A faúsztatást akadályozó nagyobb köveknek a mederből való kihúzására szolgáló kétágu eszköz, melyet három férfi kezel.
(növ.), l. Tányérgomba.
József, l. Klimstein.
1. K. (Steinberg), kisközség Sopron vármegye felső-pulyai j.-ban, (1891) 1128 német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. K. (Reps), nagyközség Nagy-Küküllő vármegye kőhalmi j.-ban, (1891) 2775 német, oláh és magyar lakossal; a járási szolgabirói hivatal székhelye, van járásbirósága és adóhivatala, iparostanonciskolája, vasúti állomása (1 órányira a községtől), posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. A csinos község fölé 120 méternyire emelkedő sziklás hegyet K. vára koronázza, melyről gyönyörü kilátás nyilik a brassói és fogarasi hegyekre. A XIII. sz.-ban épült várat 1323. Róbert Károly király Tamás vajda által, a Henning szász ispán vezetése alatt keletkezett lázadás büntetéseül megostromoltatta. Az alsó vár kútja 1623-29. készült. A vár ma raktárul szolgál. A várhegy oldalon kén- és konyhasótartalmu gyógyfürdő van. K. azelőtt a hasonnevü szék főhelye volt.
azelőtt Erdélyben a szászok földjének egyik széke, melynek területe 619 km2, lakóinak száma (1891) 21,387 volt. Székhelye Kőhalom volt. Az 1876-ik évi XXXIII. t.-c. K.-et az újonan alakított Nagy-Küküllő vármegyébe kebelezte be.
l. Gutin.
(Nagy-, Petra mare), a Bodzai vagy Csukás hegycsoporthoz tartozó hegycsoport, mely Brassó vármegye DK-i részében, a Tömösi-szorostól K-re emelkedik. A Nagy-K. egy ÉK-ről DNy-felé, azután ismét ÉNy-ra húzódó s igy É-felé nyilt ívet képező hosszu, D-felé sziklás gerinc, melynek legmagasabb csúcsa 1840 m. A csúcs Alsó-Tömösről 5 óra alatt mászható meg. Rajta a Siebenbürgischer Karpathen-Verein menedékháza áll. A csúcstól D-re ered a Tömös vize. A K.-ból D-felé hosszu gerinc húzódik Predeál felé, mely Magyarország és Románia közt a határt jelöli. A Nagy-K. Ny-i oldalán van a Tamina-hasadék, szép vizeséssel.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye pilisi felső j.-ban, Pomáz és Szent-Endre fölött emelkedő 367 m. magas hegy, mely függélyesen emelkedő trachitfalával s kiterjedt laposával s az arról nyiló szép kilátással a fővárosi turisták kedvelt kiránduló helye. A K. alatt haladt el a rómaiak egyik főútja, mely Szent-Endrét Esztergommal kapcsolta össze. Az Árpádok korabeli okiratok a K.-t Kyhug és Promontorium Pomaziense név alatt említik. Kitünő szőllői miatt sok viszálykodás folyt érte. IV. László 1278-ban nővérének, a mai Margitszigeten levő apácaklastrom fejedelemasszonyának adományozta; de az apácák e birtokot nem birhatták háborítatlanul. A XIII. sz.-ban többször elfoglalták tőlük erőszakosan, 1467. pedig Pomázi Chyko János ejtette hatalmába. Mátyás királynak két ízben kellett intézkednie, hogy az apácákat jogos tulajdonukba visszahelyezze. A török hódoltság idejében a Vathay-család birta K.-et. 1662. Vesselényi nádor a pozsonyi viszályra adott okott a Vathay-család és az apácák közt. V. ö. Jankó János, A pomázi K., (Turisták Lapja I. évf. 195. l.); Thallóczy Lajos, A szt.-endre-pomázi K. (Arch. Értesítő 1877. XI. köt. 225. l.); Koch Antal, A dunai trachit-csoport (Budapest 1877).
vagy Sárosi Magura, az ÉK-i Kárpátok egy kisebb csoportja, mely Sáros vármegye É-i részében, a Topoly és Ondava völgyei közt emelkedik; szelid dombvidék, csak Ny-i részében emelkedik 1000 méteren tul (Buszow 1010 m., Magura 902 m.), mig K-i részének legmagasabb emelkedése, a Cserna hora csak 660 m. A K. erdős, hullámos hegyhát, mely a Mincsol hegységhez csatlakozik s ezzel együtt a Fekete- és Keleti-tenger közötti vizválasztót teszi.
némely vidéken a. m. márga.