Sándor tábornokkal s az aug. 2. vívott debreceni csatában a magyar balszárnyat képezte. A csata végén csapatából 500 ember hiányzott, kik részint elhullottak, részint súlyosan sebesültek. A világosi fegyverletétel után Aradra vitetett s 1850 márc. 4. golyó általi halálra, kegyelemből 16 évi várfogságra itéltetett. Fogságából kiszabadulva, az akadémiában még egyszer, 1857. lépett fel: Tájékozás a hadtudományban, tekintettel a hadak szervezésére címü értekezéssel, de ereje már hanyatlott. Abaúj vmegye azzal rótta le az egész haza nevében nemes szülötte iránti háláját, hogy őt levéltárnokává választotta, s legalább szerény megélhetését biztosította. Hűségesen végezte szolgálatát s kölcsönös hála fejében megirta Abaúj vmegye monográfiáját, nagy szorgalommal halmozva össze a különféle adatokat. E tökéletlen monográfia elkészítése után a már elaggott, s anyagi gondokkal küzdő és vigaszt csak a munkában kereső öreg bajnok ismét egy terjedelmes hadtudományi mű alkotásához fogott. A hadművészet általános történetét akarta megirni, de azt már be nem fejezhette. Az akadémiában Kápolnai Pauer István levelező tag tartott felette kegyeletes emlékbeszédet 1882 jan. 30.
(lat.) a. m. testes, kövér, jól megtermett.
a fénytanban az a nézet, melyet Newton 1669. felállított, mely szerint a fénytünemények oka egy finom anyag, melynek részei a világító testből 300,000 kilométer sebességgel kilövellnek, s melyek a szembe jutva, a fénytüneményeket létesítik. Ezt az elméletet, mellyel szemben áll a Huygenstől (1678) származó vibráció v. unduláció- (azaz hullám-) elmélet, még emanáció- avagy emisszió-elméletnek is hivják.
oly irodalmi mű (lehet történelmi v. regényes), mely egy-egy egész kornak adja jellemző képét; nem szorítkozik egyes személyek, p. a kiváló történelmi egyéniségek tetteire, a legfontosabb eseményekre, hanem a mellékesebb alakok, csekélyebb események felől is felhasznál minden adalékot, ami az illető kort jellemzi. A K. sok, apróbb-nagyobb vonásból áll, melyek a kornak nemcsak külszinét, hanem belső életét, eszméit, törekvéseit, hangulatát híven kifejezik. Főkelléke a hűség, ami a történeti hitelességen kivül a kinálkozó adatok tapintatos kiválasztásától s arányos és összhangos egybeillesztésétől függ. A K.-i háttér nékülözhetetlen az egyes történelmi alakok működéséről szóló monográfiákban is. Kitünnek a K.-ban Kemény Zsigmond, de némely regényében Jókai is, Pulszky Ferenc, Gyulai, Beöthy Zsolt.
l. Egyetemlegesség.