a címe egy nagy hatásu eredeti magyar indulónak, melyet Müller József, a Turszky-ezred volt jeles katona karmestere 1848 tavaszán Kossuth Lajos tiszteletére szerzett. Szépségre s eredetiségre nézve ez induló méltó párja a ma már világhirü Rákóczi indulónak.
gömbölyü kupaku, felhajló karimáju pörge kalap; magyaros viselet; az 50-es évek elején tüntetés számba ment, a 70-es évek elején ismét divatban volt.
Kossuth nem volt könyvgyüjtő a szó szoros értelmében. Könyvtára esetleg került össze azon tárgyak és tudománykörök szerint, melyek őt időről időre foglalkoztatták. Mindazonáltal annak némely csoportja igen gazdag; igy ritka teljességben van meg benne az emigracionális évek (1850-66) irodalma; apró röpiratok, melyek a magyar, osztrák és olasz ügyeket tárgyalják, alig találhatók már könyvtárban ily nagy számmal; növeli e gyüjtemény értékét, hogy az elhunyt az elolvasottakat jegyzetekkel kisérte; e lapszéli feljegyzések sokszor igen becses adatokat tartalmaznak. Igen gazdag a könyvtár természetudományi munkákban, melyekkel az elhunyt igen behatóan foglalkozott; a használat nyomai majdnem minden köteten láthatók. Talán a legbecsesebb művek egyike e nemben New-York államnak természetrajzi leirása 21 kötetben, melyet Kossuth amerikai körútja alkalmával mint állami tiszteletajándékot kapott. A könyvek legnagyobb részét az ily tiszteletajándékok képezik. Hazai és külföldi szerzők vetélkedtek abban, hogy nagy hazánkfiát szellemi termékeik megküldésével megtiszteljék. E könyvek mind ajánlásokkal (dedicatio) ellátvák, és e tekintetben a könyvtár a legérdekesebb autográfgyüjtemények egyike. A könyvtárat 1894 febr. 12. kelt eladási okirat szerint egy országgyülési képviselőkből és Kossuth egyéb tisztelőiből alakult bizottság vette meg a magyar nemzet számára a megboldogulttól és örököseitől 16,000 forintért. Ugyane bizottság, melynek élén Eötvös Károly mint elnök, Herman Ottó, Károlyi Gábor gróf, Hentaller Lajos, Horváth Adám, Sturmán György országgyülési képviselők mint bizottsági tagok és Eötvös Bálint dr. mint bizottsági jegyző állottak, 1894 március 15. kelt alapító levéllel örök tulajdonul a magyar nemzeti muzeumnak adományozta a vétel tárgyát képező könyvtárat oly föltétellel, hogy az mint «Kossuth Lajos könyvtára» külön állíttassék föl és annak anyaga a muzeumi könyvtár anyagába soha be ne osztassék. Kossuth Lajos a könyvtárat a vétel-tárgyalások alatt kezdte lajstromoztatni személyes felügyelete és ellenőrzése mellett; talán utolsó szellemi munkája a be nem fejezett könyv-katalogus revideálása volt, melyben reszkető kézzel itt-ott javításokat eszközölt és felvilágosító jegyzeteket irt egyes könyvcímekhez. A magyar nemzeti muzeum az elhunyt örököseitől 1894 máj. vette át részletes leltár mellett a könyvtárat, mely alkalommal kiderült, hogy az 4303 darab kötetet és füzetet foglal magában. A könyvtár 1894 jun. Budapestre megérkezvén, az a leltár sorrendjében a nemzeti muzeum könyvtárának ugynevezett Széchenyi-termében helyeztetett el; teljes anyagát a könyvtár folyóirata, a Magyar Könyvszemle fogja ismertetni.
Eredete felől a legkülönbözőbb magyarázatok vannak. 1. Kos; ennek igazolására felhozzák, hogy a Kossuth-család címere ágaskodó kost ábrázol s igy nem egyéb, mint beszélő címer, mely a család nevével van összefüggésben. 2. Bálint Gábor szerint (Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén) a mongol-kalmik khosot törzsnévvel egyezik. - 3. A zsidóságnál nagyon népszerüvé vált a zsidó koset (igazság) szóval való egyeztetés. - 4. A legáltalánosabb vélekedés szerint a név szláv eredetü, felhozzák analogiának a cseh-tót Kossuch, meg a délszláv Kosutány nevet s ezek szerint a név jelentése a. m. «kecskebak» v. «szarvas»; kuriozumszámba megy Wurzbach (Biographisches Lexikon des Kaiserthumss oesterreich. XIII. k.) állítása, aki teljesen figyelmen kivül hagyva mindenféle történelmi alapot, a Kossuth-család hatszázados multját, annak a véleménynek ad kifejezést, hogy a név eredetileg a szláv Kohut (kakas) volt s ezt csak Kossuth Lajos magyarosította meg azzal, hogy a h betüt két ss-sel helyettesítette, kedvébe akarván járni a tisztavérü magyaroknak. - 5. Maga Kossuth Lajos szeretett a római Cossutia nemzetséggel való névrokonságra hivatkozni, melyre Érdi János hivta fel legelébb a figyelmét. Ezen nemzetség a lovagi rendhez tartozott, belőle Lucius Cossutius Cajus fia, Kr. e. 54. Julius Caésar alatt, továbbá 44. Cajus Cossutius Maridianus a pénzverde igazgatója volt Rómában Nero alatt. Cossutianus szenátor és Kr. u. 56. ciliciai kormányzó. Voltak aztán ilynevü építészek és szobrászok is; ilyen Antiochus Epiphanes szir király (Kr. e. 176-164) római eredetü építőmestere Cossutius, ki az athéni Zeus-templom építésében is részt vett, azután Cossutius Caldus és Cossutius Agath angelus testvérek, szintén építészek, Marcus Cossutius Cerdo pedig kitünő szobrász volt. Előfordul a név Noricumban is, nevezetesen a mai Karintiában, Klagenfurt és Wels környékén, hol a római föliratos emlékeken egy Cosutus nevü, Silvanusnak az apja, egy másikon pedig Cosutius Firmus, T. Flavius Victorianus ovilavai veteránnak a rokona és Cosutia Vera, ugyanezen veteránnak a felesége említtetik (Mommsen, Corp. Insc. Lap. III. 4. 4983, 5632). A XII. században a dalmát partokon tünik föl a név; egy Cosuto nevü zárai polgár 1146. a zárai érsek előtt kötött bizonyos egyezség tanui közt szerepel, 1167-90 közt pedig egy Stephanus (filius) Cosutti, Cosuti vagy Cossuti nevü zárai polgárt emlegetnek az okmányok. (Kukuljević J., Cod. Dipl. R. Croatiae. II. 40, 74, 90, 157.) A XIII. század folyamán a Vág folyó vidékén kezd szerepelni a K., mint egy pozsonymegyei várjószágnak és egy turóci várjobbágynak a neve. (L. Kossuth-község és Kossuth-család.) Tekintve, hogy a K. nem tartozik az általánosan elterjedt és közhasználatban levő nevek közé, föltehető, hogy a Vág mellékére a dalmát partokról került a név, annál is inkább, mert más nyomok is vannak arra, hogy a pozsonyi várjobbágyság egy része délszláv eredetü volt, miként délszláv jelleget tüntet föl a Kossuth-család őse. Math fia Kossuth adományos társának, Voyan fia Voizlovnak a neve is. Ha pedig a vágmelléki K. a dalmát Cossutus vagy Cosuto névvel függ össze: akkor nagyon valószinü, hogy se nem magyar, se nem magyarfajta (besenyő, mongol), se nem szláv eredetü, hanem csakugyan a római Cossutius névvel egyezik, mely az adriai tengermelléki római tartományok, Noricum, Dalmatia, lakosságánál jött divatba s fenmaradt egész a középkorig mint személynév, mint családnév pedig Magyarországon egész maig.
a neve egy dalnak, mely jelenleg Magyarországon a legnépszerübb dal. A dallam a Rákóczi-kor zenéjének egyik szép maradványa, mely mai napig fenmaradt. Szövege gyakran változott. 1711-ben igy hangzott:
Szaladj kuruc, jő a német,
Lásd mely okos, tudós féreg;
Hidd el, ha elér, majd megcsap,
Félre bogzott hajadba kap,
Nyalka kuruc!
A napoleoni harcok alatt 1810-12 körül a következő verssel huszárnóta lett belőle:
Beállottam katonának,
Ferenc császár huszárjának;
Tiz esztendő nem a világ,
Enyém lesz a legszebb virág.
Éljen a huszár.
Valamivel később pedig e szerelmi nóta:
Elmegyek már édes rózsám,
A távolból emlékezz rám,
Adj egy csókot utoljára,
Kedvesednek ajakára,
Drága violám!
1848. e nóta dallamára verbuváltak, s midőn Szegeden a 3-ik zászlóalj, melynek Damjanich János volt a parancsnoka, felállíttatott, s zászlójukat a város felszentelte, az ujoncok e verssel énekelték először:
Magyarország édes hazám,
Neked szült és nevelt anyám,
Négy esztendő nem a világ,
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!
Később, mikor az országyülés a 200,000 ujonc toborzását elrendelte, állították fel Szegeden a 33. zászlóajlat is; akkor következőleg dalolták:
Kossuth Lajos azt izente,
Hogy kevés a regementje;
Ha még egyszer azt izeni,
Mindnyájunknak el kell menni.
Éljen a haza!
Midőn az országgyülés újból 60 zászlóalj felállítását elhatározta, a hazafias Szeged a 133-ik zászlóaljat is kiállította, de már akkor igy énekelték:
Kossuth Lajos azt izente,
Elfogyott a regementje;
Ha elfogyott kettő, három,
Lesz helyébe harminchárom.
Éljen a haza!
Igy keletkezett e dal, melyet később két utolsó versszaka miatt K.-nak neveztek el. A szabadságharc alatt még számtalan verset alkalmaztak dallamára, többek között ezt is:
Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára;
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája,
Éljen a haza!
1861., mikor Kossuth Lajos Deák Ferenchez ama hires levelet intézte, következő szöveggel énekelték:
Kossuth Lajos iródeák,
Nem kell néki gyertyavilág,
A ragyogó csillag mellett
Irta ő azt a levelet.
Éljen a haza!
Kossuth Lajos iródeák,
Megirja a haza híját,
Kimutatja hol a baja,
Azt is, hol az orvossága.
Éljen a haza!
Később pedig, mikor a sok magyar küldöttség Olaszországban fölkereste nagy száműzöttünket, ezt énekelték:
Ott voltam én mostanában,
Kossuth Lajos szobájában,
Áldott kezét megfoghattam,
Élő szavát hallgathattam.
Éljen a haza!
Ez utóbbi verssel a K.-k sorozata be van fejezve.
(növ.), a Xanthium spinosum népies neve tul a Tiszán. A név arra az időre vonatkozik, midőn a szabadságharc idején ez a tövis főleg az alföldi vármegyékben megjelent és széthurcolódott.
(növ.), l. Kossuthcsillag.
kikötő a Vörös-tenger egyiptomi partján, végső pontja a Kennehből (l. o.) kiinduló és a zarándokoktól követett karavánútnak, mintegy 1500 lak., düledező citadellával és Arábiával folytatott élénk kereskedéssel.
rabló hegyi nép az ókorban, Szuzianától ÉK-re. Szuziana lakóival fajrokonok voltak s oly harciasok, kivált íjászok, hogy a persák adót fizettek nekik, csakhogy békén maradjanak. Végre Nagy Sándor megtörte őket is Kr. e. 324.
(Khubszu-gul), ovális alaku, édesvizü tó Mongolországban, 20 km.-nyire a szibériai határtól, 1622 m. magasban, 3300 km2 területtel. A Munku, Szardik, Bain-Ula, Bulu-Nai nevü hegyek fogják körül. Lefolyása, az Egingol, a Szelengába torkollik. A K.-ban van a buddhisták egy, szentnek tartott szigete.