község Horvát-Szlavonországban, Verőce vmegye nasicei j.-ban, (1891) 1305 horvát-szerb lakossal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Mint politikai községnek 2530 lakosa van.
(állat), l. Katica-bogár.
György, finn történetiró, l. Forsman.
(Kossow), az ugyanily nevü kerületi kapitányság székhelye Galiciában, a Pruth mellékvize, a Ribnica mellett, (1890) 3037 lak., vászonszövéssel, faúsztatással és sófőzéssel. Bachminski Sándor itt 1820-tól 1882-ig agyagedényeket gyártott, melyeket szürkesárga alapon barna, szürke és sárga szinü növényi és geometriai formák díszítenek.
kisközség Hont vmegye szobi járásában, (1891) 508 magyar és tót lakossal. Ezelőtt jó illatu és kedvelt dohányt termeltek itt. Lakói csak 1756. telepítettek oda s azóta nagyobbrészt elmagyarosodtak.
(aries-pont), az ekliptika és equator azon metszési pontja, melyben a Nap tavasz kezdetén áll. Ezen pont képezi a rektaszcenziók és hosszuságok olvasásának kezdőpontját. Csillagászati jele ^, mely azonban ma a precesszió miatt már a halak csillagképének végébe esik. Különben a K. azonos az equinokcium-pontok egyikével, l. Equinokcium.
Károly Lajos Ernő, német tárcairó és kritikus, szül. Marienwerderben (Poroszország) 1814 aug. 4., megh. Berlinben 1880 jan. 3. Berlinben történelmet és filologiát tanult, de egyszersmind zenében is kiképzést nyert. Eleintén a zenelapoknak volt munkatársa; 1847. maga is lapot alapított a Zeitungshalle címen, amelyben a francia lapok mintájára először alkalmazta Németországban a tárcát. Később a Feuerspritze, majd 1869. a Monatspost címü lapot alapította. Mint tárcairó a berlini Post-nál is működött. Tárcái több gyüjteményben egyesítve jelentek meg: Berlin u. die Berliner (Berlin 1851); Humoresken (u. o. 1852). Kitünő, szellemes tárcákat tartalmaztak: Wanderbuch eines litterarischen Handwerksburschen (u. o. 1856); Historietten (u. o. 1859); Schweizerfahrten (Lipcse 1857).
Károly, publicista s jogtudományi iró, szül. Ivánkán (Nyitra) 1803 dec. 16., megh. 1841 jun. 19. Alsóbb iskoláit Érsekújvárt s Nyitrán látogatta, bölcseleti s jogi tanulmányait a pozsonyi akadémián végezte. 1824-ben ügyvédi oklevelet nyervén, az 1825-27-iki hosszu országgyülésen volt jelen, mint Nyitra vmegye követeinek irnoka s kimerítő naplót vitt annak érdekes tárgyalásairól s folyton tanulmányozta választott kedvenc szakmáját, a jogfilozofiát s kodifikációt. Montesquieu Esprit des lois c. nagy művét jegyzeteivel kisérte s e nyomon irta meg Alapállítások s következtetések címü nagyobb munkáját s A birói hatalom gyakorlásáról szóló s egyéb jeles szabad szellemü értekezéseit, 1826. nyitra vármegyei aljegyzővé neveztetett ki s e hivatalát egész 1837-ig viselte; ő volt jegyző s előadó a legfontosabb küldöttségeknél s rendszeres munkáknál, különösen az országos összeirás, börtön- s dologház-rendezés, az éhség és inség elleni óvszerek stb. tárgyában s ekkori nagybecsü munkái ki is nyomattak Nagyszombatban (1832). A vármegyei fenyítő törvényszéknél négy éven át viselvén jegyzőséget, elméleti tanulmányaihoz járuló gyakorlati tapasztalások nyomán kezdte megirni Fenyítő törvényszerzés c. munkáját, melyen kora haláláig dolgozott, de amelyet be nem végzett. A műipar és kereskedelem hajdani állapotáról Magyarországon címü, az akad. történettud. pályamunkák 2. kötetében kiadott, s Az ősi javakról irt pályamunkáival 1837 s 1838. az akadémia első rendü jutalmait nyerte el s ezekkel a társaság nagyrabecsülését annyira kivívta, hogy egyazon nagygyülésen (1838) levelező s azonnal rendes taggá is választatott. Az utóbbi pályamunka benyujtása idején, cenzurai akadályok miatt ki nem adathatván, csak Tóth Lőrinc Jogtudományi és Törvénykezési Tárának 2. kötetében (1856) jelenhetett meg. Székfoglaló értekezése (1839) A magyarok védelmi rendszerét tárgyalta. Az akadémiában Zsoldos Ignác r. tag tartott felette emlékbeszédet 1841 szept. 5. Említett munkáin kivül vég A nemzetek had- és békeviszonyairól szóló emlékiratot terjesztett az akadémia elébe (1840).
l. Kosow.
kisközség Turóc vármegye szentmárton-blattnicai járásában a Turóc folyó mellett. Területe 178 kataszt. hold, összesen 5 házzal és 44 tót- és magyarajku lakossal, akik ágostai, róm. kat. és izraelita vallásuak. Eredetileg a turóci várbirtokok közé tartozó Zábor-földnek egyik része, a XIII. sz. közepe óta a Kossuth család tulajdona. Régi neve Udvard, a XV. sz. vége felé Kossuthfalva, mely aztán az előbbit teljesen kiszorította. Egykor nagyobb volt a területe, midőn azonban a XV. sz. második felében a Kossuth-család egyik ága Kossuthi Miklósban s fiában Lászlóban kihalt, a már előbb Detricheknek és Zablatiaknak elzálogosított és eladott kossuti birtokrészt Révay Ferenc szerezte meg s ezt elszakítva, a Szklabinyai uradalomba olvasztotta.