Miklós, szobrász, szül. Gyergyó-Csomafalván (Csik) 1861. Már gyermekkorában mint naturalista szobrász vonta magára a műértők figyelmét, bár ekkor még csak műipari cikkek előállításával foglalkozott. Később Münchenbe került, hol Hess és Knabl tanárok vezetése alatt végezte szobrászati tanulmányait. Az első kitüntetést az 1885-iki országos kiállításon kapta fa-faragványaiért. Később az Aradi vértanuk szobrának s a budai Honvédemléknek kivitelénél Zalának segédkezett s ugyancsak e művésznél foglalkozott a pécsi bazilika több reliefjének román modoru restaurálásával is. Mióta önállóan működik, több pályázaton nyert kitüntetést vagy elismerést. Kiválóbb munkái: Reviczky Gyula síremléke a kerepesi-úti temetőben; a Bölcsesség szobra a budai kir. palota épületén; Szent István, III. Károly királyok és Mária Terézia királynő szobrai az új országház kupolás csarnokában, ugyanannak az új országház homlokzatán hat szobormű és Jézus és Mária márványszobrai az egri érseki templom számára. K. arcképeket is készített, melyek közül legnagyobb feltünést keltett Kassai Vidor beszédes mellszobrával.
1. közigazgatási kerület a porosz Rajnai-tartományban, 3977 km2 területtel, (1890) 827,074 lak. Járásai a következők:
2. K., az ugyanily nevü járásnak és kat. érseknek székhelye, a porosz Rajnai-tartomány legjelentékenyebb városa, a német birodalom egyik legjelentékenyebb kereskedő városa, elsőrendü vár a Rajna mindkét partján, (1890) 281,681 lak., cukor-, dohány-, enyv-, szappan-, bőr-, zongora-, gép-, szeszgyárakkal, tapeta-, Eau de Cologne-, butor-, kesztyü- stb. készítéssel. Kereskedelmét részint a Rajna (1892. 5259 hajó jött és 4753 ment, 372,835, illetve 170,729 t. tartalommal), részint a többfelé elágazó vasúti vonalak közvetítik (1892-1893. a vasúti áruforgalom 2.446.715 t.). Tudományos és kulturális intézetei közül a különböző középiskolákon kivül a legjelentékenyebbek: az érseki papnevelőház, a zene-konzervatorium, a városi könyvtár (115,000 kötet, 2000 inkunabulum), az érseki muzeum, az 1861. Felten tervei szerint elkészített Wallraf-Richartz-muzeum római és középkori régiségekkel, régi kölni mestereknek (a XIV. és XV. sz.-ból) Cranachnak, Holbeinnak stb. képeivel; az állatkert és a Flora nevü botanikus kert. Ismeretes hirlapja a Kölnische Zeitung. A város épületei közül az első helyet foglalja el a világhirü kölni dom (l. o.); egyéb egyházi épületek a Gross St. Martin román ízlésü templom a XII. és XIII. sz.-ból, hatalmas toronnyal; a St. Maria im Capitol, keresztalaku román bazilika, a város legrégibb temploma, melyet 1049. szenteltek föl; a szt. Péter temploma Rubens egy Péter apostol keresztre feszítését ábrázoló oltárképével; a Neumarkton, a város legnagyobb terén, az apolstolokról elnevezett templom a XIII. sz.-ból festői kórussal; a St. Gereon, érdekes 10 szögletü gótikus hajóval és az alatta levő kriptában érdekes, XI. sz.-beli mozaikkal; a Szevér-templom; a jezsuita-templom és a Rajna jobb partján a Heribertus-templom román ereklye-szekrénnyel. A profán épületek közül a kiválóbbak a városháza, amelynek középső, legrégibb része a XIV. sz.-ból való; a Hansa-termében tartotta 1347 nov. 19. a hanza az első általános gyülését; a gót ízlésü Gürzenich a profán épületek közt a legkiválóbb, amelyet 1441-52. a vároi tanács díszterméül építettek és 1856. restauráltak; a dísztermet (53 m. hosszu, 22 m. széles) 50 m. hosszu falfestmény ékesíti, amely a dom befejezése alkalmából I. Vilmos császár tiszteletére rendezett díszmenetet ábrázolja. Az emlékszobrok: IV. Frigyes Vilmos lovasszobra Bläser és mások mintázata után a Rajna balpartján, I. Vilmos lovasszobra Draketól a jobbparton, Bismarck bronzszobra Schapertől; Moltke szobra ugyanazon művésztől, III. Frigyes Vilmos lovasszobra Draketól és másoktól. A Vilmos császár-körúton I. Vilmos császár szobrának felállítását tervezik. 1872 után kezdték a várost újból megerősíteni és azóta a Rajnának mind a jobb, mind a balpartján hatalmas erődöket építettek. K., Colonia Claudia Agrippina néven már a rómaiak idejében jelentékeny hely volt. A IV. sz.-ban a frankok birtokába jutott és a ripuari frank királyoknak szolgált székhelyéül. 511. Austrasiához és 923. a német birodalomhoz került. Nagy Károly már a VIII. sz.-ban érseki székhellyé tette. Minél nagyobb tekintélynek örvendtek az érsekei, mint I. Bruno (953-965), II. Anno (1056-75) és mások, annál inkább emelkedett a város is. Kedvező fekvése a Rajna mellett lehetségessé tette, hogy a város polgárai már korán magukhoz ragadják az Angliával folytatott kereskedelemnek legjelentékenyebb részét. A városi polgárok vagyonosodásával együtt járt a függetlenségre való törekvésük és ezért már korán mekezdődött köztük és a K.-i érsekek közt a surlódás, amely a XIII. sz.-ban érte el a legmagasabb fokát és 1288. a városiaknak Worringen mellett kivívott győzelmével végződött. K. ekkor szabad birodalmi várossá lett és bár az érsekek háborui következtéen néha-néha károkat is szenvedett, jelentékenyebb hanyatlást soha sem szenvedett. Újab zavarokra szolgáltatott alkalmat a vallásreformáció, midőn V. Hermann érsek (1515-46) a reformációhoz csatlakozott és fejedelemségét világiasítani akarta; ezért a császár méltóságától meg is fosztotta. 1583-1761-ig kizárólag bajor hercegek tartották elfoglalva a K.-i érseki széket. 1794. Miksa Ferenc érseket a franciák elűzték és K. városát megszállották. 1801. pedig a lunevillei béke az érsekséget szekularizálta. A bécsi kongresszus azután a várost és az egész érsekséget Poroszországnak itélte oda, amire 1824. az érseki méltóságot újra visszaállították. Az új érsekek közül Droste Vischering Kelemen Ágostot 1837. a vegyes házasságok ügyében tanusított magatartása miatt felfüggesztették, de későbben ismét visszahelyezték. Melchers Pált pedig a májusi törvényekkel szemben tanusított ellenállása következtében (1876) méltóságától megfosztották. Ekkor az érseki szék 1885-ig üresedésben is maradt, mig a fentnevezett évben végre Krementz azt el nem nyerte.
a gótikus építés legkiválóbb alkotása (alaprajzát az ábra mutatja). Abból a székesegyházból keletkezhetett, amelyet Nagy Károly uralkodása alatt Hildebold érsek építtetett 814. azon a helyen, ahol a mai K. áll. Amióta I. Barbarossza Frigyes 1162. a három szt. király csontjait a székesegyháznak ajándékozta, a zarándokok sürü csoportokban keresték fel. Valószinü, hogy 1248. a székesegyházat tűzvész pusztította el, ugy hogy újjáépítése vált szükségessé. Az újjáépítést Gerhard mester az amiensi székesegyház mintájára a szentéllyel kezdte meg s 1322. befejezte azt. 1388. a hajók egy része készült el, 1447. a déli torony a gúláig. A XVI-XIX. sz.-ig az építés szünetelt. 1840. folytatták, 1880. befejezték s Vilmos császár jelenlétében fölszentelték. Az egész épület hossza 135,6 m., szélessége 61 m., a kereszthajóké 86 m. A tornyok magassága 157 m. 1885 óta a székesegyház belsejének kiépítésével és ékítésével vannak elfoglalva.
[ÁBRA] a Engebertus-kápolna; b Maternus-kápolna; c János-káplna; d Háromkirály-kápolna; e Ágnes-kápolna; f Mihály-kápolna; g István-kápolna; h Mária-kápolna; i kincstár; k sekrestye; l káptalanterem; m könyvtár.
kisközség Krassó-Szörény vármegye resicai j.-ban, (1891) 1982 oláh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
fás, könnyen szétmorzsolható barnaszén Köln vidékéről.
l. Eau de Cologne.
rajnai zománc, beágyazott zománc, amelyen különféle szinü zománc-anyag van egymás mellett, anélkül hogy azokat élükre állított fémlemezek egymástól elrekesztenék. A zománc e faja a kora középkorban Kölnben és a Rajna alsó vidékén dívott.
(állat, Cottus L.), a tüskeparás halak alrendjében a páncélos arcuak családjába tartozó halnem, békafejszerüen lapított, tüskés nagy fejjel, úszóhólyagja hiányzik, teste meztelen. Hazánk vizeiben három faja él: a botos K. (C. Bobio L.), a cifra K. (C. poecilopus Heck) és a kis száju K. (C. microstomus Heck). Mindhárman hegyi patakvizek lakói. Húsuk jóízü ugyan, de csak a szegényebbek eszik. Március és április hónapokban ívnak, a him a petéket 4-5 hétig kitartással védi és őrzi.
(Culpun, Kolpán), a Névtelen jegyző (41. fej.) szerint Árpád anyai nagybátyja, a honfoglalás idejében Tassal, Lehel atyjával együtt, Bodrogban (Bács déli részében) a Vajas folyó mellett telepedett le népével. Nevét fentartotta a Vajas-ér mellett fekvő Kulpin falu (Újvidéktől ÉNy-ra), melyet régente K.-nek (Cwlpwn), vagy 1345-1418 közt Kulpinak, Kölpinek irtak. E megszállás után Árpád Zalán ellen egyebek közt K. fiát, Botondot is (l. o.) kiküldte.
tulajdonképen és szorosan véve költött valami (fictio), ellentétben a valósággal; azután minden költészeti termék (l. Költészet). Költemény és vers szononim szavak, de olykor ellentétesek is; nem minden K. vers és nem minden vers K.