község Horvát-Szlavonországban, Modrus-Fiume vmegye susaki járásában, (1891) 1440 horvát lakossal. K. valamint a szomszédos Kostrena-Sveta-Barbara (528 lak.) azon hegyes félszigeten fekszik, mely Fiumétól D-re a bukkarii-öböl felé nyilik. A két község lakóiból kerülnek ki a legjobb tengerészek s idevalók voltak azon matrózok is, kik az osztrák-magyar északsarki expedicióban (Weyprecht és Payer alatt) részt vettek, valamint Orth János (János főherceg) Sta Margherita hajójának tengerészei is.
Tamás, agrikulturkémikus, iró, szül. Nyir-Lugoson (Szabolcs) 1848 márc. 7., hol atyja Károlyi György gróf gazdatisztje volt. Tanulmányait a szatmári főgimnáziumban végezvén, a keszthelyi orsz. gazdasági felsőbb tanintézetre ment, melynek sikeres végzése után mint egyéves önkéntes Budapesten szolgált. Ezen idő alatt az egyetemi kémiai laboratoriumban tisztán kémiai tanulmányokkal foglalkozván, 1870 őszén állami ösztöndíjjal a hallei egyetemre ment, hol főleg a kémiát és az agrikulturkémiát tanulmányozta, melynek azontul teljesen szentelte magát. 1871 őszén a m.-óvári felsőbb gazd. tanintézethez nevezték ki segédtanárnak, itt lett azután rendkivüli és később rendes tanár s máig ott működik. K. élénk irodalmi tevékenységet fejt ki szakmájában; számos, a szaklapokban megjelent cikkén és tanulmányán kivül főbb művei: Borászati vegytan alapvonalai (Magyar-Óvár 1873, pályamunka); Magyarország jellemzőbb dohányainak chémiai és növényélettani vizsgálata (Budapest 1877-1881, pályamunka); Trágyázás alapelvei (u. o. 1887, Cserháti Sándorral); Gazdasági szeszgyártás kézikönyve (u. o. 1891, Lázár Pállal); Takarmányozástan (u. o. 1884, Cselko Istvánnal). Külföldön ismételve hosszabb tanulmányutakat tett, melyeknek erdményeiről szóló jelentései a Közgazdasági Értesítőben, Szesztermelők Lapjában közöltettek s külön füzetek alakjában is megjelentek. Több ízben tartott előadásokat Budapesten a Természettudományi társulatban, az Orsz. gazd. egyletben, a Szesztermelők egyesületében. A m.tudományos akadémia 1894. levelező tagjává választotta s ott Adatok a növényi fehérje képződéséhez címü értekezésével foglalt széket. Német nyelven megjelent főbb értekezései: Analytishce Bestimmung u. pflanz. physiol. Bedeutung einiger Bestandteile der Tabakpflanze (1873); Einfluss der verschiedenen Weinhefen auf den Charakter des Weines (1892); Über Sonnenblumenkuchen; Die Kürbiskuchen stb. Ezen két utóbbit a német vegykisérleti állomások megbizásából irta és dolgozta ki. K. 1883 óta szerkeszti Cserháti Sándorral a Mezőgazdasági Szemle címü Magyar-Óvárt megjelenő havi folyóiratot. 1884 óta vezeti a magyar-óvári akadémiával kapcsolatos Mezőgazdasági vegykisérleti állomást és vezetője az akadémián fennálló meteorologiai állomásnak.
(Ko, Sztanko vagy Isztankoi), a Sporadok egyike az Egei-tengerben Kis-Ázsia DNy-i partja mellett, Kalymno, Kappari és Niszyre szigetek közt, a török Dsezairi Bahri Szefiig vilajetben. 286 km2 területtel, mintegy 9000 török és görög lak. Partjain jó kikötő nincs. Földje, kivéve a Dikhio Vuno D-i kopár lejtőjét, igen termékeny. Fővárosa K., a sziget K-i partján van, 4000 lak. K. az ókorban hires volt szőllőjéről, könnyü selyemszöveteiről, főképen pedig az Aesculapnak szentelt szép templomáról, amelyet Apellesnek Venus Anadyomenét ábrázoló képe díszített. Szülőhelye volt továbbá Hippokrates, Philetas költőknek és Apellesnek. Ókori romok még most is találhatók rajta. A középkorban Isola di Lango volt a neve.
röviden v. lucerna-kosz (növ.), a Cuscuta Epithymum népies neve, l. Aranka és Favus. - K. orvostani szempontból, l. Koszosság.
(növ.), l. Fekélyfű.
Jenő, festő, szül. Dorogon (Esztergom) 1868. Esztergomban és Budapesten járta a gimnáziumot, de nem végezte be, hanem hajlamait követve, 1885. beiratkozott a Vidéky-féle iparrajz-iskolába, majd pedig a mintarajz-iskolában Gregus János, Székely és Lotz vezetése alatt három esztendeig tanult. Innen külföldre utazott; volt Rómában, Velencében s Németország nagyobb városaiban, mindenütt festegetve s a képtárakban másolatokat készítve. K. legörömestebb az aquarell-festészettel foglalkozik s csendélet-, valamint genreképei a budapesti kiállításokon már nem egyszer feltünést keltettek.
az ugyanily nevü járás székhelye Tambov orosz kormányzóságban, vasút mellett, (1890) 34,033 lak., faggyuolvasztókkal, gyertyaöntéssel, gép-, dohány- és bőrgyártással, élénk gabona- és szarvasmarhakereskedéssel.
l. Ótvar.
köralaku levél- és virágfüzér, élő v. utánzot virágból; már az ókorban ünnepi díszül szerepelt az áldozatok és a lakomák alkalmával; a harcban v. a versenyjátékban győztest, v.a kiváló polgárokat is K.-val szokták volt megtisztelni. L. még Koszoru-virág és Corona.
1. szépliteraturai ajándék a Tudományos Gyüjteményhez; szerkesztette Vörösmarty Mihály 1828-tól; kiadta Pesten Petrozai Trattner J. M., utóbb Károlyi István és 1841 végeig a Tudományos Gyüjteményhez mint egy íves melléklet csatoltatott. 1821-től 1827-ig Szépirodalmi Ajándék címmel járt. - 2. K., szépirodalmi s általános műveltségterjesztő hetilap; szerkesztette és kiadta Arany János 1863 jan. 4-től 1865 jun. 25-ig, mikor a lap megszünt. Megjelent minden vasárnap, nagy 8-rétü másfél íven Pesten és a Szépirodalmi Figyelőnek folytatása volt. - 3. K., a Petőfi-társaság havi közlönye, szerkesztette Szana Tamás, 1879 januártól 1882 dec.-ig, mikor megszünt. Megjelent 8-rétü havi füzetekben, szépirodalmi tartalommal és fénynyomatu arcképekkel, összesen 8 kötetben.